Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-07 / 49. szám

1913 december 7. Békés 7 désnek helye, vita tárgyává tétetett és illetőleg ilyen áruk után beszedett vámdijak visszatéritése iránt több ízben tétetett eljárás folyamatba. Legin­kább érdekelve van ebben az ügyben a kisjenői fa­termelő részvénytársaság, amely a gyulavidéki vas­úton nagyon sok fát szállít el Gyulán kívül eső helyekre és igy reá nézve nem volt közönyös, hogy tartozik-e vámfizetési kötelezettséggel vagy sem. A kisjenői fatermelő részvénytársaság által vámdij- visszatérités céljából folyamatba tett eljárás során a két alsófoku hatóság a vámszedést jogosnak mon­dotta ki, nevezett társaság azonban egész a köz- igazgatási bíróságig vitte fel az ügyet. A közigaz­gatási bíróság ítélete elé érthető várakozással tekin­tett úgy a vármegye mint vámtulajdonos, valamint a fatermelő részvénytársaság és ez természetes is volt, mert hisz ha a bíróság a vármegye ellen dönt, akkor a három utóbbi éven át beszedett összes vámdijakat, ami körülbelül 60,000 koronát tesz ki, vissza kellett volna fizetni az érdekelt magánosok­nak, másrészt a vámszedésből folyó jövedelem a jövőben több mint felével csökkent volna, ami ér­zékeny vesztesége lett volna a gyulavárosi vámos útalapnak. A közigazgatási bíróság négy évi gondol­kozás után égre meghozta döntését, amely a vár­megye javára szól, illetőleg kimondotta, hogy a vármegye jogosan szedi a kérdéses áruk után a vámdijat. A közigazgatási bíróság rendkívül hosszú indokolásának a lényege az, hogy amidőn gróf Almásy Dénes létesítette a kis vasutat, a törvény- hatóság mint vámtulajdonos a vasútnak a vámos utón leendő lefektetését csakis tulajdonjogának fenntartásával engedélyezte s kikötötte, hogy az Almásy-uradalom a vármegye részére engedélyezett jog alapján vámot tartozik fizetni a kis vasutján szállítandó árui után. Mivel pedig a gyulavidéki vasút az Almásy-féle kis vasutat az azt terhelő kö­telezettségekkel vette át, ezért a vámszedési joga a vármegyének kétségtelenül fennáll a gyulavidéki vasúton szállítandó árukra nézve is. Azon érvvel szemben, hogy a vámszedésnek a kérdéses esetben azért sem lehet helye, mert a miniszteri engedély- okirat szerint transito áruk után a vámszedés nincs megengedve, a közigazgatási bíróság azt mondja, hogy a transito áruk vámmentességének okszerű magyarázata csak az lehet, hogy nem esnek vámdij alá azok az áruk, amelyek a magyar államvasutak vonalain csak átfutnak anélkül, hogy a vámus utat érintenék, mig a vitatott esetben a vámos utón ha­ladó helyi érdekű vasúton történik a szállítás az államvasutaktól és az államvasutakhoz. Hússal való házalás a fennálló szabályzat ér­telmében tilos. Kérdés merült fel atekintetben, hogy a levágott baromfiaknak házalás utján való eladása szintén ezen tilalom alá esik-e, vagy sem? A föld- mivelésügyi minister a vármegyéhez intézett rende­letében kijelentette, hogy mivel hús alatt az emberi fogyasztásra szolgáló melegvérű állatok testrészei értendők, ennélfogva a hússal való házalás tilalma a levágott baromfiakra is vonatkozik. A serfésorbánc elleni védekezés tárgyában a földmivelésügyi minister a változott viszonyokra tekintettel uj rendeletet adott ki. Ez az uj szabály­zat általánosságban ugyanazon intézkedéseket tartal­mazza, mint amelyek a sertéspestis elleni védekezés céljából legutóbb kiadott ama rendeletben foglal­taknak, amely ez évi október 1-én már életbe is lépett. A kiadott rendelet értelmében a sertésorbánc- ban megbetegedett, vagy ezen betegség gyanújában levő sertések leölésénél a husvizsgálatot csakis ha­tósági állatorvos foganatosíthatja. Megemlíti a mi­nister, hogy a kötelező védőojtás elrendelése iránt a kikérendő törvényhozási felhatalmazás alapján fog intézkedni, addig is figyelmeztetendők az állattulaj­donosok a védőojtás előnyeire, valamint arra, hogy a vérsavóval való ojtás a már megbetegedett álla­toknál is igen sikeresen alkalmazható. A gyomai fattyasi legeltető társulat módosí­totta alapszabályait, amely felebbezés folytán a föld­mivelésügyi ministerhez terjesztetett fel. A minister azonban az iratokat — a felebbezés felülbírálása nél­kül — visszaküldte azzal az indokolással, hogy az osztatlan legelőkről szóló 1913. X. te. értelmében, amely legközelebb életbelép, a legelő rendtartások egészen újból lesznek átdolgozandók. Szarvasi járdaépítés. Szarvas község legutóbbi közgyűlésén elhatározta, hogy főbb utcáit betonjár­dával látja el és 7950 folyóméter hosszú betonjárdát részben 1,50, részben pedig 1.20 méter szélességben épit 1070Ő négyszögméter területen. Kimondotta azt is, hogy a felszedendő járdák téglaanyagaival ugyanannyi területű téglajárdát létesít a községnek azon részein, ahol csak pallók vannak lefektetve. A község határozata ellen dr. Benczúr Vilmos feleb- bezéssel élt, amelyben nem magát a beton és járda­építést kifogásolja, hanem az elhatározott útvonalak egy része helyett más útvonalaknak betonjárdával való ellátását kéri. Békési betonépités. Békés községnek az a ha­tározata, amelyben kimondotta, hogy a község bel­területén újabb betonjárda építkezéseket foganatosít 70000 korona összeg erejéig, hosszas tárgyalások és felebbezgetések után felsőbb hatósági megerősítést nyert A község a szükséges 70000 koronát a vár­megyétől kívánta kölcsönképen felvenni, azonban ez a kérése nem teljesült, mert Békés község a Dübögő építésére már kapott a vármegye alapjaiból 70000 korona kölcsönt. A képviselőtestület legutóbbi ülé­sén tárgyalta ezt az ügyet és hosszas tárgyalás után azt a határozatot hozta, hogy a betonépitési mun­kálatokat aképen hajtja végre, hogy a vállalkozónak a vállalati összeggel egy évig adós marad, azonban tartozása után 7 százalék késedelmi kamatot fizet. A jelentékeny számú kisebbség amellett volt, hogy tekintettel a jelenlegi nehéz pénzviszonyokra, a beton­épitési munkálatok egyelőre halasztassanak el. Meg­említjük még, hogy a község határozata szerint a betonépités tárgyában hozott határozat csakis pgerő után lesz végrehajtható, vagyis.nem úgy, ahogy az elöljárói tanács javasolta, hogy az építés tekintet nélkül a netání felebbezésre, azonnal megkezdendő. A munkás és balesetbiztosítási 1907. 19. te. módosítása iránt — tudvalevőleg — igen sok tör­vényhatóság és szaktestület felirt a törvényhozáshoz és a ministerhez. A kereskedelmi minister most egy köriratban értesíti az érdekelteket, hogy a törvény módosítása iránt a törvényelőkészitési munkálatokat széles mederben tette folyamatba és hogy annak eredményéhez képest a reform a jövő év folyamán előreláthatólag végrehajtatik. A minister leiratában kijelenti, hogy a reform nemcsak a munkaadók és az alkalmazottak érdekei szempontjából fog végre­hajtatni, hanem az ország ipari, kereskedelmi és egész gazdasági helyzetének zavartalan fejlődése fog irányadó lenni a tervbe vett reformmunkálat keresz­tülvitelénél. A revisio irányelveinek megállapítása előtt, tehát az említett szempontok együttes és gon­dos mérlegelése szükséges. Heti piac, Gyula, december 5. A budapesti gabonatőzsdén e hét folyamán is szilárd volt a hangulat, a búza ára 10 fillérrel emelkedett. Heti piacunkon gyenge adatott: Búza (uj) Árpa (uj) Zab (uj) Tengeri ('uj) . kínálat mellett el­19’— 1420 12 40 11 80 20-60 14-40 12-60 12 20 Irodalom. A faluból... Péczely József folyóirata. Ezzel a címmel indította útnak a napokban Péczely József, lapunk kedves munkatársa, havonként egyszer meg­jelenő szépirodalmi folyóiratának első számát. Pé­czely József neve nemcsak lapunk tárca-rovatából vált ismertté és közkedveltté, hanem a legelőkelőbb fővárosi napi-, s hetilapok, mint a Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap, Ujidők, Budapest olvasói körében is általános népszerűségre tett szert. Az említett sajtóorgánumokban igen gyakran jelennek meg a jelestollu kollegánk népies színezetű novellái, ame­lyek nevét országos hírnevűvé tették. Értékes iro­dalmi működése már évtizedet megközelítő, minden­felől elismeréssel találkozó múltra tekinthet vissza. Témáit nem világot rengető, nagy események és cselekedetek, hanem az egyszerű, romlatlan falusi népiélek naiv életviszonyaiból, a velük megtörténő szűk körben mozgó lelkivilágukban lezajló paraszt tragédiák, vagy tragikomédiákból és népszokások­ból veszi. Bár mindannyian nap-nap után látjuk magunk körül a különféle falusi és városi egyszerű parasztembert, akinek modora, egyénisége, gondol­kodásmódja a szerint különbözik egymástól, hogy sorsa őt milyen anyagi javakkal áldotta meg, még sem tudunk annak lelkivilágába hatolni. Hogy meg­lássa és élvezetes formában írásba foglalni is tudja, az csak kevés hivatott embernek adatott meg. Pé­czely József sokat forgott a nép között, lelkivilá­gukat alaposan kiismerte, megfigyeléseit elraktá­rozta s tapasztalatainak gazdag tárházát fogja las- sankint sok művészettel az olvasóközönségnek közre­adni. Ebben a zsánerben Íróink közül csupán Gár­donyi Géza és Tömörkényi István dolgoznak, Péczely József sorakozik melléjük harmadiknak. Úgy mond­ják és bizonyos fokig igaz is, hogy ez a műfaj, éppen úgy mint a népszínmű, ma már nem ked­velt. Most a léha sületlenségek, nyak atekert krokik, mindennél jobban tetszenek. Hogy mi okozta a népies irodalomnak és a népszínműnek hanyatlását, annak nem annyira az izlés-változás, hanem az az egyszerű magyarázata, hogy ezeknek a műfajoknak elfogytak a hivatott művelői. Jó irók még könnyen visszahódíthatják a közönséget az elhagyott ös­vényre. Hisszük, hogy Péczely Józsefnek ez a tö­rekvése teljes sikerrel fog járni. A folyóirat első száma változatos tartalommal jelent meg s különö­sen gyulai vonatkozású dolgai a közönség széles rétegeinek tetszését nyerték meg. A folyóirat diszes borítéka, valamint a szöveg eredeti illusztrációi és fejlécei Péczely Antal rajztanár művészi kezét di­csérik, a szép és csinos technikai kiállítás pedig Dobay János könyvnyomdájának munkája. Itt adjuk különben az iró előszavát, amely egyben a folyó­irat programmját is ismerteti a következőkben: „Ez a füzet egy szépirodalmi havi folyóiratnak az első száma. Lehetne népirodalminak is nevezni, mert minden sora, minden betűje innen sarjadzik a faluból, a nép, a ma élő paraszti hús- és vér­emberek egyszerű, bárdolatlan leikéből, melyek ki­aknázatlan nagy, őserők szunnyadozó csiráit rejte­getik magukban Be akarom mutatni a magyar pa­rasztot jó és rossz sors között, küzdve a nehéz élettel, verejtékezve a napi betevő után, avagy dus- kálkodva a földi javakban ; az arisztokrata módos gazdát, a tudálékos hivatalbeli polgárt, a bizakodó, magamegadott s a mindenben és mindenikben rosz- szat látó, gyanakvó magyart; a fülehátas, fiskális- eszü embert, a faragtalan analfabétát s mindenek előtt a magyar nemzet nagy tömegét, a földnek azon munkásait, kiket lelkűk voltaképeni valójából az uj áramlatok kiforgattak, kik a szociális eszmék­től megittasodva az egyenes mesgyéről elterelődtek. Ezeket az embereket szeretném elvezetni innen a faluból a szalmatetős, kicsi gunyhók világából a városi kőházak oszlopos tornácai, a kupolás csar­nokok és márványoszlopos termek lakói, a fény, a pompa, a cicoma közé, hogy itt a selymek és bár­sonyok között a háziszőttes, durva vászon bemu­tathassa a maga mivoltát, tartósságát, erősségét és igazságát elfinomodott rokonainak ... Különben ez az első szám egyben tükör is. Bemutató, tájékoz­tató. „A faluból...“ megjelenik Gyulán, Dobay János kiadásában, havonta két ívnyi terjedelemben. Hét rovata van: Elbeszélés. Beszélgetnek a magya­rok. Levél a tanyára. Nagyokról és kicsinyekről. Apró dolgok. Regény. Följegyzések. Előfizetési ára egy évre 8 korona, mely összeg a kiadóhivatalhoz (Dobay János Gyula) küldendők 1914. január hó 1-éig. Kérem az olvasó szives támogatását. Gyula, 1913. december hó. — Péczely József.“ A Magyar Figyelő most megjelent számának élén Réz Mihály (folyatja „A jogfolytonosság és a legalitás“ cimü tanulmányait. Rendkívül figyelemre­méltó Alexander Bernát nagyértékü munkája a ma­gyarság szellemi fejlődéséről. Ferenczy Árpád dr. „A földbirtokrendszer reformja Angliában“ címen közöl igen érdekes adatokat. Uj és eddig fel nem dolgozott "adatokat közöl Turóczi-Trostler József „Német kalandorok Magyarországon a XVII-ik szá­zadban“ címen. A szépirodalmi részben Bársony István novellája, a „Titok“ gazdagítja a számot. A Levelek Magyarországból cimü rovatban Paál Joób Turóczszentmárton tót múzeumából közöl meglepő és felháborító részleteket. Kemény Simon Színház­ról irt. A Feljegyzések rovatban a megszokott is­mertető és polemikus dolgozatokat találjuk. A gaz­dag Külföldi Szemle egészíti ki a magas nívón álló revüt. A szerkesztőség és kiadóhivatal Buda­pest, VI. Andrássy-ut 16. sz. alatt van. A Magyar Figyelő előfizetési dija egész évre 24 korona, fél­évre 12 kor., negyedévre 6 kor. A Nap. Amikor ezelőtt tiz esztendővel A Nap megindult, az a cél lebegett előtte, hogy a reggeli lapokat a legtöbb helyen egész nappal, de legalább is fél nappal megelőzve, egy teljesen kimerítő fel­tétlenül komplett lapot adjon a közönség kezébe az összes magyar vidéki városokban. A Nap az uttörés munkáját végezte és igazán óriási anyagi áldozatok­kal olyan hírszolgálatot szervezett, amely lehetővé tette, hogy Budapestről az esti órákban egy olyan újságot szállítsunk el a vidékre, amely valósággal fölöslegessé tette a Budapestről reggel induló lapo­kat, mert kora reggelre már az egész magyar vidé­keken olyan lap került A Nappal a publikum ke­zébe, amely minden irányban teljesen és tökéletesen kielégítette az újdonságok után való szomjuhozását. Utóbb keletkeztek lapok, amelyek az első délutáni gyorsvonatokkal szállíttatnak el Budapestről és te­hát kénytelenek egész anyagukat már déli 12 óra­kor lezárni és ehez képest csak csonka tartalommal, hiányos országgyűléssel, fogyatékos híranyaggal, még a tőzsdei árfolyamok dolgában is legfeljebb a kezdő kurzusokkal jelenhetnek meg. Mindazonáltal sokan voltak, akik arra kapacitálták A Nap kiadó- hivatalát, hogy használja ki szintén a korai gyors­vonatok előnyét és zárja le a maga részéről is A Napot olyan időben, hogy félkettőkor a vidékre el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom