Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-22 / 47. szám
XL.VI. évfolyam Gyula, 1914 november 31 49. szám. Előfizetési árak: Egész évre _ 10 K — f Fél évre ............ 5 K — f év negyedre 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A világháború tanításai. A világháború sok olyanra tanít meg bennünket, amiket békés időkben elménkbe nem vettünk volna. Élni kezd bennünk a hazának igaz, áldozatoktól vissza nem riadó szeretető, a hazaszeretet, az emberi érzelmeknek ez a legmagasztosabb megnyilvánulása akadémikus értékéből kivetkőzött és odasorakozott azok közé az érzések közé, amelyek a mindennapi életet átmelegitik és annak az irányát megszabják. Széttöredezett társadalmunk, melyben a magyar jó két évtizede a magyart már nem is ismerte, hirtelen egybeforrt. A politika, a mely fütött bennünket állaudóan, egyszerre elhallgatott s a magyarság zárt egységbe sorakozott, melynek nemes és egyetlen nagy feladata a haza védelme lön, amivel a magyar 1849. óta nem foglalkozott. A humánus érzés, amely társadalmunkban meg volt mindig, de csak széttöredezett, felaprózott mozgalmakban nyilatkozott meg, egybeforrt, hogy a legnagyobb eszközökkel legyen segélyére pénzével, munkájával a nemzetet védő hadseregnek. Rövid négy hónap alatt ime milyen átalakulása az országnak, a társadalomnak. És ennek az átalakulásnak tovább kell folyni, mert a rendes életünket gyökeréből kiforgató háború az életnek egész más berendezkedését követeli meg tőlünk, mint a melyek keretében nyugodt, biztos életünket hosszú évtizedek alatt lemorzsoltuk. Polgári életünket a háborús idők alatt úgy kell berendezni, amint ezt a rendkívüli viszonyok megkövetelik. Aki nem látja meg, hogy itt teljesen át kell alakulni egész életrendszerünknek, az nem látja világos szemmel körülötte a teljesen átváltozott világot. Az nem érti meg, hogy itt mindenkire más kötelezettségek hárulnak, mint amelyeket az előtt betöltött. A háború tauit bennünket mindenekelőtt életmódunknak teljesen uj berendezésére. A mikor megbénult a munka, felmondotta nagyrészben a szolgálatot a hitelszervezet, melyre oly kevés joggal és kevés igazsággal voltunk nagyon túlzott mértékben büszkék, amikor korlátozott a miudenirányu termelés, akkor a magánéletnek egészen más irányokban, más korlátok között kell mozogni, mint a békés időkben. Elérkeztünk arra a pontra, ahol a magánéletnek egyetlen egy direktívája van, és ez: a feltétlen takarékosság. A takarékosság a magyar társadalomnak soha sem volt erénye, ez a mi társadalmunk a Keletről hozott tradícióknál fogva a modern életfejlődésnek a nyugati irányzatából sohasem tudta elsajátítani a takarékosság nemzetfejlesztő nagy arányát. A bennünket ért nemzeti csapások, aminők: országos fagy, szárazság, országrészeket elpusztító árviz, a múlt esztendőkben katasztrofális elemi csapások, a fele termésünket tönkretett jégverések semmiféle tanító hatással nem voltak társadalmunkra. Az áldott magyar föld egy-két kedvező esztendőben ki- térmette a veszteségeket, de senki nem vett egy-egy katasztrófából intést arra, hogy a társadalomnak anyagi és erőbeli' tartalékok megteremtésére kell dolgoznia. Most elkövetkezett az a világesemény, a melynek meg kell tanitani a magyart a takarékosságra. Ma a holnap sem bizonyos anyagi szempontból: tehát őrizze gondosan mindenki amije van. Gondoljon mindenki arra, hogy kiszámit- hatlan helyzeteket teremthet a mai világháború. A magyar társadalom rendes viszonyok között is máról holnapra szokott élni. Most a holnap bizonytalan. Senki kiszámítani nem tudja, hogy a termelésben milyen viszonyok állanak elő, a legbiztosabbnak látszó kereset is megcsökkenhet. Éppen azért, akinek bármily kis anyagi tartaléka van, bánjon azzal takarékosan. A nemzet erősödik ezzel, fokozódik annak harci teljesítő és ellenállási képessége. A magánháztartásokat a takarékosság által lehet megóvni attól, hogy egyensúlyban éljék keresztül a válságos időket. T Á B C A„ Erzsi lelkem. . . . Erzsi lelkem! — Édes anyám irta Könnyeivel pecsételt papírra . . . Nem is tudnám hinni senki másnak, Csak az édes öreg szülém Igaz, jó szavának. „Édes fiam! tudatom tevéled . . . — Áldott minden sora levelének — Az a lány is itt volt minapába Mondogatta, elhozd a Szive aggódása. „Felőled szólt, kérdeződött egyre . . . — Nékem is csak könnyet csalt szemembe, ügy panaszld: szive, lelke bánja, Mért engedett búcsú nélkül Téged a halálba. . . . Erzsi lelkem ! — Édes an igám irta A te könnyed is beléje sírta . . . Hogy is mondják köszönetét érte, Hogy a szivem dobogását Halljad kibeszélve. Nem oly nehéz erre ám az élet, Mese az mind, amit ott mesélnek . . . Ez a válás egy percig se fájjon, Meg jövök még elmondani Hogy én vagyok legboldogabb Ezen a világon. Tolnai József. X gyulai népfelkelők tűzkeresztsége. Az »Aradi Közlöny« csütörtöki számából. A déli harctéren, a dalmát tengerparton táboroznak hónapok óta a gyulai népfelkelők és a montenegróiakkal állanak harcban. Többször emlékeztünk már meg vitéz magatartásukról s most újabb részleteket közöl a csapat egyik tisztje életükről, izgalmas harcaikról. Az érdekes levélből közöljük a következőket: — E hó 7 én. pénteken este, együtt ültünk a vacsoránál a .... i tiszti menázsiban és a körülményekhez képest elég vig hangulatban tárgyaltuk meg a nap eseményeit, sőt, talán akkor történt először, hogy jó kedvünkben nótára gyújtottunk. Egyszerre valaki közbekiált: — Urak ne vigadjunk, mert aki pénteken mulat, — vasárnapra sírni fog Ki hitte volna közöttünk akkor még, hogy e bolond mondás mennyi igazságot rejt magában ? Még jóformán be sem fejeztük vacsoránkat, amikor Z . . . M . . őrnagyunk telefonüzenetét hozták R . . . ról (ez egy hegy neve, ahol kedves és mindannyiunk által egyforma szeretettel körülvett derék őrnagyunk székel), amelyben meghagyja, hogy a századparancsnokok azonnal jöjjenek fel hozzá. Egy pillanat alatt elnémult ajkunkon a nóta és a tisztek elindultak. Éjfél volt, mire visszakerültek a parancscsal, mely szerint szombaton reggel elindul a csapat T ... be, ahonnan támadást intézve előrenyomulunk a montenegróiak ellen. Szombat reggel 9 órakor behajóztak minket és egy órai tengeri ut után Z.-ba érkeztünk. Délután 1 órakor két és fél órai időközben indított fogaskerekű vonattal vittek le T.-be Itt este 9-kor megérkezve, közölték velünk, hogy másnap, vasárnap pihenő és a további parancsokat vasárnap délután 5-kor kapjuk. T. gyönyörű szép boszniai város, valóságos kulturhely R.-hóz képest. Itt láttunk először fehér teritékü asztalt, jó sört, kitűnő pezsgőt és amit legelőször kellett volna említenem, modern viseletű, kalapos, azsuros harisnyáju, tüzes szemű nőket. Vasárnap délután 5 órákor mi tisztek őrnagyunk lakosztályában, a Naglic-szállóban gyülekeztünk, ahol térképeinket kiterítve, a haditervet beszéltük meg. E szerint: XI. 9 én az ellenséget K., G., Sz. és J. között támadjuk meg. A montenegróiak egész L.-ig, T.-től 8—10 km.-nyíre betörtek volt, felgyújtották G.-t és rabolva gyilkolva tovább haladtak előre. A Kozmács hegység képezi a határt Montenegró és közöttünk. Itt a Kozmács alatt volt egy csendőrkaszárnyánk, amelyet mindjárt a háború kitörésekor megtámadtak és a csendőröket, egy főhadnagyot legyilkolták. Feladatunk tehát az volt: a határainkon betört montenegróiakat visszaszorítani és a Kozmács hegyet visszafoglalni, mert ez a hegység uralja egész határunkat és képezi kulcsát ennek a gyönyörű vidéknek. Vasárnap este 7 óra volt, mire őrnagyunktól megkapva összes parancsainkat, egybegyültünk a Naglic-szálló éttermében — utolsó vacsorára. Vacsora után egymásnak jóéjszakát kívántunk, mintha nyugalomra térnénk és századjainkhoz mentünk, hogy felkészülődjünk a nagy útra. Pontban éjjel 11 órakor keresztül vonultunk T.-én, az úgynevezett Bileki kapun át és éjjel 12 órakor odaértünk a Govica kantinhoz. Itt figyelmeztettek bennünket, hogy a montenegróiak legyilkolt katonáink uniformisában is fognak mutatkozni. Ezért kiadták a jelszót — ha az illető erre azonnal nem feleli a jelszót, úgy szó nélkül le kell lőni, mert az ha saját ruháinkban van is — ellenség. Kiadták a mi fényjelzéseinket is, hogy éjjel nagyobb távolságokra ezeket használjuk és ezzel visszamenve századjainkhoz, kioktassuk a legénységet és éjjel 1 órakor, vak sötétben útra keltünk. A hangulat komor volt, mert beszélni nem szabad, cigarettázni még úgy sem. Utunk hegyoldalban vezetett keresztül, jobbra öt emelet mélységű szakadék, ebben egy körülbelül 8—10 méter szélességű folyó, utána 5—600 méter kopár hegység. Ezen az utón megtanultam menetLap-anlj: mai száma © oldal.
