Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-13 / 15. szám
XliV. éYioIyam <*yii8a, április 13. 7 7 15. szám. Előfizetési árak: Egész évre ____10 K — f Eé l évre____ _ 5 K — I Év negyedre____2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiitterek intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁYID Megjelenik minden vasárnap. Az ifjúság katonás nevelése. Akik a lövöldébe vezető utcákon laknak, vagy folyó hó 5-én és 6-án ezen utcákon sétáltak, egy, városunkban szokatlan csapatot láttak: polgári ruhába öltözött fiatal legények, katonai puskával felfegyverezve, nemzeti szinti karkötővel karjukon, kürtszóra büszkén vonultak el arra; parancsnokuk a szembejövő tiszteknek szabályszerű föv’etést is vezényelt. Sokan kérdezősködve utána, alkalmasnak véljük, hogy a közönséget ezen kis csapat szerepléséről s ezzel kapcsolatban egy már országossá váló intézményről tájékoztassuk. Több mint *6 évvel ezelőtt Szemere Miklós buzditó beszédeinek hatásából kifolyólag több középiskola igazgatósága elhatározta, hogy a tanuló ifjúság rendszeres lövész kiképzését, mint igen jónak bizonyult nevelőeszközt meghonosítja a vezetése alatt álló intézetben. E szándékuk megvalósítására a honvédelmi ininistertől támogatást kértek. A támogatást megkapták s az a következőkben áll: Kölcsön- képen ismétlő puskákat és Werndl-rendszerü puskákat, hozzávaló szíjakat, tölténytáskákat kap az iskola, továbbá szobacéllövő készüléket, minden lövőre ÍOO—100 drb szobatöltényt, 30—30 darab ólestöltényt. A katonai lövöldéket használhatja. Az oktatást esetleg honvódtisztek és altisztek végzik. Ezen tanfolyamok hire mindinkább elterjedt és ma már az országban 119 középiskolában, 10 polgári fiúiskolában, 13 tanítóképző intézetben, 31 szakiskolában és 8 főiskolában van szervezve katonai lövésztanfolyam, úgy, hogy évenként több mint 10,000 ifjú nyer katonai kiképzést. Ebből azt is következtethetjük, hogy a magyar egyévi önkénteseknek már mintegy 63°/0-a jelentékeny elméleti és gyakorlati katonai ismerettel kezdi meg a katonai szolgálatot. Hogy az igy előkészített ifjak sokkal könnyebben viselik el a katonai szolgálatot és hogy belőlük sokkal kittinőbb tartalékos tisztet lehet nevelni, azt felesleges is hangsúlyozni. De nemcsak a középiskolákban szereztettek ilyen tanfolyamok, hanem a földmives és iparos ifjak körében is, úgy, hogy az elmúlt évben 75, kizárólag a nép fiai számára szervezett ilyen lövésztaufolyam működött szerte az országbau. Külön hangsúlyozzuk, hogy az uj védtör- vény kedvezményt nyújt a lövósztanfolyamot végzett ifjaknak ; ugyanis, ha bevonulásuk alkalmával igazolják, hogy lövésztanfolyamon részt vettek és az előirt vizsgát sikerrel leteszik, úgy utolsó fegyvergyakorlatuk elengedtetik. Ugyanezen kedvezményben részesülnek azon tartalékos altisztek is, akik két éven át sikeresen működtek mint oktatók a lövósztanfolyamban. Az iskolákon kivül szervezett tanfolyamok még nagyobb fontossággal bírnak, mert hiszen a hadsereg zömét a nép fiai szolgáltatják s el lehet képzelni, hogy mennyivel kitünőbb katonát, jobb lövőt lehet abból az ifjúból nevelni, aki, mondjuk két télen át katonai tornát űzött és a puskával 260 lövést tett, mielőtt tényleges szolgálatra bevonult volna. A külföldi államokban hasonló intézmények vaunak; elég legyen Franciaországot említeni, melyben köztudomás szerint 1400 torna- egyesíilet, 2750 lövészegyesület működik több mint 400,000 taggal. Ezeken kivül van már 1032 olyan egyesületük is, amely kizárólag az ifjúság katonai szolgálatra való előkészitósével ■ foglalkozik. így van ez minden országbau, csak Oroszország nem ád az ifjúságnak fegyvert a kezébe, csak fapuskát, mig a japánok ugyancsak nem félnek ennyire az ifjúság fölfegyverzésétől; 'az orosz—japán háborúban zsákmányolt orosz puskákból 100,000 darabot szétosztottak a japán iskolák között. De az iskolán kivül a nép fiai között szervezett tanfolyamokkal nemcsak a hadsereg- és a honvédség nyer jobban kiképzett katonákat, hanem nyer vele a társadalom is. Ismeretes, hogy éppen a 16—21 éves legények vasárnaponként a legrakoneátlanabbak, aminek a duzzadó ifjú erő mellett az is a főokozója, hogy az ifjaknak nem nyújtottunk hasznos szórakoztató mulatságot s igy kénytelenek a korcsmákat, pálinkásboltokat felkeresni s ott eltölteni vasárnap délutánjukat. Hogy az ifjak erkölcsi érzületére milyen T A R C A. Az öreg gulyás.*) Irta: Kaczvinszby Andor. Ott született a nádtenger közepén kiemelkedő földnyelvre készített szárnyékban. Az első fürdője a fűszálon csillogó- harmat — nevelője a virágos rét — dunnája a bölömbika bugása; muzsikája a gulya kolompja, játszópajtása a nyájőrző komondor. Ilyen állapotban cserepedett fel a Sárréten Farkas András. A leghíresebb gulyás-familiából eredt ő, aki még a falut is csak akkor látta, ha taplóért meg kováért kellett az édesanyjával bemenni a göröghöz, vagy ha a gulyát a falun keresztül legelőre, vagy vásárra hajtották s a kisérő szekérről szólongatta a kicsapódó tinót, amint apjától hallotta. Olykor-olykor le is szállott a kocsiról, a szüröcs- kéjét panyókára vetve, kisérte a gulyát ő is, rekettye- fűzből faragott kis botjával gulyásmódra hadonászva, mig apja, fáradtságtól féltve, ismét felülésre nem kényszeritette Ahogy nőtt, mindig beljebb-beljebb haladt a gulyás-tudományban, amire büszkeséggel vegyes örömmel oktatta az apja, az öreg Farkas Sámuel. Tanyaveréseknél ő adta kézhez az összes szerszámokat, sőt már a rekettyésből, a bográcshoz szükséges szolgafát is ki tudta választani. Szűr ujja pásztorosan bekötve, az apja útmutatásából, mindig volt benne tiszta fehér vászonrongyba csavargatott kis darabka szalonna, fából készült só- paprikatartó, egy darab fekete kenyér, meg garasos fanyelű kassai bugylibicska. E felszerelés szürujj- ban hordásához azért szoktatta a kis Andrást az öreg Farkas, mert, mint mondani szokta: „A pásztorembert a Kegyelmes Úristen ippeg úgy a pusztára teremtette, mint a cigányt a falu végire“. Sohase *) Mutatvány a szerzőnek most megjelent „Kedélyhullámok* c. kötetéből. tudhatod, folytatta az öreg, hogy ha egy kicsapódó tinó után kell menned, hol száll rád az iccaka, erdőbe-é, vagy a sikon, mindig jó, ha az élelem melletted van. Emez atyai oktatásokat pontosan megtartotta András egész élete folyamán, mert a pásztorélet világában is voltak bölcsességek, amit a még akkor igen ritka könyvekben sem lehetett volna megtalálni. így fejlődött András deli legénnyé, aki után, amidőn nagy ritkán bement a faluba a göröghöz, atyja vagy anyja megbízásából szükséges fűszer- számokért, nem egy leány megfordult, hogy Farkasék Andrását jól megnézhesse ; messze földön és nem minden bokorban akadt olyan egyenes, sugár termetű, napbarnitotta, piros képű, egészségtől duzzadó legény, mint ő. Szelíd erkölcsben nevelkedett, az olvasás mesterségére, úgy a számokra is, az édesanyja, Birizdó Sára tanította, ki szintén szabados familiából származott és nagy szerelemből ment, mint felügyelő cseléd leánya* nem minden akadály nélkül, a szegény gulyásbojtárhoz; de csöndes, megelégedett boldogság kisérte úgy a pusztai kontyos nádkunyhóban, mint a gulyaakol melletti téli lakásban, mert Sára fiatalabb éveiben az egész nyarat ura mellett, a szárnyékos nádkunyhóban töltötte s csak akkor vonultak be télire, amikor a gulyát az akolba beverték. De még ez sem minden évben — csa ha túlságos hideg miatt felborzolódott a gulya szőre — kerültek rendes fedél alá Itt hallott egyet-mást a világ forgásáról úgy az öreg Farkas, mint a hozzátartozói. Nagy ünnepen, Karácsony és Husvét napján, a soros bojtár maradt a jószággal s az egész gulyáshadnak a templomba kellett menni, az öreg Farkas Sámuel határozott akaratából, miként mondani szokta: „Sokat káromoljuk az egek urát muszájból, — hát igen ránk fér egy kis égi segedelem“. De meg ily alkalomkor szívesen is hallgatta az öreg nagytiszteletü Gallyagas Dániel esperes ur szívhez szóló igéit. Ilyen helyzetben, a természet ölén élő András fia, nem is lehetett Isten és embertől elrugaszkodott vad lelkületű. Az élet módjához mért biztos öntudattal, lelki tisztaságában, a félelmet egyáltalában nem ismerte, tanúbizonyság a jóféle gácsi posztóból készült pruszlikjának a belseje, amely nádifarkasnak a bundájából volt bélelve, sőt még a cifra szűrének is egy jó része A tarkast, mely a szárazon maradt nád csepjében ütött tanyát, komondorai segítségével, a kezéből soha ki nem szakadó árvatölgy furkós gulyásbottal, minden más fegyver nélkül, egyes- egyedül mindig agyonverte és a győzelmi mámor csillogó tüzével cipelte a tanyára be, a hűséges vadásztársak, a két komondor társaságában. Ilyenkor az öreg Sámuel apónak is fölcsillant szemében az apai öröm büszkesége s a farkas teteme körül ácsorgó férfinépnek büszkén oda is mondogatta: — No nádvágók, ezt tegyitek meg! Mire a nádvágók is bizonykodva emlegették, hogy : — Haisze’ Samu bátyám, mi is fogtunk a múlt esztendőben, amint tudja is kend, nádvágóval egy vaddisznót! És ez igaz is volt. Amint vágták volna a befagyott láp jegén a nádat, Jenei, az egyik nádvágó észreveszi, hogy előttük nein messze, a sásos zsombékban valami fekete állat fekszik. Csendre intve a többit, összesúgnak, hogy vájjon mi is lehet az. Az egyik azt mondja : — Talán a dózsai bivaly szökött ismét meg s bevette magát megint a nádba? Erre megindul a kémlelő nyaknyujtogatás. — Nem az az komám, hanem disznó, mert nincs szarva, hanem fehérlik az orra körül valami. — Az a foga — hallja kend — Hát akkor agyaras vaddisznó ! — szól a harmadik. Ezután teljesen susogva megállapítják a támadási tervet, amelynek magva az volt, hogy felemelt nádvágóval (ez egy méter hosszú nyélre kovácsolt másfélarasznyi kaszahegy) csendesen körülfogják és egyszerre mindenki ott vágja bele a nádvágót, ahol éri. Dictum-factum ! A legcsendesebb sompoly- gással körülveszik a mélyen alvó agyarast és egyt -Q-pn-nir -me*.* száma lO olcLal.
