Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-12 / 15. szám
XIjVI. évfolyam. Gyula, 1914 április 19. 15. szám. Előfizetési árak: Egész évre 10 K — f Fél évre............. . 5 K — f év negyedre____ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyiittér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadőhivata Gyulán, Templom-tér, Dóba. János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle mények, hirdetések és nyilttere intézendők. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Husvét. A nagypénteki gyász meghervasz- totta volt a reménység lombját, kétkedés sötét borúja ült a lelkeken, de három nappal később ismét felragyogott az idvesség hajnal csillaga; azok, akik „sötétségben ülnek vala, látának világosságot“ ; a félelem miatt megrettent szivek, a csodás esemény következtében bátorságot nyertek, midőn „az idvesség fejedelme meggyőzte e világot“ ; megcsendült a biztató szó : „élek én és ti is éltek !“ .. . Azt az örömet, mely reá ragyogott a szivekre, mint jótékony napsugár özöne a növényvilágra, méltóképen leinti, megrajzolni, majdnem lehetetlen, „ezt száj kf nem mondhatja, nyelv nem magyarázhatja*^. Az ártatlanság fányes győzelme, a hivő lelkek határtalan lelkesedése nyilvánul meg e szavakban: „AzAbc Jézus feltámadott!“ . . . Ennek emlékezetére szentelünk ma husvét ünnepet. . . Mig pár nappal előbb Jézus ellenségei diadalmámorban úsztak, kereszt kinjai között kiszenvedni látván Jézust, kinek halála — szerintök — eszméinek megsemmisülését vonja maga után s igy saját uralmuk biztosításának záloga gyanánt tekintették a Mester halálát: " Most kényszerültek meggyőződni a felől, hogy a szellemet csak elfojtani, de megölni nem lehet, az ármány, rosszakarat nem arathat végleges diadalt az igazság felett, mert miként a Phönix hamvaiból ujéletre kél, ngy az igazság napját a gonoszság sötét éjszakájába folytam örökre nem lehet, mert enyészet diadalt nem vehet az örökkévalóság felett . . . Mindennek fényes tanúbizonysága Jézusnak a koporsóból feltámadása, mely egyszersmind kezesség minekünk, hogyha Jézus felséges példáját követve folyt le földi életünk, nincsen okunk félni a haláltól, mert Jézus „meggyőzte a halált s örökváltságot talált“ és szerzett azok részére, kik teljesitik ama parancsot: „Szerelmes fiam adjad én nekem a te szivedet“, mert az Istenben bizó lelkeket örökéletre, állandó boldogságra juttatja a végtelen kegyelem, kifogyhatatlan szeretet .. . Ugyanazért: „ez husvét ünnepében dicsérjük Istent szívvel, ki értünk meghalt Fiát feltámasztotta testben“ . . . De, hogy a mi húsvéti örömünk állandóságot nyerjen: legyünk erősek, rendületlenek a hitben, reménységben és szeretetben, mert ezek edzenek meg, az élet nagy harcát diadalmason küzd- hetni meg, hogy a kisértéseknek ellent- állani, az erény utján tántorithatlan lépésekkel előrehaladni képesek legyünk, követve ama parancsolatot: „legyetek tökéletesek, miként a ti meny- nyei Atyátok tökéletes !“ mert igy biztosítja számunkra Krisztus elégtétele a. váltságot, örök idvességet . . . Juttassuk halálra szivünkben a nemtelen, vétkes érzelmeket, bűnös indulatokat, hogy azoknak magtaposott sírja felett ragyogjon fel az Istennek tetsző ujélet feltámadásának soha többé sötétségbe nem merülő tiszta napja, hogy ne csak ajkunkon lebbenjen el a sóhaj: „Uram, Uram“, de egyszersmind „féljük az Urat és cselekedjük az ő akaratát“, hogy megnyerjük Istennek helybenhagyását . . . A jóra törekvésnek mindig voltak ugyan akadályai s ma sem hiányoznak azok, de a nemes törekvés kitartó küzdelme előbb-utóbb meghozza a biztos győzelmet. . . Jézus megváltói működése, kereszthalála és feltámadása mindennek kétségtelen tanúbizonysága . . . „Sok változás éri az embert földi TÁHCA. Ifjúságom. x Egy barna ifjú jár az utcasorban, Sápadt az arca s bágyadt pillantása . . . Beteg szivében ébredő tavasz van : Tündér szer elme' hajnalhasadása. Az utcasorban jár egy barna lányka, Tüzes szemű, az arca nyíló rozsa . . . S nevét az ifjú hogy imába zárja : A lányka nem vesz tudomást se róla. XI. Vadvirágos réten Hallgatagon járok . . . Busan integetnek Felém a virágok, Színes tarkaságok. Fölöttem szomorún Csattog egy madárka . . . Széttört boldogságom Talán 3 is látja, Vagy tán 5 is árva. Merengve megállók; Könnyem is megered . . . Folyvást vádol az ész: Mért beszéltem veled f. . . S szivem mégis szeret. XII. Erre felénk a fák virágzanak S az orgona is már javába nyit, Madárdal, szellősutlogás között A szív kibontja lepkeszárnyait. Felétek a tavasznak hire sincs . . . S ha majd a völgyben ibolya terem, Tanítson rá e szerény kis virág, Milyen tavasszal a szív s szerelem. XIII. Hogyha gyönge szellő volnék Mely elsuhan fejed felett: játszi módra enyelegve Elsuttog?iám szerelmemet. S kis csalogány ha lehetnék, Mely kertedben el-eldalol: Szerelmemről énekelnék Egy szerény kis bokor alól. S ha a patak habja volnék, Mely megtörik kertek alján: Érted égő szerelmemet Hattyúdalban elsóhajtnám. Ha szellő ér, csalogány zeng, Vagy ha szemed habon akud: Gondolj arra, kinek szive Távol tőled majd megszakad. XIV. Minden reggel azzal kelek : Mára megjön a leveled. S csalódással gazdagabban Azzal temetem a napom': Ha ma nem, hát holnap kapom. És ez nap-nap mellett igy megy, Pedig láiom, úgy is mindegy . . . De hogy meddig várok még a Leveledre, nem is sejted: Mig majd szépen — elfelejtlek. Csura Miklós. Soványháti papválasztás. I. Soványhát népes község. Neve után igazodva azt gondolná az ember, hogy valami hitvány kis fészek. Puszta, vagy aféle nem sikerült telepes község. Szó sincs róla, Soványhátnak sok ezrekre menő lakosa van, kik fölösszámmal a vastagnyakuak közé tartoznak. Kálvinisták. A mint nagy büszkén maguk titulálják magukat: jóravaló református emberek. Zsírosak, módban élők. Már aki. Az eleje, meg a teteje. Mert van biz ott savó is. Hja! nem mindenkinek osztottak két kézzel. A legtöbbnek eggyel se. De nem baj. A lelkiekben való gazdagság mellett eltörpül minden hiábavaló földi gyarlóság... Időtlen-idők óta két papja van az egyháznak. Hát Soványhátnak ki is dukál két pap. Ki. Oly nagy nyájat, mint a soványháti, egy pásztor nem is tudna számon tartani. Kettőnek is munkát ad. Az egyik mindig aféle számadó pásztor. Esperes. Nagytiszteletü ur. így kívánják ezt a hívek. Hiába, csak mutatósabb az az egyház, amelyiket esperes kormányoz. Meg aztán szebben is hangzik az önérzetes ember szájából, ha a nehéz adók után azt mondhatja: „A mi esperesünk !“ Történt, hogy a soványháti esperes vasegészsége az idők folyamán erősen megcsappant. Elöregedett, elkopott a gépezet. Fogadott hát maga mellé káplánt, aki papolt, keresztelt, szóval funkcionált. Úgy, de a káplán nem vezethette az egyházmegye ügyeit. Fiatal volt még hozzá. De a többi papok sem engedték volna. így hát,
