Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-08 / 45. szám
2 Békés 1914 november 8 12 fillér, ami 6 egész 18 századrész % kamatozásának felel meg. Az aláirt kötvények kifizetésére azonban 100 koronát meghaladó jegyzéseknél kedvezményes fizetési módozat lesz igénybe vehető, olyképen, hogy az aláíráskor csak az aláirt névérték 10 °/0-a lesz biztositékképen teendő, még pedig vagy készpénzben, vagy megfelelő értékpapírokban és a jegyzett összeg ezt követőleg lesz befizetendő, olyképen, hogy 40% az aláírási felhívás közzétételétől számított egy hónap alatt, a további 60°/0 pedig két egyenlő részletben egy további hónapon belől lesz befizetendő. A biztosíték az utolsó részlet befizetése alkalmával lesz elszámolva, illetőleg visszaadva. Ez a kedvezményes fizetési módozat minden 100 korona névértéknél 50 fillér kamat megtakarítást jelentvén, az ily módon befizetett kötvények aláírási ára minden1100 korona névértékért 98 korona lesz. Az aláírási áron kívül az aláíró terhére sem folyó kamat, sem jutalék nem számítható fül. Az az aláíró, ki az általa jegyzett kötvényeket zárolja s a zárolást öt éven át föl nem oldatja, a kötvényen alapuló követelését legkésőbb 1919. évi november hó 1-én, ettől a naptól számított egy évre névértékben leendő visszafizetésre felmondhatja ; viszont a pénzügyminister fenntartja magá nak a jogot, hogy 3 havi felmondás mellett a kölcsönt egészben vagy részben névértékben visszafizethesse. A fölmondás azonban 1920. évi november hó 1-ét megelőző időre nem fog eszközöltetni. A kölcsönre történő befizetésekre á fölmondási idő betartásával átutalás utján igénybe vehetők az 1914. évi augusztus hó 1-e előtt betéti könyvre, vagy folyó számlára elhelyezett, egyébként moratórium alá eső betétek is és azok, akik a befizetésre ily betétjüket kívánják igénybe venni, betétjük teljes összege erejéig az illető intézet közvetítésével jegyezhetnek és ezek az intézetek, amennyiben nem hivatalos aláírási helyek, a betétekből teljesítendő befizetéseket a hivatalos aláírási helyek valamelyikéhez fogják elszámolni. A kibocsájtandó kötvényekre és pedig úgy a szabad, mint a zárolt darabokra az 0-ztrák-Magyar Bank és a Hadi-kölcsön pénztár mindenkori hivatalos váltóleszámitolási kamatláb mellett, amelyik jelenleg 5 és fél százalék, foguak kölcsönöket nyújtani s ily kedvezményes kamatlábat legalább egy esztendeig fognak alkalmazni. Ugyancsak kedvezményes vagyis a szabályszerűnél fél százalékkal alacsonyabb kamatláb mellett, tehát jelenleg az állampapírok legnagyobb részére 5 és Va, más megfelelő értékpapírokra 6% kamat mellett fognak előleget nyújtani ezek az intézetek. Amennyiben a fölveendő összeg az uj kibocsájtás jegyzésére szolgál, az uj járadék- kölcsön kötvényeit úgy az Osztrák-Magyar Bank főintézete és fiókintézetei, mint a szelvények beváltásával megbízott fővárosi pénzintézetek az 1915 év végéig költségmentesen fogják megőrizni. Annak elérése végett, hogy ennek a kizárólag hadi-célokra szolgáló kibocsájtásnak jegyzése a kissebb embereknek is lehetővé tétessék, legkisebb kötvény névértéke 50 koronában fog megállapittatni. A kölcsön előnyös föltételei, a pénzpiac kedvező helyzete s annak fölismerése, hogy a kölcsön jegyzésben valaminél már nagyobb részvétel aláírók magánérdekei mellett a közérdeket is nagymértékben szolgálja, biztosítéka annak, hogy e kizárólag belföldi kölcsön jegyzésének eredményeiben az ország közgazdasági ereje imponálóan fog megnyilatkozni. Tanügy. Nyilvánossági jog. A vall. és közokt miniszter a békéscsabai Böszörményi-féle magán polgári leányiskola részére a nyilvánossági jogot az 1914/15. tanévre megadta. Tanitóválasztás. A füzesgyarmati községi iskolaszék Mikler Sándor kir. tanfelügyelő elnöklete alatt a múlt hó 30-án tartott ülésén a bucsatelepi iskolához Kovács József, a kertész-szigeti iskolához nedig Mészáros Lajos oki. tanítót választotta meg. Kirendelés. A földmivelésügyi m. kir. miniszter Fodor JeDŐ gazdasági tauárt az orosházi áll. polg. fiúiskolához szolgálattételre kirendelte. Hírek. Gyászmise a csatatáren elesettekért. November 3-án, kedden délelőtt gróf Szécshényi Miklós megyéspüspök rendelkezéséből a várad! egyházmegye összes templomaiban ünnepélyes rekviemet tartottak a harcmezőn életüket vesztett hősök lelkiüdveért. A gyulai róm. kath. anyatemplomban délelőtt 10 órakor kezdődött a gyászmise, melyen a honvédtisztikar, egyházi és polgári hivatalok képviselői nagy számban vettek részt, azonkívül a nagyközönség nagy számmal. Dr. Lindenberger János apát-plebanos celebrálta az ünnepies gyászmisét nagy segédlettel. a mise tartama alatt egy katonai szolgálatot teljesítő 14 tagú alkalmi müvésztársaság mélységes hangulatú egyházi énekeket adott elő, Vidor József lugosi karmester betanítása és vezetésével. A Kirie, Sánctus és Agnus Dei ismert egyházi kvartettek gyönyörű interpretálása magasztos érzésbe emelte az áhitatos közönséget s ezt az érzést fokozták Vidor énektanárnak remek csengő hangján előadott szóló énekei. Offertóriumra Takácsy Lajos kántor minden szemből könnyetfakasztó mélységes hatással énekelte el Ujházy Miklós endrődi r. kath. főkáotornak, a közismert jeles egyházi zeneirónak ezalkalomra irt, alábbi szép fohászénekét: Sötét idő: a bánat Őszi világa ez, Lombhullás: a Hazának Disze, virága vesz, Vérharmatos mezőkre Lelkünk siratni jár Okét, akiknek nem kell Több tavasz s napsugár Vértanuk nagy hitével — Hogy a hon élni fog —, - Szenvedtek kmhalált, •hogy Mi lennénk boldogok; Nagy Istenünk, lesújtott Szivünkre szánva, lásd: Ki fizethet meg ilyen Örök-nagy tartozást Mit adhatunk ? Mit ér a Sóhaj s könny áradat 1 Hozzád jövünk, le nyisd meg Égi kincstáradat. Mártír-pálmát kezökbe. Fejökre hős-babért, A' adj uj hazát nekik, mert Meghaltak a honért Áldott legyen a hely, hol Hideg poruk pihen Emlékük lánggal égjen Minden honfi — szivén, — 5 kiontott vérök árán — Irgalmas Isten, addj — Keljen béke s e szent Hon Legyen nagy és szabad Önkéntes iskola. Az egyévi önkéntesek tartalékos tiszti iskolája a múlt évben Gyulán alakult meg, ez évben a rendkívüli viszonyok miatt a honvédelmi miniszter úgy intézkedett, hogy az iskola Lúgoson szerveztessék. A gyulai 2-ik honvéd gyalogezrednek augusztus hóban bevonult és fegyverfogásban már kiképzett 43 önkéntese október 31-én már el is utazott Szegedre, honnan Lúgosra összorosz foglyok. — Tépett, szennyes ruhájuk sajátságos bűzével elárasztották a város főutcáit. Tolongó embertömeg kíváncsisága kisérte őket a várparancsnokság épületéig. — S ez igv ment napnap után . . Csaknem egy hétig folyt az ágyuharc szüntelenül. Órái egyáltalán nem, talán csak percei voltak nyugodtak a városnak. — Büszkén, ünnepien hangzottak ágyú sortüzeink, melyekbe esak néhány tompa orosz ágyú hangja vegyült. A lakosság bátran bámulta a városba tévedt srapneleket és orosz gránátokat, melyek a nagy távolság miatt hatástalanok maradtak. — Csak itt- ott lehetett egy-két már ismeretes fehér füstfel- hőcskét, majd barnát látni, előbbi a srapnellé, utóbbi a gránát színe. — E látvány sem tartott sokáig, kivertük a délen beszemtelenkedett egy-két orosz üteget s már csak lejebb, a külső védelmi vonalak között hullott le egy-egy eltévedt hatástalan gránát. Az embereken most már az elbizakodottság, boldogság érzete uralkodott. Á város utcáin megint ezrével tolongtak a katonák közé vegyült lengyel leányok. Nem is látszik, nem is érzik itt már a háború. Ha egy-egy sebesült transport nem vonulna át a város utcáin, ha nem rohannának végig a városon a katonai autók s a repülőgépek kelepelése nem csőditené itt-ott kiváncsi civiltömeget össze tanácskozásra, vájjon nem orosz repülő-e ? s ha kormányozható léghajók, léggömbök nem sétálnának a vár fölött, az ember könnyen azt hinné hogy manővereznek a vár körül. A heves ostromot egy hét alatt megunták az oroszok. A csöndet az ismer parlamentair : Dimit- riew bevonulása tette érthetővé. Komor, vérvörös autóján kisérte egy főhadnagy a várparancsnokság épületébe Bekötött szemeivel sebesültet véltünk benne látni. — Csak az oroszok ismert szinü ruházata árulta el kilétét. — Alig fél óráig volt a várban s leverten, csalódottan hagyta azt el. — E napot követő éjszaka megint a harcé, az oroszok által ádáz elkeseredéssel megismételt harcé volt. De ez már csak a fősereg visszavonulását fedező hátvéd harca volt. A véres harc színhelyének képe rettenetesebb volt, mint a harc. — Künt a vár sáncai előtt jártam a harc után. Megkezdődött a temetés, az orosz hullák eltemetése. Helyenként két méter magasságban feküdtek az oroszok szétroncsolt tetemei. Ezek voltak védősáncai az oroszoknak. Elhalt katonák képezték a drótkerítésen átépített hidat, melyen egyszer megkísérelték az átjutást. — Milyen volt e nagy temetés s milyen érzést váltott ki az emberekből, azt csak az érti meg, aki ezt láthatta. — A várparancsnok megengedte, hogy orosz foglyok temessék el halottaikat egy szerb pap assistenciá- jával . . . Jellemző az oroszokra, hogy mikor ezt észrevették, saját katonáikra is rálőttek. Talán még ma is temetnek. Negyvenezer em- der temetése ez. A nagy csaták zaja már elült, hétköznapi élet foly az utcán, a vár sáncaiban hátramaradt várőrség pihen, Posta jő. megy Hogy mennyit jelent nekünk ez, talán mindennél többet. Újságot is olvashatunk már telve győzelmi hírekkel. — Négy heti némaság után megszólaltak a harci kürtök a várban, a katonabanda zaja minden embert ki- csődit a főutcára. Soha annyi magyar fiú, annyi magyar szó nem hangzott még Galicia földjén, mint most. A város dédelgetett katonái csak a magyarok. Ők védték a várat, az ő vérük folyt el az ostrom alatt, de csak ők végezhették el jól e nagy munkát. — Feledhetetlen marad a véres napok csatájában a magyar bakák szuronytámadása, mellyel a százszorta nagyobb erőt visszaverték. — Csak a magyar baka képes arra, hogy kirohanjon védő sáncaiból s fegyverével üsse főbe ádáz ellenségét. S amikor visszavonulnak fészkükké vált sáncaikba, egyik csak ennyit tudott a támadásról megjegyezni : „komám, beletörött a fogam a muszka húsába.“ S csak a magyar baka képes arra, hogy megossza utolsó falat kenyerét a megsebesült orosz katonával s megkínálja kulacsával. E derék fiuk között ott vannak a mi fiaink, a derék, bátor 2 honvéd gyalogezred katonái valamennyien — Egy tábornok csak ennyit jegyezett meg róluk : »Ott a gyulaiak ülnek, oda nem kell erősítés, « Most már távol járnak Przemysltől, hogy újabb harcokat vívjanak. S mire a fák lombkoronái levetik díszüket, a ködös galíciai ősz átvándorol a télbe, talán jól végezvén munkájukat, itthon tölthetik majd a karácsony kedves, családi szent estéjét. — Hány sóhaj, hány álom röpül addig innen haza, azt csak mi tudjuk. Csak az est, az éj rettenetes. Lehunyt szemeinkkel otthon járunk éjjel, A didergő, nedves éj kedves álmaiban otthon ülünk jó meleg szobánkban, takarónk nem olyan nyirkos. Eltorzult arcunkat szeretteink drága kezei melegen simogatják végig. A gyermekek áhítattal hallgatják a fáradt apa meséit a nagy csatákról. A evibak helyett párolgó, meleg étel vár . . . Álmodunk az elmúltról, álmodunk a jövőről. Melyik a szebb, melyik kedvesebb, azt nem tudom. — Az álmokat néha riadó szakítja meg. — Suttogó riadó. Egyik fődözékből a másikba: Előre . . . Megyünk előre s az álmoknak vége . . . P. F.
