Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-23 / 17. szám
1916' április 23. Békés 3 hadapród, Iliucza Szilárd t. hadapród, Goldberger bámuel t. hadapród, Hirsch József t. hadapród, Kocsis Zoltán t. hadapród, Körmöczbj József t. hadapród,’Gudra Árpád t. hádapród, Elek László t. hadapród, Nikodém Lajos t. hadapród, Székely Károly t. hadapród, Kallós József t. hadapród, Molnár János t. hadapród, dr. Adler Imre népf. főorvos a hirályért és hazáért hősi halált halt. Forró, őszinte könnyeket ejtünk elesett hőseinkért, a mi jó bajtársainkért, de siratjuk velük együtt ezredünk derék, jó katonáit, a Névtelen hősöket is, kik részint a becsület mezején ontották vérüket, részint Przemysl várában orosz fogságba kerültek és akikből számosán, értesüléseink szerint az orosz fogoly táborokban dúló ragálynak estek áldnzatul. A sors meg nem fejthető végzete elragadta őket a szerető család és jó barátok köréből, de hősi haláluk felemelő vigasz mindnyájunk számára és büszke önmegtagadással viseljük a fájdalmat, mert Hőseink érettünk és mindnyájunkért ontották vérüket. Yigye e gyászkerétes lap lelkesitő üdvözletünket a lövészárokban küzdő hős-katonáinknak és lelkesítse őket az elesett hősök kegyeletes emlékezete, akik megmutatták, hogy hogy kell meghalni a Hazáért. Ezredünk történetébe arany betűkkel bevésett dicső emlékezetük adjon erőt nekik a további küzdelemhez és imába morzsolva hőseink nevét vigyék tovább a felemelt lobogót a nagy győzelemig!« Kitüntetett hősök. A hadseregparancsnokság újabban a következő 2. honvédgyalogezredbeli katonákat tüntette ki, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül. Az I. osztályú ezüst vitézségi éremmel: Noiret Arnold, Papp György, Petika János (nemrég a Il-od osztályút már megkapta) tartalékos zászlósok, Durst Adám őrmester és Datner Ignác tizedes ; a II. osztályú ezüst vitézségi éremmel: Reisz György, Palotai Ferenc és Fóris Jenő tart. zászlósok, Lindenber- ger Gyula tizedes, Jepure János népfölkelő; bronz vitézségi éremmel: Gitzing Mátyás őrmester, Csete Mihály szakaszvezető, Schleicher József, Czirenner Ferenc, Engelhardt Mihály, Körömi János, Dézsái János, Kekedi János, Schmiedl László tizedesek ; Filimon Miklós, Hadzija György, Gregor János, Csipán Pál, Eckstein János, Grozav János, Lösz Sándor őrvezetők, Csulka Szilveszter népfölkelő őrvezető ; Adám Pál, Blázs Demeter. Hálig György népfölkelök ; Höhn János, Csibor Lajos, Blaskó Sándor, Ádok János, Sulyok István, Kira Pál, Pataki József, Száv József, Tatár Mózes, Kosta Gyula, Heinrich Viktor, Lénáid János, Petro István, Borsós Imre, Balázs Lajos, Hallai Pál, Sári Mihály, Zolnay János, Zöldi János, Mészáros Mihály, Kondács Mihály, Horváth Miklós, Ribó György, Kresta György, Krich Ferenc, Demsorán György, Kiss Mihály, Konya János, Rosenacker Gergely, Szabó Sándor, Telep István, Németh Pál, Blaskó Sándor, Barassi Mihály, Vári Gergely, Mécséi György, Nenadov János, Leib Antal, Szinucsák András, Nánási Mihály, Szivák Lajos, Nagy Sándor, Kuhn Albert, Janoseszku János, Bartol János, Nyakecska János, Purgel Ferenc, Kelő András, Miklián Sándor, Gál Antal, Fogis János, Buchert Miklós, Burnyec Demeter, S. Tóth Mátyás, Rácz Károly, Tímár János, Koch János, Kovács György, Bodó István, Velcsoneszku Illés, Tóth Vince, Rusz Gvörgy, Juhász István, Kiszelícza Trajáü, Kleemann Péter, Vogel József, Piennert Ádám honvédek. A katonai főreáliskolákban, valamint a hon- védhadapródiskolakban a vármegyei alapítványi helyekre az idén azért nem lett meghirdetve a pályázat, mert az alapítványi helyek közzül egyetlen egy sincs üresedésben. A törvényhatóság tehát a májusi közgyűlésén a kijelöléssel nem fog foglalkozol. Gyula város rokkant alapja részére a következő adományok folytak be a városi pénztárba : Szilágyi Györgyné,-Ebenhő Józsefné, özv. Furka Andrasné 10—10 korona, Körösladany István 2 korona. Bevonulnak a harangok. Mennek az öreg népfölkelök után az öreg harangok is. A haza védelme hiv mindenkit. Az öreg harangok is megmozdulnak, hogy az öreg népfölkelőkkel együtt vonuljanak be a haza szent ügyének szolgálatára. Gyula város és a vármegye fiai ott küzdenek valamennyi harcvonalon; most mennek utánuk, velük a megye harangjai is és a békés imádságra hivó ősi harangok a csatatereken fogják ágyuk alakjában mennydörögni: ne bántsd a magyart! Gróf Széchenyi Miklós megyéspüspök hazafias áldozat- készséggel egyházmegyéje minden nélkülözhető harangját a hadvezetőség rendelkezésére bocsátotta és a hadvezetőség intézkedése minden percben megérkezhetik a harangok beszállítására vonatkozólag. Az anyatemplomban csak egy kisebb harang marad meg, a többitjelviszik, köztük az 1864- ben öntött 12 mázsás gyönyörű hangú nagyharangot is. A Józsefvárosi templom szintén csak egy harangot tarthat meg. A vármegye róm. kath. templomainak következő harangjai marad?iak itthon: Gyula 600 kgr, Békés 300 kgr, Mezőberény 60 kgr, Békéscsaba 250 kgr, Nagygerendás 400 kgr, Újkígyós egy hagyandó; Endrőd 300 kgr, Gyoma 250 kgr, Csorvás 30 kgr, Gádoros 70 kgr, Gyopárhalom, Szentetornya 150 kgr, Orosháza 187 bécsi font, Békésszentandrás 250 kgr, Kondoros 51 kgr, Szarvas 150 kgr, Bucsatelep 136 kgr, Körösladány 200 kgr, Szeghalom 150 kgr. A Vöröskereszt beteg katonái részére a következő ajándékokat juttatták el a gyulai vöröskereszt kisegítő hadikórháznak : Nádházi Ferencné 6 üveg befőtt, Ondrus Cyrill és felesége 30 koronát a húsvéti ünnepek alkalmából. A vöröskereszt egyesületnek adományoztak; Bakonyi Sándorné (Gyulavári) 1 K, Tóth Lajosné 1 K, Pettner Já- nosné 20 fill., Styr Petra 1 K, Jovanovics M k- lósné 4 K, P aka Zsófia 1 kor., Kiss Sándorné 4 korona. Kitüntetés. A király Zay Lajos országgyűlési gyorsírónak, városunk szülöttének, buzgó és Mi szolgálatai elismeréséül a koronás arany érden- keresztet adományozta. Áthelyezés. A pénzügyminiszter Bmdler Sámuel pénzügyőri szemlészt Szarvasról Orosházára helyezte át. Uj tiz- és huszkoronás bankjegyek. Mint értesülünk, az Osztrák-Magyar Bank uj 10 és 20 koronás bankjegyeket fog forgalomba hozt i, melyek ez év második felében kerülnek kibocsátásra. Eljegyzés. Végk Gábor gyulai földbirtokos eljegyezte özv. Végh Jánosné Bodnár Erzsikét. Tejben fürdik az én rózsám, ha felkel . . . így dúdolták ősapáink valamikor régen,— békében. Ma már a rózsánk, ha ugyan felkel, méregben lürdik. Mert a méreg drága kávéjához, méreg drága áron se kap tejet. De a méreg volna a legkeveseb ebben a kérdésben, ha a tej nem lenne még kevesebb. A tej napról-napra fogy, a gazdálkodó osztály a takarmány féléknek még sokszor a nélkülözhetetlenre kiterjedő requirálása miatt az állatállományát a legnagyobb gonddal tudja csak úgy, ahogy kitartani. A tejmizériák még hihetetlen módon fognak ennélfogva fokozódni. Eljön az idő (bárcsak ne lenne igaz) amikor a kávéról is le kell mondanunk a horribilisán emelkedő árak miatt. A beteg gyermekek arca mindinkább halványabb lesz, a tüdőcsucshurutos, gyenge tüdejü emberek, akiknek szinte éltető Van-e csak egy olyan magyar ember is, bármilyen sorban, lenge magyarban vagy pantallóban, aki nem terveit volna legalább titokban 2 holdról, 10 holdról ? Nincs. Hiszen azért is nem leszünk mi soha ipar-állam, mert a föld varázsa alól nem bírjuk magunkat kiszabadítani. Annak a hivatalnoknak, aki 30—40 évig robotolt a hivatalszoba dohos levegőjében, álmai csimborasszója egy kis veteményes vagy szőlő. Az iparos is addig gyalul, fur-farag, dikicsel, mig összehoz egy kis kenderföldet, gyümölcsöst s aztán furózzon, kalapácsozzon más is ! Eleget tűrt, szenvedett, mig ennyire jutott. így van, igy ! Ha a magyar embert valaki megkérdezi, mondjuk a biró a törvény előtt: Mi a mestersége ? — fölveti a fejét, kidülleszti a mellét s úgy dobja vissza a szót : — Nem vagyok én mestörembör! Ebbe benn van minden. Megelégedés, több- retartós, büszkeség, gőg; vagy mondjuk igy : arisztokrácia. Mert az az egy bizonyos, hogy nagyobb arisztokrata nincs a magyar parasztnál. A holdak száma mutatja a rangot. A titkos tanácsosság a 100 holdnál kezdődik ... De vol- taképen nincs az a magos cim, amiért a földjének egy kis csücskét is odaadná, elcserélné . . . Miért ? Mert él-hal a földért, mert szerelmes azokba a rögökbe, amelyekkel úgy egyesegymagában még beszélget is, amelyik az övé, a magáé, melyet véres verítékkel szerzett, amelyet őseitől örökölt. Megválni tőle ? Hát egész Montenegróért oda adna-e egy barázdát ? Igaz ugyan, hogy a cernagócok fekete szikláiba nem terem meg a búza . . . Hát nem is ér az semmit! A föld . . . Nyár utolján lenn jártam a falunkban . . . A nagy utcán nézelődtem. Jöttek-mentek az öreg emberek. A fiatalja oda van. De jöttek asszonyok is sokan. Tarkálottak. A lány félék. Színes felsők. Finom szövésüek. Drágák. Tellik. Hát jól is áll rajtuk Tagadhatatlan. A piacra törekedtek. Most nagy ára van mindennek. Soha igy nem fizették az élelmet. Érdemes eladni. Még a szájtól is. Sokszor szinte nevetség. De mást is. Mindenre van vevő. Most lehet takarítani. Félretenni — földre ... A legtöbbje rakosgat is . . . A nagy malom felöl jön szapora léptekkel Zsuzsa néni. Töpörödött öreg asszony. 0 is rakosgat. Már évtizedek óta . . . Még egy esztendő, kettő s összehoz egy járandóra valót. Akkor nem élt hiába. Ha ő maga nem is verhet rajta markot, de az unokája, aki most fönn a gránicon áll, nem lesz nincstelen ! Azért meg van neki is a maga nagy lelki gyönyörűsége. Pengőket rakosgat a pengőkhöz. Egy-egy hant. Látja is. Lehetetlen, hogy ne látná. Estenden, amikor pihenőre hajtja a fejét ... De az is bizonyos, hogy már nézelődik a határban Az ilyen dolgot nem lehet elhamarkodni. Melyik a hátas, melyik a lapos . . ? Köszöntőm a szülikét, amit az öreg lelkendezve fogad. Száz kérdést is föltesz s egyre se vár feleletet; nem bírja bevárni, már ott a százegyedik ... De én se maradok adós. Én is tudakolódonm. Hogy s mint? Épp úgy mint gondoltam. Már csak az utolsó garasok hiányzanak . . . Egy kis kaska van a karján; a hátára kötve meg egy félvékás garabó. A garabóban paszuly. — Hát a kaskában ? — kérdem. — Mindönke, — mondja. De mutatja is. Tojás, iglice tüske, tájoggyökér, útifű . . . Mind pénzérő dolgok A piac most nagyon éhes A kaska födelét már épp le akarja csukni, amikor a szemembe ütődik egy zsíros kártyalap. A makk-nyolcas . . . — Hát ez, — mondok mosolyogva, — ez is eladó ? Zsuzsa néni nagy megbizakodva biccent- get a fejével: — Hátha valakinek csupándad csak éppen ez hiányzik a paklijábu ! ? * Lepergett a vászon, vége a képeknek. Itt már a több beszéd úgyse érne semmit; csak zavarná a gondolatok fonalát, amelyek épp úgy teremnek az elvetett beszéd, mint az elvetett mag után. Vagy konkoly, vagy búza. Én búzát akartam vetni. Tiszta búzát . , .
