Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-14 / 24. szám
Gyula, 1914 j un ins 14 94. szám XLVI. évlolyam,--------j———— ------------------------■ Elő fizetési árak: Egész évre ... 10 K — f Fél évre............ 5 K — í Év negyedre ..._ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyiittér sora 20 fillér. F F BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Békésvánnegye közművelődési bizottságának 1913—14. évi működése. Békésvármegye központi közművelődési bizottsága jumius 6-án délután Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt a vármegyeház kistermében ülést tartott, amelynek egyedüli tárgya Pál Ernő ügyvivő titkárnak nagy gonddal és körültekintéssel szerkesztett jelentése volt, a közművelődési bizottság működésének eredményéről. A rendkívül érdekes jelentést, amely kultúrái jelentőségénél fogva széles körökben bizonyára érdeme szerinti élénk érdeklődés keltésére alkalmas, ezúttal is egész terjedelmében közöljük : A jelentés a következő : Békésvármegye Központi Közművelődési bizottsága a szabadoktatás és a közművelődés szolgálatában az idén is minden feltűnést kerülve, az adott viszonyok között kisebb körben ugyan, de a legszebb eredménynyel végezte áldásos működését. Tevékenységének köre, bogy a megelőző évekével szemben kisebb volt, az nem a lelkesedés, a munkakedv és a kitartás hiányának tudható be, hanem annak a körülménynek, miszerint úgy az általános, mint a mezőgazdasági irányú előadások száma a rendelkezésre álló csekély anyagi eszközök miatt a vármegye minden helységében kisebb arányokba állíttatott be. Mig a megelőző években a m. kir. földmivelés- ügyi minisztérium a gazdasági szakelőadások rendezésére 1500 koronát adományozott, addig a f. évre ez összeget 500 koronára szállította le. Az általános irányú előadások számát az Országos Szabadoktatási Tanács szabta meg, természetesen ezt is a nehéz pénzügyi viszonyokra való tekintetből nagyon redukálta. Ily körülmények mellett előadóink egy része, amennyiben nem kaphatta meg a tervezett előadások számát, a közművelődési munkájától visszalépett. ^őt bizonyos fokú elégedetlenségnek adott kifejezést, hogy közművelődési bizottságunk a megelőző évek arányában nem tudta biztosítani részére az előadásoknak azt a számát, melyet a megelőző években minden törtetés nélkül megkapott. Látni való, hogy a mostoha viszonyok nemcsak értékes előadásoktól fosztották meg a sokaságot, hanem kipróbált és minden izében bevált előadásoktól. Mindemellett közművelődési bizottságunknak sikerült előadóink legnagyobb részét a közös kulturális munkának megnyerni ugyannyira, hogy 1913. november havában a szabadoktatás munkája minden fennakadás nélkül kezdetét vehette. Az általános irányú előadások népiesek és liceálisak voltak. A népies előadások vármegyénk kisebb községeiben és a tanyai központokban, — a liceális előadások városokban és nagyobb községekben tartattak. A népies irányú előadások tárgyai a nép szellemi igényeihez alkalmazkodva olyan módon választattak ki, hogy azok annak a célnak, melyet bizottságunk e téren maga elé tűzött, teljesen megfelelők legyenek. A liceális előadások a magasabb szellemi igényekkel biró városi polgárság részére tartattak, a melyek, ha nem is mindenütt, de a legtöbb helyen sikerrel vették fel a versenyt azzal a sokféleképen megnyilatkozó mozi előadásokkal, melyeknek tanulmányi értékük vajmi kevés, inkább idegrontók, kizárólag üzleti érdekeket szolgálók. A szakirányú előadások közül bizottságunk tekintettel arra, hogy vármegyénk mezőgazdasági irányú, a gazdasági tárgyú előadásokra fordította a legnagyobb súlyt. Ez előadások értékét és jelentőségét nagyban fokozták azok az ismeretterjesztő nyomtatványok, melyek az előadás egész tartalmát és lényegét magukban foglalva, a hallgatóság kezébe kerültek s igy alkalmul szolgáltak, hogy otthon a hallottakat felújítsák és beszélgetés tárgyává tegyék. Mind a háromféle előadások Itatását emelték a vetítőgépek munkái, amennyiben a legtöbbször megelevenítve látták a hallgatók az ismertetett dolgok legfontosabb anyagát és jelenségeit. Bizottságunknak három vetítőgépe az 1913—14 év folyamán is kézről-kézre járt és valóban nagymértékben hozzájárul közművelődési bizottságunk kulturális munkáinak megnépszerüsitéséhez. A vetítőgépek mellett kellő számú diapozitevek- kel is rendelkezünk. Ez év folyamán a m. kir. föld- mivelésügyi miniszter ur 101020-913. sz. rendeletével megengedte, hogy azÁ 1912 —13. évi államsegélyből fennmaradt 289 korona 46 fillért dia- pozitivek- beszerzésére fordíthassuk. Ez összegből a következő diapozitivek szereztettek be : Magyarország lótenyésztése : 1. Árpád vezér. 2. A magyarok fehér lovat áldoznak. 3. Eégi magyar alföldi paraszt ló. 4. Szeged vidéki paraszt lö. 5. Az arabs ló. (Ta- jár.) 6. Kladrubi spanyol ló. 7. Andalúziái spanyol ló. 8. Angol telivér ló. (Kisbér öccse). 9. Az első lóverseny Ürményben. 10. Nonius I. mén. 11. Gid- rán II, mén. 12. Nagy Nónius kancaménes. 13. Angol félvér anyakancaménes. 14. Angol félvér kanca csikóval. 15. Kétéves kancacsikók. 16. Csikóverseny. 17. Mezőhegyesi tájfajta, (Dáma.) 18. Mezőhegyes! tájfajta (Ürmény). 19. Ó-Baján arabs telivér mén. 20. Sagya X arabs félvér mén. 21. Sagya XII. arabs félvér mén. 22. Ó-Baján arabs telivér kanca. 23. Legelésző anya-kancaménes Bábolnán. 24. Buccaueer angol telivér mén. 25. Doucaster angol telivér mén. 26. Cambuscan angol telívér mén. 27. Kincsem angol telivér kanca. 28. Doralica angol telivér kanca. 29. Kisbéri paddó. 30. Primás II. egyéves telivér mén. 31. Kozma egyéves telivér mén. 32. Lipizzai nyerges mén. 33. Favory XII. törzsmén. 34. Foga- rasi lipizzai kancák. 35. Favory I. II. csikajaval. 36. Fogarasi lipizzai csikók. 37. Kettős tiszti fogat. 38. Négyes tiszti fogat. 38. Lovászgyerek. 40. A debreceni cifra ménes. 41. A ménes szelet fogott. 42. Debreceni csikós. 43. Debreceni ötös fogat. 44. Amerikai ügető. 45. Orloff ügető. 46. Ügetőverseny. 47. Yolocipes percheron-ardeuni egyéves törzsmén. 48. Parfait perkheron-ardeuni egyéves mén. 49. 1—2 éves percheron-ardenni kancák. 50. Ardeni ló, nehéz fajda. 51. Belga kanca csikójával. 52 Muraközi kancák. 53. Ő Felsége a király lóháton. 54. Gróf Sándor lóháton. 55. Gróf Sándor várlépcsőről lejön négyesfogattal. 56. Gróf Sándor a Dunán áthajt. 57. Gróf Sándor Biatorbágyon a szikláról leugrik. 58. T A H C A. Elégedetlenek az emberek. Irta: Péczely József. Pénzt vittem a postára. Egy korona 50 fillért. Sorsjegyért. Osztálysorsjegyért. Amolyan egynyol- cad . .. Kár ugyan a pénzért- Bele vagyok győződve, hogy kár, dehát azt magyarázzák a jómondások, mármint az évszázados példabeszédek, hogy bolond ember az, aki egy ablakot nem tart nyitva a szerencsének. Ki tudja mikor jön ? Hát én nyitva tartok egyet. Ha erre jár, betekinthet. Annyi bizonyos, hogy a sorsjegyjátszás nagy lotteria. Vagy hatot, vagy vakot. Többnyire vakot Nono Olvastam olyan emberről, aki megmarkolta a szerencsét. Üstökön fogta . . . No, csak egyszer ide tegye be a lábát, az én portámra ! Tizen ragadjuk meg, húsz marokkal ! Szóval, kinyitottam egy ablakot, azaz elhoztam az egy korona ötven fillért. No, nem mindig szabadul meg ilyen könnyen az ember, mármint egy korona ötvennel, mert ez a lotteria olyan, hogy az osztályai számával arányosan növekedő a betétje. Mentül följebb, annál nagyobb a belépti dij. Szerencse, hogy csak hatig megy s aztán újból kezdődik. Az első osztályt ússza meg az ember a legkönnyebben. Ez a legolcsóbb A reménység meg itt a legnagyobb Legalább is igy magyarázzák a bankosok. Tehát a bugyellárist egész jókedvvel nyitottam ki s olvastam le a kis költséget . . . Ott álltam a ketrecen kivül, mint szabad adófizető polgár. Föltett föveggel. A ketrecen belül ült a postás-tiszt zsinóros ujjasban, mint valami rab oroszlán. Körmölt. Szántotta a sorokat. Úgy dolgozott, mint a jó igavonó. Öröm volt nézni Néha- néha fölpislogott, amikor is mérgesen ráncolta össze a homlokbőrét. Annál mérgesebben, mentői jobban szaporodtunk mi, — az adófizető honpolgárok, — a ketrecen kivül Hogy sorra kerülök, a postás-ember barátságosan felém biccent a fejével, sőt mondhatnám azt is, hogy jó indulatulag, ami azzal magyarázható, hogy ismerősök vagyunk. — Pénzt ? — Azt. Hogy a jó kis költséget berubrikázta, megcsóválta a fejét: — Ön is a pesti zsidókat tömi ? így a Éppen igy: — A pesti zsidókat ? Mondom neki, hogy az egész csak egy kis filozófia, amolyan ablaki íyitvatartogatási filozófia. Legyintett a kezével. Nem szólt semmit, csak legyintett De hát olykor ez is elég beszéd, még pedig értelmes beszéd. Az van benne: „Nekem mondja ? A tanárnak ? Rég megjöttem én onnan !“ Meg az is, hogy szamárság. Vagy más ilyesféle. Aminek van is valami fundamentuma. No, mindegy. Amint a „recepicét“ a kezembe nyomta az én postás barátom, hát egy füst alatt ei is kapta a tenyeremet s megszorongatta : — írjon már egyszer, az Isten megáldja, az urakról is Mindig csak paraszt, paraszt. Hol ember, hol asszony, legény, lány . . . Nekünk is van bajunk. Azaz, hogy valójában csak nekünk van ! Hát rólunk is már egyszer. Itt vagyok én. Kell nálam jobb téma? „A robotos ember.“ Leszakadok a munka alatt. Összeroskadok Reggeltől estig itt a ketrecben . . Ebben a dohos levegőben . . Ráintettem: — No, majd egyszer . . . Kifúrtam magam a tömegből. Megyek, sietek ki a kapun. Hát ki áll előttem ? Kobak Mihály. Régi pátriámnak egyik legtipikusabb figurája. — Nini, Kobak ! S nyújtom a kezem. Kobak is örül. Szemei ragyognak. Előre lép, Parolázunk. — Hát hogy-hogy ? Kobak megrángatja a vállát: — Csak csak. — Mi újság otthon ? — Semmi. — Hál’ istennek ! — Azaz hogy . . . — Nehéz az élet! — Itt is egyugyanazon kép ! Kobak megingatja a fejét : — Nana ! Csak könnyebb az uraknak ! — Nem vélném . . . — Én mög ráhitölök ! Gondoltam, ha ezen az ösvényen haladunk, akkor sohasem érünk révbe-. Én is bírom szóval, de Kobakot sem a gólya költötte. Ismerem. Volt egy kis ráérő időm, hát indítványoztam : — Lépjünk be egy pohár sörital irányába a Központba. Kobak ráhagyta : —■ Nem bánom. Beléptünk. — Söröket! — mondom a korcsmárosnak. — Leültünk. Sok italozó nép volt már együtt. Kishivatal- nokok, iparosok, kereskedők. Úgy szálanként egy- egy zsírosabb magyar is kerülközött. Ittunk. Csak várom ám, hogy Kobak kirukkol a mondanivalójával, merthogy valami fúrta az oldalát, azt az első szemvetésre láttam. De nem. Hallgat Hm. Addig-addig, hogy nekem kellete fölvetni a kérdést: — Hát aztán mi járatban ? Nem volt se hetipiac, se törvénykezési idő, igy hát biztosra vettem, hogy Kobak ittléte összefügg azzal, amit mondani akar. Eltaláltam Lapunk mai száma, S ©ld.a.1-
