Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-11 / 6. szám
It ó kés 1912. február 11. iparkamari titkár, Braun Mór, Weisz Mór, Sál József, Túri Károly, dr. Bucskó Koriolán, Tanczik Lajos, dr. Ladies László, Kliment Ferenc, Dobay Ferenc, Novák Árpád, Kohn Dávid, Schreiber Ottó, dr. Lin- denberger János, Mártonffy Ernő és Székely István. A megjelenőket Névery István ig. elnök, Né- very Antal és Biró György ig. tagok fogadták* A megjelentek felvonultak a nagy munkaterembe, hol a munkásság megújuló éljenzéssel fogadta őket. Székely Lajos főkönyvelő köszöntötte a megjelenteket, előadva, hogy az egész intézmény a kisemberek hangyaszorgalmának eredménye, mely nem dicséretre, csak méltánylásra tart számot, nem magas jutalékok elérése, hanem tisztán a kisiparosok támogatása céljából szerveztetett. A bentdolgozó szövetkezeti tagok száma 50—60, mindnyájan gyulai polgárok, családosak, havi fizetésük fejenkint és a munka minősége szerint 80—150 korona. A munkásság katonailag van szervezve s egy-egy igazgató, mint napos tiszt vezetése alatt áll. Első sorban be lett mutatva a külön rekesztett talposztály, hol egy hatalmas bőrhengerrel a talpakat sűrítik ; mellette áll az excenter prés, mely az 1—20-ig terjedő méretnagyságu talpakat, talpbéléseket és mellékrészeket — naponkint 1800 darabot éles formák után kivágja. A szabászati osztálybau 5 ismerős gyulai polgár a legjobb minőségű bőrből szabja a felsőrészeket. Majd a sorélesitő, kerékvágó, kéderhasitó és kéderszögező gépek mellett elhaladva látjuk, hogy erős tűzőgépek hogyan varrják a felsőrészeket; 10 — 12 munkás ragasztja, valkolja, fára huzza a félig kész felsőrészeket Általános feltűnést kelt egy drága gép, a evikkelő, amely 8 ember munkáját végzi. Ezután egy érdekes amerikai talpvarró forog előttünk, mely a bakkancsgyártás legnehezebb pontját, a talpfelvarrását bámulatos ügyes szerkezeténél fogva gyorsan és jól végzi. Mig kézzel varrva ezelőtt egy pár talpvarrás 1 K 20 fillérbe került és csaknem egy fél napig tartó időt igényelt, e gép egy párt 3 perc alatt tökéletesen jól felvarr és csak 3 fillérbe kerül Most 2 érdekes gép következik. Egyik a talpszegező. mely hársfaabroncsokból magának szeget vág, lyukat fur a talpon és abba a szeget beleüti s alul felül elvágja. Nem kell egy perc, hogy egy párt köröskörül sűrűn leszögezzen, másik a szeghegyező, mely drótból maga vágja és szép sorban be is veri a sarokszegeket Különböző mellékgépek után a sarokprés kelti fel érdeklődésünket, mely az előkészített sarkokat egy nyomásra sok erős szegecscsel a bakkancsra vagy csizmára rápréseli. A már nagyjából kész bakkancs még e/y sereg kézimunkás közé kerül, kik arra patkót ütnek és aztán a tisztitóba indítják. Egy kombinált tisztítógép melett öt egyén simítja, viaszkolja és csinosítja egymás kezébe adva azt, mig záradékul 6 öreg bácsi gummioldattal bevooja. Innen a raktárakba viszik, hol most is egy ezred katonaság számára elégséges lábbeli csüng vasrudakon. Ha a készlet 2—3000 párra szaporodik, Budapestre viszik a 2. számú cs. és kir. ruhatárba, vagy az üllői úti honvédségi ruhatárba A napi párszám 120—150 között ingadozik. A gyár megosztott erőátvitellel 3 villanymotorral hajtat, úgy a motorokat, mint a 26 gépet az állam adta. Jelenleg 9 lóerőt használnak, A szerződés szerinti szállítási kötelezettség most évi 13 ezer pár, mozgósítás esetén havi 9 ezer pár. A gyár a cs. kir közös hadügyminisztérium és a m kir. kereskedelmi miniszter közvetlen ellenőrzése és felügyelete alatt áll. Nagy kár, hogy a katonai munkák bevégzése után pár hónapig vesztegel és úgy a sok gép, mint a munkaerő ez idő alatt parlagon hever, csupán báuyászcipők előállítására szorítkozik, holott a gépek bármely cipőgyári munkához is alkalmasok A szemle végeztével a jelenvoltak az irodába visszaérkezvén, terített asztal fogadta őket szives vendéglátással, s 3 évi munka után ez volt az első eset, hogy nemcsak a gépek zaja, hanem az áldomás pohara is megcsendült. Tanügy. Urania-elöadás- A főgimnázium tornacsarnokában ma délután fél hat órakor Uránia-előadás lesz. Tál gy a: A Martinique-szigeiitűzhányó kitörése 1902-ben. A messinai földrengést megelőző időkben, 1902 május 8-án történt az a rettenetes katasztrófa, amely a Délamerika északi partján fekvő virágzó szigetek egyikét, Martiniquet érte. A szigeten levő tűzhányónak, a Mont Pelée-nek váratlan kitörése a szép szigetet teljesen tönkretette, felgyújtotta a szigetnek szépen fejlődő fővárosát, Saint Pierre-t, mely alkalommal több mint 30000 ember életét is elveszítette. Az emberiség történetének ezen gyászos fejezetét tárgyalja igen szép, színezett képekben a mai Urania- előadás, amelyet városunk közönségének figyelmébe ajánlunk. Tesszük ezt annál is inkább, mert sajnálatos bár, de igaz, hogy az utóbbi Urania-előadáso- kat az eddig megszokott szép számú hallgató közönséggel szemben aránylag kevesen látogatták, úgy hogy az utolsó előadások jövedelme a kiadásokat sem fedezte. Nem volna méltányos dolog, ha a tanulók okulására és közönségünk hasznos szórakoztatására ezen előadásokat rendező tanárok fáradságuk mellett még maguk legyenek kényszerítve azoknak költségeit is fedezni, holott eddig a belépti dijakból befolyt jövedelemből nemcsak a folyó költségek fedeztettek, hanem szép összeg maradt a fő- gimnáziumi vetítőgép felszerelésének javára is. A main kívül különben még egy utolsó előadás lesz mához két hétre. Belépő-dij személyenkint 30 fillér. Mérey Gyula. Az állami el. isk. gondnokság f. hó 7-én ülést tartott Schröder Kornél gond. elnök elnöklete mellett, mikor is elhatározták, hogy a városi tanácsot sürgősen megkeresik az iránt, hogy az állami el. fiúiskolát sürgősen bútorozza be, dletve lássa el padokkal, mert a növendékek egyrésze — biz ez ázsiai állapot — a dobogókon és a padlókon ül órákon keresztül, ott ir. rajzol, dolgozik, tanul, ha ugyan tanulásnak lehet nevezni az ilyen tanulást. A többi pontok kisebb jelentőségű folyó ügyek voltak, melyek szintén elintézést nyertek. ZE3I Ire lr_ A vármegye rendes közgyűlése folyó hó 28-án fog megtartatni Ez a közgyűlés azonban nem lesz valami érdekes, mert egyrészt a tárgysorozat jelentékenyen kisebb lesz, mint a többi rendes közgyűléseké, másrészt — legalább az eddig érkezett ügyeket figyelembe véve — a közgyűlésen nem szerepel olyan közérdekű tárgy, a mely általánosabb érdeklődésre tarthatna számot. A pártolás végett megküldött törvényhatósági átiratok száma ugyan elég tekintélyes, azonban egyik sem olyan jellegű, a mely hozzászólásra vagy plane politikai vitára szolgáltatna okot. A tárgysorozat fontosabb tárgyairól — annak megjelenése után — részletesen fogjuk lapunk olvasóit tájékoztatni. Alapszabály jóváhagyás A belügyminiszter a Patronage-Egyesiilet alapszabályait jóváhagyta. A vármegyei közkórháznak újabban létesített épületeinek építési munkálatai befejeztetvén, az alispán kérte a belügyminisztert, hogy a felülvizsgálat megtartása iránt intézkedjék A belügyminiszter a felülvizsgálatot f. hó 14-én kezdi meg. Az államépitészeti hivatal személyi és dologi ki dósaihoz a vármegye — tekintve, hogy a vármegyei mérnöki hivatalok megszűnte óta, a vármegyének műszaki szakközege az államépitészeti hivatal, abban az arányban tartozik hozzájárulni, amily arányban a vármegye igénybe veszi az államépitészeti hivatalnak közreműködését a vármegyei ügyekben. Ez a hozzájárulás kétévenként állapittatik meg. Az államépitészeti hivatal által kimutatott arány szerint, a vármegyének hozzájárulása mintegy 14000 K lenne évenként. A közigazgatási bizottság azonban, részletesen indokolt felterjesztésében, a hozzájárulás összegét évi 6000 koronában javasolta megállapítani. A kereskedelmi miniszter ily értelemben döntött és a vármegyének 1911. és 1912. évi hozzájárulását az államépitészeti hivatal személyi és dologi kiadásaihoz évi 6000 koronában szabta meg. Beighton kisasszony pompásan túllőtt a 60 yardnyi hölgytávolon s a legjobb hölgyijász volt Simlában. A férfiak „Tara-Dévi Dianájának“ ne vezték. Barr-Saggott minden figyelmét neki szentelte, ami Beightonné asszony szivét, mint már emlitém, büszkeséggel töltötte el Beighton Kitty sokkal nyu- godtabban fogadta a dolgot. Tetszett ugyan neki, hogy a komiszárius, neve után egy csomó cim- betüvel, őt tüntette ki s hogy a többi lány majd megpukkadt az irigységtől; de azt a tényt sem lehetett eltagadni, hogy Barr-saggott tüneményesen csúnya volt s minél jobban szépitgette magát, annál groteszkebb lett Nem ok nélkül száradt rajta a „langur“ név, ami szürke majmot jelent. Kitty úgy vélte, hogy kellemes ugyan, ha a komiszárius ott hever lábai előtt, de mégis csak többet ér megszökni előle s kilovagolni azzal a gonosz Cubbon- nal, aki az imballai dragonyos ezredben szolgált, azzal a fiatal legénnyel, akinek csinos arca, de nem sok kilátással biztató jövője volt. Kitty a kelleténél jobban kedvelte Cubbont. S Cubbon egy percig sem tagadta, hogy fülig szerelmes Kittybe ; mert Cubbon tisztességes fiatal legény volt. így aztán gyakran megtörtént, hogy Kitty Barr-Saggott méltóságteljes udvarlása elől az ifjú Cubbon társaságába menekült, amiért anyja mindannyiszor jól megdorgálta. „De mama — szólt ilenkor Kitty — mikor Saggott ur olyan-olyan rettenetesen csúnya !“ „Kedvesem — hangzott mindig a kenetteljes válasz — senki sem lehet másforma, mint amilyennek a mindenható gondviselés teremtette. S emellett tudod, hogy előkelőbb leszel saját anyádnál. Erre gondolj és légy okos.“ Kitty ilyenkor félrebiggyesztette szójacsíráját s nem a legnagyobb tisztelettel kezdte emlegetni az előkelőséget, a komiszáriusokat és a házasságot. Beighton ur csak a feje búbját vakargatta, mert nem volt barátja a lelki izgalmaknak A szezon vége felé Barr-Saggott, mikor elérkezettnek gondolta az időt, oly tervvel állt elő, amely becsületére vált adminisztratív- képességeinek Versenyt rendezett a női ijazók számára s egy temek gyémáníos karperecét tűzött ki díjul. A föltételeket oly ügyesen állította össze, hogy mindenki tud>a, hogy a karperec Beighton kisasz- szonynak szánt ajándék, melynek elfogadásával együtt jár Barr-Saggott komiszárius keze és szive, j A föltételek a következők voltak: 36 lövés 60 yardra, a simlai ..ijkedvelő társaság“ szabályai szerint A kitűzött délután egész Simla kilovagolt Annandalba. hogy jelen legyen Páris ítéletének megforditottján. Kitty együtt lovagolt az ifjú Gibbonnal s könnyű volt észrevenni, hogy a fiatal legény nagyon nyugtalan. Bizonnyal ártatlan volt mindabban, ami következett. Kitty h dvány és ideges volt s hosszú pillantásokat vetett a karperecre. Barr-Saggott mesésen volt öltözködve, még idege sebb volt, mint Kitty s még rettenetesebb, mint bármikor. Beightonné asszony leereszkedőleg mosolygott, amint ép egy hatalmas komiszáriusné anyjához illik és az íjazás megkezdődött. Mindnyájan félkörben állva nézték az egymást követő hölgyeket. A komiszárius ur saját felséges kezével ajzotta fel Kitty iját. Kitty előrelépett, odapillantott a karperecre s első nyílvesszője hajszálnyi pontossággal belecsapott az „arany“ kellő közepébe, kilencet számítva. A balról álló Cubbon olyan lett, mint a kréta, Barr-Saggott pedig nem tudva ellenállani az ördög kisértésének, elmosolyodott. Csakhogy ha Barr- Saggott mosolygott, meg szoktak vadulni a lovak. Kitty látta ezt a mosolyt. Balra pillantott, csaknem észrevehetetlenül intett Cubbonnak s folytatta a lövést Szeretném, ha le tudnám Írni azt a jelenetet, amely most következett. Rendkívüli és mindenkép váratlan jelenet volt Kitty kisasszony csodás határozottsággal feszítette meg iját, úgy, hogy mindenki láthatta, mit csinál Kitűnő lövő volt s 46 fontos iját bájos biztonsággal kezelte. Négy nyílvesszőt egymásután pontosan a céllap alá a faradba fúrt bele Oly szerencsésen működött, hogy egy pisze- orra, szeplős törpe lány diadalittas rikoltása törte meg: „Akkor hát én nyertem !“ Beigtonné asszony minden tőle telhetőt megtett, hogy uralkodjék magán; de azért sírva f.kadt a világ szemeláttára. Minden erőfeszítése mellett is gyenge volt ekkora csapással szemben. Kitty kárörvendő rántással eresztette meg iját s visszatért helyére Barr-Saggott pedig örvendő arcot igyekezett vágni, mialatt a karperecét a piszeorru lány durva vörös csuklójára illesztette. Esetlen jelenet volt, nagyon esetlen. Mindenki iparkodott el a tömeggel, Kittyt anyja irgalmára bízva. De ekkor odalépett Cubbon s — a többit már nem érdemes kinyomatni. Rudyard Kipling.
