Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-11 / 6. szám
XLíIV. éilolyam. Nyíllá, 1913. február 11 I». szám íí Előfizetés! árak: Egész évrt ......... 10 K — f Fé l évre............... 5 K — f Év negyedre_ _ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyiittér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A gyulai bakkancsgyár Köztudomású tény, hogy a kisipar Magyar- országban súlyos válsággal küzd. Annyira, hogy némely iparág lassanként teljesen megszűnik. A tímár, gombkötő, takács, szürszabó és szűcs- ipar már csak romjaiban él. igaz, hogy ezek leginkább az ország nagy többségét képező őstermelő nép szükségleteit fedezték, mely néposztály népviselete gyökeres változáson ment át, de a válság ránehezedik a modern iparágakra is. A szabó, cipész, asztalos, lakatos stb. mind küzd ellene, de félő, hogy küzdelmük sikertelen lesz. A fejlett külföldi gyáripar és a hagy tőke elemi erővel nyomja a kisipart. Száz meg százmillió megy ki iparcikkért éven- í ként az országból, gazdagítva a külföldet, mig a magyar kézmüiparos sokszor nyomorral küzd. I A veszély elhárításának két módja van : emelni az ipari műveltséget és a szétszórtan küzdő erőket egyesíteni. Ha ez meglesz, jöhet az állami támogatás gépsegéllyel vagy egyéb kedvezményekkel, de különösen munkamegbizással, ami a pénzbeli segélynél mindenkor többet ér. Az igy szárnyára keltett kisipar azontúl meg fogja találni a módját annak, hogy a nagy versenyben miképen helyezkedjék el. Az eddigi példák azt mutatják, hogy ez a védekezésnek legsikeresebb módja. Egyik példa erre a gyulai bakkancsgyár, melynek bemutatása február 7-én volt. Harminc éve annak, hogy néhai Göndöcs Benedek apát, országgyűlési képviselő a képviselőházban arra kérte a kereskedelmi minisztert, hogy a katonai szállításoknál a hazai kisiparnak teret engedjen. E felszólalás folytán a gyulai csizmadia iparosok, mint régi szervezett társulat, már a következő évben ezer pár bakkancs készitésére nyertek megbízást. Aki a katonai szállítások szabályait ismeri, tudja, hogy ott nagy gondosság, jó anyag és munka kívántatik. Biztosítékot tenni nem kell, de ha a munka nem megfelelő, a teljes kár a szállítót terheli. A szigorú feltétel dacára a gyulai bőriparosok Bakó György vezetése alatt bátor lélekkel vállalták és 26 éven át sikerrel űzték a szállítást. A vállalt mennyiséget maguk között szétosztva oly idényben, mikor a bőriparban a kereslet szünetel, Iassankint elkészítették. Egy egész nemzedék nőtt fel és tanult bele a katonai lábbelik különleges készítési módjába. Rá is volt utalva. Gyulán kívül csak egy város van az országban, ahol a lélekszám arányához képest több a bőriparos, mint Gyulán, ez Miskolc. Hogy nagy számuk miatt sokan felhagytak a mesterséggel és más kereseti foglalkozásra tértek, ezen nem is lehet csodálkozni, De a kedvezőtlen viszonyok dacára számuk mégis folytonosan emelkedett. Éppen kapóra jött 1909-ben Kossuth Ferenc akkori kereskedelmi miniszter eszméje, ki az országban két katonai lábbeli gyári műhelyt szándékozott felállítani. Szeged és Miskolcz volt kijelölve. Mert Miskolc arra akkor nem reflektált, a gyulai bőrszövetkezet azonnal küldöttségileg fordult a minisztériumhoz és az Országos Központi Hitelszövetkezethez, kiknek egyetértő hozzájárulása folytán azt meg is nyerte. Még ugyanazon évben a szállítási szerződést a cs. és kir. közös hadügyminiszterrel megkötötte s az első 10 ezer pár lábbelit sikerrel be is szállította. Egy alacsony rozoga épületben, hol emberek és gépek egymás hátán állottak, még további két éven át folyt a nagy munka, mígnem 1911. őszén szép uj épület emeltetett, melynek emeleti munkaterme 32 méter hosszú, és 12 méter széles. Az építés költségeihez a szövetkezet a kereskedelmi minisztériumtól 20 ezer korona segélyt nyert, melynek kiesz- közléseért nagy hálára van kötelezve dr. Lukács György országgyűlési képviselő irányában. Az épület különben 56 ezer koronába került, melyhez a békésmegyei takarék- pénztári egyesülettől 27 ezer koronát vett kölcsön, a többit és az összes felszereléseket mintegy 20 ezer koronában a szövetkezet sajátjából fedezte. Hazafias üdvözlettel köszöntjük a gyár munkás, ügyes és szakavatott vezetőségét, működésükhöz sok szerencsét kívánunk a gyár márvány emléktáblájára vésett eme felirattal zárva e sorokat: „Isten áldja a tisztes ipart.“ ❖ A bemutatáson megjelentek : Ambrus Sándor, dr. Daimel Sándor, Zima Tibor kereskedelmi s T A R C A. J^zon az estén . . . i, Azon az estén Mikor a leveleim visszelküldted; Azon az estén Mikor az eljegyzésed ülted; Azon az estén Nem jött egy könny se a szemembe, Azon az estén Meghalt valami a szivembe . . . Azon az estén Nem volt egy hangos szó a házban; Azon az estén Az anyám járt-kelt néma gyászban, Azon az estén Nem nyílt az ajk beszédre, szóra Azon az estén Megállt a háznál minden óra . . . Azon az estén A szememben egy könny se látszott. Azon az estén A zongorán valaki játszott! Azon az estén A billentyűk zokogva búgtak; Azon az estén Mint gyászharangok egyre zúgtak . . . Azon az estén Elégettem száz semmiséget; Azon az estén Megátkozott az anyám téged . . . Azon az estén Almok — reményeket temettem . . . Azon az estén Meggyülölőd én mégse lettem ! . . . II. Ázott az éjjen Nem ölelt át puhán a párnám. Azon az éjjen Rém jött felém nagy lomha szárnyán . , Azon az éjjen Torkom kiszáradt, szemem égett . . . Azon az éjjen Sok sok karom szivembe mélyedt , . . ■ Azon az éjjen Pogány szívvel nagy bűnbe estem . . . Azon az éjjen Nem hajolt le hozzám az Isten! Azon az éjjen Imádság nem mozgatta számat . . . Azon az éjjen Született meg bennem a bánáti A szenvedés mátkája lettem Azon az éjjen Mikor a neved elfeledtem ! . . . Rácz Etus. Ijapaanls: mai szama S old.al. Cupido nyiEai. Élt egyszer Simlában egy nagyon szép leány, egy szegény, de becsületes kerületi biró leánya. Jó leány volt; de arról az egyről nem tehetett, hogy érezte hatalmát s élt is vele. Anyja, hűen minden jó anya kötelességéhez, tele volt aggodalommal leányának jövője miatt. Volt Simlában ez időben egy komiszárius, aki minden volt, mindazt viselhette s mindazt megtehette, amit említettem. Mint egy ember egyszerű volt, de csúnya, kettőn kívül a legcsunyább férfi egész Ázsiában. Arca valósággal arra való volt,, hogy álmodjunk róla s aztán megpróbáljuk pipánk fejére kifaragni Saggott volt a neve, Barr-Saggott, Barr-Saggott Antonius s utána hat cimjelző betű. Kormányzati szempontból az indiai kormány legkiválóbb erői közé tartozott. Társadalmi szempontból azonban kedveskedő gorillához hasonlított. Azt hiszem, mikor figyelme Beighton kisasz- szony felé fordult, Beightonné asszony örömköny- nyekkel fogadta a gondvisels e jutalmát öreg napjaira. A legtöbb komiszáros zsugori; de Barr-Saggott kivétel volt. Királyi lakomákat adott, ellátta magát jó lovakkal, táncmulatságokat rendezett, valósággal hatalomszámba ment az országban s ehhez képest viselkedett is. Ne felejtsük el, hogy mindaz, amiről Írok, a britt Indiának csaknem történelemelőtti korszakába esett. Lesznek akik emlékeznek még arra az időre, mikor a lawn-tennis még a jövő méhében pihent s mi valamennyien croquetet játszottunk. De még előbb volt olyan idő is — akár hiszitek, akár nem — mikor még a croquetet sem találták fel s az | íjazás, melyet 1884-ben Angliában fölelevenitettek, I dühöngött ép oly mértékben, mint ma a lawn-tennis.
