Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-01 / 1. szám
Békés 1915 január 1. 3 visszavonulni havas, nagy medvebarlangjába, bogy még egy félezreden át izmosodjék a kulturális nemzeti élet terén, hogy európai nemzetnek legyen nevezhető. Vármegyei közgyűlés. (Deeember 30.) Békésvármegye törvényhatósági bizottsága rendes téli közgyűlését december 30-án tartotta Kéry Gyula főispán elnöklete alatt. A közgyűlésen, amint előre volt látható, kevesen jelentek meg, alig 60-an vettek azon részt. A közgyűlés azonban elég élénk hangulatban folyt le, mert különösen két jutalmazási ügy tárgyalásánál olyan élénk vita kerekedett, amely majdnem az egész délelőtti tanácskozási időt lefoglalta. Elnöklő főispán a közgyűlést d. e. 9 órakor az alábbi tartalmas, aktuális vonatkozású, szép beszéddel nyitotta meg. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Ha végigtekintünk történelmünkön, azt látjuk, hogy a magyar nemzet egy évezred alatt sok megpróbáltatáson és küzdelmen ment keresztül, — azonban szívós erejénél, lelki és erkölcsi tulajdonságainál fogva, mindannyiszor ezeken a kritikus helyzeteken átesett. Phőnix- madárként uj életre ébredt és a magyar név mindannyiszor dicsőségesebben ragyogott. Átestünk szerencsésen a tatárjáráson, amelyet Császár Ferenc Írónk úgy jellemez: »Hunnia nyög letiporva, simák a bus magyarok.« Rövid ideig tartott ez a szomorú állapot, csakhamar bekövetkezett a feltámadás. IV. Béla, a nagy király második honalapítója lett Magyar- országnak. Már utóda IV. László, másként Kun László király két évtized múltán a March mezőn győzelmesen megverte a nagyhatalmú Cseh Ottokárt és ezzel megmentette Habsburgi Rudolfnak német uralmát. Szerencsésen átestünk a török hódoltságon, amely korból visszamaradt reánk a következő magyar egyházi ének : „Hunniának szent királya, Ki után hii néped vágya; Oh ne engedd Hunniának Szép határit hívni másnak/“ És kihevertük a mohácsi vereség súlyos következményeit. Mohácsnál pedig tetőpontjukat érték el a nemzeti csapások. A pártoskodás, a pártszellem már majdnem sírba döntötte a magyart! »Hős vértől pirosuk gyásztér sóhajtva köszöntlek 1 Nemzeti nagylétünk nagy temetője Mohács!« Most ismét nagy megpróbáltatásokat, súlyos küzdelmeket, kritikus helyzetet élünk át és ezen is szerencsésen át fogunk esni. Sőt erkölcsileg megerősödve kell ezekből a küzdelsulya alatt. Még a kapitány ur is megdicsérte egy alkalommal: — Derék ember vagy fiam . . . S a vállára veregetett. Ami szemmel láthatólag jól esett Kolerának. Hogyne . , . ! A kapitány ur . . ! Való szent igaz, hogy Kolera rémisztő büszke volt a dicséretre. De még Sebestyén Péter is. Egyik balatonmelléki pajtásának, aki úgy jobb kezére esett neki a vonalban, hetykén oda is ve- vetette : — Látod . . . Nálunk még a cigány is . . . Ami után természetesen az értetődik, hogy hát még a célszerű tiszaháti magyar ember. Ha mégha némi szünete akadt a háborúnak, hát úgy elmókázott az a fránya Kolera, hogy az egész baka-társaság a hasát fogta nevettében. Egyik előre nyomulás alatt, még a háb oru elején, a Kolera sikeritett magának egy kozák pipát, ami fene hosszú mesterség s azzal ha jó kedve szottyant, a társaság előtt bemutatta, hogy a holtra ijedt kozák a támadás alatt, hogy hadonázik a honvéd huszárok ellen . . . Alig lehetett nevetéssel győzni. Ilyen pénzzel megfizethetetlen ember volt az a Kolera. Az a nagy baj, hogy csak volt. Mert hát hol kerék, hol talp. Kulikovnál éppen a talp következett. — Rohamot vezényeltek. A muszka megállt. — Hajrá ! Hajrá! Mint a fékvesztett vihar hömpölygött előre a mekből kikerülnünk, ha végre maga kárán tanulni fog a magyar. Ha közéletünkben végre megszűnik az ádáz gyűlölködés! Kis nemzetek hóditó politikát nem folytathatnak, azoknak erkölcsi erejükkel kell hatniok. Tekintetes Törvényhatósági bizottság! A megpróbáltatás, a szerencsétlenség, a magábaszállás ideje, — erre volt most elég alkalom a béke és szeretet ünnepén, — igaz, a visszaemlékezés, a sok veszteségre fájdalmassá tette ezt a magábaszállást, de hiszen a fájdalom nemesit. Mint a vas kovácsolás által lesz acéllá, úgy az ember és a nemzetek is szerencsétlenségek, küzdelmek által erkölcsileg megerősödnek, nemesednek. A hazafiui érzés és a hitélet, az Istenbe vetett bizalom már is megerősödtek. Csak a legsötétebb lelkek azok, akiknek keblében szerencsétlenség és fájdalom között és után is gyűlölködés és más aljas indulatok honolnak. A magyar nemzetet a mostani veszély, a mostani háború testvéri egyetértéssel egyesitette, remélhetőleg ez az egyetértés fent fog maradni a háború után is, hogy élvezhessük majd annak idején a béke áldásait. Egyet még ki kell emelnem: a mostani háború alatt a magyar nemzetnek lelki, physikai és erkölcsi tulajdonságai annyira kidomborodtak, kifejezésre jutottak, hogy a njagyar nemzet az európai népek között considerációban. súlyban rendkívül növekedett és ez a körülmény bizonyára érvényre fog jutni, konkrét alakot fog ölteni gravaminiális politika nélkül is. Csüggednünk nem szabad, a nehéz, kritikus helyzet dacára bizalommal nézhetünk a jövőbe. Talán a mostani megpróbáltatással átestünk a gondviselés által ránk mért megpróbáltatások utolsóján. Adja az Isten! A törvényhatósági bizottság tagjainak összesen és egyenként a legboldogabb újévet kívánva, az utolsó negyedévi rendes közgyűlést ezennel megnyitom. Az első tárgyhoz: az alispáni jelentéshez Kvanka Mihály és Dohányos János bizottsági tagok szólaltak fel Előbb nevezett amiatt panaszkodott, hogy egy orosházi ellenőr választása ellen beadott felebbezés nem lett felvéve a tárgysorozatba. Úgy az alispán, mint az ügy előadója megadták a felvilágosítást, amely szerint késedelem nem forog fenn, mivel ebben a felebbezett ügyben előbb vizsgálat lefolytatásával kellett a tényállást kideríteni, ez pedig időt vett igénybe. Dohányos János a bélmegyeri békési lakosoknak postaügynökség felállítása tárgyában beadott kérelmét sürgette meg. Annak megemlítése mellett, hogy az ily természetű ügyek nem tartoznak a közgyűlés elé, hanem a közigazgatási bizottság tesz azokban javaslatot, az alispán megígérte, hogy a kérvény sorsa iránt érdeklődni fog. Ezek után az alispáni jelentés tudomásul vétetett és a törvényhatósági bizottság dr. Z'óldy János t. főorvosnak a kolera járvány leküzdése tekintetészikla-szilárd magyar áradat. Nagy recsegés, ropogás, fülsiketítő diadalorditás reszkettette meg a levegőt. Összecsaptak. A bajonettek fürgén dolgoztak £ hozzáértő kezekben . . . Sebestyén Péter is elemében volt. Szúrt, vágót, hasított. Osztogatta a halált jobbrabalra, miközben magyarázgatott: — Ez a királyér, ez a hazáér, ez mög a Rudolér . . . ! De jutott ott egy-két végzetes döfés Világosért is, meg Kossuth Lajosért is . . . Azonban Koleráról se hitte volna az ember, ha nem látja szinről-szinre. A hadnagy urat négy muszka támadta meg. Jutott ott mindenkinek fölösen. Kolera oda ugrott s egy szempillantás alatt vége volt mind a négynek. Kettőt a hadnagy ur vágott le, kettőt meg a Kolera nyársalt föl. Munka közben azonban egy eltévedt muszka golyó beleszaladt a Kolera szájába s azután hiába biztatták : „Köpd ki koma . . . !“ Nem bírta. Ilyenformán volt ez megírva Sebestyén Péter levelében. Nem ugyanezen szavakkal, de sokkal körülményesebben és érzékenyebben. A levél végére Sebestyén Péter még odatette: „ . . A Kolera csalággyának mög aggyátok kiméletősen tudatára a nagy szomorúságot, azt is hozzáragasztva vigasztalásul, hogy olyan vitézül viselködött a szögény Kolera, mint egy valóságos magyar embör, aminek okául az eklézsia möghuzat- hatná neki mind a három harangot . . .“ ben kifejtett eredményes munkásságáért elismerését és köszönetét fejezte ki. A számonkérőszék jegyzőkönyvének tudomásul vétele után következett a vármegyei közigazgatási bizottságból év végén kilépett 5 tag megválasztása. A titkos szavazás megtarthatása végett Dombi Lajos elnöklete alatt ifj. Kocziszki Mihály és Morvái Mihály tagokból álló bizottság küldetett ki elnök által. Leadatott 59 szavazat és megválasztattak a régi tagok és pedig: gr. Wenckheim Dénes 54, Haviár Dániel 48, dr. Ladies László 44, dr. Berlhúty Károly 40 és Beliczey Géza 40 szavazattal. Jelentékenyebb számú szavazatot kaptak még: Dr. Bikádi Antal 22, dr. Tardos Dezső 20, dr. Berényi Armin 12 és dr. Márky János 11-et, Grüufeld Jakabra is esett egy szavazat. A szavazást megelőzőleg paktum jött létre a békéscsabai és orosházi bizottsági tagok között arra nézve, hogy dr. Tardos és dr. Bikádira szavazzanak. A vármegyei igazoló választmány tagjaiul a régi tagok választattak meg, a főispán is a régi tagokat nevezte ki az említett bizottságba. A vármegyei t. nyugdijválasztmány annyiban változott, hogy a segéd és kezelőszemélyzet tagjai közül Beke Géza irodaigazgató is beválasztatott a bizottságba. Bálint Imre államépitészeti hivatali mérnök részére, aki a dobozi hid újraépítésénél építésvezető mérnök volt, a felülvizsgáló bizottság a megtakarítások terhére 500 korona jutalmat hozott javaslatb a nevezett mérnök által kifejtett rendkívül lelkiismeretes és eredményes munkásság elismerése fejében. Az állandó választmány javaslata ellen Grünfeld Jakab szólalt fel, aki ismert elvi álláspontja alapján ellenezte a jutalmat. A jutalmazás mellett dr. Berényi Armin és feltételesen dr. Berthóty Károly, végül az előadó vármegyei főjegyző és az alispán szólaltak fel és a jutalmat 43. szavazattal 23 ellenében a törvényhatósági bizottság megszavazta. Ugyancsak hatalmas vita kerekedett a következő tárgynál is, amelynél javaslatba hozatott, hogy a vármegyei kórház építésénél az egyes tisztviselők által kifejtett rendkívüli munkásság megjutalmazása fejében az elért 1913. évi megtakarítások terhére a kórházi bizottság által javasolt jutalmak szavaztassanak meg az illetők részére. Az állandó választmány előterjesztése ellen felszólaltak Grünfeld Jakab, aki azért sem szavazta meg a jutalmakat, mert a felesleget szerinte a kórház a betegek élelmezésénél takarította meg. Ugyancsak ellene voltak a jutalom megadásának dr. Bikádi Antal és 'Kvanka Mihály. Az állandó választmány javaslata mellett érvelt Kiss László főszolgabíró, aki különösen azt bizonyította, hogy a felesleg nem a kórházi betegek kosztján leto. megtakarítva, hanem a költségvetés egyéb rovatainál Dr. Berthóty István főszolgabíró pedig azt hangsúlyozta, hogy mig az ut és hidépitkezé- seknél az építésvezető mérnökök részére évtizedek óta minden szó nélkül — legutóbb az októberi me- gyegyülésen — szavazták meg a jutalmakat, addig a megyei tisztviselők részére kért jutalmazások száma 20 év alatt alig tett ki négyet, tehát nem igazolt az a heves ellenzés, amelylyel a jutalmazást megtagadó bizottsági tagok a kérdést tárgyalják. Kohn Dávid, aki szintén a jutalmazás mellett szólalt felt, a vármegyei közkórház fejlesztése körül a tisztviselőkar és különösen a kórházi igazgató által szerzett hervadhatatlan érdemeket emelte ki beszédében Botka István szintén sikerrel támogatta az állandóválasztmány előterjesztését. Az ezután megtartott szavazás eredménye szerint a törvényhatósági bizottság az állandó választmány javaslatát 43 szóval 22 ellen emelte határozattá. A vármegye nevében az alispán a kiboesáj- tott hadikölcsönból 150000 koronát jegyzett a vármegye különböző alapjaiból. Az alispán erről jelentést tett a törvényhatóságnak és szóval is ismertette, miért nem hívta össze a közgyűlést és miért jegyzett és mely alapokból csupán 150000 koronát és a lombardirozáshoz mily okokból járult hozzá. Dr. Berényi Ármin szólalt fel ennél a kérdésnél bizonyos irányban felvilágosítást kérve. A törvényhatósági bizottság az alispán és árvaszéki elnök felvilágosításai után az alispán bejelentését tudomásul vette és egyben Berényi indítványára felhívta az árvaszéki elnököt, hegy a hadbavonültak hátra- maradottainak a tartalékalapból leendő segélyezése iránt tegyen előterjesztést. A most ismertetett tárgyak elintézése után csupán még egyetlen egy tárgynál volt felszólalás. Dohányos János békési bizottsági tag kifogásolta, hogy a bélmegyeri földek vevőjének Békés község nem adta meg a kért egy évi fizetéshalasztást. A felszólalás folytán a törvényhatósági bizottság feloldotta a község határozatát és uj határozathozata- talát rendelte el. Brasó vármegye köriratát az ellenséges államok iparcikkeinek kiszorítása iránt hasonló szellemű felirattal támogatta a törvényhatóság. Bencze János szeghalmi községi jegyző évi 2480 koronával nyugdijaztatott.
