Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-16 / 16. szám
XLVIII. évfolyam Gjuld, 1916. április 16 16. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. E yes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓII V DÁVID. Megjelenik minden vasárnap A szebb jövő. Messze idegenben az orosz hegyek bércei még hóval boritvák, a Doberdón és a bukovinai mezőkön harcos hőseink még nyakig érő hóban és sárteugerben járják a csatatér ösvényeit; idehaza azonban már a tavaszi szellő meleg fuvalma ébreszti fel hosszú álmából a szunnyadó természetet, csalja a fák rügyeit uj életre, uj virágfakadásra. — Lassan-lassan felölti gyönyörű lombruházatát a zizegő uyárfaerdő, hódító illata virágfüzéreibe borul az akác büszke koronája, s az erdők rejtett berkeiben megszólal a csalogány andalító dala. Óh áldott tavasz, egy szebb, egy jobb jövő korszakának tfé'kós előőrse, légy százezerszer üdvözölve! Hozd meg a békét, a nyugalmat, amelyért oly sokan sóvárognak, amelyért oly sokak ajkáról száll néma sóhaj alakjában a könyörgő fohász, a Gondviselés égi trónusának zsámolyához. Hozd meg a jövő boldogságot — a haza és a nemzet minden rétege számára, azt a boldogságot, amelyért mi annyi áldozatot hoztunk a harcok oltárán. Hozd el a megnyugvás tudatát a megsebzett szivek számára, akik mindenüket odaadták hazánk és népünk jövendő boldogságáért. Hozz számunkra derűt, fényt, kedélyt, a nehéz küzdelmek után kifáradt és ellankadt karjainkat acélozd meg; hozz megértést, speretetet, bizalmat, kitartást s ez erköcsi fogalmakat állítsd lelki szemeink elé világitó trofeum gyanáut, amelynek lobogó fényénél tanuljuk meg megismerni, megszeretni egymást, tanuljuk meg azt, hogy egyenlők, hogy testvérek vagyunk . . . A jövő a mienk. Ez tagadhatatlan. A hosszú harcok alatt megmutattuk azt, bogy ereinkben őseink vére buzog, megmutattuk, hogy a régóta heverő rozsdás fringia csapásai nyomán megtörik miuden olyan terv, számítás, amelynek az a célja,' hogy lealázzon, leigázzon bennünket, hogy rabláncra fűzze azt a fajt, amely századok dühöngő, tomboló zivatarával dacolva, mint védőbástya áll őrt szemben a barbarizmussal a kultúra alkotásai fölött, az elementáris erővel reánk zuduló veszedelem hömpölygő lavinája megtört fajunk ellenállóképességén, megtört harcoló fiaink, nemzetüuk szemefényének acélizmain, megtört kipróbált akaraterőnkön, amely ezeréves létünk küzdelmeiben talán sohasem bontakozott úgy ki a maga gyönyörű miliőjében, mint a jelenlegi titáni erejű mérkőzések sorozatán. Az egész világ a mi fajunk dicséretével van tele, a csodálat és magasztalás hangján beszélve rólunk, mint olyanokról, akik a történelem itélőszéke előtt is csak elismerésre, magasztalásra számíthatunk. A lenézett, a gyűlölt, a kicsufolt, a gúny ezerféle mesteri cselfogásával illetett magyar, — úgy áll most az emberek, a nemzetek összessége előtt, mint a hir, a dicsőség es a babér értékes patinájával bevont ércszobor, amelynek szilárd alapjára leend felírva a szebb, a jobb, a boldogabb jövő. Jogos büszkeség töltheti el nemzetünket, ha minderre rágondolunk, de, hogy e büszkeségünk állandó jellegű maradjon, éber és féltő gondossággal kell őrködnünk majd mindazon alkotások felett, amelyek a béke korszakának beköszöntésével, faji, nemzeti sajátosságaink jegyében születnek meg. Még uincs vége a kegyetlen, nagy világdrámának, de . . . a béke olajágát hozó fehér galamb távoli szárnycsattogása már fülünkbe cseng, az ellenőrizhetetlen hírek száz és százféle változatban halk, suttogó hangon már beszélgetnek arról, ami ma még csak álomnak, ábrándképnek tűnik fel: a békéről. Nem kell lemondani, nem kell sóvárogni; ami késik, nem múlik ! . . . Hitünk és reményünk szilárd. Az ősi vér csörgedez ereinkben, az ősök vasakarata van elhintve cselekedeteinkben, s amint féTÁRCA. Bakalevél Ajánlom e rigmust Schranz Ödön őrnagynak, a 2. népfölkelö gyalogezred VIII. zászlóalj parancsnokának ! A viragos fákon fülemüle dala . . . Százezer magyarnak szive vágyik haza. A virágos fákon elcsitul a nóta Ezer magyai■ baka Borul véres holtan az Isonzó frontra Édesanyám lelkem ne hullasson könnyet A tavaszi fényben most a puska könnyebb, Sapkánk szélén virág illatozó fodra Győzedelmes daltól Immár telis-tele az Isonzó frontja. Büszkeség dagassza lelked, feleségem Uj magyar dicsőség gyulladt ki az égen A lovceni hősök törhetetlen sorja: A 2-ös népfelkelők Gyászt hoz a taljánra, az Isonzó frontra. A lövészárokban tiporjuk a sarat De a puskánk hegyén égő rózsa fakad) Ha csak egyet szippant belőle a tálján: Szomorú hallgatva Holtan rogyik össze az Isonzó frontján. Üzenésem drága: a véremmel Írom Rózsássá válik az arcom és papirom Isten átka rajta ki a békét rontja S aki nem akarja Tanúm rá a világ, s az Isonzó frontja. Tábori posta 320. 1910. április 9. KOSZTKA MIHÁLY őrmester. llök harca. A létért való küzdelem tart időtlen idők óta és úgyszólván a fejlődést elősegítő ösztön, a világ vérkeringésének indító ereje Az ezernyi fortély, mellyel a természet legoktalanabb lénye is. helyzetét kényelmesebbé, jobbá óhajtja változtatni, tökéletesedést produkál s uj, fajilag előkelőbb generációkat eredményez. A természeti lények legtökéletesebbje az ember. A tökéletesedés itt elérte non plus ultráját. Áz ember fizikuma már az anyag redukálása a szellemi felsőbbség előnyére. A szellemi fel- sőbbség az érzelmi s különösen érzéki motívumokat finomítja át s szülőanyjává vált a kultúrának, mi nélkül a „ma“ ember élni nem tud. A mi testének a levegő, az szellemének a kultúra. E világmegrázó förgeteget, a mostani háborút, a kultúra beteges kinövése, a már mindennel jóllakott, mindent megunt, mindennel betelt, tulságba vitt terjeszkedés hozta létre. Ez már a Bábel tornya erőlködése volt, tehát önmagában kell bűnhődnie. Es keservesen fog bűnhődni úgy a győző, mint a legyőzött. Azok a könnyek, miket az anyák, hitvesek hullajtottak, azok a keserves szenvedések, melyek a támasz nélkül maradt családra várnak, lehetetlen, hogy ne kiáltsanak bosszúért az Égre ! És méltán. Szégyeld magad bájos Istennő, Kultúra, ki mennyei fényességű arccal, csodás zengésű beszéddel, ezer kényelmet és gyönyört kínáló puha karokkal léptél uj Megváltóként e sártekére, hogy közönséges haeterává sülyedtél, akinek gyönyörűsége telik benne, ha udvarlói miatta ökölre mennek! . . . Dúl a csata, emberi fogalmakat fölülmúló vad vérengzéssel dúl a harcmezőn, de dúl idehaza is, talán még metszőbb, égetőbb fájdalommal, a panasztalan szenvedők mérhetetlen kínjában, száz aggódásteli éjszaka kétségeinek fojtó gyötrelmein, Istentagadó igazságtalanságok kiáltó orgiáin keresztül. Ezrével vonszolják a fájdalmak tőreivel átvert szivüket a Máriák, a Magdolnák és verik mellőket és tépik hajukat: Isten 1 most tégy csodát! Induljon meg a föld mindnyájunk alatt, hasadjon meg az Ég kárpitja, vagy nyeljen tüzet okádó tenger mindnyájunkat, ha már legkedvesebbjeinket elnyelte. Hunyjon ki nyomorult kis csillaga a világegyetemnek, ha annyi jaj meg nem tudja állítani útjában, annyi kitárt, égnek emelt karja a kínokban fetrengőknek ! Valamikor talán a harcok harcainak kezdete elején, amikor még nem volt tisztelete a magántulajdonnak, az emberéletnek, a mikor az Xjap'u.xilz mai százxia 12 oldal.