Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-07 / 19. szám

XL.VIII. évfolyam Gyula, 1910. május 7 19. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f , Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓII\ DÁVID. Megjelenik minden vasárnap A közegészség veszedelme. Az a kérdés, hogy miként lehetne szo­morú halálozási statisztikánkat — mely a müveit külföldnél kótszerte rosszabb — meg­javítani, évtizedek óta foglalkoztatja vezető politikusainkat. A kivándorlás folytáu való csökkenése lakosainknak ugyancsak több évtizedes gon­dot okozott nemzetünk fejlődését szivén vi­selő nagyjaiuknak. A kivándorlásnak véget vetett egyelőre a háború. A most folyó élet­halálharc veszteségeit csak annak lezajlása után fogjuk megismerni. Ily viszonyok között igazán életkérdésnek látjuk reánk nézve, már ezen veszteségek ismerete előtt komolyan foglalkozni azon okok elhárításával, melyek úgy a kivándorlást előidézték, mint magas elhalálozási viszonyainkat okozták. Ezek fog­ják legjobban biztosítani hazánk jövendő fejlődését. A kivándorlás megakadályozására már megindult a mozgalom. Beksics Gusztáv so- cialis eszméinek kivitele méltó apostolra ta­lált Probászka püspök személyében, ki nem csak magas állásánál, de egyéniségénél fogva is hivatott lesz példát adni, lelket önteni azon eszmébe, hogy a kötött birtok parcellá­zása, örök bérbeadása juttassa olcsó földhöz TÁRCA. András gazda hitet cserél. — Irta : Péczely József. — Döngölő András nagy. erősfáju, robusztus ember. Afféle jó negyvenes Gyermektelen özvegy. Amikor bekerült a tanyáról, a szája után egy­szeribe belső emberré tette a falu. A községnél is, az egyháznál is. Hát annyi bizonyos, hogy senki sem tudta úgy szidni az urakat, senki soha úgy nem tudott gáncsoskodni a közügyek­ben, mint András gazda. Mintha csak arra szü­letett volna! Előtte senki sem volt becsületes, ha cipőben, pantallóban járt; semmi sem volt jó, amibe az urak ártották bele magukat Mikor András gazda a presbitérium ülésén először megjelent, a tiszteletes ur barátságosan fogadta. Jószivvei. — ... Majd együtt, egyesült erővel dol­gozunk egyházunk javán. Szeretettel . . . Döngölő András fölütötte a fejét. Együtt volt a presbitérium. Közöttük egy-két elvtárs, akik majd kiviszik a hirt, hogy Döngölő András csakugyan olyan ember-e, amilyennek magát fösti ? — Hát vihetik. Most mindjárt az első ülés után vihetik ! — Hát majd úgy dolgozunk, tiszteletes úr, hogy az én szömöm ott lösz mindönkinek a körmin ! így. Az elvtársak összeintettek. — Mögmondta! A régi öregebb presbiterék megcsóválták a fejeiket és méltatlankodtak: azon magyar népet, mely legfőbb támasza, legbiztosabb védelmezője e bonnak. A másik kérdésnek, a magas halálozási arányszámnak megjavítása sokkal nehezebb feladat, mert ez szoros összefüggésben áll elhanyagolt higiénás viszonyaink átalakulásá­val. Éhez célirányos, átgondolt hatósági in­tézkedésekre s az összes lakosoknak megértő jóindulatú közremunkálására lesz szükség. Hatósági törvényes intézkedések, társadalmi ily célbóli alakulatok közremunkáltak a múlt- ban is, de mint az eredmény mutatja, ez mind kevés volt. Hiányzott ezekből az egy­séges jól átgondolt vezetés. A hatósági intézkedések kimerültek a már uralkodó fellépett fertőző betegségek el­leni küzdelemben, a gyermekvédelemben, mely intézmény nálunk bölcsőkorát éli. A társa­dalmiak : a szanatóriumi egyesületek tényke­dése, a tüdővész elleni küzdelemben, az orsz. egészségügyi egyesület ténykedése az iskolák és gyermeknevelés kigiénjének kérdésében összpontosultak. Mindezek a célirányos egészségügyi kor­mányzat egészének, feladatainak, csak egy- egy láncszemét képezik. Ezek a törekvések meddők maradnak vagy kellő eredményre nem vezethetnek, ha hiányoznak azok az alap- feltételek, mint tiszta talaj, jó levegő, száraz egészséges lakás, melyek a fertőzőbe­— Ejnye Andris, ejnye! Aztán jöttek az egyház ügyei, bajai. Dön­gölő András mindenhez hozzászólt, de úgy, hogy abban nem volt egy szikra köszönet. Ez se jó, az se —- Suskus van benne ! E’se tiszta munka ! Mindenben hibát talált s mindenkit megvá­dolt. Szemtől-szembe A lelkészt, a tanítókat, a kurátort. — Kunkorgós utakon járnak ! Mikor egy-egy gyűlésről hazafelé tartottak, még az utcán is fakadozott. Tele szájjal. Hall­ják a népek, hogy ő nem enged, hogy ő milyen karakán . . . — Szolga a pap is, a tanitók is 1 Mi tartyuk! A ztán meg: — Lopnak, csalnak ... De én nem en­gedőm ! Az ilyen beszédekért többször került a törvény elé Megbüntették. Nem baj. Még szinte örült neki Mi az a husz-negyven korona ? Hogyne ? Minden büntetéssel növekedett a nép­szerűsége. Nono! Amig az urakat szidta, addig növe­kedett, de amint a magaszőrü társainak esett, akkor már félni kezdtek tőle. Eleinte csak egye­sek, utóbb mindenki, még az „elvtársak“ is. Magyarázható. Aki nem adott neki igazat, azt megmarta, azt a szájára vette, belegázolt a be­csületébe s meghempergette minden piszokba. Történt, hogy egy kánikulai nagy orkán levetette a torony tetejét. Avultak voltak már nagyon a gerendák. Elette őket az idő. Hát ez nagy baj volt. Igen nagy baj. De ha már igy történt hát azon nem volt mit sokat sopánkodni. tegségek elleni küzdelemben, gyermeknevelés, tüdővész elleni küzdelemnek s általában az egészséges életmódnak nélkülözhetetlen kel­lékei. Azzal, hogy a trachoma ügy, bába ügy rendezésére a tuberculosis elleni küzdelem irányítását a s újabban a venereas betegségek terjedésének megakadályozására külön-külön kormánybiztosi intézmény létesittetett, szin­tén keveset fogunk javítani elszomorító ha­lálozási statisztikánk adatain. Ha betekintünk egy nagyobb alföldi vá­ros lakásviszonyaiba, látjuk, hogy legtöbb régi épület fala nedves, az uj épületek pin­céiben is a talajvíz magasan áll. Magasabb helyeken a talajvíz felszíne a föld felszíné­től alig 1 méterrel, alacsonyabb helyeken a föld felszínét meghaladva vadvízként áll, s utóbbi helyeken összeomlott házak romjai láthatók. Az ivóvíz kérdése ugyan mély furásu kutak által helyesen megoldatott. Csatorná­zásról beszélni sem lehet — mert olyan csatornarendszer, mely a talajt a fertőzéstől megóvná, s igy céljáuak megfelelne, a leg­több helyen esés, levezethetés hiánya, a ta­lajvíz magas állása miatt technikailag is ki­vihetetlen. Minden háznál megvan az úgynevezett ürgödürrendszer, mely abból áll, hogy csi­nálnak egy gödröt (gyakran elásnak egy fe­Ujat kell rá tenni. Mindenki belegyőződött, hogy újat, csak épp Döngölő András gazda nem. Már azért sem, mert ő nem birt egyakaraton lenni senkivel. Legkevésbé az urakkal. — Nem kő! Maraggyon úgy, ahogy van. Egy krajcárt se rá! Ellenvetették : — De úgy nem maradhat! — Be köll deszkázni a tetejit, oszt punktum! A tiszteletes ur csillapította: — Ejnye, ejnye Döngölő uram ! Hogy le­het igy beszélni ? Őseink emelték azt Isten di­csőségére ... Mi sem lehetünk rosszabbak . . . Beszélhetett annak ! — Ki döntötte le ? — A jó Isten. — Hát akkó csináltassa meg ű ! Botrány lett belőle. Nagy botrány, mert a presbitérium elleneszegült Döngölő Andrásnak s kimondták egyakarattal, hogy fölépítik á tornyot közköltségen. Mikor András gazda látta, hogy egyedül marad, egyesegyedül, fölugrott a zöld asztal mel­lől s csontos öklével ráütött az asztal lapjára: — Hát jó ! Épitsétök ... De neköm nem épititök! En nem adok rá egy fillér nem sok, de annyit se ! Nem én ! S otthagyta a gyűlést. A torony felépült. Szép sudár, magas to­rony. Réztetővel, aranyos csillaggal a hegyén. Büszke volt rá az egész falu. A költséget úgy vetették ki adoF'-'ntok után Mindenkire. Döngölő András gazdának is p'vitték a bár- cát: „Tizenkét korona húsz fillér . .“ Hiapnz-ls: mai száma S oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom