Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)

1914-11-22 / 47. szám

3 Békés 1914 november 22. Az a magyar pedig, aki mostanában szű­kösebben él, gondoljon arra, hogy a diadalmat diadalomra halmozó német hadsereg ősi magva a napóleoni hadjáratokban fogamzott. Abban az időben, a mikor meg volt sanyar­gatva a német föld, a német nemzet. És ekkor fogamzott meg ebben a nemzetben minden ké­sőbbi hadierény csirája. Az elgyötört német sanyargattatásainak legválságosabb időiben kez­dette meg a nemzeti önmegtartóztatást, tért át a takarékosság ösvényére, amely ösvény elve­zette először Sedáuhoz, onnan Parisba és most ismét a gyűjtött nemzeti erő nyitja meg előtte Páris kapuit másodszor. Tanügy. Értesítés. Az állami elemi népiskolában a ta­nítások a Megyeház-utca 11. sz. házban megkez­dődtek. Beiratkozhatni ugyanott. 6379—1914. Hivatalos hirdetés. Gyula városban az 1914. évre előirt íegyveradó kivetési lajstrom a m. kir. pénz- ügyigazgatóság által számvevőileg megvizs­gáltatván, az 1883. XLIV. t.-c. 16. §-a ér­telmében november hó 22-től november hó 30-ig a városi adóhivatal helyiségében köz­szemlére kitéve tartatik. Azon adózók, akik ezen lajstromban fog­lalt adónemmel már a múlt évben meg voltak róva, a lajstrom közszemlére tételének napját követő 15 nap alatt, akik pedig most első ízben lettek megróva, adójuknak könyvecskéjükbe történt bejegyzését követő 15 nap alatt fel­szólamlásukat hozzám adják be. Gyulán, 1914. évi november hó 21-én. Szikes Ctyörgy, 452 ] —1 adóügyi tanácsnok. Hírek. A vármegyei állandó birálóválasztmány folyó hó 21-én délelőtt fél 12 órakor tartott ülést Kéry Gyula főispán elnöklete alatt abból a célból, hogy a vármegyei legtöbb adót fizetők jövő évi névjegy­zéke ellen beadott 7 felebbezést elbírálja. Á vá­lasztmány a beérkezett felebbezések közül 5-nek helyt adott, minélfogva a névjegyzékbe felvette: Jantyik Mihály békési lakost 873 kor., Kállay Jó­zsef szeghalmi lakost 791 kor. 57 fillér, Jankó La­jos orosházi lakost 849 kor. 36 fillér és dr. Kunos István orosházi lakost — kétszeres adószámítás alap­ján — 911 kor. 10 fillér adóösszeg kitüntetésével. A névjegyzékben utolsó helyen felvett Schillinger Lipót adóját 942 koronára helyesbítette a választ­mány. Ellenben Weisz Imre orosházi és Lukoviczki János békéscsabai lakosoknak felebbezései nem vé­tettek tekintetbe, mert előbbi az ideiglenes házadó­mentessége folytán a terhére előirt adót tényleg nem fizeti, tehát az javára nem számítható be, utóbbi pedig egyáltalán nem igazolta, hogy meg­felelő mennyiségű adót fizetne. A vármegyei országgyűlési képviselőválasztók ideiglenes névjegyzékei ellen összesen 208 felszó­lamlás adatott be. Ezekből magára Békés községre esik 194, ahol az uradalom él felszólamlással azért, mert az uradalmi alkalmazottak (cselédek) nagy része kimaradt. A többi 14 felszólamlás 9 község közt oszlik meg, így tehát 17 község ideiglenes névjegyzéke ellen nem adatott be sem észrevétel, sem felszólamlás. A beadott jogorvoslatok felülbírá­lása végett a vármegyei központi választmánynak első osztálya Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt már a tegnapi napon délután tartott ülést, mig a második osztály dr. Daimel Sándor főjegyző elnök­lete alatt e hó 24-én, a harmadik osztály pedig Moldoványi János II. főjegyző elnöklete alatt e hó 23-án fog a beadott felszólamlásokkal foglalkozni. A beadott jogorvoslatok közül 3 tartozik az első, 197 a második és 8 a harmadik osztály felülbírá­lása alá. Népfelkelői bemutató szemlék. A f. évi októ­berben megtartott népfelkelő bemutató szemlék­ről a szeghalmi és körösladányi népfelkelő kö­telezettek elmaradtak azért, mert nevezett köz - ségekben kolera járvány volt. Ezen elmaradott népfelkelő kötelezettek bemutató szemléje de­cember hó 6-án fog megtartatni Szeghalmon azon bizottság által, amely az 1877—1890. évek­ben született népfelkelők bemutató szemléjét fogja vezetni. Itt említjük meg, hogy tekintettel arra, hogy egyes koleraesetek Békés és Körös- tárcsán még mindig előfordulnak, az alispán ezen két községből összeirt népfelkelőkötelezet­tek bemutató szemléjét bizonytalan időre elha­lasztotta. A népfelkelő bemutatószemlók orvosi teendőit katonaorvosok hiányában Békéscsabán dr. Szondy Lajos, mig Szeghalmon dr. Nuss- baum Károly járási orvosok végzik. A kórházi legutóbbi építkezések befejezte után a kórházi bizottság azt hozta javaslatba, hogy egyes tisztviselők, akik a kórházépitósből kifolyólag rendkívüli munkálatokat teljesítettek, a múlt évi maradványból jutalomban rószesit- tessenek. így jutalmazásra hozattak javaslatba a felülvizsgálatot teljesítő miniszteri tisztviselők, dr. Berkes Sándor kórházi igazgató, Moldoványi János vármegyei másodfőjegyző, a kórházi gond­nok, Razel József kir. mérnök, aki az építkezési munkálatokat vezette, János József és Bálint József mérnökök, akik a próbaterheléseket tel­jesítették, Baranyik Ignác államópitószeti hiva­tali tiszt, aki sok másolási irodai munkát vég­zett, Reichenberg Zsigmond iparf'elügyelő, aki szintén sokat munkálkodott a kórház érdeké­ben. A kórházi bizottság javaslata értelmében az állandó választmány is megfelelő előterjesz­tést tett a közgyűlésnek. A törvényhatósági köz­gyűlésen azonban Grünfeld Jakab indítványára az a határozat hozatott, hogy Reichenberg Zsig- mondon kívül senki sem kap semmit. Ezen ha­tározatot Rasel József és Bálint mérnökök meg- felebbeztók. A belügyminiszter a felebbezós folytán a határozatnak megfelebbezett részeit feloldotta és uj határozat hozatalát rendelte el, mert a kereskedelmi minisztertől kikért véle­mény szerint megokolt, hogy a rendkívüli mun­kát végzett felebbező műszaki tisztviselők ezen munkálkodásukért külön tiszteletdijban rósze- sittessenek. A sebesültek ápolása vármegyénkben. A Bé­késvármegye területén a sebesültek elhelyezésére fel­ajánlott ágyak száma a következő : Gyulán Békés­közben és állva — amikor 5 percnyi pihenőnk volt — aludni. Egész jól ment. Az éjszaka csak nem akart, véget érni. Marsoltunk tovább. Végre pirkadni kezdett és hajnali 5 órakor egy óriás hegység lá­bánál állottunk meg. A csapat éléről ekkor egy lovas vágtatott le hozzánk, kiáltva: — R. hadnagy ur szakaszával az élre az őrnagy úrhoz. Ekkor már tudtam, hogy különösebb külde­tésben lesz részem. Odaérve, azt a parancsot kap­tam, hogy szakaszommal másszak fel az előttünk elterülő hegyóriásra, kutassam át azt és ha ellen­ségre nem találok, a csúcsról adjam meg a jelet és akkor a főcsapat a völgyben átvonul. E parancs kiadása után őrnagyom azt mondta: — Kemény dió, amit rád bízok, nézd meg jól ezt az óriási hegyet, nagy utad lesz, de siess, hogy a főcsapatot minél előbb vezessem át a völgybe és ha én átvonultam, csatlakozz a főcsa­pathoz. Szalutáltam és elbúcsúzva kollegáimtól, sza­kaszommal elindultam. A viszontlátásra! — hang­zott utánam: ez itt a legforróbb búcsúszó. Es másztam előre. Alig kúsztunk fel még a hegy lá­bánál — egyszerre megszólal az első ágyuszó tol­lúnk Megkezdődött az ellenségeskedés. Azonnal feltüztem a fehér zászlót, mely saját tüzérségünk­nek jelezte, hogy az itt mászkáló csapat saját csa­patunk, mert ha ezt nem látják hátul a tüzérek — belénk lőnek És kúsztunk előre. Kardomat eldob­tam, mert nagyon aladályozott, revolverem egyik kezemben, gukkerem a másikban, igy kúsztam fel­felé és buktam orra, hátra. Ilyen hegyekről nincs fogalmatok. Szikla, szikla mellett, kopár, kietlen, néha-néha egy-egy bokor és minden szikla mögül, minden bokor alatt ott leskelődhetik a halál. De a fiuk, a jó magyar, német, román fiuk, jöttek után- nam, csörgött a verejték mindnyájukról és még csak fele utón sem voltunk. Mindegy — előre. Végre felértünk. Kezembe veszem a gukkert, hogy szétnézzek, forgatom csavarom : mi az, hogy nem látok. Az üvegre rácsorgott a verejték és akárhogy törülöm, — csak nem látok, mert ahányszor a szememhez emelem, újból ellepi a verejték. Ekkor hallom szakaszvezetőm hangját: — Hadnagy ur ott lenn van négy montenegrói katona. A mutatott irányba nézek és látom tényleg ahogy bukdácsolnak jobbra tőlünk. Ez a négy volt az első ellenség. De ezek oly messze voltak, 2—3000 lépésnyire lehettek, hogy nekünk nem árthattak. Átkutattam a jobbra tőlünk elhúzódó erdőt és egy félóra múlva megadtam a jelt őrna­gyomnak, aki lenn állt a főcsapattal a völgyben, hogy indulhatnak. Én szakaszommal fedezve a jobbszárnyat, a hegy túlsó oldalán indultam le. Feljönni még meg járta, de lemenni valóságos Istent kisértés volt. Egy elhibázott lépés és halál fiai vagyunk. De Is­ten velünk volt. Leérve a hegyről, a századok raj- vonalba fejlődtek és igy haladunk előre, amig egy másik hegyhez érünk. Itt már vigan fütyöltek az ellenséges golyok. Komolyan nevetnem kellett naiv legényeimen. Ahogy meghallották a golyók sivitá- sát, kapkodni kezdték a fejüket. Mintha azzal kipaklizhatták volna őket. Most uj parancs érkezik. Elörevonulni az ellenséges golyó - tűzbe fel a hegyekre. A hegy, amelyet csak elébb másztunk meg. Andrássy-téri korzónak tűnt fel ehhez képest. Ezt igazán nem lehet leírni. Amikor L. Miklóssal előre jutva lenéztünk, hozzám fordult és mondja: — Hittük volna mi ezt valaha, hogy erre ké­pesek leszünk ? En visszatekintek és elszédülök. Miklós hozzám ugrik és felsegit. Borzalmas volt. Fejünk fölött zizegnek a golyók, előttünk egy 5 méter magas sziklatömb — ezen kell feljutnunk Hogyan, az mellékes. — Hadnagy ur 1 — ez lehetetlen — szólt hoz­zám jó szakaszvezetőm. Semmi sem lehetetlen — feleljük Miklós, meg én. — Előre fiuk, a tűzharcot meg kell kezdenünk, fel kell jutnunk! Es ekkor oldalról kapjuk a golyókat. Hogy hogyan, azt ma sem tudom, de feljutottunk. D. u. 4 óra lehetett, mire mi is megkeztük a tüzelést. Hogy mit jelent ez — azt elmondani, leírni nem lehet A száraz valóságot irom és lehetőleg kerülöm a színezést, de igy is alig tudom leírni az első ér­zéseket, Szerencsére pillanatokig tart csak az egész, mert bátorító szavainknak meg van a kellő hatása. Mindenki fedezéket keres és már lő is. Es egyszer­re olyan óriási puskaropogás, ágyudörrenés resz­ketette meg a levegőt, a hegyekről olyan irtóztató visszhang kél. hogy nem volna csoda, ha egyik másik gyöngébb idegzetű ember megbolondulna. Csak egy szavam van erre : borzalmas. A tűzharc folyik szakadatlanul, az ellenséges golyók most már záporesőként fütyölnek el mellet­tünk, felettünk és Istennek hála még nincs sebesülés. Olcsó itt az élet, pipadohányt sem ér Folyik a tűzharc tovább, most már mindenki behúzza a fejét és jobban vigyáz. Jovin káplárom odakúszik hozzám : — Hadnagy ur, ott mászik felénk egy cso­port montenegrói! A másik pillanatban pak-pakol a gépfegyve­rünk és szedi le sorba a gazokat. Én is odairányi- tom a tüzet. Negyedóra múlva alkonyodik és a tűzharc még hevesebben folyik, mint előbb. Mintha ezer és ezer dongó röpködne körülöttünk — úgy ontja a tüzet az ellenség. Mire besötétedik egészen — jön a parancs : Tüzet szüntess, fedezékbe bevonulni. Tüzérségünk még dolgozik és látjuk a fejünk felett röppenő srapnelleket, amint odaát szétpattannak. Levonulni — milyen könnyű ezt megparancsolni és mily- ne­héz ezt keresztülvinni. És levonulás alatt kiáltás hangzik : szanitécek ide! Későn jöttek. A második halottunk. De lenn vagyunk már biztos fedezékben, egy sziklabarlangban P. hadnagy, E. és én. Mi lesz itt velünk, ha éjjel megtámadnak — biztos halál 1 Annyi helyünk van éppen, hogy egymás mellett kuporodhatunk, lábat kinyújtani nem lehet, fekvésről szó sincs. Enni — ki gondol most arra, inni — hol van egy korty ital, aludni — ki tud ilyenkor aludni! És ólom lábakon megy az idő. A hold egy pillanatra kibúvik a felhők mögül — megnézem az órámat: fél hét. Istenem, mikor

Next

/
Oldalképek
Tartalom