Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-07 / 19. szám

I Békés 1*16. május 7. biztosíthattak. Jelen volt Lukács György maga is, aki erre az alkalomra Budapestről érkezett meg. Szeretettel vették körül Rziha alezredessel élén az ezr.d tisztikara, Ambrus Sánpor főispán, dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyző, alispán helyettes, dr. Lovich Ödön polgárm ester és mások az országos mozgalmak nagy tevékenységű vezérét, aki a kö­zönséggel együtt a legnagyobb élvezettel hallgatta végig a hangversenyt amelynek egész menetét legjobban ezzel az szóval lehet jellemezni: mű­vészet. Igazi előkelő magas művészet volt, amit a zenekar produkált. — A műsor szintén kiváló minden részében. Smetana cseh zeneköltöt «Az eladott menyaszony» és egyéb zenemüvei révén közönségünk szélesebb rétegekben is nemcsak meg­ismerte, de megszerette. Yolkmann: «Serenád»-ja (3 szám) Wagner: «Az Istenek bevonulása», Sara- sate: «Cigánydalok» hires szerzeménye, a nálunk a nélkül is kedvelt és elterjedt Grieg szerzemé­nyek, Liszt második Rapsodiája mind olyan pont­jai voltak a hangversenynek, amelyek azokat is magukal ragadták, akik a klassikus zene iránt érdeklődéssel nem viseltetnek. Az egybevágó mu­zsika, a tökéletes összhang, a kifejezés, a modor és előadás, a sokféle hangszernek cresendója, de cresendója, a menydörgéstől a sóhajtás leheletéig terjedő tökéletesen egybevágó változata, a kar­mester minden mozdulatára reagáló eleven és engedelmeskedő ereje; mindez feledhetetlenné teszi a hangversenyen általánosan tapasztalt él­vezetet. Valamennyi programm pont kitűnő elő­adásban nyert kivitelt, de talán mégis ki kell emelnünk Volkmann Serenádját, és az ovacziók folytán ismétlésül adott Schuhmann Serenádját, végül Grieg Ases halálát. Az előbbiek a kisbőgő és a prim szólók, az utóbbi a finom piánó mes­termüve volt. Befejezésül a Rákóczi induló egyik kiváló átiratát játszotta el a zenekar, bravúrosan, amelyen kívül még két számmal volt képviselve a magyar zene. Elsnic János karmesternek csak gratulálhatunk az est sikeréhez, mely komoly munkája diadalai között is egyike volt a kiválób­baknak. — A hangversenyen felülfizettek : Weisz Mór 400 K, Cs. és kir. 11. gyalogezred tisztikara 100 K, Dr. Ladies László 40 K, Braun Mór 25 K, Dr. Lovich Ödön, Ambrus Sándor, Reisner Arthur, Dr. Zöldy János, Dr. Lukács György 20—20 korona. Dr. Berényi Armin, Dr. Daimel Sándor; Schillinger Lipót, Tanczik Lajos, Reisner Ede, Dr. Lindenberger János 10—10 korona. — Nizsalovszky Endre, Iványi Gyula 8—8 korona. Dr. Konrád Ernő 5 K, Dr. Major Simon, Naj- mann György 4—4 kor. Weisz Ede, Martens M., Csiszár György, 3—3 kor. Dr. Bucskó Koriolán 6 K, Schröder István, Schröder Istvánná 5 korona. IV N., Károlyi Gábor, Farkas főhadnagy 2—2 K. önkéntes, műsor 1—1 kor. A tiszta jövedelem Dobay János 26 K adományával 1200 korona. Renoválják a postahivatalt. Pénteken reggel kőmivesek és más mesteremberek lepték el a postahivatal helyiségeit, hogy egy kissé kitakarít­sák. Bizonyos, hogy a füstös falak már nagyon is sírtak egy kis meszelés után, a plafonon meg több négyszögméteren leszakadt a vakolat, amit meg kell reparálni. A postahivatalt a munkálatok idejére felköltöztették az emeletre, ahol szorongva bár, de lebonyolítják a tisztviselők a forgalmat. Egyedül a csomag felvétel, helyesebben a mérle­gelés maradt a földszinten, de a szállítólevelek benaplózása szintén ' az emeleten történik. A ta­karítás mintegy két hétig fog tartani. Elölépés. A kereskedelemügyi miniszter a májusi előlépések során özv. Técsy Józsefné gyulai vasúti jegypénztárosnőt I.-ső osztályú kezelőnővé nevezte ki. Sztrájkoló orosz foglyok. A mostani nehéz aggodalomteljes, de a magyar hazaszeretet lelkes füzétől és a magyar vitézségtől dicsőséges idők­ben, mikor a munkáskezeket a harcterek küzdel­mei elvonják polgári foglalkozásuktól, a hadvise­lés mellett nem kevésbé fontos mezőgazdasági munkák végzésére, az öregek és asszonyok segít­ségére, a tétlenül lézengő hadifoglyokat bocsá­totta a hadvezetőség. Ugyanígy foglalkoztatják idegen országokban a mi fogságba esett vérein­ket is. De lényeges külömbség mutatkozik e te­kintetben az entente hatalmak és a magyarság erkölcsi és humanistikus felfogása között. Mig a mi fiaink szomorúságot ébresztő, gyakran borzal­mas híreket küldenek haza Oroszországból sanyarú helyzetükről, addig a mi hadvezetőségünk túl­zottan humánus szabályokat irt elő a fogolytartó gazdaközönség részére, a hadifoglyok jogait és kötelességeit illetőleg. Bátran nevezhetjük ezt a felfogást álhumanismusnak, mert a hadifoglyok részére sokkal több kényelmet rendszeresített, mint aminő egy magyar kisgazdának, vagy föld- mivelő munkásnak rendes körülmények között ki- juthat. Es ez a körülmény kihívja a kritikát, mert sok jogos panaszra adott már okot és fog ezután még többet szolgáltatni. Hogy az előrebocsátotta- kat bizonyítsuk, nyomban illustráljuk egy gyulai esettel, amelyet kiragadtunk a sok közül. — A város tulajdonát képező fövenyesi legelőn szerve­zett gulyához, mint más években, úgy most is a jószágtartó gazdaközönség választotta meg a számadó gulyást Jevucó György személyében. A gulyás fogadja fel a szükséges bojtárokat. A bojtár fogadás most, hogy a felserdült ifjak is katonasorba kerültek, nehézségekbe ütközött. — Sikerült ugyan néhányat fogadnia, de azok ked­vezőbb ajánlat következtében más helyekre sze­gődtek el és a 900 darab jószágból álló gulyát az egyedül maradt számadóra hagyták. A gazda­közönség vezetőjének Csomós Istvánnak közben­járására dr. Lovich Ödön polgármester hat orosz foglyot bocsátott a gulyás rendelkezésére. — A ruszi komák azonban az első nap délutánján, mikor az óra elütötte a hat órát, letették az os­tort és pásztorbotot és kijelentették, hogy a sza­bályok értelmében véget ért a napi munkaidejük. Hiábavaló volt a gulyás minden érvelése ás hi­vatkozása az uj órabeosztásra is, amely egy órá­val megnyujtotta a nappali munkaidőt éppen azért, hogy a gazdasági munka szempontjából a nappal jobban kihasználtassák, a hadifoglyok hajthatatlanok maradtak és megtagadták az en­gedelmességet. — Ekkora szemtelenség egyetlen magyar munkástól sem telnék ki, hiszen tudjuk, hogy a földműves nép nap felkeltétől, nap nyug­táig végzi teendőit, amit természetesnek talál. — Ebben az esetben annyival is inkább bosszantó a hadifoglyok engedetlensége, mert nem is va­lami fárasztó testi munkát kívántak tőlük, hiszen a pásztorkodás inkább vehető henyélésnek, mint munkának. A polgármester, akinek alkalmazkod­nia kell a hadügyminisztérium rendeletéhez, kényte­len volt bevonni az oroszokat. A nyájnak őrizet­lenül hagyása aztán azt eredményezte, hogy a jószág a legelő egész területén elszéledt, a ka­szálót lelegelte és letaposta, de sok kárt okozott a szomszédos gazdák vetésében is. A bojtár kér­dés megoldásában a gazdaközönség és polgármes­ter úgyszólván tanácstalanul áll. Miután az állat- tenyésztés fontos ága a mezőgazdaságnak, a pol­gármester sürgős felterjesztést intézett az alis­pánhoz, hogy e célra katonai munkásosztag ki­rendelését eszközölje ki a honvédelmi miniszter­től, mivel ellenkező esetben alig marad a kör­nyéken ép gabona vetés. Mi pedig azt hiszzük, hogy a hadifogoly szabályzatot kissé módosítani lehetne. A fürdés áldozata. Még május hó elején vagyunk, amikor még nagyon is korai a szabad­ban való fürdésre gondolni. A néhány napos me­leg idő megtévesztett egy kis elemi iskolás gyer­meket, aki azt képzelte, hogy elérkezett a fürdő­zési szezon és meggondolatlanságáért életével fi­zetett. Szalay László 2. hovédgyalogezredbeli számvivő őrmester 10 éves László nevű fia csü­törtökön délután elment hazulról, hogy mint máskor pajtásaival játszadozzék. De az utcán vég­zetes gondolata támadt. Kisétált az Ujkörözshöz fürdeni. Valószínűleg magasnak találta a vízállást, azért a közeli kubikgödrökböz ment, ott levetkő­zött és belement a vízbe, amelyet sekélynek tar­tott. A közelben akkor senki sem tartózkodott. Valószínű, hogy a két méteres hideg vízben rög­tön görcsöt kapott és megfulladt. Úgy négy óra tájban két arra járó asszony talált rá a parton levő ruhákra és megpillantották a viz színén úszó hullát. A város szélén szólották róla Herczeg Imié Sittye-utcai lakosnak, aki egy rúd segélyével kihúzta a fiúcska hulláját. Éppen abban az idő­ben arra járt valami lopási ügyben nyomozni Elek István detektív és Stifter őrmester, akiknek intézkedésére kocsin beszállították a halott gyer­meket a Szentkereszt temető hullaházába. Szür­kületkor az anya hiába várta haza gyermekét, aki egyébkor pontosan haza szokott térni. Keresésére indult s a vásártéri hajóhintánál figyelmeztette a rendőr, hogy egy vizbefult gyermeket találtak. Megadta a személyleirást róla és igy tudta meg a lesújtott anya a szomorú hirt. A Kolozsváron tar­tózkodó őrmestert táviratilag értesítették fia tra­gikus haláláról. Az oláhvárosi vadvizek legnagyobb része az e végből készített csatornahálózaton lefolyt és mentesítette az eddig elárasztott utcákat. A jövő hét folyamán az újvárosi vizek elvezetéséhez fog hozzá a város, hogy amennyire lehetséges, a kö­zeledő nyári melfg időkre elejét vegye a köz- egészségügyet e részről fenyegető káros követ­kezményeknek. A gyepmesteri munkák légzése körül, mint már megírtuk, a vállalkozó katonai szolgálata miatt sok kellemetlenség következett be. Egy idő óta a bajok enyhültek, mert a város 3 pár katona lovat e munkák végzésére rendelt ki, a lóápoló katonákkal együtt. A múlt hét folyamán aztán újból fennakadt a munka, mert a három pár lóból kettőt bevont a katonaság. A polgármester sürgős előterjesztést küldött az alispán utján a honvédel­mi miniszterhez, hogy az általa megígért hat pár erős katonalovat mielőbb utalja ki. A közönség legyen tehát rövid ideig türelemmel, mert kilátás van rá, hogy a pöcegödor tisztítások rövidesen folytathatók lesznek. I Kabaré és katonazene a népkertben. Mint értesülünk, folyó hó 14-én, jövő vasárnap délután és este egy műkedvelőkből álló társaság a nép­kertben és színkörben jótékonycélu színi előadás­sal egybekötött kabarét rendez. A váltakozó mű­sor egyik kimagasló pontja egy 10 éves fiú művészi énekszáma lesz. Délután a 11. gy.-ezred közkedvelt zenekara sétahangversenyt rendez. A bevétel 20 százaléka a gyulai vöröskereszt egylet a többi része pedig Gyula varos rokkant katonái segély alapját fogja gyarapítani. Jegyek előre válthatók Vértesi Arnold papirkereskedésében. Bővebbet a falragaszok fognak közölni. Felborult kocsi. Csütörtökön délután a Kossuth-téren súlyos baleset történt. Sándor Ist­ván 15 éves fiú tűzifával megrakott szekéren haj­tott keresztül a Körözs hidján. Az erős lejtésű utón a kocsi ismeretlen okból felborult és a fiút néhány fahasáb maga alá temette. A járókelők kiszabadították a jajgató fiút, aki egyik lábát fáj­lalta. Kocsin beszállították a közkórházba, ahol megállapították, hogy bokatörést szenvedett. Halálozás. Városunk régi tisztes polgára Balog György kiérdemesült szücsmester, a gyu­lai iparosok legidősebb tagja f. hó 3-án 93 esz­tendős korában elhunyt. Temetése péntek délután 4 órakor volt igen nagy részvéttel. A haláleset­ről kiadott családi gyászjelentés a következő: Alulírottak fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a forrón szeretett apa, após, nagyapa, déd­apa, rokon Balog György életének 93-ik évében, hosszas súlyos szenvedés és az utolsó szentségek ájtatos felvétele után folyó hó 3-án délután 1 órakor csendesen elhunyt. Kedves halottunk földi maradványai folyó hó 5-én délután 4 órakor fog­nak a róm. kath. egyház szertartása szerint a Szentháromság temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise áldozat folyó hó 6-án reggel fél 8 órakor a belvárosi r. kath. nagytemplomban fog érte az Egek urának bemu- tattatni. Gyula, 1916. évi május hó 3-án. Ál­dás és béke poraira, ifj. Balog József, Balog Juliánná férj. id. Scheibert Jakabné, Balog Ká­roly gyermekei. Balog József és neje Török Te­réz, Balog Mariska ifj. Scheibert Jakabné, Balog Ilonka Szabó Józsefné, Balog Károly, Balog Te­réz, ifj. Scheibert Jakab, Scheibert József és neje Vlagyovits Erzsébet, Scheibert Juliska férj. Je- szenszki Béláné, Balog Rózsika, ifj. Balog Károly Balog Géza, Balog Margit férj. Kloszter Antalné, Balog Lajos, Balog Gyula unokái és számos déd­unoka. ifj. Balog Józsefné sz. Follmann Mária menye. id. Scheibert Jakab veje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom