Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-24 / 47. szám
1912. november 24. Békés 3 Lukács György városunk országgyűlési képviselője, a képviselőház által tudvalevőleg beválasztatott úgy a Bécsben, mint a most Budapesten működő delegációkba, melyekben előkelő állast foglalt el; nevezetesen a zárszámadási bizottság elnöki tisztét töltötte be. Mint a külügyi albizottság tagja élénk részt vett a külügyi vitában és úgy a bizottságban, mint a plenáris ülésen több Ízben felszólalt. Lukács György részt vett a hétfői delegációs udvari ebéden is, ahol a fővárosi lapok közlése szerint a Felség megszólította, meleg érdeklődéssel tudakozódván a hazai tüdővészellenes mozgalomról. A király megemlítette, hogy tudomása van a Debrecenben legközelebb felállítandó Auguszta Szanatóriumról, amelynek a király is alapitója. Fontos ez az akció — mondotta a Felség — mert az újoncok között is sok a tüdővészes beteg és kegyteljes beszéde végén az akció serény folytatására buzdította Lukácsot és mindazokat, akik ezzel a humánus üggyel foglalkoznak. A gyulai harmadik orvosi állásra tudvatevőleg még az 1911. évben dr. Kurtucz Valéria választatott meg. Ezt a választást megfelebbezte a városi ügyész; a törvényhatósági bizottság azonban a választást helybenhagyta, A választás a közigazgatási bírósághoz tovább felebbeztetvén, a közigazgatási bíróság hosszas gondolkodás után egy közbevető intézkedéssel küldötte le a vármegyéhez az iratokat, kérvén azt a szabályrendeletet, amely az orvosok ügybeosztásáról, jogairól, kötelességeiről stb. szól. Alapszabály jóváhagyás. A belügyminiszter a békési kosárfonók otthonának alapszabályait megerősítette. Választott bírósági szakértők. Dr. Nagy Kálmán, a gyulai munkásbiztositási választott bíróság elnöke a jövő évre szakértő orvosokul a következő gyulai orvosokat jelölte ki: dr. Z'óldy János és dr. Kaczvinszky Janos mütőorvosokat, dr. Kun Pál belgyógyászt, dr. Décsy Károly ideggyógyászt, dr. Berkes Sándor nőgyógyászt, dr. Feldmmm Ignác kórboncnokot, dr. Széli Imre gyermekgyógyászt, dr. Békés Dezső szemészt és dr. Wertheim Iván fogorvost. Harcászati gyakorlatok. Folyó hó 26, 27, és 28-án harcszerü céllövészet lesz a város tulajdonát képező Tavaszréten. 26-án alakokra lesz lövés, 27-én harcszerü raj, 28-án harcszerü szakasz lövészet. Ez utóbbi napon a gépfegyverek is közreműködnek. A gimnáziumi előadás. Ma egy hete délután a gimnáziumi természettani előadó teremben újból Mérey Gyula főgimn. tanár tartott előadást, folytatva a hőről megkezdett múltkori demonstrativ értekezéés a bűnös, elveszett fiúval! Úgy, mint valaha, mikor még az ilyen ünnepes alkalom szelíd örömétől Istennel telt meg a szivök. Az ajtó ekkor kinyílt. . . Egy csendőrtiszt lépett be, két szuronyos csendőrrel. . . A pap reszkető kézzel tolta félre a tálcát s előre lépett a tiszt felé. — Mit parancsol, hadnagy ur ? — Tiszteletes uram. Egy katonaszökevényért jöttünk. Ide látták betérni. — Nincs itt, — felelte szilárdan, habozás nélkül a pap, — és kérem, hadnagy ur, ne zavarjanak, a feleségem haldoklik . . . Nyugodtan, határozottan mondta, ismételte: nincs itt. Nem is látszott rajta, hogy életében először hazudik. És feleletet sem várva, kezében a tálcával, a kenyérrel, borral, lassan, mintha templomban járna, ment a betegszobába s annak ajtaját bezárta maga után. Aztán megállt s egyenesen az ágyra nézett. . . A szökevény leborult a beteg asszony ágyaszélére, arcát a párnák közé temetve s barna, erős haján az asszony fehér, sovány keze pihent lankadtan, mozdulatlanul. És ott feküdt az asszony az ágyon, lecsukott szemekkel, halavány ajka körül valami megmerevült, boldog, édes mosolygással. . . Az ilyen mosolygás, tiszteletes uram, nem is erről a világról való. . . Nem, nem beteg már a tiszteletes asszony. . . A pap letette a tálcát az asztalra. Szemébe nehéz, súlyos könycseppek tolultak: az utolsó könyek. Nem fájt már semmi, Odament az ágyhoz sét. Előkelő közönség gyűlt egybe ez alkalomra és nagy érdeklődéssel hallgatta végig a tanulságos és szórakoztató előadást a hő különböző fajairól. Amint hallottuk, a hő terjedése kétféle és e szerint van vezetett és sugárzó hő. Vezetett a hő p. u. a meg- melegitett kötőtű esetein. — Sugárzó hő a nap és kályha melege. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a világító és hősugarak azonosak, csupán érzékszerveink bontják fel azok hatásaik szerint. A hőforrások különbözőek, vannak mechanikai, vannak természetes hőforrások. Utóbbiak között a legfontosabb és leghatalmasabb a nap, amelynek egy év alatt a földre küldött melege hőegységekben csak a megfelelő számok után irt harminckét nullával fejezhető ki. Énnek a nagy mennyiségű természetes hőnek a munka teljesítésére közvetlenül való felhasználása és összegyűjtése, valamint elraktározása képezi a mai embernek a szén rohamos fogyásával egyenes arányban mind sürgősebbé váló gondját. Ismertette azokat az igen érdekes elméleteket, amelyek a nap melegének fentartásáról és táplálásáról szólanak, t. i. a meteorok ütközéséről és a gázok összehúzódásáról szóló kétrendbeli elméletet. Azután még egyéb hőforrásokról is szólott az előadó A kísérletek közül igen érdekes volt a gyufaszál meggyújtása által okozott rendkívül csekély hőnek a meg mérésére is alkalmas multiplikátor bemutatása, a káliumnak és nátriumnak a vízzel való egyesülésekor kifejlődő lila és sárga égési termékek bemutatása, a szénpálcákkal teljesített villamos világítás módjának vászonra vetített képe stb. Az előadás az előadó tanártól már megszokott abban a tenorban folyt le, amely alapos és tartalmas, érthető és világos, szórakoztató és tanulságos egyszerre. — Tanán karunk agilitása nem vész kárba, a közönség érdeklődése mind inkább fokozódik. Bizton reméljük, hogy bár ez gyorsabban is történhetnék, gimnáziumunk előadásai, ha a tanári kar buzgalma megmarad, városunk közönségére nézve a legkiválóbb knlturté- nyezővé fognak fejlődni. Tótkomlós elszakadási vágya. Tótkomlóson idő- szakonkint meg-megnyilatkozik az aspiráció, melynek célja Békésvármegyétől el és Csanádvármegyéhez csatoltatni. Helyesebben Írva nem is az elszakadás a voltaképeni aspiráció, hanem az, hogy Tótkomlós járási Székhellyé avanzsirozzon. Amennyiben ezt Békésvármegye területének keretében nem lehet megvalósítani, ez a tulajdonképeni ok az elszakadásra. De vannak ennek az aspirációnak tisztán helyi okai is. A helyi okok között versengés és kielégítetlen ambíció a lokális uralomért. A legutóbbi képviselő- testületi közgyűlésen Motyovszkz Pál községi képviselő volt az, aki az elszakadási indítványt felvetette. Sikerült is 18 szóval 8 ellenében indítványának többséget szerezni. A képviselőtestülettel egyben elhatároztatta felhívni Sámson, Pusztaföldvár, Pitvaros, Albertimajlát és Ambrózfalva községeket aziránt, bogy Tótkomlós kívánságát magukévá tegyék s közös lépéseket tegyenek aziránt, hogy a nevezett községek Csanádvármegyében egy járást képezzenek, amelynek székhelye természetesen Tótkomlós lenne. A és reszkető kezével kétszer-háromszor megsimogatta a halott szelíd, hideg arcát és az összeros- kadt fiú barna selyem haját, Az fölemelte a fejét. — Vége. . . — susogta a pap. — Jobb is igy. Hogy az öröm ölte meg, nem a bánat. Ez majd nekem marad, édes fiam. Megcsókolta a fiút, szelíden, édes apai csókkal és kézen fogva vezette ki, a másik szobába, a csendőrök elé. Mintha a szent szimbólumok helyett, amikkel megkésett, most egyetlen fiát áldozná föl az igazságnak, amit egész életén át hirdetett. .. Szó nélkül, hang nélkül nézte, mint kötik össze a bűnös kezét, azt a drága kezet, amit annyiszor összecsókolgatott valaha, mikor még. kicsiny és tiszta volt s ügyetlenül, tehetetlenül kuszába az apa rengő szakállát, öntudatlan pajkossággal kacagva hozzá . . . Mintha visszacsengene a régen múltból az az ártatlan kacaj. . . Ki is kisérte őket a házból és utánuk nézett, mig csak az iskola mögött el nem tűnt szeme elől a szomorú csapat. Aztán betért, vissza ahhoz, aki itt maradt. A tornácajtó mellett, födetlen, borzas fővel állott Kondoros Jóska, a harangozó. Földre sütötte a szemét s kalapját ügyetlenül, zavarodottan, feszengve nyomorgatta a kezei közt, melyeket csupa kéreggé edzett a harangkötél. — Harangozhatok, tiszteletes uram ? — kérdezte csendesen. — Harangozhatsz, fiam — felelte a tiszteletes ur. — A lélekharangot húzd, kétszer egymásután... Két halottunk van. határozat indokolásában nem átallják azt is belefoglalni, hogy Tótkomlós úgynevezett »mostoha« gyermeke Békésvármegyének. Az igazság pedig az, hogy alig van, sőt nincs is község a vármegyében, amelyért utóbbi annyi áldozatot és pedig anyagi áldozatot hozott volna, mint éppen Tótkomlós községe. Mondhatni kizárólag Tótkomlós érdekében szavazta meg a törvényhatóság a százezreket, hogy ennek vas és kőutja legyen. A képviselőtestület határozatát egyébként a kisebbség megfelebbezi és úgy a vármegye, mint a belügyminisztérium álláspontját ösmerve, kizártnak lehet mondani, hogy a tótkom- lósi jogtalanul nyugtalankodók ábrándja megvalósuljon Katonazene a Komlóban. Mához egy hétre, vasárnap este az aradi csász és kir. 33-ik gyalogezred zenekara a Komió-kávéházban hangversenyt rendez. Októberi sikeres szereplése után reméljük, hogy közönségünk ismét szívesen hallgatja meg a fegyelmezett katonabanda programját. Némileg szárazabbra fordult az idő a lefolyt héten, amely azonban egészen esőmentesnek nem volt mondható. Mindazonáltal hátasabb fekvésű földeken a hét végén folytatták az elmaradt szántást és vetést; réti földekre azonban — sajnos — ez nem mondható, ezeken ugyanis még nyolc napi száraz időre volna szükség, hogy ekével megközelíthetők legyenek. Hogy ez decemberben még lehetségessé váljék, bármennyire óhajtandó, nagyon kétes dolog. Nagy baj, hogy a sok eső miatt a közdűlők jarhatatlanok, ahol nagy keservesen ki is szedik a még földben levő burgonyát és cukorrépát, csaknem lehetetlen azokat elszállítani. Mint országszerte, úgy nálunk is általános a panasz a cseléd- és munkásviszonyok rosszasága miatt is. Sok gazdaság nem tud cselédeket fogadni, mert nincsen jelentkező, ahol van is, csak a kiteleltetést kereső, jobbadán értéktelen elemek szegődnek be. — A novemberben szokatlan és példátlanul magas napszám mellett sem lehet elegendő munkást kapni, s igy a betaka- rittatlan termést kinn az eső, ho felváltva pusztítja. Szomorú mezőgazdasági perspektíva, mely nyomasztólag hat egész közgazdasági helyzetünkre. Bosszúálló testvér és sógor. Ifj Fóldesi András 35 éves ökörjarási parcellás múlt szombaton este 6 óra tájban tanyájának istállójában a tehenet etette, amikor a sötétből két alak ugrott reá, kirángatták az udvarra s ott a sárba teperték. Egyikük rátérdelt a mellére s a markos emberek hangos szidalmak közben agyba-főbe verték, karmolták és fojtogatták s mindaddig nem engedték ki kezükből, mig a vér bőségesen el nem öntötte. Mikor igy munkájukat alaposan elvégezték, megelégedetten odébb álltak. A hangos kiáltozást rémülten hallotta Fóldesi felesége, de nem mehetett ura segítségére, mert gyermekágyban betegen feküdt. A fájdalmaktól mozdulni nem tudó összevert ember támadóiban két távolabbi szomszédját, Gombkötő Jánost és Vidó Györgyöt ismerte fel. Mindjárt tisztában volt vele, hogy a támadás bosszú müve. Ugyanis a nyáron — mint annak idején megiituk — a mezőőr tetten érte Gombkötő József földmivest, amikor a parcellások kukoricatermését hajnalonként dézsmálta s feleségével a piacon elárusittatta. A mezőőr figyelmét ezekre a manipulációkra ifj. Földesi András hívta fel, amit Gombkötő János és Yidó György, a leleplezett tettes testvére és sógora megtudván, bosszút esküdtek Földesi ellen s meg is fenyegették, hogy a famíliának okozott csúfságért lakoini fog. Hónapok óta lesték az alkalmat a leszámolásra, de Földesi ritkán távozott el tanyájáról, azért nem találkozhattak vele. így mentek el aztán saját portájára. A súlyos belső sérüléseket szenvedett vérző embert még szombaton este beszállították a köz- kórházba. Három nap múlva kénytelen volt gyógyu- latlanul kijönni, mert felesége is betegen fekszik s nincs kire hagyni a jószágok gondozását. Sérüléseiről orvosi látleletet vétetett fel, amelyet a rendőrség beterjeszt a bírósághoz, ahol testi sértés és magánlaksértésért fogják felelősségre vonni a családi becsületükre kényes, önfeláldozó rokonokat. Az „Iparos Otthoninak a »Komlóban« tartandó mai Katalin bálja, mely a jótékonysággal kapcsolatban úgyszólván az Ipartestület jegyében folytatódik le, az előjelekből Ítélve látogatottnak ígérkezik, amit tekintve a célt amelyet szolgál, méltán meg is érdemel Halálozás, özv. Reck Györgyné szül. Helf Borbála asszony f. hó 18-án 68 éves korában meghalt. Temetése szerdán délután volt, nagy részvéttel. Házasság Szakács Ferenc nagyszalontai ifjú szabó iparos folyó hó 20-án délután esküdött örök hűséget a református templomban Sándor Pál sertéskereskedő Zsuzsika leányának. Katalin napja. November 25-én van ez a nevezetes nap. A rég múlt idők, a történelem rengeteg emléket hordottak össze a jelen számára, melyek mindannyija a Katalin névhez fűződik. Voltak szent Katalinok, kiket a keresztyén erkölcs és a rom.
