Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-12 / 15. szám
3 Békés 1914 április 12. életében, de feledve minden, ha biztos reményünk van, hogy ha életünk, kincsünk, minden földi javunk elvész is, de tetteink jó emlékében élünk, soha meg nem halunk“, mert: „az igazak fénylenek, mint a nap az ő Atyjoknak országában4' . . . A földi élet, a természet nagy országa Isten kegyelmének tanúbizonysága s az ujólet valóságát hirdeti.. . Ugyanazért ne csak húsvéti ünneplésünk alkalmával, de életünk minden idejében, igyekezzünk hasznunkra for- ditani ama tanulságokat, melyeket Istennek bölcsessége részünkre juttat, hogy ezekből megismerjük életünk képét, megértsük az atyai szózatot, mely a természetben és kijelentésben zendül felénk, kövessük a jót, munkáljuk a hasznost és boldogságra vezetőt, mert ha jó cselekedeteinknek jutalmát meg nem adná is a földi élet, de „megnyerjük azt ama jobb hazában, hová minket Jézus által elhivott Istennek kegyelme, szeretete az örökéletnek túrására, mert ha meghalnánk is, benne vetett hitünk által örökké élünk“ . . . Ily hitben s reménységben gazdagon lehet örömet adó a mi húsvéti ünneplésünk ! . . . Dombi Lajos. A vármegye közgyűlésének tárgysorozata. (Április 18.) 1. Az országgyűlési képviselőválasztási szavazókörök és azok székhelyének megállapítása 2. Az uj központi választmány és osztályainak megalakítása. Az osztályelnökök kijelölése. A választmány elnökének, helyettes elnökének s az osztályelnökök, esetleg jelenlevő választmányi tagok eskütétele. 3. A községi jegyzők javadalmát képező ingatlan haszonélvezetek és termónyjáraudóságok egyenórtékónek megállapítása s az 1918. évi LX. t.-c. végrehajtása érdekében szükséges intézkedések. 4. A békéscsabai hadszerkószlet-raktár kibővítése tárgyában alispáni előterjesztés. 5. A szarvasi gőzfürdői ártózi kút vállalati szerződése. 6. Szeghalom község határozata aSzóchónyi- utcának betonjárdával való ellátása tárgyában, ez ellen dr. Grósz Mátyás és társai felebbezése7. Körösladány község képviselőtestületének határozata a harmadik jegyzői állás szervezése és az adóügyi jegyző drágasági pótlékának visszavonása tárgyában. 8. Békés község határozata ártézi kút létesítése tárgyában s a vállalkozóval kötött vállalati szerződés. 9 Békósszentandrás község határozata néhai Hajas József községi főjegyző özvegyének segély megszavazása tárgyában. Meghívd. Az Alsó-fehér-körösi ármentesitő, belviz- szabályozó és vizhasznositó társulat Gyulán, a társulat hivatalos helyiségében 1914. évi április hó 28-án délelőtt fél 10 órakor választmányi ülést, ezt követőleg pedig ugyanaznap délután 3 órakor közgyűlést tart, melyre a választmányi, illetve társulati tagokat tisztelettel meghívom. Gyula, 1914. évi április hó 8-án. Gróf Széchényi Antal, társulati elnök. Tárgysorozat: 1. Határozatképesség megállapítása, jegy- zőkönyvhitelesitők kiküldése. 2. A társulatnál való képviseltetésről ,szóió meghatalmazások elbírálása. 3. A társulati elnök, alelnök, jogi tanácsos, választmányi tagok és számvizsgáló küldöttség 3 évi időtartamra való megválasztása. 4. A társulati igazgató-főmérnök jelentése a társulati ügyekről. 5. Az 1913. évről szerkesztett és a szám- vizsgáló küldöttség által átvizsgált számadások, valamint a számvizsgáló küldöttségnek a pénztári, úgyszintén az anyag- és leltári tárgyakra vonatkozó számadások megvizsgálásáról felvett jegyzőkönyv előterjesztése. 6. Az 1913. évi bevételekről és kiadásokról szerkesztett és az előirányzattal összehasonlított kimutatás előterjesztése. 7. A földmivelésügyi m. kir. minister urnák 108460—1913. számú rendelete az 1914. évben végrehajtandó országos kataszteri felmérési munkálatok előirányzata tárgyában. 8. Ugyanannak 109238 — 1913. szám alatt kelt rendelete a Fekete-Körös balparti töltésének 13 km.-jénél levő holt körös meder áttöltése tárgyában. Ezzel kapcsolatosan ugyanannak 1680—1914. számú rendelete, melyben az e tárgyban készített terveket jóváhagyja. 9. Ugyanannak 109453—1913. szám alatt kelt rendelete, melyben az 1914. évi költség- előirányzatot, valamint az illetményszabályzat 3. §-ának módosítását, végül a társulati igazgató-főmérnöknek 1902. év óta teljesített építkezések után megszavazott 5000 korona építési pótdijra vonatkozó közgyűlési határozatokat jóváhagyja. 10. Ugyanannak 125130--1913. sz. alatt kelt rendelete, melyben az illeményszabályzatot jóváhagyta. 11. Ugyanannak 1 1914. számú körrendeleté az árvízvédekezés tekintetéből megkívántaié hatósági előintézkedések megtétele tárgyában. 12. Ugyanannak 285—1914. szám alatt kelt rendelete árvíz elleni védekezéshez szükség esetén állami szakközeg kirendelése tárgyában. 13 Ugyanannak 10144—1914. szám alatt kelt rendelete'a békési szivattyútelep előágya- zatának újjáépítésére vonatkozólag bemutatott terv jóváhagyása tárgyában. 14. Ugyanannak 1884—1914. szám alatt kelt rendelete, melyben a békési szivattyútelep újjáépített előágyazatának felülvizsgálatával Hubert Lajos kir. főmérnököt bizta meg. 15. Ugyanannak 196—1914. szám alatt kelt rendelete, melyben a vészéi vizbujtató felülvizsgálatáról felvett jegyzőkönyvet tudomit volt mit tenni, az esperes lemondott. Amiből aztán az következett, hogy ettől fogva Soványhátnak volt is esperese, meg nem is. Mert igaz ugyan, hogy a nagytiszteletü urat megtették tiszteletbeli esperesnek, azonban valóságos esperessé az edelesi papot választották, ki messze földig hires, neves ember volt a nagy tudásáról, meg az ékes beszédeiről. Sok ember kitalálná, ha nem mondanám is, hogy a nagytiszteletü ur addig göthösködött, — utóbb már a pipa sem Ízlett neki, — mig végre egy szép nyári este az Ur zsámolyához röppent a lelke. Ritka szép temetése volt a nagytiszteletü urnák. Ami nem csoda. Sem azelőtt, sem azóta nem volt Soványháton annyi pap egy füzérben, mint akkor. Aztán micsoda imák, prédikációk ? Egyik pap a háznál, másik a templomba, harmadik a sírnál. Mit, harmadik? Kilencedik, tizedik. Egy egész esztendőre, ha nem egy életre való könyörgést összeszedhetett volna ott egy-egy előrelátó ember. No, de most már, hát no! Ki lesz az uj pap ? Ez volt a fogas kérdés. A kaputosok: ügyvéd, orvos, patikus, jegyző, tanítók, járásbiró ... de a tehetősebb ' gazdák is, a telkesek, sőt a fél és fertály szessziósok is úgyszólván egyakarattal az edelesi esperesre gondoltak. Nono. Csak úgy kerekedne ki kívánatosán a dolog, úgy köszörülődne ki a csorba tökéletesen, ha az edelesi papot választanák meg, mert vele egy füst alatt esperest is nyerne az egyház. Az esperest megkörnyékezték szóval is, Írásban is. Lefestették előtte az egyház egyaka- ratu óhaját, a szivelős dotációt, mely éppen ott verte, ahol az edelesi. S mindezek mellé hozzáragasztották szivük-lelkük nagy szeretetének minden melegét. Az esperes szabadkozott. Nem és nem . . . Az ütődött ugyanis a fejébe, hogy nincs semmi értelme. Nincs. Mert bár Soványhát négyszer akkora község, mint Edeles, sok hivatalnokkal, kaputos, tehetős emberekkel, de ott ketten kormányoznak. Két pap. Ahol pedig két egyfajtajú és szakmáju ember üti föl a sátorfáját, ott már ott van a konkurrencia is. Az pedig, bárha máskülönben mindkettő apostoli szelidlelkü s igazán békességszerető ember is, ritkán jár áldással, inkább huzavonával, ami aztán melegágya mindenféle áldatlan dolgoknak. Az esperes hát nagyon komolyan szabadkozott: — Nem. Nem megyek. Nem mehetek . . . S hogy valamivel okadatolja a tartózkodását, azt mondta: — Itt ettem meg a kenyerem javát. Ide köt minden fü, fa . . . De később, hogy a választók oroszlánrészének írásban tett egyakaratu óhaját adták át neki, hát jobban fontolgatni kezdte a dolgot. Voltaképen van-e joga egy nagy gyülekezet bizalmát önzésből visszautasítani ? Mert a visszautasításnak még az a látszata is volna, mintha a több dologtól húzódozna. Mondhatnák, vagy legalább is gondolhatnák. Nem. Azt ne mondhassa senki. Engedni fog ... Hát legyen úgy... Pedig a nem régen hozott zsinati törvények rendelkezésének is alá kellett magát vetnie, mely szerint pályáznia kell. Kérvényt beadni. „Szeretném . . . Kérném...“ Hiszen, ha ez nem volna!? De végre is csak elszánta magát. Isten neki, hogy ezen ne múljék, beadta a kérvényét . . . Mindezek után pedig a választáson fényesen megbukott. Az történt ugyanis, hogy mikor a zsellérek meghallották az urak és a szessziós-gazdák szándékát, annak dacára, hogy maguk sem ösmer- tek és kívánhattak saját gusztusuknak jobban megfelelő papot, mint az esperest, mert hiszen ők voltaképen lelkűk mélyéből tisztelték és szerették, mégis összeröffentek. Az a nagy és so- katjelentő nehéz kérdés férkődzött a lelkűkbe, az rágódott a szivük gyökerén, az villogott a szemükből, a tekintetükből, de bizony még ki is mondták: Mért akarják az urak, jobban mondva az urak is az esperest soványháti papnak ? Miért? Ez volt a nagy bökkenő. Vitatták az ügyet. Forgatták. Szálára szedték. Miért? Majd meg az nehezedett rá a belső részükre, a lelkűkre, hogy az uraknak és dölyfös parasztgazdáknak, hogy megnőne a szarvuk, ha az lenne a pap, akit ők is akarnak! ? Csak azért se! Kiadták a jelszót: — Csak azért se! Megindult a szervezkedés, a tömörülés. Az ingadozókat azzal vették le a lábukról, hogy előhozakodtak az esperes nagy családjával: — Tugya-e kend, hogy tizenkét gyeröke van? Aztán, ne aggy isten, de ha epusztúlna, hát mi tartsuk el ükét ? Az emberek megtántorodtak. Volt közelben egy állásnélküli theológus, egy Utrechet járt nőtlen, fiatal pap, arra szavaztak s azt választották meg. Az esperes-párt szörnyen restelte az ügyet s szívből fájlalta a súlyos vereséget. Azonban mi történt? A fiatal pap nem foglalhatta el az állását. Meghalt. Belső kihütést kapott. Köhögött, kaholt egypár hétig s aztán befejezte földi pályáját. Uj választásra került a sor. Az esperes-párt elhatározta, hogy az uj választási küzdelemben egyáltalán nem vesz részt. Kimondták egyakarattal, hogyha az ország első papja, bárha maga a püspök Öméltósága adná is be a pályázatát, még akkor sem folynak bele a választásba. Ezt az elégtételt adják az esperesnek. * Nem lehet eltagadni, hogy a fiatal pap halála nagyon megszontyolitotta a győztes zsellér- séget, amely szive mélyében mégis erős lelkifurdalást érzett az esperes megbuktatása miatt. Az is igaz, hogyha módjukban lett volna, ezt a bűnüket szívesen levezekelik, jóvá is teszik; ne-
