Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-16 / 46. szám

XLV. évfolyam (üyula, 1913 november 10. 40."szám. Előfizetési árak: Egész évre ____10 K — f Fé l évre_______ 5 K — f Év negyedre___ 2 K 50 f Hi rdetési dfj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok Rém adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHM DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A gazdák figyelmébe. Irta: Halászy Sándor, állatorvos. Azon sok rendbeli csapások között, melyek utóbbi időben oly gyakran látogatták gazdáin­kat, a legérzékenyebb károkat kétségtelenül a sertésvész okozta. Rövid idő alatt a nemzeti vagyonnak jelentékeny részét pusztította el. Ahol sokat talált, pusztított sokat, bogy nagy értékű nyájaknak fia is alig maradt; de éppen úgy elvitte a szegénynek egyetlen, drágán vett, nagy gonddal nevelt malackáját. Alig tudnánk területet megnevezni, melyet megkímélt volna. Vármegyénkben a közigazga­tás mintaszerű, népünk értelmes az állatbeteg­ségek gondos megfigyelésére és a szükséges vé­dekezési eljárások megtételére, mégis pusztít egyre a betegség. Terjedő útját pusztítás jelzi mindenfelé és mi mérlegeljük a károkat, melye­ket maga után hagyott, de folyton folyó tudo­mányos kísérleteinkkel, bármily kecsegtető ered­ményeket lássunk is egyes esetekben, feltartóz­tatni ma még képesek nem vagyunk. Azért törekszünk negative, az állomány megvédésével állani útját a ragály terjedésének és használjuk fel e célra a zárlatot. Járványos betegség terjedése elleu a fer­tőző «anyagok óvatos és teljes megsemmisítésé­vel, valamint azok széthurcolásának megaka­dályozásával védekezni a legcélszerűbb és a legbiztosabb mód. Ragályos betegséggel szem­ben első célunk a terjedés meggátlása, csak másodsorban lehetünk tekintettel a beteg állat megmentésére. A közérdek védelmére hozott zárlatok épségének föl kell áldoznunk az egyéni tulajdont is. Tudva van, hogy a törvényeink által szi­gorúan rendelt zárlatok célja az inficiált álla­tok elkülönítésével megakadályozni a ragály széthurcolását. Azért a kiviteli tilalmak, bár­mily súlyos vagyoni következményekkel járja­nak a tilalmi terület gazdáira, minden oldalról sértetlenül meg tartan dók. A sertésvész története és terjedésének helyrajza mutatják, hogy feltartóztatni ott sike­rült, hol a zárlatot szigorúan megtartották, mig a könnyelműség és tilalmi törvények kijátszása mindig érzékenyen bosszulta meg magát. Tapasztaljuk, hogy fertőző betegség esetén alig van valaki, akinek eszébe jutna bejelen­teni a hatóságnak és utasításától tenni függővé a teendőket, hanem első gondolatuk: hatósági intézkedés előtt adni túl minden állaton. Ha valamely községben 8 — 10 beteg van, akkor még nincs beteg. Midőn már járvány- szerüleg lép fel a betegség, az egész község titkol minden jelet. Mielőtt pedig a hatósági intézkedés bekövetkeznék, igyekeznek túladni a káron: a fertőzött állatokkal sietnek a legelső vásárra, adják el a legelső kérőnek. így ért­hető, hogy rendesen a legújabban vásárolt ser­tések hullanak el. De a vevő kárával ki törőd­nék? Az meg éppenséggel nem lényeges, hogy az eladó beteg sertéseivel egész községeket és járásokat megmételyez ? Valamint a tűz, mig kicsiny szikra, köny- nyen elfojtható, de ha megerősödött, emésztő lángjai feltartóztathatlanul pusztítanak; éppen úgy a sertésvészt is jelentkezésének első stá­diumában orvosi közbelépés gyógyíthatja, okos eljárással továbbterjedésének gátat vethet. De ha akkor fordulnak állatorvoshoz, midőn már késő, a haj elhatalmasodott és csodák teljesíté­sére vélik hivatottnak: utolsó reménykedések keserű csalódását vétkes könnyelmüségök érdem­lett büntetéskópen róvhatják saját számlájukra. A zárlat kiegészítő része az elhullott állat oly módon történő eltakarítása, mely egyúttal alkalmas a fertőző anyagok megsemmisítésére is. A mily csekély pontosságot és lelkiismeretessé­get tapasztalunk a zárlatok körül, ugyanannyit az eltakarításnál. Legjobb esetben kevés föld­del hányják be az elhullott állatokat, meg se gondolva, hogy a házi állatok könnyen hozzájuk férhetnek. Gyakori eset az, hogy az elhullott állat részeit az utcára, közterekre és szántó­földekre kilopják, takaratlanul ott hagyják, má­sok a hullák egyes részeit értékesítik, kutyák etetésére, csontjait, bőrét ipari célokra eladják, így hurcolják a ragályt minden udvarra, min­den istállóba. A fertőző betegségben elhullott állatok szétdarabolása, a vér, belek és testrészeknek szemétdombra, árkokba vetése, vagy azokkal más állatok etetése a legalkalmasabbak a terület fertőzésére. Csak alkalmas alanyra vár az a porba vegyült, vagy fűszálhoz tapadt Organis­mus, hogy puszta szemmel észre se vehető pici, TÁRCA. Üveg-festmény. Egy őszi estén Hozta az ifjú doktor valahonnan ! Olyan sápadt volt s olyan szenvedő . . . Látták, megjött! Senki se tudta: honnan ? A kocsiról Úgy vette le a doktor ur vigyázva. Karjába — mint egy fagyos kis madár — Bújt reszketőn, remegve, félve, fázva .. . A betegek Ajtót nyitottak a megérkezőnek, A doktor ur kedves, meleg szobát Rendelt a halványajkíi szenvedőnek. Gyermek-szemében Olt ült mélyen a szenvedések árnya. Fölötte lengett lomhán, titkosan Kózelhalálnak sötét szárnya. Nem ismerték! Nem tudta senki, senki a nevét, A csöndességet, a magányt kereste, Ott ült a fák alatt, ha jött az este. Hullatta már mind, lombját, levelét,.. Nem él sokál — Beszéltek róla itt-ott titkosan — Olyan jehér, mint egy viasz-virág,.. .S mikor kinyílt az első myrtuzzág, Elment nagy útra, könnyen, boldogan... Rácz Etus. A „Békésmegyei Muzeum“ gyarapodása. A „Békésmegyei Muzeum“ a nyáron a ren­dezésből csaknem az utolsó simítást kapta, mint a felépült ház, melyen a legutolsó kanál vakolatot maga az építőmester simítja el. Most a muzeum numizmatikai gyűjteménye került sorba. Nem tudok dicsekedni vele mert az én őrködésem alatt nagyon régi pénz csak elvétve jutott a gyűjteménybe. Meg­boldogult ld. Mogyoróssy János, mint a muzeum alapitója, ereje s ideje javát a római pénzek gyűj­tésére fordította, van is belőlük jócskán. Elkezdve a köztársasági Róma pénzeitől a legutolsó császáréig, majdnem minden uralkodó pénzét megszerezte, azokat leírta és a leírást tartalmazó kis papírba csomagolva eltette. A gyűjtemény ezen részével csak az elhelyezés tekintetében volt dolog. Az újabb kori pénzek klasszifikálásával azonban annál több, mert biz azokat az apró német grófsá­gokat, hercegségeket, püspökségeket, Olaszország podestáit mind föl kellett támasztani, címereiket ta­nulmányozni és azután pénzeiket megállapítani. Segédkönyv erre nincs a muzeum birtokában; egy­részt azért, merf magyarra fordtva nincs, másrészt pedig azért, mert a pénzek egyetemét magában foglaló „Cohen“ angolnyelvü munkája 1200 korona árral kerül a világba, még antikvárius utján is, az a „Maecenás“ pedig még nem született meg, aki a mi múzeumunknak olyan fejedelmi ajándékot ad­jon, hogy azt megszerezhessük. Az emlék-érmek szintén rendzve vannak, illetve kiállítva. Közbe- szurom itt, hogy a dr. Karácsonyi János, városunk jeles szülötte, nagyváradi kanonok adta három érem egyike nem az őfelségéik házasságának em­lékére verettetett, hanem a Szűz Mária szeplőtelen fogantatása dogmatikus kimondásának ünnepére 1854-ben. Hogy véglegesen, korszerinti sorrendben le­hessen elhelyezni a muzeum tárgyait, szükség volt néhány üres szekrényre még. Az id. Mogyoróssy János által készíttetett, bolti áruló asztalhoz ha­Lap-anh: mai száma 2.0 olclaX.

Next

/
Oldalképek
Tartalom