Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-12 / 15. szám
1914 április 12 Békés 3 másul veszi, a vállalkozóval végeztetett munkák értékét 37527 korona 72 fillérben állapítja meg s a kiutalványozott 25000 korona államsegély rendeltetésszerű felhasználását megállapítja. 16. Ugyanannak 66708—1912. sz. alatt kelt rendelete, mely szerint Békésvármegye alispánja által az újjáépítendő vészéi vizbujtató hatósági engedélyezése tárgyában hozott 9064—1912. számú véghatározatot megerősíti. 17. Nagy Ödön min. osztálytanácsos, kerületi felügyelő 46—1914. számú leirata, melyben a Fehér-Körös folyó balparti töltésének 830 — 1082. f. m. közt létesítendő partvédmű tervét és költségelőirányzatát jóváhagyta. 18. Gyula város polgármesterének 9252/1914. szám alatt kelt átirata, melyben a Fehér-Körös gyulai hidjánál mindkét oldalon a mederbe szolgáló lejáróknak létesítését kéri a társulat költségén. 19. A békéscsabai felsővégi tehénlegel- tető-társulat kérelme, mely szerint jövő évtől kezdve a vizszabályozási járulék a társulat egyes tagjaira és ne a társulatra, mint erkölcsi testületre vettessék ki. 20. Az első békéscsabai gőzmalom, Rosenthal Márton békéscsabai bejegyzett cégnek kérelme, Békésvármegye alispánjának határo- zatilag megállapított évi 10 korona vizhasz- nálati dij elengedése tárgyában. 21. Özv. Erkel Jánosné kérvénye néhai férjének építési pótdij megállapítása tárgyában. 22. A kisjenői főhercegi uradalom kérvénye az uradalom területén létesítendő halastavak táplálásához szükséges viz átengedése tárgyában. 23. A Tiszavölgyi társulat központi bizottsága 1913. évi november 4-én, december 2-án és 1914. évi február 10-én tartott üléséről felvett jegyzőkönyvek előterjesztése. 24. M. kir. Országos vízépítési igazgatóság kis tanácsának 1914. évi január hó 5-én tartott üléséről felvett jegyzőkönyv előterjesztése. 25. Özv. Szarvassy Arzénné és gyermekei köszönő levele néhai férje halála alkalmával kifejezett részvétért. 26. Özv. Novák Arpádné és gyermekei köszönő levele néhai férje halála alkalmával kifejezett részvétért. 27. Társulati igazgató-főmérnök előterjeszti a Gyulavidéki h. é. vasút részvénytársasággal két rendbeli terület használatra, — a Békésmegyei villamossági Részvénytársasággal vízhasználat, — Móka Adorján nagypéli lakossal a csohos-éri hullámtér, — Kalandra Béla sarkadi lakossal a fekete-körösi hullámtér — és Burda István gyulai lakossal a feketekörösi két rendbeli hullámtér használatára vonatkozólag kötött szerződéseket. 28. A társulati pénztár 1913. évi október hó 24-én, november hó 7-én, december hó 18-án, december hó 22-én, december hó 31-én, 1914. évi január hó 31-én, február hó 24-én és március hó 23-ik napján megejtett megvizsgálásáról felvett jegyzőkönyvek, valamint a társulati pénztárosnak, a pénztár állásáról szerkesztett jelentésének előterjesztése. Tanügy. Elölépés. Pusztai Adám gádorosi áll. el. iskolai tanító a III. fiz. oszt. 2. fokozatába, Horváth Lajos csorvási áll. el. isk. igazgató-tanitó pedig a III. fiz. oszt. 1. fokozatába lépett elő. Felvétel a Tanítók Házába. A Békésvármegyei Ált. Tanitó-Egyesület egyik szobaalapitványi helye megüresedett. Felhivatnak azon egyesületi tagok, a kik fiaik részére ezen helyet elnyerni óhajtják, hogy az Eötvös-alap elnökségéhez intézett és kellőleg felszerelt kérvényeiket f. hó 17-ig Uhrin Károly egyesületi elnök címére, Békéscsabára küldjék be. A községi és hitfelekezeti elemi iskolák tanítói illetményének ügyében a vallás- és közoktatásügyi miniszter két rendeletet intézett a közigazgatási bizottsághoz. Az elsőnek lényege az, hogy a nőtlen vagy hajadon tanítók részére is jár a törvényben megállapított lakás vagy lakáspénz és ettől a törvényes rendelkezéstől eltérni nem lehet. Kert vagy kertváltság csak azon tanítók részére jár, akiknek természetben való lakásuk van, azoknak tehát, akik lakáspénzt kapnak, sem kert sem kertváltság nem jár, kivéve azon tanitákat, akiktől ez, mint szerzett jog nem vonható meg. A másik rendeletben kiemeli a miniszter, hogy az iskola fenntartók felemelhetik az alábbi esetekben a tanitók illetményeit anélkül, hogy az államsegély megfelelő mérvben beszüntettetnék vagy megvonatnék. Nevezetesen úgy a fizetést, mint a lakáspénzt az iskola fenntartók az állami elemi iskolai tanitók fizetése arányában felemelhetik; továbbá engedélyezhetnek tanítóik részére családi pótlékot, sőt személyi pótlékot is. Ha azonban a most jelzettnél nagyobb mérvben emelik a tanitók fizetését az * iskola fenntartók, a? esetben az államsegély megfelelő mérvben le fog szállíttatni. Úgyszintén kijelenti a miniszter, hogy némely iskola fenntartónak nem törvényes az az eljárása, hogy tanítóiknak az 1893. évet megelőző szolgálatát is beszámítja, mert az ellenkezik a törvénnyel. Ellenben jogukban áll egyes kiváló tanerőik részére 2—600 koronáig terjedő személyi pótlékot engedélyezni. Hirek. Husvet. Kopár sírkövek fedik az isteni szerelem földi maradványait. És a sir fölött ájtatos imát rebegnek és a felszárnyaló fohászt meghallgatják. A sir megnyílik, a mély sötétségből isteni világosság dereng és megaranyozza az emberiség látóhatárát. A Megváltó feltámadott. A bilincsek lehulltak, a szabadság, egyenlőség és a testvériség eszméje diadalt aratott, a gyülölség, az üldözés és a hatalmaskodás fölött. Husvét örökké dicső ünnepe lesz a feltámadásnak és a népek leborulva fogják imádni a szellemet, mely a sirból kiszállt, az emberiség boldogitására. A föld porába tiprott kétségbeesés, a gazság sarában fuldokló becsület, a szemétől megfosztott igazság és a feslettség által meghurcolt erkölcs: áhitatteli szent zsolozsmában emelkednek az Egek urához a szent napon, amelyen a Megváltó kilépett a sziklasirból és legyőzte a halált, hogy az üldözött, agyongyötört jó még a sir éjjelében se veszítse el azt a hitét, hogy nem győzedelmesked- hetik a rossz fölötte. Áhítattal száll fel az ének: d Föltámadott, Hallelujai! A nagyheti szertartásokat szokott sorrendben tartották a róm. kath. nagytemplomban. Istennek háza minden napon tömegesen látogatva volt és különösen zsúfolásig telve nagypénteken és szombaton. A feltámadási körmenet kedvező idő mellett, nagyszámú hivőtői kisérve tartatott meg. Rendkívüli közgyűlés a vármegyén. A vármegye törvényhatósági bizottságát az alispán, amint már a múlt számunkban közöltük, rendkívüli közgyűlésre hívta egybe és pedig f. hó 18-ra. A közgyűlés összehívását az uj választó törvény értelmében létesítendő szavazókörök megalakítása, valamint az uj vármegyei központi választmány megválaszvezetesen most már megválasztották volna ők maguk az esperest. De hát erről szó sem lehetett. Egyelőre tehát nagyon is csöndesen viselkedtek. Úgyszólván összetett kezekkel várták a fejleményeket. Lesz valahogy, merthogy úgy még sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna. Nem mozdultak. Várták az urak jelszavát. De szinte hihetetlen dolog történt. Az urak és a módos gazdák még csak nem is beszéltek az uj választásról. Nagy dolog az! Legelsőbben is Kerekes Péternek, a zsellér- ség főkolomposának ütött szeget a fejébe ez a nemtörődömség. — Huncutság készül itt embörök! Huncutság ! Megindult a tapogatolódzás, a fürkészés az urak után, de csodálatosképen semmiféle csalafintaságra nem tudtak rájönni. Pedig a választás erősen közelgett. — Mi lesz ? Nyolc pap adta be a kérvényét. Mind a nyolc messze vidékről. Ötödik, hatodik vármegyéből. Magyarázható az! A megye minden községe népes egyház, vagyis 1-ső osztályú parochia, aminek meg vannak szabva a salláriumai: száz forint, száz hold föld, száz véka búza, ugyanannyi árpa, zab, kukorica stb. Azonfelül a százas számokhoz simuló hús, só, faggyú, széna, tej, zsírozó . . . Úgy is hívják még ma is az ilyen egyházakat, hogy százas egyház, azaz hogy parochia. Ilyen állásba voltak mind a környékbeliek. I-ső osztályú állásba, százas parochiába. Hát nem pályáztak. S igy messze földről jöttek a kérvények. Kis községekből, falvakból. Tolnából, Baranyából. Olyan papok adták be pályázataikat, akiknek megvolt már a szolgálati idejük arra, hogy I-ső osztályú állást kérvényezhettek. Ugyanis a 80-as évek legelején a zsinat uj törvényeket hozott a papválasztásokra. Szükség volt rá. Nagy szükség. Ami azelőtt elvétve, vagy sohasem történt meg, a fiatal káplánoknak nagyon kinyílt a szemük, de annyira kinyílt, hogy nem átallották fölvenni a versenyt, meglett, tisztes korú papokkal, sőt egyházmegyei tanács- birákkal és esperesekkel szemben se. (Ma meg már ott állunk, hogy a püspökkel szemben se.) S mi történt? Ahova egy-egy nagytiszteletü ur szinte predesztinálva volt a hívek nagyszámusága és módossága után, ahol ezelőtt egy-egy káplán még a száját se merte föltátani, ott egymásután kezdték a j óállá su fiatal papokat favorizálni, főként a menyecskék s aztán meg is választani. Csúfos vereségek voltak ezek. Bántóak, lealá- zók. Ezt nem lehetett tűrni. A zsinat tehát intézkedett. Bár a protestáns tradíciókkal, sőt a protestántizmus szervezetével is ellenkező, — de minden tekintetben opportunus szigorú határozatot hoztak. Négy osztályba sorozták az eklézsiákat. Aki elégségesen végezte az iskoláit, az a IY-ik, az elégséges egyházakhoz pályázhatott s ebből a rubrikából csak bizonyos számú évek kibőtölése után vágyakozhatott jogosan a III-ik, majd meg a Il-ik klasszisba s onnan idők jártával az elsőbe. Fokról-fokra. A jó, a jelesen végzett pap sem ülhetett mindjárt a Il-ik s az I-ső osztályú parochiába, hanem előbb csak a III-ik, illetve a Il-ikba. Ellenben az a fiatal pap beadhatta a kérvényét akár a debreceni papságra is, aki jeles eredménnyel végezve a theologiát, utána legalább egy évet külföldön, Heidelberg- ben, Utrechben stb. töltött. Abban az időben még érvényben voltak ezek a törvények. Ma már hatályukat vesztették. Telt-mult az idő. Egyszer aztán az egyházmegyétől visszaérkeztek a törvények azzal, hogy mind a nyolc pályázó jogosult az első osztályú eklézsia, mármint a soványháti papság elnyerésére. Megvan a hozzávaló képesítésük és a szolgálati idejük. Tehát mind a nyolc lelkész jelölve van. Na, most már hát melyiket a nyolc közül? Megkezdődött a mustrálgatás. Ki mellett ? Ki ellen? Ez az, hogy nem volt ki ellen; de az se, hogy ki mellett. Hiszen ha az urak, a módos gazdák állást foglaltak volna!? De nem foglaltak. Sőt ha úgy alkalmilag kérdést intéztek hozzájuk, — hogy leszünk, mint leszünk ? — hát még mindig csak bánomiséztek s igy az emberek nem tudtak igazodni. Ahoz nem volt kedvük, hogy a maguk költségén tömegesen elutazgassanak a nyolcadik, tizedik határba papkóstolásra. Ennyire már nem terjedt ki a hitbuzgalmuk és áldozat- készségük. Mi lesz hát? Kerekes Pétert bántotta legjobban az ügy. — Hát má’ az urakat sohase lehet kitanulni ? Csontos öklével rávágott az Egylet asztalára. — No, én kitanulom ! Maga mellé vett két „népembert.“ — Gyerünk az urakho’! — Gyerünk. S mentek. Legelőször a főorvost keresték föl, ki az elhunyt esperes fia volt, akit szegény és gazdag egyformán tisztelt és becsült jószívűségéért, szeretetteljes bánásmódjáért. Hát ez az orvos meg is érdemelte a tiszteletet, becsületet, ahol csak alkalma nyilt, könnyített az embertársain; főként az elnyomottakon. Pártolta, istápolta őket. Szószólójuk volt. A legtöbbjét ingyen gyógyította, sokaknak még az orvosságát is ő rendelte, s fizette meg. Ezért aztán hálából megválasztották egyházmegyei tanácsbirónak, elküldték a kon- ventbe; annyira azonban még sem tudta vinni soha, hogy a helyi presbitériumba is beválasztották volna. Azt már nem! A három ember nagy alázatosan bekopogtatott a főorvoshoz. — Abba kérnénk föl a tekintetös főorvos urat — adta elő Kerekes Péter a sort — hogy hát ha volna még egy' kis jószivvel irántunk s adna valami alkalmatos kis útmutatást a papválasztás irányában . . . Az orvos elutasitólag legyintett a kezével,
