Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-12 / 15. szám
4 Beké« 1914 április 12. tása tette szükségessé. Ezen kívül határidőhöz kötött, tehát sürgős természetű tárgya a közgyülés- nok^a vármegyei jegyzők és segédjegyzők ingatlan járandóságának értékelése, valamint az uj jegyzői illetmény rendezési törvény végrehajtásával kapcsolatos egyéb intézkedések. Fel van véve ezenfelül még hét sürgősebb természetű tárgy, úgy hogy a tárgysorozati ügyek összes száma 9-et tesz ki. A vármegyei állandó választmány a közgyűlési ügyek előkészítése tárgyában e hó 17-én d. u. 3 órakor tart a vármegyei székház kistermében ülést. A vármegyei nyugdíjalapok sorsa az államosítás alatt. Nagy érdeklődéssel várják a vármegyék a kormány elhatározását a tekintetben, hogy mit szándékozik tenni a vármegyei nyugdíjalapokkal az esetre, ha az államosítás bekövetkezik. Az újságoknak azzal a könnyen odavetett állításával szemben, hogy a kormány konfiskálni akarja a vármegyei nyugdíjalapokat, miáltal sok milliót érő vagyonhoz jut, az a valódi tényállás, hogy a nyugdíjalapok átvételével, amivel együtt jár a már nyugdíjban levő tisztviselők és hozzátartozóik nyugdijának és ellátásainak átvétele, igen rossz üzlet lesz a kormányra nézve és azt hisszük, hogy a legtöbb vármegye örömmel átadja nyugdíjalapját, ha az által az őt terhelő kötelezettségektől megszabadul. A vármegyei nyugdíjalapok nagyon kevés — alig 2—3 — kivételével nemcsak, hogy teljesen elégtelenek az azokat terhelő nyugdijak viselésére, hanem a már megengedett maximális pótadó felhasználásával is csak úgy képesek eleget tenni kötelezettségeiknek, hogy évente tekintélyes összegű államsegélyt kapnak a kormánytól. Békésvármegye tiszti nyugdíjalapja ezidőszerint 290.000 korona átlaggal rendelkezik, amelyhez a vármegye mindössze három percent pótadót szavazott meg évtizedekkel ezelőtt Az alap a tisztviselők évi hozzájárulásaival együtt a legutóbbi időkig elegendő volt a nyugdijak fizetésére, azonban már 6—7 év óta a deficit évről-évre növekszik, úgy hogy az most már évi 14.000 koronát tesz ki. Ezt a hiányt részben azzal az összeggel fedezte a vármegye, amit a kormány az egy percentes évi pótadóból erre a célra átengedett, részben a katona- beszállásolási alap segítette ki a vármegyét és mentette meg attól, hogy újabb pótadót eddig nem kellett a tiszti nyugdíjalap javára kivetni. Ha az államosítás előtt — mondjuk — csak egy magasabb állású tisztviselő menne nyugdíjba, az esetben tekintetbe véve, hogy az uj fizetésrendezési törvény egyes tisztviselők javadalmát tetemesen felemelte, mindjárt 6—7, esetleg 8000 korona újabb terhet tenne a tiszti nyugdíjalapnak. Ha az állam nem venné át az államosításkor Békésvármegye nyugdíjalapját, az esetben természetesen a vármegyei nyugdíjalap tartoznék fizetni az államosításig esedékes nyugdijakat és ellátásokat, illetőleg a már most is nagy amit azonban Kerekes Péter nem akart észrevenni. — ... Mer’ való igaz ugyan, hogy a múlt alkalommal nagyot vétköztünk az urak ellen; de még a jó isten ellen is. Hiszen most má’ belátunk mi mindönt. Vétköztünk. Hályog vót a szömünkön. Nem mérlegöltük eléggé az ügyet. De mög is büntetőit érte a Teremtő. Mer’ azt csak az Ur büntetésinek lőhet vonni, hogy a mi választottunk még csak el sem foglalhatta a hivatalát . . . Megejtegette a fejét: — Hiszen ha a nagytiszteletű esperes úr újfent beadta volna a szándékát . . . A másik két ember rábólintott: — Hiszen ha beadta volna . . .! A főorvos nem kertelt, nem köntörfalzott, megmondta nekik egész áperte: — Barátaim, mi nem avatkozunk bele a választásba. Megfogadtuk . . . — De tekintetös uram . . . — Válasszák azt, akit akarnak! S aztán hiába rimánkodtak, a főorvos nem hajolt. Mit volt mit tenni, a deputáció átvádolt a patikushoz, de ott is csak úgy jártak, sőt ugyabbul, mert a patikus megelégelve a sok vallatást, indulatosan rájuk förmedt: — Ha még egyszer ezzel jönnek hozzám, hát én megétetem kendteket! Patkányméreggel! A deputáció ijedten szörködzködött kifelé. Aztán elfordultak a járásbiróhoz, telekkönyvvezetőhöz, fölkerestek sorba minden nadrá- gos embert, de biz azokat hiába keresték. Megin- gathatlanul, szilárdan állták a fogadalmukat. Pedig sokfelől próbálgattak rajtuk rést ütni. Még az asszonyok is megkörnyékezték őket. Az öregje furfanggal, a fiatalja kacérkodással; sőt a pályázók is tapogatolództak, azonban hiába. Az esperes-párt még á tizenkettedik órában is törhet- lenül állotta a szavát. Még csak az öreg ügyvéd volt hátra. S ha az is elutasítja őket, akkor vége minden reményösszegű deficit fedezéséről a vármegye tartoznék továbbra is gondoskodni. Ez esetben ha az összes nyugdíjasok elhalnak, a tiszti nyugdíjalap állaga a vármegyéé maradna. Minthogy azonban az összes nyugdíjasok, köztük az igen számos özvegy asszonynak elhalására csak nagyon hosszú idő múlva lehet számítani, ezért azt hisszük, hogy Békésvármegye is, amelynek nyugdíjalapja pedig a legrendezetteb- bek közé tartozik, végeredményben szintén rosszabbul járna, mintha a vármegyei nyugdíjalapot összes terheivel együtt az államosításkor az állam átvenné. Ezeket a sorokat — általánosságban — abból az alkalomból írjuk, hogy a belügyminiszternek is nagy gondot okoz ennek a kérdésnek rendezése, amit abból következtetünk, hogy a vármegyéhez legutóbb már két rendeletet intézett, amelyekben adatokat kér a nyugdíjalap állagáról, az azokat terhelő kötelezettségekről és különösen arról, hogy mennyi az az összeg, amely az egyes nyugdíjalapoknak feltételesen lett annak idején átadva, ami tehát, ha a vármegyei nyugdíjalap államivá lesz, az illetőnek visszaadandó. Békésvármegyében a tiszti nyugdíjalap fentebb jelzett állagában ily feltételesen adott összeg nincs, mert amint már megírtuk, az alap a vármegye által megszavazott három percentes pótadóból és a tisztviselők évi hozzájárulásából jött létre és tartatott fenn addig, mig a deficit elő nem állott, sőt a deficitet is maga a vármegye fedezte mindezideig oly módon, amint ezt fentebb előadtuk. Az uj képviselőválasztói törvény megalkotását megelőzőleg — tudvalevőleg — a kormány a szükséges statisztikai adatokat beszerezte minden vonatkozásban és annak eredményére tekintettel fogott hozzá a választói törvény elkészítéséhez Hogy a vármegyében az uj törvény rendelkezései alapján megközelítőleg mennyi lesz a választók száma, azt a belügyminiszter által rendelkezésre bocsájtott statisztikai adatok alapján az alábbiakban közöljük: A békési választókerületben a választók összes száma 4706. Ebből esik Békésre 2742, Mezőberényre 1964. A békéscsabai választókerület választóinak száma 4938. A Gyula városi kerülethez tartozó községekkel együtt a választók száma 3894. Ebből esik Gyulára 258j, Újkígyósra 371, Dobozra 380, Gyulavárira 220, Kétegyházára 398. A gyomai választókerületben 2859 választó fogja a képviselőt választani és pedig Gyomáról 1333, Endrődről 996 és Kondorosról 530. Az orosházi választókerületnek lesz a legtöbb választója 5928. Ebből esik Orosházára 2774, Békéssámsonra 271, Csorvásra 407, Gádorosra 208, Nagyszénásra 282, Pusztaföldvárra 284, Szentetornyára 284 és végül Tótkomlósra 1312. A szarvasi választókerület nagyságára a második lesz a vármegyében, amennyiben a választók száma 5100. Ebből Szarvas egymagában 3559 választót ad, Békésszentandrás 670 és Öcsöd 871-et. Yégül a nek. Amolyan magamegadottan nyitottak be az öreg ügyvéd irodájába . . . n. — Úgy biz az öcsém, úgy! — biccentgette meg nagy, okos fejét az öreg ügyvéd a választás utáni hetekben. — Én választattam meg Körösy Benőt soványháti papnak. Én! Kétszer-háromszor ráütött a homlokára: — Levettek a lábamról . . . Ott ültünk a szomszéd városka cukrászdájában s a soványháti uj papról beszélgettünk. Én vetettem föl a kérdést: — Ugyan hogy is választhatták meg? Az öreg aztán elmondta a fejleményeket szép sorjában, egész odáig, hogy a zsellérek ko- lomposai utoljára őt keresték föl. — Én aztán bolondot tettem . . . Nem is tudom, hogy akkor hol volt az eszem ?! Az öreg egy ideig hallgatott, majd tovább szőtte a fonalat: — Sehogyse tudtak a zsellérek eligazodni. Mi álltuk a fogadalmat. Hiszen azért, hogy teljesen passzívák voltunk a választással szemben, ez nem jelentette egyúttal azt is, hogy ne érdeklődtünk volna a pályázók körülményei iránt. Nem törődtünk ugyan vele, hogy melyiket választják meg, de valamennyi értéke felől kellőleg informálva voltunk. Hát mondom, a zsellérek szószólói még egyszer sorra vettek bennünket, de biz azok nem tudtak semmit sem kigombolni tölünk. Én is azzal fogadtam őket: — Válasszanak kendtek, akit akarnak! Erre Kerekes Péterben elszakadt a türelem vékony fonala. — Má’ tekintetös uram, mögengeggyőn, de ez mégsem járja. Hisz így a kutyával se bánnak az emberek, mint ahogy az urak mivelünk. Hát annyira bitang-sorba kerültünk azér az egy botlásért, amiért voltaképen legjobban úgyis a mi magunk lelkiismerete büntet bennünket ? Vétköztünk, az igaz. De ki az, aki nem botlik mög vagy eccő az életben ? Aztán nem is kérnénk szeghalmi választókerület 3712 választóval a középnagyságú választókerületekbe fog tartozni. Községenként való eloszlása a választóknak a következő: Szeghalom 813. Vésztő 773. Füzesgyarmat 822. Körösladány 838 és Köröstarcsa 466. A fenti adatokból megállapítható, hogy a jelenlegi választók számához képest igen nagy lesz az emelkedés Békéscsabán. ahol jelenleg 2817 a választók száma, Szarvasoon ahol 1676, Mezőberényben ahol 1002 és Tótkomlóson ahol 405 a jelenlegi választók száma, tehát utóbbi helyen háromszor kevesebb mint az uj választói törvény szerint lesz. Tetemesen emelkedett Gyoma község választóinak száma 703-ról 1333-ra, Füzesgyarmaté 449-ről 822-re, Orosházáé 1733-ról 2774-re, Csorvásé 211-ről 407-re. Lényeges emelkedést azonban nem tüntett fel a választók száma Gvulán: 2187 helyett 2585,Békésen2257 helyett 2742, Endrődön 820 helyett 996, Köröstarcsán 365 helyett 466, Öcsödön 716 helyett 871, Békétszent- avdráson 598 helyett 670 választó lesz az uj törvény szerint. Alig van emelkedés Békéssámsonban, ahol az eddigi 242 helyett 271, Nagyszénáson, ahol 246 helyett csupán 2f82 választó lesz, Gyulaváriban 158-ró! 220-ra, Kétegyházán 237-ről 338-ra és Dobozon 187-ről 380-ra emelkedik a választók száma. Sőt van két község a vármegyében, ahol a választók mostani száma meghaladja az uj választók számát; ez a két község Pusztaföldvár, ahol az eddigi 324 választó helyett 284 és Szentetornya, ahol az eddigi 405 helyett 390-re apad a választók száma. Természetesen a választók végleges száma az egyes választókerületben csak akkor lesz megállapítható, ha a vármegyei központi válisztmány által nemsokára folyamatba teendő összeirási munkálatok befejezést nyernek, azonban a belügyminiszter által közre adott statisztikai adatok szerint fentebb kimutatott végösszegek előreláthatólag nagy eltérést nem fognak feltüntetni. Jutalmazás. Vizváry Lajos kir. mérnök részére a kereskedelmi miniszter működésének elismerése fejében 150 korona jutalmat engedélyezett. Ugyancsak és pedig 100 korona jutalmat kapott Baranyik Ignác államépitészeti hivatali tiszt is. Az országgyűlési kepviselőválasztókról szóló 1913. évi XIV. tcikk 43. és 51. szakaszainak végrehajtása tárgyában kiadott vallás és közoktatásügyi ministeri rendelet utasítja a közigazgatási bizottságokat, hogy az iskolai képzettség és irni-olvasni tudás igazolására a járások székhelyén és városokban haladéktalanul vizsgáló-bizottságokat alakítsanak. A bizottságok elnökei a főszolgabirák, városokban a polgármester, tagjai pedig tényleges vagy nyugdíjas közigazgatási tisztviselők és tanférfiak sorából jelölendők ki. Ezek a bizottságok vannak mi egyebet, csak ép annyit, hogy hát ez, vagy az a pap milyenes ? Szalmájára, magjára ? így vaktálea még valami sántába, bénába is beválaszthatunk. Aztán arhi igaz, igaz. Régen más volt. Helybe jöttek a sok szép szavú papok. Szót válthattunk velük. Ösmerködtünk. De most el van tiltva. A zsinati törvények nem engedik. Kik hozták azokat a törvényöket ? Na jó! Nem akarok követ dobni. De legalább, ha már az urak így röndözték, hát ne hagyjanak bennünket egészen árvaságra. De meg, akárhogy vösszük is, az a pap, aki győz, csak papjuk lösz az az uraknak is! így a Kerekes Péter, igy. Utóbb még a két kezét is összekulcsolta : — Csak egy-két szóval igazítson bennünket az ügyvéd ur. Megesett rajtuk a szivem. — Jól van, mondtam, egy-két szóval rámutatok mindenikre; de azt, hogy melyik lenne jobb, alkalmasabb, arra nézve nem nyilatkozók. Azt ne is várják. As emberek hálálkodtak: — Az Isten is mögáldja . .. Kiterítettem a listát az asztalra s sorba vettem a pályázókat: — Ez az első . . . szálas, vállas ember. Kitűnő bizonyítványa van. A második is egy- ugyanaz. Ép ott veri, ahol az első. Ez pláne külföldön is járt. A többiről is ilyformán: Ez itt működik, ez ott. Mikepércsen, Kajászószentpéteren ... Ennek három gyermeke van, ennek négy . . . A három ember nyelte a szókat. Hümmög- tek, bólintgattak, mintha csak azt mondták volna: Értjük uram, értjük. A lista végére jutottunk. Mondom: — Ez az utolsó is jóvágású, jóbeszédü szónok, Körösy Benő. Kitüntetéssel vizsgázott. Amerikában is járt. Misszionáriuskodott is, hanem erről az hallik, hogy egy kissé furcsa s nehéz természetű. Erre a szóra, hogy „furcsa s nehéz termé_
