Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-14 / 24. szám

3 Békés 1914 jumus 14 Gróf Stahremberg az Athoszon. 59. Miklós Aladár. 60. A huszár ló. 61. A huszárok gyakorolnak. 62. A katona főbelövi megsebesült lovát. 63. Az ágyús ló. 64. A tüzérek gyakorlatoznak. 65. Az urlovasok. 66. Rókavadászat. 6T. A póniló csikójával. 68. Juc- ker-ló. 69. A fiakeres-ló. 70. Az omnibusz-ló. 71. A kárvallott cigány. 72. A futtatás. 73. Parasztverseny. 74. Magasugrás. 75. Akadályverseny. 76. A verseny vége. 77. Félvér belga. 78. Hódmezővásárhelyi fél­vér kanca. 79. Temesmegyei félvér Ostréger kanca. 80. Temesmegyei Remény félvér kanca. 81. Temes­megyei félvér kanca. 82. Fejérmegyei csőszi Gidrán kanca. 83. Méncsikók kifutóban. 84. Kisbéri padock. 85. Magyar szerszám befogás. 86. Kumetes szer­szám befogás. 87. Hidegvérű csikók Kisbéren. 88. Munkára fogott kancák csikóikkal. 89. Anyakanca és kétéves csikaja befogva. 90. Amerikai ügetőmén. 91. Box anya és csikó részére. 92. Elkerités anya és csikó részére, 93. Kancadijazás. 94. Lipizai kancák Bogarason. Szarvasmarha tenyésztés : 1. Az őstulok megszelídítése. 2. Megszelídített őstulok. 3. Marpupos zebu. 4. Gaur vagy dzsungel-bölény. 5. Amerikai bölény. 6. Banteug vagy Szunda ökör. 7 Bivaly-tehén. 8 Bivalyok vízben. 9. Szarvatlan marha. 10. Magyar bika, siki jelleg. 11. Magyar te­hén siki jelleg. 12. Tejelő magyar tehén. 13. Fehér négyes ökörfogat. 14. Tehenek kifutóban. 15. Takar­mánykamra felszerelése. 16. Modern istálló belseje. 17. Tehenek homlokjáromban, 18. Becsületügy a Hortobágyon (Vágó P.) 19. Járomba fogott bikák. 20. A borjú első szoptatása. 21. A borjú szoptatóból szopik. 22. Magyar gulya borjukkal. 23. Tarka bor­juk itatóvályunál. 24. Tehénistálló belseje. — Hasz­nos madarak : 1. A pintyőke. 2. Fenyő cinege. 3. Királyka. 4. Paszáta. 5. Szürke légykopó. 6. Rozsda­farkú. 7. Csaláncsúcs. 8. Éneklő rigó. 9. Barázda billegető. 10. Bubos cinege. 11. Szén cinege. 12. Fütyülő snefí. 13. Gyöngybagoly. 14. Fülemile. 15. Fakopáncs. 16. Molnár fecske. 17. Függő cinege. 18. Bubos pacsirta. 19. Kakuk. 20. Vörös vércse. 21. Kuvik. 22. Poling. 23. Gólya. 24. Tarka harkály 25. Fekete rigó. 26. Bibicz. 27. Stiglinc. 28. Arany sár­mány. 29. Sárga rigó. 30. Vörösbegy. 31. Bubos banka. 32. Fecske. 33. Csóka. 34. Őszapó. 35. Nádi rigó. 86. Eperésző ölyv. 37. Vadgalamb. 38. Pityer. 39. Hantma. 40. Ökörszem. — Kártékony rovarok : 1. Gabona, ruha' és viasz moly. 2. Buzakalászt ron­gáló rovarok. 3. őszi búza kártevői. 4. Pirregő tü­csök, szőlőmoly. 5. Honvéd bogár, vetési bagoly pille. 6. Dongó legyek. 7. Sereglégy. 8. Vándor­sáska. 9. Mogyoró zsuzsok. 10. Betűző szu. 11. Ló- tetü. 12. Kalorádó bogár. 13. Repcét pusztító bo­garak. 14. Bimbó lyukasztó. 17. Filoxera. 18. Vér- tetü. 19. Pöszméte araszolája. 20. Marhabögöly. 21. Muzeumbogár és különféle porvák. 22. Vetési pat­tanó bogár. 23. A szőlő kártevői. 24. Galagonya pillangó. 25. Kukoricza-moly. 26. Kolumbácsi légy. 27. Virágbolhák. 28. Füles kabócák. 29. Nagy fa­rágó. 30 tlvegszárnyu lepke ; farágó. Közművelődési bizottságunk népies irányú és liceális előadásait az Országos Szabadoktatási Tanács támogatásával és hozzájárulásával rendezte. A köz­Azt mondja Kobak némi hümmögés után : — Nagy sor ez ! Igön nagy sor! — Hát akkor csak kivele ! Kobak aztán nem kertelt, hanem kimondta : — Az a baj, hogy nem akar akceptálni a falu ! Egészen Így : akceptálni! Tehát mióta elkerültem Szanazugról, Kobak már a latinba is belekóstolt. Fene sokoldalú ember. Megingattam a fejem s azt mondtam. — Nem lehet az ! Kobak kiegyenesedett: — Persze, nem teccik érteni a dolgok rriben- létét. Hanem hisz lepingálom én éccöribe. Úgy áll a sor, hogy a faluházánál nagy fordulatok álltak be. Pétör, aki kisbiró volt, végrehajtó urnák avan- csirozott. Teccik ösmerni? — Hogyne! — Hát ü most végrehajtó ur. Fix fizetéssel. Négyszáz korona. Külön végrehajtó úri irodája van. Má több egy álló esztendeinél. Ha jól saccolom, hát az Anna napi vásárkó múlt esztendeje. Azúta ü mongya a kisbirónak: „Hájjá kend ! Hozzon kend kettőre dráma cigárót!“ Úgy a. Drámát. Mer röndölközik. Magam voltam a látó tanúja. Dráma cigárót! Azt pipázik. Aztán pantallóba jár. Kívül ereszti a csizma-szárán. Hát nem mondom, az dukál is neki. Megbillentgette az ujjait. — Eleinte ejtöttek ugyan rá szót, egyik-másik adózó; de most má hozzászokott a falu szöme . . . Krákogott. Aztán hozzátette : — Hát nem is lőhet az máskép A hivatal- nokság pantallóval jár. Igaz ? Ráhagytam : — Igaz. Kobak fölvette a poharát. Koccintottunk. Aztán tovább szőtte a fonalat : művelődési bizottság őszi közgyűlésében elfogadott előadási tervezetét az Országos Szabadoktatási Ta­nács, mivel az az 50877—911. sz. miniszteri rende­let követelményének általában megfelelt, tudomásul vette és a segélyezésre költségvetésileg rendelkezésre álló összeg korlátolt volta miatt az előadások egy- részét engedélyezte is. A beterjesztett 444 népies előadás közül 302-öt jegyzett elő díjazásra. A Szabadoktatási Tanácsnak ez az intézkedése 1913. december hó 29-én 1201. sz. leirattal érke­zett az ügyvezető titkárhoz, tehát akkor, amikor már az összes előadásokat beállította és azok az egész vármegyében már javában folytak. Az egyes előadások lefuvása igen sok érzékenykedésre adott alkalmat s többen az Országos Szabadoktatási Tanács intézkedését félreértették, méltatlan zaklatásnak mi­nősítették s igy a közművelődés munkájától teljesen megváltak, vagy csak nagy rábeszéléssel voltak haj­landók az előadási tervezet jóváhagyott részét ke­resztül vinni. Innen van az, hogy a legnagyobb körültekintő munkálat mellett is a jóváhagyott 302 előadás közül 295-öt sikerült megtartani. Mig a megelőző években oly nagy volt a je­lentkezők száma, hogy a jóváhagyott előadásokon fölül is számos előadás tartatott, addig a jelen év­ben az engedélyezettek közül már hetet nem tud­tunk megtartani, ami magában véve nem is bírna nagy jelentőséggel, ha a megelőző évek sikerei előttünk nem állanának. E körülmény közművelődési bizottságunkat arra inti, hogy minden befolyását felhasználja, miszerint az Országos Szabadoktatási Tanács változatlanul tegye magáévá bizottságunk nagy körültekintő mun­kával végzett előadási tervezetét. Mert csak ez eset­ben számíthatunk az előadók zavartalan munkáira, akik némi joggal el is várhatják, hogy a szabad­oktatás munkájában bizonyos személyes bizalmat ta­núsítsunk irántuk. A közigazgatási bizottság ülése. Cjunius 8.) A vármegyei közigazgatási bizottság rendes havi ülését f. hó 8-án tartotta Ambrus Sándor al­ispán elnöklete alatt. Az ülésről csupán 3 tag hiányzott, tehát az ülés elég népes volt. A tisztviselő tagok közül csupán a kir ügyész hiányzott, mert az esküdt­széki tárgyalásokon volt elfoglalva. Az ülés le­folyása a megszokott keretek között mozgott, fel­szólalás csupán az alispáni jelentés kapcsán volt. Haviár Dániel bizottsági tag ugyanis megemlékezve dr. Daimel Sándor, a vármegye főjegyzőjének 25-éves közszolgálatáról, a közigazgatási bizottság — indít­ványára — a főjegyző iránt elismerésének adott kifejezést s ezt a határozatát jegyzőkönyvbe foglalta. A bizottság tárgysorozatába felvett többi ügyek kivétel nélkül az előadói javaslatok értelmében emeltettek határozattá. A bizottság ülése ennél­fogva nagyon hamar: d. e. 10 óra után ért véget. Albizottsági ülés csupán egy volt, az árvaügyi — Hogy Pétör lőtt a végrehajtó ur, én — má mögmondom úgy, ahogy van, nem röstelkőd- zök vele, — a pénztári ellenőri hivatalra szömöl- tem ki magam. Merhogy az hatszáz korona . . . Így kalkuláltam: A számhoz, amint teccik is tudni, senki úgy nem ért a faluba, mint én. Belevéve a papot is, a jegyzőt is. Ezt tuggya az egész falu Mindön embör. Az Egylet is. Be is látták. Nono ! Nem is a faluba van a hiba ! Én vagyok ma az ellenőr ur, ha a választásra ki nem gyün a szolga- biro. De kigyütt. Ü oszt úgy forgatta az ügyet, hogy egy fiatal diák-gyerököt ütettek be abba a nagy felelősségű hivatalba. Mer’ nagy ott a felelős­ség ! Az egész falu pénze forog az ellenőr kezin. Akkó én öleget lamentáltam, má csak a „reomám“ irányában is Jártam a főispánnál. Nem honorált. Na jó. Hát mit tőgyek ? Beletörődtem. Azaz mu­tattam, hogyha nektök jó, hát neköm is jó . . . Fölrántotta a szemöldökeit: — Aztán mi sült ki ? — Na? — A diák, mer csak igy hittuk magunk közt, a hét elejin mögugrott. — Sikkasztott ? — Nem a. Csak éphogy mögelégölte a hiva­talt. Úgy hallik, hogy ujfönt beállt valóságos diák­nak. Annyi az egy bizonyos, hogy az ellenőrség mögin üres. — Hát akkor most kell megszorítani! — Hászen éppen abba járok. A jegyzőtü Írásba vöttem, hogy ü nem akadékoskodik. Mer’ — köztünk maraggyon a szó — igön csak ü vót a kerékkötő előssző is ! — Úgy? — Úgy a. Hát most itt az írása. Aztán az Egylet is mellettem áll Csak épp azon fordul mög, hogy a szolgabiró kandikál-e f Ha kandikál, akkó szüret. Annyi mintha má’ a kezembe vóna! Hanem felebbviteli küldöttség, amelyen Sárossy Gyula árva­széki elnök előadása alapján csupán három feleb- bezett ügy intéztetett el. Jelen voltak Ambrus Sándor alispán elnök­lete alatt: dr. Datmel Sándor főjegyző, Sárossy Gyula árvaszéki elnök, dr. Zöldy Géza főügyész, dr. Zöldy János főorvos, Zádor Mór kir. pénzügyigaz­gató, dr. Horváth Dezső kir. s. tanfelügyelő, Horváth Béla államépitészeti hivatali főnök, műszaki tanácsos, Holló György gazdasági felügyelő. A választott bizottsági tagok közül: Beliczey Géza, Dombi Lajos, dr. Ladies László, Morvay Mihály, Haviár Dániel, dr. Tárók Gábor és Varságh Béla. Elnöklő alispán az ülést d. e. 9 órakor meg­nyitván, elsősorban az alispáni jelentés adatott elő, amely a törvényhatósági főállatorvosnak jelentésével együtt észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Az alispáni jelentés kapcsán tette meg Haviár Dániel a fentebb említett indítványát. Az alispáni jelentés a következő : A személybiztonság kisebb mérvű verekedé­sektől eltekintve 6 esetben támadtatott meg és pedig 2 súlyos testi sértés, 2 könnyű testi sértés, 1 becsület sértés és 1 erőszakos nemi közösülés által. A vagyonbiztonság több kisebb természetű lopáson kívül 1 sikkasztás, 1 váltó hamisítás és több betöréses lopás által zavartatott meg. A tettesek ellen a megtorló eljárás folyamatba tétetett és az azok nagy részei ki is derittettek. Itt említem meg, hogy Mezőberény községben az utóbbi időben több rendbeli betöréses lopás fordult elő s miután a csendőrség és rendőrség által meg­indított nyomozások eredményre nem vezettek, a község elöljárósága a m. kir Belügyminiszter úrtól fővárosi államrendőrségi detektívek leküldését kérte s azok Mezőberény községbe meg is érkeztek és a nyomozást megkezdték. öngyilkossági kísérlet 16 esetben ejtetett meg, melyek közül 9 halállal végződött. Baleset 11 esetben történt, melyek közül 4 halálos végű volt. Tüzesetek száma 23 volt, a kár túlnyomó része biztosítás utján megtérült. Külső gazdasági munkálatok közül cukor és takarmányrépa kapálásával és egyelésével, továbbá a lucerna kaszálásával, gyűjtésével és behordásával foglalkoztak. A búza vetések általában gyengék, a május második felében újból beköszöntött száraz, szeles időjárás folytán fejlődésben visszamaradtak. A legutóbbi esőzések a búzák terméskilátásá­nak javulására nagyobb befolyást már nem gyakorol­hattak. A búza kalászok általában kicsinyek, a levél- zet rozsdás, a rozsda nemcsak az alsó, de már a felső leveleket is ellepte, sőt elvétve a szárra is felment. Az árpa vetések közepesek, zabvetések a száraz szeles időjárást nagyon megsínylették. A tengeri a hosszas szárazság következtében csak nehezen és hiányosan tudott kikelni, a be­ni . . . Mögtöhetne neköm egy szivességöt a tekin- tetös ur . . . — Na ...? — Mögtöszi ? — Hogyne . . . — Tuttam . . • — Már úgy, ha az erőmtől tellik . . . — Tellik, tellik . . . — Nahát . . . ? Kobak megbirizgálgatta az állát. — Hát az irányban kérném föl a tekintetös urat, hogyha egy-két jó szót ejtene a szolgabiró urnái a személyiségömet illetőleg. — Megteszem. Hogyne. Még ma ! Kobak megfogta a kezemet s egész barátsá­gosan megrázta — Hát azonfölül még köszönöm is ! Hogy a delet konditották, fizettem. Künn az utcán aztán eszembe ötlött, hogy ni . . . Mit csinál Kobak a földjével, ha történetesen megválasztják. Meg is kérdeztem : — Hát a gazdálkodással mi lesz ? Kobak könnyű szívvel felelt: — Gondóttam én má’ arra ! Kiadom árendába. Virrasztó Gyurka kivöszi holgyát negyven koroná­jával. Mondta is, hogy affektál rá. A pedig egy­százhatvan korona! — Majd egy laposat pislantva, hozzátette : — Jó kis pótlék lösz a fizetéshő ! Nem tudtam rá mit felelni, csak úgy bólint- gattam. Hazafelé menve aztán elgondolkodtam. A pos­tást a szobai levegő nyomkodja. Szabadba vágyik. Ki a ketrecből . . . Kobak meg kalicka után sóvá­rog. Minden követ megmozgat érte, hogy belekerül­jön . . Vájjon melyiknek van igaza ? Nem tudom. Csak az az egy bizonyos, hogy elégedetlenek az emberek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom