Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-28 / 26. szám
XL¥I. évfolyam Gyula, 1914 Junius 98 96. szám. Előfizetési árak: Egész évre ____ 10 K — f Fé l évre............... 5 K — f év negyedre ... _ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Péter*Pál napján. Péter-Pál napja hagyományos ünnepe a magyar gazdának. Ekkor jut hozzá egész évi szorgalma és fáradozása első számottevő gyümölcséhez. Ekkor kezdődik t. i. az aratás, a szemestermékek betakarítása, a legfőbb táplálékunkat képező kenyérmagvaknak az áldott anyaföldtől való visszakérése. Az életnek az ünnepe Péter-Pál napja s különösen nálunk az alföldön és elsősorban vármegyénkben mutatója annak, vájjon ez az élet duzzadó bőséges lesz-e, vagy pedig tengődő. Mert bizony ha Péter-Pái napja siralmasan köszönt be hozzánk, ha az anyaföldbe vetett magvakat megtizedelték a káros rovarok, a magvakból életre kelt növényt végigszántotta a jégvihar, elpusztította a köd és a rozsda, akkor Péter-Pál napja nem ünnepnap többé, hanem siralom napja az egész országra nézve. Sir elsősorban a gazda, sir a kereskedő, sir az iparos, sir a hivatalnok, sir az államférfi, mert mind azt, amit az anyaföld természeti javakban ajándékoz nekünk, mással pótolni nem lehet. Mező- gazdasági termények nélkül nincs hús. Kenyér és hús helyett nem ehetünk patentgombokat, rossz termés esetén csakis az vigasztalódhatik, az nem szenved szükséget, aki előzőleg megtanult jól koplalni. Vájjon milyen reményekkel kecsegtet az idén Péter-Pál ? Az egész éven át tartó kedvezőtlen időjárás, a tartós szárazság, a mult- heti ködök és a nyomán fellépett rozsda nagyon kétessé teszik a búzatermés kilátását. A mezőgazdasági tudomány előrehaladottsága már sok tekintetben ellensúlyozta azt, hogy egészen rossz gazdasági esztendőben legyen részünk, de azért mégis már most is bizonyos, hogy Péter-Pál napja nem lesz az az igazi örömünnep, amilyenre számítottunk, nem lesz ugyan a teljes szomorúság napja sem, hanem amolyan szürke közönséges nap, mint mikor mondjuk egy ünnepi alkalmat megfoszt a fénytől, ragyogástól s az azon résztvevőket az örvendezéstől a záporeső. A természet mostohaságán kívül még sok más tényező okozza azt, hogy Péter-Pál'napja az idén nem igen lesz allelujás ünnep. A külpolitikai és belső viszonyok óriásivá növelték azokat a terheket, amelyeket nemcsak a gazdának, de minden állampolgárnak akarva nemakarva el kell viselnie. Ha jó a termés, akkor a teherviselés könnyű. Ha megtelnek a magtárak, abból jut adóra is, jut egy-egy uj ruhára, minden szükséges ipari termékre, megélénkül az ország fogyasztóinak túlnyomó nagy többséget alkotó földmives osztály vásárlási kedve, megélénkül tehát az ipar és a kereskedelmi forgalom is, egyszóval a bőséges termés általános bőséget és jólétet jelent nálunk Magyarországon. Ha az anyagi terhek nem emelkedtek volna ijesztő mértékben, még talán a kevésbbé kedvező termés sem okozott volna nagy aggodalmat és sok bánatot. Hála Istennek, van bennünk elég nagy önmegtartóztatás, igényeink sem túlságosan kifejlettek, egy kis önmegtartóztatással, az igények korlátozásával kitudjuk bírni a siralmasabb esztendőket is, csakis akkor van baj, hogyha a teherbírás az állampolgárok nagy zöménél — mint most is — eljutott a végső határig. Ilyenkor a rossz vagy kevésbbé jó termésnek katasztrofális hatása lehet, ami jelentkezik elsősorban a kivándorlás növekedésében, a mező- gazdasági népességnek városokba való tódulá- sában, jelentkezik az alsóbb néprétegek elégü- letlenségének növekedésében, egyszóval egész sereg olyan társadalmi bajban, ami ha elfajul, végzetessé lehet az egész ország jövőjére nézve. Reméljük azonban a legjobbat, talán az idén még sem fog ránk következni a megpróbáltatásoknak egész özöne. Reméljük, hogy a magyar népnek országfentartó rétege, a föld- mivelő nép sokkal szivósabb, sokkal edzettebb, semhogy teljes elcsüggedés vegyen erőt rajta. Mi hisszük is, hogy a magyar földmivesekben az utóbbi évek küzdelmei egész nagyra növelték az ellenállási erőt, amellyel a rávárakozó viszontagságokat le tudja küzdeni. Éltet ezenkívül bennünket az a reménység, hogy már csak rövid idő választhat el bennünket azoktól a nagy gazdasági és társadalmi alakulásoktól, amelyek bekövetkezte egy jobb jövő hajnalát jelenti számunkra. A Péter-Pál napján kissé szomorúan megpendiilő kasza is talán ennek a várva várt jobb jövőnek az élőzenéje, már csak azért is, mert minden uj baj, ami reánk szakad, lehet megpróbáltatás, de lehet záróköve is annak a sok bajnak, ami utóbbi években ránk szakadt. T A K C A. Túl a kék hegyeken ... Túl a kék hegyeken — valahol ott messze Az én akáclombos kicsi kis falumban Ma a templom elé sok ember gyűl össze, Ma az egyik háznál lakodalmi zaj van Ma a nyiló rózsát mindenütt letépték, Hogy a menyasszonynak homlokát övezze, Ma egy szőke lánynak temetik a lelkét 7ul a kék hegyeken — valahol ott messze. Somogyi Imre, Jézus szive hiv bennünket. — Gróf Széchenyi Miklós püspök szentbeszédje a bucsatelepi templomszentelésen. — Két éve annak, hogy itt jártam közietek. Amikor itt, az Isten szabad ege alatt kiszolgáltattam a bérmálás szentségét, amennyire épültem buzgóság- tokon, béketürésteken, annyival inkább fájlaltam el- hagyatottságtokat, mert nem volt még templomotok. Ennek a tapasztalásnak benyomása alatt megígértem akkor nektek, hogy mire Isten segítségével ide visszatérek, tágas szép templomban akarlak benneteket viszontlátni. Hála a jó Istennek, sikerült ezt az ígéretemet beváltani. Isten iránti hálával eltelve az Ur Jézus Szent Szivének tiszteletére felszenteltem ma ezt a templomot. Ebben a szent, ünnepélyes pillanatban szeretném lelketekbe vésni, szivetekbe írni azt, amiről kell, hogy megemlékezzetek, amikor ezt a templo mot látjátok, harangjának szavát halljátok, küszöbén átléptek, azt: hogy megemlékezzetek mindenkor arról, hogy ez a templom Isten háza, az imádság háza, a kegyelmeknek kiapadhatatlan kutfor- rása is, hogy az Ur Jézus szent Szivének szenteltem ezt a templomot. Itt e szent helyen, itt a templomban mi is mondhatjuk Szent Péter apostollal: „Uram jó nekünk itt lenni.“ Jó nekünk itt lennünk, mert mi is úgy érezzük, hogy itt közelebb vagyunk Istenhez, közelebb vagyunk dicsőségéhez, hatalmához, könnyebb itt nekünk kegyelmeihez férkőznünk. Jó nekünk itt lennünk, mert Istennek háza ez! Istennek háza, mert Isten dicsőségére épült, Istennek van szentelve; Isten háza, mert itt teljesedik az, amit az édes Üdvözítő Ígért: — Én veletek vagyok mindennap a világ végéig. Itt az oltáron jelenik meg az édes {Üdvözítő a kenyér és bor színében, itt áldozza fel magát naponként vér nélküli, végtelen értékű áldozatban, itt lakik, itt tartózkodik köztünk, hogy mindig megtalálhassuk és kiönthessük előtte szivünket. Itt árasztja reánk kegyelmeinek sokaságát az egész életen át. Itt tisztulunk meg a keresztvíz által az eredendő bűntől, itt erősödünk meg a hitben a bérmálás által, itt szabadul meg a bűnös töredelmes gyónás után bűneinek nagy terhétől. Itt áldja meg a pap az egész életre kötelező felbonthatatlan házasságot. Innen küldi az egyház szolgáját a beteghez, a haldoklóhoz. Halálunk után is, ha már mindenki elfelejtett, a templomban az egyház még megemlékezik a megholtakról és imádkozik értük. Ha beléptek ebbe a templomba, ha felemelitek szemeiteket erre az oltárra, az Ur Jézusnak Szent Szivét látjátok. Nézzétek meg ezt a Szent Szivet és tanuljatok tőle. Amikor egyszer Alacoque Margit elragadtatásba merülten, mellén keresztbefont karokkal mozdulatlanul, elmélyedve imádkozott, az oltár fölött megpillantotta az édes Üdvözítő imádandó alakját s mikor reáforditotta könnyes szemeit, az Üdvözítő mellét ragyogni látta s abban a fényözönben Jézus Szent Szive tündöklött, mint a nap s hangot hallott, amely azt mondotta: „íme a szív, mely any- nyira szerette az embereket, hogy hozzájuk való szerétéiből feláldozta magát.“ Áldott ennek a Szent Szívnek tátongó sebe, áldott és dicsőséges ennek a Szent Szívnek nyílása. Ez a seb az a rózsa, amely az ő szeretetét ékesszólóan hirdeti, ez az az ajtó, amelyen át az Isteni ótalom várába menekülhetünk. Ide édesgeti az Ur Jézus az ő választottjait, amikor igy hívja őket: „jöjjetek hozzám mind akik fáradtok és terhelve vagytok és én megenyhitlek benneteket.“ Csak ez a drága Szent Szív az, amely nem szűnik meg soha bennünket szeretni, mely nem hagy el bennünket sohasem 1 Nyugtalan is a mi szivünk, amig benne nem talál megnyugvást. Ha szeretteink, szüléink, rokonaink elhalnak, megmarad Jézusunk ; ha barátaink elhagynak, elfeledik adott szavukat, szeretetükkel másokat ajándékoznak meg; ha ellenünk fordulnak azok, akikkel a legtöbb jót tettük, mikor kihűl szivünkből a szeretet és kihal belőle a háladatosság, megmarad Jézusnak az ő Szent Szive, szeretetének tiszta lángja nem fogyatkozik meg soha Ha szerencsétlenség ér, ha csapás csapás után következik, ha a tűz, a viz, az időjárás által súlyos károkat szenvedünk, elvesztjük vagyonúnkat, kenyerünket, elhagyatottan állunk a világban, nem hagy el bennünket az Ur Jézus Szent Szive! Ha bűneid miatt rettegsz, ha a büntetés félelme a kétségbeesés felé hajt, ha a romlott világ, a gonosz szellem ostromai kisértenek: az Ur Jézus Szent Szive vesz pártfogásába és menedéket nyújt a töredelmes bűnösnek is Azért az Istenházában, az Ur Jézus Szent Szivénél keressetek mindenkor menedéket és védelmet. Hány özvegy, árva, elhagyott szegény fog itt enyhülést találni, hány boldogtalan fog itt leborulni a hideg kőre és fogja siratni bűneit és ifjúkori tévedéseit és a kegyes Isten meghallgatja majd fohászait, hány szerencsétlen és szenvedő fog ide majd sietni, hogy enyhülést keressen és az megadja majd neki, amire szüksége van. Hány szegény atya, hány siró anya hozza majd ide szivének keserveit, hogy kiöntse minden bánatát Jézus Szent Szive előtt és itt majd vigasztalásra talál! Oh hányszor fog itt sírni, akinek fáj az élet és nincsen semmi öröme és ha itt leborul, megkönnyebbülten távozik. LapU-nls: mai száma ÍO oldal.
