Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-26 / 52. szám
3 Békés 1915. december 25 Karácsony. Régen volt . . . Nagyon régen, mikor még soha nem látott fényes csillag tűnt fel a magas égen, mely útmutatója lett azoknak, kik felkeresni törekedtek azt „aki ma született, hogy neki tisztességet tegyenek“. . . Régen történt, hogy ama „szózat hallatszék mennyből“: „ime hirdetek néktek nagy örömöt . . . mert ma született néktek a Megváltó“. . . Nagyon régen volt az, mikor: „Isten jelent meg a testben“. . . Olyan régen, hogy habár „a képzelet sebes szárnya sas: elfárad mégis mire oda ér!“. . . Mégis az isteni kegyelemnek gazdag ajándéka ma is oly drága kincse az emberiségnek, melynek értékét semmi más megközeliteni sem lehet képes, mert az édesatyai szeretet adta minekünk a vétek rabigájából szabadulást s hozott ki a sötétség birodalmából a lelkivilágosság kies tájékára, hogy felismerhessük azt, mi szolgál lelkűnknek javára! Ah, mert mig el nem érkezett „az időnek teljessége“, a mikor „az Ige testté lön és lakozott mi közöttünk“. . . az emberiség hasonló volt az olyan utashoz, ki ismeretlen vidéken eltévedve bolyong s a helyes irányt feltalálni nem tudja ; hiányzik a szabaduláshoz szükséges ereje; útmutató, szabaditó után áhítozik . . . Sürü köd borult a lelkivilágra, tak be Grünvalddal több külföldi államot, a mely utjukról annak idejében a legelőkelőbb lapokban értékes tanulmányokat irt. Hat éven át Gromon Dezső mellett ügyvezető titkára volt a csángó telepítésnek. Pancsován ezalatt Kéry Gyula kezdeményezésére több hazafias intézmény keletkezett, mely az exponált délvidéken máig is oszlopa a magyar állameszmének. Majd újra tisztviselői kötelékbe lépett. Székelyudvarhelyen főispáni titkár lön és ugyanilyen minőségben helyeztetett át Gyulára a kormánybiztossá kinevezett Reiszig Ede főispán mellé. Gyulán hat évet töltött, előkelő, élénk részt véve a köz- és társadalmi életben. Essay szerű remek felolvasásai s előadásai, amelyeket az úri kaszinóban, a kereskedők és kereskedőifjak társulatában tartott, a közönség előtt két évtized múlva is élénk kedves emlékezetben maradtak. 1898-ban mint segéd titkár a földmivelésügyi minisztérium kötelékébe lépett, hol a miniszter megbízásából, miután előzőleg Posenben a porosz telepítést tanulmányozta, elkészítette a telepítési törvényt és egyéb kodifica- donalis munkálatokat is teljesített. Mint miniszteri titkár nemsokára nyugalomba lépett, azóta éveken át csendes visszavonultságban élve s csak időközben lépve nyilvánosság elé egy-egy tanulmánnyal, a melyek közül kettő, nevezetesen a horvát kérdésről és Deák Ferencről irt és pár év előtt az „Az Újságában vezércikk alakban megjelent klasszikus tanulmányai országra szóló szenzációt és ebből kifolyólag az uj korszak alaa tudatlanság s vétek vastag hályoga bilincselte le a lelkiszemeket ama hajdankorban, midőn még nem ragyogott fel a szokatlan fényességű csillag, jelezve a gvászéjszakában bolyongó emberiség előtt, hogy megszületett Jézus, az emberinem Megváltója, „e világ világossága.“ A próféták szava csak mint villanó fény futott át az elzsibbadt lelkeken s a világosság teljes erővel csak akkor tört elő, midőn a „próféták elhallgattak, Krisztus a testben eljött, akiről régen szólották az Írások ezelőtt, minden bételjesedett, amint megigértetett az Istentől, még kezdetben, ősszüleinknek Édenben.“ Az emberiség élettörténetében a „karácsonyi csillag“ az uj élet tündöklő hajnala, mely azt jelzi, hogy „az éjszaka elmúlt s ime a nappal elkövetkezett“. . . A hosszas rabság kínos állapotából menekült, hogyan vágyakozzék vissza sötét éjszakába a fénylő világosságról ? A tündöklő nap sugárözönét hasztalan kísérelné meg bárki a barlang sötét üregébe zárni, hogy világosságának s melegével jótékony erejét ne érezzék a teremtmények milliói; a csillagtábort emberi erő megsem- misitni képtelen ... A „karácsoiryi csillag“ is örökéletii, enyészet felette diadalt nem vehet, mert annak szilárd alapja a soha meg nem szűnő igaz szeretet . . . Miért van mégis az, hogy embert ember ellen ragad az isteni törvénynyel ellenkező féktelen indulat . . . hogy rút önzés, kincsszomj, hatalomkuálására vonatkozólag politikai következményeket is keltettek. Különösen ünnepelték akkor a régi Deák-párt még élő veterán jelesei, a kik közé, politikai érzületét illetőleg, mint Deák Ferenc megingathatlan hive ő maga is tartozik. Publicistái működésének egyik zajtalan, de annál hasznosabb tere a felvidéken megjelenő magyar hazafias irányú tót nyelvű sajtó, amelybe Kéry Gyula, ki szóban és írásban tökéletesen bírja a tót nyelvet, a tótság hazafias érzületét fentartó magvas cikkeket, különösen pedig 48—49- re vonatkozó visszaemlékezéseket irt. Most másodszor áll félre, másodízben vonul vissza a magányba, amelyből a nyilvánosság szólította elő. Fáradt a test — hogyan is cipelhetett olyan óriási szellemsulyt hosszú évtizedeken keresztül? Pihenni vágyik a szellem is, csöndes, békés nyugalomban. És ennek is el kellett következni, amint minden nyár után elkövetkezik az ősz s a természet hideg — vagy talán jótékony — kedve szerint eljön a tél. Kéry Gyula nem akar tovább harcolni, nem akar továbbra is benn állani az élet forgatagában, egy előkellő mozdulattal elhagyja a nagy arena küzdelem- és szenvedésteljes porondját. Meggyőződésem, hogy ez a nyugalomba- vönulás nemcsak Gyula város és Békésvármegyére — az ő annyira szeretett második otthovágy bűnös gerjedelme fészkeli bó magát gyakran a szivek kertjébe s a testvéri érzetet letiporva a gyülöl- ség emeli föl átkos fejét? . . . Innen a harc, melynek vihara hullámárrá tette most is a „csendes vizeket“, hogy a boldogság, béke virágának hervadásán busongjanak a töprengő lelkek, hogy könyhullás, vérpatakzás szüljön keserű jajongást, légióvá tegye az özvegyek és árvák számát! . . . Megváltás, szabadulás óhaja, vágya méltán kél azért a szivekben, hogy tűnjék fel immár a várva-várt jobb jövő hajnal bíbora; hogy a krisztusi szeretet a szivekből a sötétség cselekedeteire ösztönző szertelen indulatoknak minden pokol fajzatát elűzze örökre ; hogy a mennyből alászállott fényes világosság ragyogjon ott állandóan népek millióinak életegén; hogy boldogulásának igaz útját feltalálja gazdag és szegény . . . Mindazokat, melyek reánk várnak, hűséggel teljesítsük . . . „Imádkozzunk és dolgozzunk“, hogy felragyogjon a boldogság napja, fészket rakjon a béke szelíd galambja, „azon indulat legyen bennünk, mely volt a Jézus Krisztusban“. . . Akkor még a gyász fátyolán át is látható lesz az örömnapnak ragyogása s a miért „buzgó imádság epedez százezrek ajakán“, mint Isten kegyelmének ajándéka, megadatik minekünk, hogy szivünk oltáráról felszálljon a hála lángja Istenünkhöz ! . . . Dombi Lajos. nára — érzékeny csapás, hanem az egész hazai közéletre is. Egy ritka emberpéldány vonul vissza, egy igazi ember, egy igazi férfi, egy talpig korrekt gentlemann, egy grandseigneur, egy minden cselekvésben a munka igaz és nemes szeretetével átitatott ember, egy minden tettében mindig becsületes és mindig jóságos férfiú, akiben az antik jellem a modern gondolkozással, és az ideal szeretete a reális igazság kultuszával a legtökéletesebb összhangban egyesült. Idősb Kéry Gyula egész életét — mint napfény a vizfodrot---az igazság, a becsülete sség, az őszinteség és a nemesség ragyogja be. Értem, tökéletesen helyeslem elhatározását. Sokat küzdött, nehéz harcokat vívott, magvető volt, irányított, nevelt és termékenyített, világitó fáklya volt szellemi életünk terén; teljes, gazdag, tökéletes és tartalomteljes közéleti tevékenységet fejtett ki. Az aktor kész. Lerakja a munka szerszámait. Félre áll. Pihenni.1 vágyik. — Nyugodt lélekkel, fölemelt fővel távozhat. Tapsolunk, tiszteletünk, szeretetünk hódolata kiséri nyugalmába. Preszly Lóránd.
