Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-18 / 3. szám

1914 január 18. Békés 3 hídnál volt régi hidak lebontatnak, lehetőleg még a jégzajlás bekövetkezte előtt. A Szeghalom—füzesgyarmati útszakasz elké­szült és átadatott a forgalomnak, úgyszintén a szarvas—szentesi 10 kilométer hosszú útszakasz is. A szarvas—endrődi útból két kilométer készült el és ez a rész a forgalomnak is átadatott. A múlt év december 1-ével átadattak a köz­használatnak a tótkomlós —orosházi uj közvetlen távbeszélő hálózat, továbbá a gyula—csabai interur- bán, valamint a nagyvárad—gyula—békéscsaba— budapesti interurbán hálózatok is. Gyoma község a kereskedelmi minisztertől azt kérte, hogy a vasúti felvételi épület várótermei a növekvő forgalomra tekintettel kibővittessenek. A miniszter a kérelem jogosságát elismerte és a mun­kálatok végrehajtását előjegyzésbe vette és még az ez év folyamán való építkezést kilátásba helyezte. A Wolfinger Miksa által nagyszénási bérgazda­ságában létesíteni tervbe vett gazdasági vasút köz- igazgatási bejárását a bizottság elrendelte. Dr. Z'óldy Géza főügyész által előadott ügyek közül felemlítjük Holler Sámuel és feleségének fe- lebbezését Gyoma község azon határozata ellen, mely­ben megtiltotta, hogy nevezettek uj vendéglőjükhöz a piacon keresztül kocsibejáróval bírjanak, mert nem engedhető meg, hogy a nagy költséggel kibő­vített piactér a kocsibejáró által korlátoztassék. A közigazgatási bizottság megsemmisítette a község határozatát, mert a szóban levő ügy rendészeti kér­dést tárgyazván. ilyen kérdésben a képviselőtestü­letnek nincs joghatósága ; miért is elrendelte, hogy az iratok az eljárásra illetékes elsőfokú hatósághoz, a járási főszolgabíróhoz tétessenek át. r.ndrőd községnek több lakója azt kérte, hog\ a heti állatvásár a vásárállásra helyeztessék át. A képviselőtestület a kérelmet megtagadta. Az ez ellen beadott felebbezést a bizottság a törvényhatósági bizottsághoz tette át, mert ilyen kérdésben nem a közigazgatási, hanem a törvényhatósági bizottság illetékes fórum a felebbezés elbírálásra. A pénzügyigazgatóság által egy olyan rendel­kezés adatott ki, mely szerint a Gerendáson adóban lefoglalt zálogtárgyak megőrzése Csorvás község feladatává tétetett. Ezt a rendelkezést Csorvás köz­sége a közigazgatási bizottság előtt panasz tárgyává tette. Ez volt az egyedüli tárgy, amely a bizottság érdeklődését némileg felkeltette és amelyhez dr. Ladies László és dr. Török Gábor hozzászóltak. A bizottság végeredményben akként határozott, hogy megállapítván azt, hogy a pénzügyigazgató­ság kérdéses rendelkezése a fennálló szabályoknak nem felel meg, mielőtt érdemben döntött volna, a pénzügyigazgatóságot felvilágosító jelentésre hívta fel. Csorvás község panaszát arra alapította, hogy Gerendás nem tartozik közigazgatásilag hozzá, ha­nem Békéscsabához, tehát a megőrzés költségeivel nem terhelhető. Dr. Kotirád Ernő kir. ügyész a november és december havi jelentéseit tette meg a gyulai kir. törvényszéki fogház állapotáról. kis pénzem az útra. Vigyázva fogok költeni, hogy maradjon egy kis ajándékra való. Elhatároztam, hogy elmegyek Páduába és onnan egy szép kis Szent Antal-szobrot hozok neki. Milyen boldog lesz. Az ő kedves, egyszerű, fehér szobájában, az ima­zsámolyra teszem le és csak akkor veszi észre, mikor eléje térdel reggeli imádkozáskor. A kis káplán annyi szeretettel, lelkesedéssel be­szélt a plébános úrról, hogy szerettem volna látni is. — Milyen ember, úgy korra ? Idős ? — Hófehér a haja, nem nagyon öreg, 62 éves, de galambősz ! Jóságos, bájos ember. Zámbó ara­nyos szép falu. A parókián hatalmas hársak kert közepén hófehér kis ház, három szobával. Egyik ebédlő, másik háló- és dolgozószoba egyben. Ne­kem a kertre néz a kis szobám. Sok szép köny­vem van. Negyven kötet. Az bizony. A templom kicsiny, de nagyon szép. Az orgona már egy ki­csinyt fújtat. Egy-két hang mindig kimarad. A ta- tanitóval azért jól tudjuk az „ite missa est“ et. Ott senki sem akarta elhinni, hogy én Olaszországba megyek Majd viszek nekik emléket Katinak is. A gazdaasszonynak. A tanítónak is, meg a húgának... Itt ránéztem épen. A káplán kissé elpirult.. Es kanyargott a gyorsvonat össze-vissza. Zágrábban ebédeltünk. A kis káplán nagyon hal­kan beszélt a vasúti éttermen, mert — úgymond — csúnya egy horvát fészek ám ez. Itt még hallani sem szeretik a magyar szót. Egy kis rövid és halk politika után elrobogtunk Fiume felé. Jött a Karszt sziklás vidéke. A káplán sze­mében diadalmas ragyogás látszott, mikor megpil­lantotta Plasenál a csillogó Adriát. A hajón szegényke rögtön megkapta a ten­geri betegséget, pedig csendes volt a tenger és sima, mint a tükör. De mikor annyit duruzsoltak fülébe a tengeri betegség ezerféle szimptomáját. Képzelődött és mikor a hajó kifordult a kikötőből, rögtön elsápadt. Levonult és csak éjjel kukkantott fel hozzám a fedélzetre. December hó végén le volt tartóztatva a gyulai kir. törvényszéki fogházban 101 egyén és pedig 90 férfi és 11 nő, volt közöttük 81 jogerősen elitéit, 2 felebbező és 18 vizsgálati fogoly, ez utóbbiak kö­zött 4 olyan, akik már több mint három hónapja le vannak tartóztatva s Ítélet még nem volt ellenük hozható. Elkészítettek a foglyok a múlt hóban 545 da­rab kosárfélét, befolyt ezek árából 324 korona 54 fillér. Kiosztatott december hóban a foglyok között 2849 ételadag, amelyekért a vállalkozó 1360 korona 27 fillért kapott. A foglyok által a saját részükre keresett ösz- szeg 72 korona 60 fillért tett ki. Fegyelmi büntetés a múlt hóban négy Ízben alkalmaztatott a foglyokkal szemben és pedig négy héten át hetenként egyszer ismétlődő sötét zárka, az első héten minden harmadik napon étel meg­vonással. Jelentést tett az ügyész arról, hogy közveszé­lyes munkakerülés címén két egyén ellen tétetett két megyebeli járásbíróság előtt eljárás folyamatba, azonban az egyik felmentéssel, a másik pedig az eljárás beszüntetésével végződött. Sárosy Gyula árvaszéki elnök előadta, hogy a vármegyei árvaszékhez a múlt évben 22404 ügy­darab érkezett, amelyek kivétel nélkül el vannak intézve. Bejelentette az elnök azt is, hogy a békés­csabai árvaszéknél a hátralékok száma elég nagy, de ennek az az oka, hogy az egyik ülnöki állás hosszabb ideig betöltetlen volt. Ezzel a közigazgatási bizottság teljes ülése véget ért és azt követőleg azonnal ülést tartott az árvaügyi felebbviteli küldöttség, amely az árvaszéki elnök előadása alapján 8 felebbezett ügyet intézett el. A felebbviteli küldöttség ülése után a vármegyei pótadók kivetése elleni felszólamló bizottságban Mol- doványi János vármegyei másodföjegyző előadása alapján elbíráltattak az időközben beérkezett felebbe- zések is. Községi elöljáróságok választása. A községi elöljárói választások a múlt hé­ten Szarvas kivételével — a vármegye minden községében befejeztettek. Szarvason az okozza a késedelmet, hogy a főszolgabíró által kitű­zött választási határidő megfelebbeztetett Ed­dig csak az ujkigyósi elöljáró választás ellen adatott be felebbezés azért, mert — állítólag — a főszolgabíró nem rendelte el a kért névsze­rinti való szavazást és mert a szavazatok ösz- szeszámlálása sem történt szabályszerűen. A lapunk zártáig beérkezett választások eredményét alábbiakban közöljük: Velencére nézve bőven el volt látva utasítá­sokkal. Olcsó szálloda, jó penzió stb. Úgy 11 órakor, mikor a Márk-téri ismerős galambjaimmal egy stanicli kukoricát megetettem, bementem a templomba. A kis káplánt ott láttam térdelni. Mélyen el­merülve buzgón imádkozott. Nem igen találkoztunk azután. Egy-két napra elmentem Velencéből és visszatérve nagyon is kerestem a magányosságot. Élveztem a csendességet és amint valahol hangos, lármás beszédet hallottam, rögtön tudtam, hogy magyar van jelen. Elkerültem az ismerősöket, hogy ne kérdezhessék tőlem, hogy vagyok ? Meddig ma­radok ? Mikor jöttem ? Egy vén gondoliere átcepelt podgyászommal együtt a hajóra. Szomorúan ültem a fedélzeten. Indulóban voltam hazafelé Az én kis káplánom is felmászott a lépcsőn. Örömmel üdvözöltük egy­mást. A karján valami csomagot tartott, mint a karon ülő gyermeket szokás. Egy szobor volt, Páduai Szent Antal szobra. Páduában vette a plé­bánosnak. Elmondta, hogy még nem is akart hazajönni, de fogytán van a pénze. Ez a szobor 50 lira volt. 80-at kértek érte, de valahogy lealkudta 50-re. Az­tán most a többi ajándékokra nem jutott pénz. Van ugyan még valamelyes és majd Pesten vesz a Katinak meg a tanítóknak valamit, amire rá le­het fogni, hogy Velencéből való. — Szeretném megmutatni, de nem merem ki­csomagolni. Nagyon kényes dolog és többé nem tudnám úgy bekötni, ahogy volt. Nem mertem a táskámba tenni, össze-vissza dobálják és eltörhe­tik. Gyönyörű szobor. Majd a kezemben tartom. Úgy mégis csak biztosabb. Nagy gyönyörűséggel beszélt mindenről. A szép templomokról, képekről, szobrokról. A tenger, a fürdő, a dal. Gyönyörködtem szép, romlatlan lelkében, if­júságában, szinte gyermekes boldogságában. Úgy Kétegyháza. Gális György községi biró (uj.) Szécsényi Lajos törvénybiró (uj.) Ifj. Grósz Vazul pónztárnok (uj.) Szabuka Mihály ellenőr (régi.) Csorvási Szabó István közgy. (régi.) Brendás Illés gazda (uj.) Isztin Mihály esküdt (uj.) Krizsán János » (uj.) Rusznyák György esküdt (uj.) Kundicz Pál esküdt (uj.) Dudás József » (uj.) Öcsöd. Pápai László biró. Tóth Bálint albiró. Izsó Gáspár I-ső esküdt. Osztrovszki Márton Il-ik esküdt. Kovács Bálint III-ik esküdt. Daróezi Sándor IV-ik esküdt. I. Tóth Sándor k. gazda. Nemes L. Imre k. pénztárnok. Daróezi Ferenc adószedő pénztárnok. Dorogi Ferenc közgyám. Békésszentandrás. Gazsó János k. biró. Kertész Áron albiró. Pintér Imre I-ső esküdt. Vasadi András Il-ik esküdt. H. Szécsi András III-ik esküdt. Lengyel Ferenc IV-ik esküdt. E. Kiss János k. gazda. Gazsó M. János állami adószedő. Bencsik B. Imre közs. adószedő pénztárnok. Fazekas J. Ferenc közgyám. Kondoros. Fekete Kálmán biró. Kovács János albiró. Kovács Mihály gazda. Viszkok János közgyám. Czinkoczki János pénztárnok. Koczi János esküdt. Vaskor Mihály » Mranik György » szorongatta azt a szobrot, mint a gyermek az első fakatonát Cepelte, dédelgette folyton. Es az az át­kozott tengeri betegség mikor megint elővette, ag­gódva kért meg engem, hogy addig fogjam meg csak mig ő — rosszul van. A hajón, vasúton mindenütt az ölében volt Szent Antal. Nem mert bejönni az étkezőkocsiba, mert félt, hogy a szo­bornak valami baja esik — Csak már otthon volnánk, — mondogatta. — Hogy fog örülni a plébános ur! Na ! Ha ön is­merné őt! Milyen kedves, jó ember és milyen öröme lesz ! Rettentő unalom után, füstösen, porosán, pisz­kosan végre bedöcögtünk a keleti pályaudvarba. Egyszerre másztunk ki. A kis káplán, karján a Szent Antallal a kijáratig kisért. Melegen megszo­rította a kezemet. — Nagyon örültem, hogy együtt utazhattunk. En még ma megyek haza Egy kis valami ajándé­kot veszek és megyek. Nagy öröm lesz otthon ! — Tisztelem ismeretlenül a plébános urat. — Köszönöm. Alászolgája. — Isten vele! Es ebben a pillanatban egy szaladó ember, aki torkaszakadtából kiabált valami Samura, hogy várja meg őt, mig a podgyászát kiváltja, nekimegy a káplánnak. A Szent Antal lezuhan a kőre és ezer da­rabra törik. — Pardon ! — szólt és elszaladt. Megdermedtem. A káplán némán, szótlanul állott. Sapadt volt. Szemében egyszerre két nagy, fényes könnycsepp ragyogott. Odaleptem hozzá. . — Ejnye 1 Ejnye! — Egyéb nem jött ki a torkomon. A két könnycsepp végigpergett az arcán. — Persze, persze Kinevettem azt a szegény öreg asszonyt . .. tudja ... a dunsztos üveggel . .. Megvert az Isten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom