Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-08 / 45. szám
XLVI. évfolyam Gyula, 1B14 november § 45. szám. Előfizetési árak: Egész évre ... _ 10 K — f Fél évre 5 K — f Évnegyedre 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyiittér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Szánts, vess, arass! Ez a három szó van olyan jelentőségű, mint a »szuronyt szegezz«, »tűz«, »előre« : az izzó csatáknak e három legfontosabb parancsszava. A ki elmulasztotta a tüzelést, vagy a szurony- szegezést, könnyen önmaga kaphat sebet, vagy a legkedvesebb bajtársa. Ha az ország földmi- velő népe elmulasztja — különösen a mostani világfelfordulásbau — a mezőgazdasági munkát, a szántást, a vetést, az aratást, egyszóval az országot fenntartó munkákat, kiteszi maga-magát, az egész országot, de különösen harcoló vitéz fiait a koplalásnak. Koplaló hadsereg pedig nem igen aratott győzelmet. A koplalás csak senyvesztője a testi és lelki erőnek. A koplaló gyomor csak szomorú hangokat ad. Virtuskodásra, sőt még a higgadt gondolkozásra is csak a kielégített gyomor alkalmas. Szántson és vessen, tehát végezze el a mezei munkákat mindenki, akinek ez a hivatása, aki az erre hivatott harcba vonultakat helyettesíti. Még pedig ne csak a megszokott módon, hanem megfeszített erővel kell nekifogni s folytatni a földmivelés ezerágu munkáját. A legkorábbi terméknek, a nemzetközi piacok keresett cikkévé fejlődött salátának éppen úgy nem szabad az országból jövőre sem hiányozni, mint a késő ősszel beérő kukoricának. Mindenre szükség lesz, mert a szükséglet nagyon megnövekedett. Lám ma még azok is, akik a magyar mezőgazdaság jelentőségét némileg lekicsinyelték, vagy legalább is érdeme szerint nem méltatták — most rimánkodva fordulnak a magyar gazdákhoz — hogy szántson és vessen, vesse be minden talpalatnyi termő földjét, mert sok tekintetben ez dönti el a hadjárat sorsát. Még talán a párisi erkölcsök borzas hajú irodalmi apostolai is méla gyomorkorgással ismerik ma be, hogy nem »nyugati« kultúra kell nekünk, hanem agrikultura. Még pedig feladata magaslatán álló agrikultura. Herceg Auersperg, az osztrák gazdák vezére, aki ma szintén a harctéren van, büszkeséggel mondhatta tehát, hogy a mostani világháború fényesen beigazolta az erős agrárpolitika létjogosultságát. Mennyire igaza van! A földmives nép legmesszebbmenő érdekvédelme, hogy hivatását a legteljesebb módon betölthesse. Hol volnánk most ez érdekvédelmi harcok nélkül, hol volnánk, ha nem küzdöttük volna ki a mezőgazdasági szakismeretek népszerűsítését, a jobb tenyészállatokat, jobb vetőmagot, jobb talajmivelő eszközöket a nép széles rétegei részére? Mi lenne, ha a vámvédelem szárnya alatt mezőgazdaságunk ily hatalmas fejlődésnek nem indul? Mi lenne? Bizony valóságos nagy baj. Ha a magyar agrárpolitika bizonyos sikerekkel nem dicsekedhetnék, bizony a magyar földmivelőt hasztalan kérné ma meg akármelyik agráüvám- ellenes barátunk is, hogy szántson és vessen, a felelet legtöbb helyütt ez volna: nincs mivel és nincs mit. így azonban lesz sikere az igazán legkülönbözőbb és legváratlanabb helyről jövő felszólításoknak. Sőt a magyar gazda ezek nélkül is tudja, mi a kötelessége. Szántani és vetni fog kettőzött erővel, hogy arathasson. Aratni is fog, hogy táplálhassa a hazának nemcsak harcoló és munkálkodó, de tétlenül gubbaszkodni kényszerülő gyermekeit is. Hadi kölcsön. A pénzügyminister a hadiszükségletek fedezésére szükséges összegek beszerzése céljából legközelebb kölcsönt fog kibocsájtam. Hat százalékkal kamatozó, adómentes járadék-kólcsön kibocsájtása van tervbe véve, még pedig nyilvános aláirás utján, kizárólag a magyar-szent-korona országai s Bosznia és Hercegovina területén. A pénzügyminiszter tehát közvetlenül fordul a közönséghez, mint ez a Német birodalomban is történt és a kölcsönkibocsájtás összege, a nyilvános aláirás alapján fog megállapittatni. Az aláirás előreláthatólag egy hét leforgása után veszi kezdetét és mint aláírási helyek az ösz- szes állampénztárak és adóhivatalok, a posta-takarékpénztárak és közvetítő helyei, az összes számottevő hazai pénzintézetek fognak szerepelni. A terv szerint az aláirási ár minden 100 korona névértékért 97 korona 50 fillér lesz, amely az aláirás alkalmával azonnal lefizetendő. A kötvények első szelvénye már 1915. évi május elsején kerül beváltásra, a f. évi november 1-től az aláirási napig járó folyó kamatokat azonban az aláírónak nem kell megtérítenie, úgy, hogyha az aláirás például november 23-án történik, ez az aláírónak 100 koronánként 38 fillér megtakarítást jelent, vagyis a tényleges kibocsájtási árfolyam 97 K TÁRCA. Prxemysl. (Egy gyulai tartalékos hadnagy levelei) Przemysl, 1914 október 28 Most már csönd s nyugalom födi a világérdeklődés központján álló várat. Elnémultak a hetekig szüntelenül bömbölő várágyuk, csak este hallszik a távolból néha egy-egy motorágyu földet- rázó moraja. A ködtengeren átcsillan a távolban kacérkodó fényszórók tündén játéka ; csak egy-egy rakéta emelkedik néha fölfelé, amely még az elmúlt nehéz napokra emlékeztet. A város utcái népesek, zajosak, mintha mi sem történt volna. Kacagó ajkú, vidám leánykák, a „vörös keresztesek“ egymást érik a város utcáin, oldalukon katonatisztek. A Miczkiewicz Gasse talán népesebb, élén- kebb, mint valaha. A köves ut telve van lomhán áthaladó tüzérekkel, lovasokkal s áttörő járőrökkel; a kövezetei katonák s polgárok teszik csaknem járhatatlanná. A nappal az üzleteké; az est az eseményeké. Sürü tömegek állják el a könyvkereskedések ajtait; tolonganak a „Tábori újság“ megjelenő példányaiért. A hullámzó katonatömeg mohón falja az uj hireket, megáll egy-két „honfi“ s tanácskozik az utca sarkán. A kávéházi füsttengerben százával mozognak a tisztek. Autók tülkölnek végig a város utcáin, majd egy doppelrei- enben tovahaladó csapat szeli át a város zűrzavaros utcáit; — utánuk kendők lobognak s „éljenek a honvédek“ hallatszik. — Ezek a mi derék hon- védeink Ismerik őket a büszkeségükről, a hősiességükről, a magyar mivoltukról A város utcáit esténként a hétköznapi fény világítja be — De este 10 órakor sötét minden magánház. Polgárai nyugodtan hajtják le fejüket most már . . . Elhaladva a várparancsnokság épülete előtt százával tolongnak az éhezők, akiknek a várparancsnokság egyenként ingyen élelmi cikkeket osztogat. Ezek a vidéki lengyel falvakból beözönlött szegény parasztok. Már a vasúti pályaudvar is kivilágítva várja az első bedöcögő vonatot. Minden jel, minden mozzanat egy reményt, egy jobb időt jósol nekünk. Ám nem igy volt hetekkel ezelőtt. Felejthetetlen lesz, mily boldogságot okozott az első postaautó berobogása Przemyslbe Ezer szívdobogás, ezer sóhajtás, ezer áldás terhével büszkén nyitott magának utat az első magyar pósta-autó. — Azóta rendszerint jár e kedves jármű a város utcáin . . . Hetekkel ezelőtt más volt a város képe, más lakóinak hangulata. A lembergi visszavonulás hire előbb eljutott ide, mint a ténye A mérhetetlen tömegben beözönlő trén és katonaság vonult keresztül a városon. A pessimizmus ült a lakásaikba zárt polgárok sápadt arcán Az utcán csak katona és igazoivá- nyos polgár járhatott. — A város minden egyes utcáját olyan trénkolosszus szállotta meg, melyen áthaladni lehetetlen volt. Fáradt, csapataiktól elszakadt vagy eltévedt katonák ténferegtek az utcán, néha egy-egy sebesült tömeg csalta ki az emberek szemeiből a szánalom könnyeit. A boltok bezárva, vendéglők, éttermek kiüritve, a barakkok megszállva katonákkal, magánházak üresen várták a bekövetkezecdő eseményeket. Az utcákon áthaladó, jajgató asszonyokkal, siró gyermekekkel megrakott jármüvek valóságos trénné fejlődtek. A családfő a lovakat hajtja, az anya a kocsi ölében gyermekét szoptatja, mig a többi apróbbak mélyen szunnyadnak a hosszú tár- szekeren. A kocsi mögött egy-két kiéhezett tehén vonszolja magával száraz csontjait, utána egy éretlen fickó bandukol. — Párnák s az elvihető holmik disztelenitik a kocsikat, Az ostromállapot kezdetét, a hadi törvények drákói szigorát jelezte minden. A boltok nyitva vannak, a kávéházak látogatói meleg kávét szürcsölgetnek, a város utcáiról a lárma, zaj elvonul. — Megindult a mindennapiság A házak ablakán vigan lengeti a szél a vörös kereszt lobogóit. Minden nagyobb ház kórházzá alakíttatott át. Szombat éjjel volt. Alig 12 óra Valami szokatlan érzés költözött át az emberekbe — remegtek, féltek. A gyermekek anyjuk meleg ágyához kúsztak félelmükben, az apáknak elállóit szívverésük, mig künt az ágyuk vésztjósló moraja megremegtette a sötét őszi éjszakát. — Éjszakon kezdődött a félelmetes dübörgés. Átment a hajnalba s az esőtől vert vasárnap délelőtiön elérte tetőfokát , . . Megremegtek a nehéz, páncélos templom vén falai, megrázkódtak a házak ablakai . . . Istenitélet- időre emlékeztetett e nap ... Az Ur napja . . . S mig künt az oroszok holt tetemei omoltak a nedves őszi földre s a vártemplom falai meg- megrázkődtak a nagy morajtól, áthallatszott rajtuk mégis a magyar fiuk lelkesítő imája : -nisten áldd meg a magyart /« Köny csillogott mindenki szemében. — Przemysl történetének majdan ez lessz a legmeghatóbb része . . . Felejthetetlen emlékű marad a szabadkai plébános buzdító beszéde, mely az ágyudörgés között hullámzott végig a komor templom hajóján. A lengyelek remegő, összekulcsolt kézzel felejtették tekintetüket a daliás katonai plébános tüzes szavú ajkain . . . Amig a lengyel templomban a magyarok imája szállt föl, künnt a magyarok fényes* győzelmeket vívtak nevüknek, fajuknak s nemzetünknek. A városban félénk emberek, szótlanul haladtak egymás mellett. Mire szürkülni kezdett, s letűnő- ben volt a nagy vasárnap, ezrével vonultak be az Lapunk mai száma, S oldal.
