Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-24 / 47. szám
4 Békés 1912. november 24. kath. egyház közül szerzett érdemeikért boldoggá avatással jutalmaztak. Voltak e mellett a Katalinok között uralkodók, magyar királynék, orosz cárnék és cárnő. Államok, népek életének intézői. A kik a történelmi színfalakat ügyes kézzel tologatták a saját ízlésük szerint és nemcsak a helyzet véletlene, hanem tehetségük által is kiváltak. Van Katalin- legenda és van Katalin-babona. Régebben nálunk a Katalin-bál nyitotta meg a farsang, a téli mulatságok idényét. A fiatalok táncos kedve e naptól kezdve nyert kielégítést, hogy tartson a farsangon keresztül egész a böjtig sőt azontúl is. E nap volt nyitánya annak a ma már jóformán divatból kiment szóra kozásoknak. amelyek a disznótorokban láttak napvilágot. Más anyagból is voltak akkor az emberek. Erős szervezet, jó kedély, contemplativ természet. A Katalin-napi disznótor elhúzódott nem egyszer egész András napig, amikorra azután úgy belejöttek már a harcedzett mutatásba, hogy alig bírtak belőle kibontakozni1 Hja, régebben Katalin és András ba- rátkozása sokkal virtusosabb, vigabb, kedélyesebb és talán primitívebb, de egyúttal igazabb és tartósabb volt, mint a mai nervozus, flörtös, complikált, fi- nyás, törékeny nemzedék szórakozása és barátkoz,ása. Kérész életűek érzéseink, óvatosak, unalmasak szórakozásaink. Hát csak legyünk jó emlékkel a régi Katalin-napokról. Felebbezés az orosházi községi orvosok ügyében. A törvényhatósági bizottság legutóbbi közgyűlésén élénk vitára adott alkalmat Orosháza községnek az a határozata, melyszerint kötelezte a községi orvosokat, hogy a községi cselédséget és hozzátartozóit ingyen tartoznak gyógykeztlni. A községi orvosok ezt a határozatot megfelebbezték, mert az ingyenes gyógykezelésre sem a szabály- rendelet szerint, sem pedig a pályázati hirdetmény feltételei értelmében nincsenek illetve nem lettek kötelezve. Az állandóválasztmány javaslata az volt, hogy a község határozata, mint jogalappal nem biró semmisittessék meg. Azonban a törvényhatósági bizottság, dacára a vármegyei t. főorvosnak, a községi orvosok álláspontját támogató felszólalásának, több orosházi földműves bizottsági tag hozzászólása után nagy többséggel elvetette az állandóvalasztmány javaslatát és helybenhagyta a községi határozatot. A törvényhatósági bizottság kérdéses határozatát az orosházi községi orvosok most ismét megfelebbezték. Nézetünk szerint — ha a jogkérdés már felvettetett, a községi orvosok álláspontja fog érvényre emeltetni. Házasság. Fülóp Sándor csizmadiamester folyó hó 16-án házasságot kötött Csiszár Ferenc kisbirtokos leányával. Aranylakodalom. F. hó 18-án tartották meg Gyulai János takácsmester és neje Reinhardt Magdolna házasságuk 50 éves évfordulóját, mely alkalommal megjelentek gyermekeik és nagyszámú unokáik kíséretében a róm kath. nagytemplomban s félszázados frigyüket megújították. Az ünnepeltek ma is friss jó egészségnek örvendenek. A férj 76 éves, a neje 69 éves. Öngyilkos hatona. Hack Mátyás 25 éves gyulai kőműves legutóbb mint szakaszvezető 1908 év óta szolgált a cs. ós kir. hegyi vonatcsapatnál Boszniában a banjalukai helyőrségen. Folyó hó 16-án haza jött Gyulára háromnapi szabadságra '19-én este el is utazott, azzal, hogy bevonul ezredéhez. Annál jobban meg volt lepve öccse, amikor pénteken este 6 órakor ismét beállított Part-utca 37. sz. a. lakására a katona bátyja. Hogy mért jött vissza, arról nem szólt semmit, hanem rövid idő múlva kiment az udvarra s a faskamrában egy lókötőfékre felakasztotta magát. Testvére később keresésére indult s mikor rátalált, a szerencsétlen katona már halott volt. A zsebében talált levélb-n elbúcsúzik hozzátartozóitól és szerencsétlensége miatt feleségét okolja, akit bevonulása előtt négy hónappil vett el s aki azóta elvált tőle. Az öngyilkosság hírére megjelent a helyszínén Schütz Henrik ügyeletes főhadnagy s a tényállás megállapítása után az öngyilkost kiszállíttatta a temető hullahazába. A szintén megjelent rendőrségnek- igy már semmi intézkedni valója nem maradt. Választás Tótkomlóson. A múlt hóban elhalt Kmetykó György községi biró helyét Tótkomlóson f. hó 22-én töltötték be. Tuska András albirót választották meg, albiró Motyovszky János, esküdt pedig Benyó András lett. A kétegyházi kincsásók. Akinek ebben a pénz- szük világban néhány bankóra volna szüksége — s kinek ne volna szüksége — sorra kilincselheti az összes takarékokat, ahol az urak barátságosan felemelik a kamatlábukat, s a megszorult atyafi máris az utcán találja magát, mehet másik bankba szerencsét próbálni, s ha már mindenütt elutasították, tanácstalanul áll és legfeljebb nagyot káromkodhat a világ sorjának ilyen rosszra fordulásán. így járta végig a múlt hónap elején Csobán Mihály a Két- egyházához tartozó kakucsi major gulyása a környékbeli pénzintézeteket. Egy darabka föld vásárlásához szeretett volna pénzt szerezni, de bizony még kezes mellett sem sikerült kölcsön kapni. Amint emiatti bánatában a tanya előtt üldögélt, két ismerős cigányasszony vetődött arra. A vén cigányasz- szony szerencsét hoz, gondolta magában Mihály bácsi. Megszólította őket, és mintha ezek csak arra vártak volna, mindjárt beljebb sikerültek. Farkas Mari, meg Sztojka Kati hamarosan elmesélték a falubeli újságokat, majd Mihály bácsi dolga-sorja felől kezdtek érdeklődni. Hát bizony — kezdte az öreg — nem a legjobb világ jár errefelé sem. — A malacok döglenek; egy kis földecskét akartam venni, de még nem futja a pénzemből, kölcsönt meg sehol sem adnak Ej dehogynem — vette át a szót Farkas Mari — csakhogy minek kendnek mástól kérni, mikor magának is annyi van, hogy a fele is sok volna. Yan bizony kednek egy káddal, arany, meg ezüst pénze elásva, mint télire a krumpli. De mink szívesen előkeritjük. Tudja mindenki, hogy cimboraságban vagyunk a pénzőrző szellemmel. Már sok embert segítettünk hozzá ahhoz a kincshez, amit még az öregapjuk ásott el, hogy majd ilyen szűk világba legyen mihez nyúlni az unokáknak. Az öreg előbb hümgetni kezdett, csóválta a fejét, szerette volna nem hinni a cigánybeszédet, de amikor olyan meggyőző hangon mondták ! Még sem lehet az hazugság. A pénz is, meg a kád is furdalni kezdte az öreget, hozzáfogott hát az egyezkedéshez. A szellemnek egy szép süldő malac kell, meg húsz forint. Addig nem lehet velük szóba állani. Ezt mégis kapták. Mihály bácsi aztán türelmetlenül várta a kincset. Harmadnap el is jött az egyik cigányasszony és nagy sopánkodással mentegetődzött, hogy a szellem rossz kedvében vo t, még nem lehetett vele beszélni. Tanácsos volna még egy rucát, meg öt forintot is küldeni neki, mert hogy a kereket is kenni szokták, ha nem jól forog. Az öreg gulyás úgy vélte, hogy ha már á-t mondott, b-t is kell mondani, gyanútlanul teljesítette az újabb kívánságot. így tartott ez négy hétig, mialatt különféle biztatásokkal a disznón és rucán kívül 145 korona készpénzt és többféle apróságot csaltak ki tőle a ravasz ciganyasszonyok. Az' öreg nem jutott ugyan a kincshez, de annal inkább hozzájutottak a csaló cigányok. A kétegyházi putriban jól éltek egy ideig, végre is Csobán bátyánk türelme kimerülvén, a csendőrséghez fordutt panaszával. Bizony rossz világ járja, ha mar a cigányba sem lehet bízni, mondta a csendőröknek, akik az ügyészséghez tették az ügyet. Gyógyíthatatlan betegségnek tartották évszázadok óta az Epilepsiát. E régi hit azonban újabban elveszti jogosultságát, mivel megbízható értesülésünk van arról, miszerint egy budapesti speciálista orvos tudományos alapon és bevált módszer szerint gyógyítja az epileptikus betegeket és e módszerével a baj gyökeres gyógyítását teszi lehetővé, mit a gyógyult esetek nagy száma bizonyít. Ez orvos Dr. Szabó B. Sándor (Budapest, Nagykorona-utca 18) ki gyógyulást keresőknek díjtalanul ad fólvilágositást. A szegénység, ez a rémséges valami vette birtokába a világot. Mintha valamely dicsőséges csata nyomán kezdte volna meg uralmát, oly fölénnyel, az önhittségnek olyan merész tudatával fészkelte be magát közibünk és tart lenyűgözve mindannyiunkat. Hiábavaló minden kétségbeesett erőlködésünk, a szegénység vasmarokkal szorítja a torkunkat. Pang m nden. Az ipar, a kereskedelem kétségbeesett vergődéssel küzd a mindennapi betevő falatért, a la- teiner elem a girasoskodás terére lépett, hogy a rettentő drágaság nyomasztó hatásai végképen el ne veszítsék. És mindez miért? Nem tudná ezt senki megfejteni. Nekünk csak az adatott meg, hogy a szegénységet szenvedjük, de bepillantani nem tudunk abba a boszorkánykonyhába ahol ezt a borzalmas betegséget főzik. Es még c-ak kilátásunk sincs arra, hogy rövidesen a jólét kőszöntsön ránk. A régi jó időket, amikor még pezsgös mulatságokra is tellett, amikor a mindennapi robotban kifáradt testünket egy kis vigassággal üdíthettük fel, mintha sötét, átláthatatlan fátyol takarná el szemünk elől. Csak a visszaemlékezés a mienk. A képzelet szárnyain idézhetjük csak vissza ezeket az időket, de a valóságban oly messze távolodtunk tőle, hogy talán soha el sem érhetjük többé. De hát kinek van kedve az ilyen visszaemlékezésekre ? A seb, amit a szegénység üt rajtunk, oly égetően fáj, hogy azt még az elmúlt jobb idők visszaidézésével fokozni egyenlő volna az önkinzással. A harakiri nem lehet olyan fájdalmas, mint az ilyen visszaemlékezések, mert mig az előbbi csak testi fájdalmakat okoz, az utóbbi a lelket kínozza és üt rajta oly mélységes sebet, mely hosszú időkig bénítja meg az idegrendszerünket. A magadás, a mindenbe való beletörődés az egyetlen orvossága ennek a most pusztító kegyetlen betegségnek. Tűrni kell a fajdalmukat, amiket vág rajtunk és szembe kell nézni bátran a megpróbáltatásokkal, amik még várnak ránk. Mert hogy még súlyos megpróbáltatásokban lesz részünk, hogy azt a kevés harapás kenyeret is, ami most még jut nekünk, felére fogja apasztani a szegénység, arra el lehetünk készülve. Mert hát plörőzös kalapoknak, 8zielszkin bundáknak, prémes boáknak kell lenniök. Ezt megkövetelj asszonyainktól a társadalmi berendezkedésünk. És mert valamiből csak fedezni kell ezeket a szegénység palástolására szükséges szemfényvesztő divatcikkeket, majd a kenyeret fogjuk megfelezni. És ez lesz aztán az igazi szegénység: a lelki szegénység. Szerencsétlenség. Az orosházi fakereskedő részvénytársaság villanyfürészénél dolgozott Györgyi József 38 éves szőlőbeli lakos. Az volt a dolga, hogy a hasábfákat a fűrész elé tartotta. Egy ilyen hasáb fábin óriási görcs volt, mikor azt a hasabfát Györgyi a fűrész elé tette, az nem vágott bele, hanem ellökte a fát s a fűrész a hüvelykujját csontig bevágta. A szerencsétlenül járt munkás azonnal orvoshoz futott, aki a sérülést gyógykezelés alá vette Vakmerő tolvajok. Folyó hó 12-én délelőtt ismeretlen tettesek a pusztaföldvári utón leloptak Dénes András orosházi lakos kocsijáról egy láda cipőt. A sok és nagy értéket képviselő cipő Hoffer Géza orosházi cipész tulajdona volt. aki a csanad- apácai hetipiacon akart velük vásárt ütni. A kocsin a kocsison és a tulajdonos feleségén kívül még Bubik József cipészmester is rajta ült, de a tolvajlást egyikük sem vette észre és csak Csanádapácin fedezték fel a vakmerő lopást. A nyomozó csendőrség és rendőrség megállapította, hogy a láda mar Puszta- földváron eltűnt. Öngyilkos aggastyán. Nagyon öreg ember, 76 éves volt már Maítz Ferenc szarvast szabómester. És elővették az öregséggel járó különféle betegségek. Különösen a lába fájt nagyon, azzal szenvedett sokat. A szenvedéseket nem is bírta soká. Szombaton délelőtt felakasztotta magát. — Mire észrevették, már meghalt. Veszettség. Nagyszénás községben a néhány héttel ezelőtt fellépett veszettség már egészen általános veszedelemmé fajult. Kezdődött a kutyákon, majd akadt veszett sertés is, most meg a hét folyamán egy 15 éves leányt, Jónás Juliánnát egy veszett macska mart meg. A lány, ki a községi orvosnál szolgál, ép a kályhát takarította, mikor egy kóbor macska beugrott a nyitott ablakon s a karját megharapta Ugyanaz nap Kobrán Tibor 13 éves fiút egy veszett kutya harapott meg. Mindkét gyermeket a Pasteur-intézetbe szállították. A szarvasi szőrhalmi legeltető társulat alapszabályait a földmivelésügyi miniszter a bemutatott alakjában nem hagyta jóvá, hanem csak azzal a változtatással, illetőleg pótlással, hogy a két évesnél idősebb üszők a bikákkal együtt egy csordában, mig a két évnél fiatalabbak elkülönítve külön csordában, továbbá az egy évesnél idősebb mén csikók és a félé résnél idősebb bika-borjuk a közösben nem legeltethetők. Szabadi nem lett kishuszár. Kedden délelőtt egy urías ruházatú 14 éves szepegő fiút kisértek a kétegyházi csendőrök komor szuronyfedezettel a gyulai főszolgabirósághoz. Nem valami főbenjáró bűnt követett el, csak egy kicsit megszökött Újpesten lakó szül itől, ahol különben a polgári iskola III. osztályát kerülgeti. A kis Szabadi Lajos az imént kezdődött iskolai évben különösen nem tudott bftle- nWegedni a tanulásba. Egyik társával, Budincki Bélával sokat tervezgették, hogyan szabadulha'nának meg az iskola nyűgétől. A földrajz-órán hallották emlegetni Mezőhegyest, amely állami méntelepéről hires. Már pedig ők nagy kedvelői a lovaknak. Arról is hallottak hogy magukforma legényeket is felvesznek ott lovásznak. Ez az eszme tetszett nekik leginkább. Elhatározták, hogy felcsapnak kishuszár- nak. Hétfőn reggel hazulról iskolába távoztak, csak- | hogy iskola helyett a pályaudvarra mentek és jegy | nélkül beültek a déltájban induló aradi személy- i vonatba. Nagy ügyességgel utazhattak, mert a jegy- ! vizsgáló kalauz figyelmét elkerülték. Budinckit SzoN , nők táján elfogta a honvágy, mert ott szó nélkül faképnél hagyta utitársát s visszautazott. Csabán túl már Szabadinak is határozottan pechje támadt, mert a kalauz a jegye iránt kezdett érdeklődni Mivel a fiú nem volt képes a kíváncsiságát kellőképpen kielégíteni, a kétegyházi állomáson leszállították a vonatról. így a fiúnak minden álma. mit a kishuszári életről elgondolt, egyszerre rombadőit. Fajó szívvel látta be, hogy ő is a rossz pénzviszonyok áldozata. Az állomásfönök a »schwarzoló« utast átadta a csendőröknek. A gyulai főszolgabiróságnál aztán már másnap megkapta a szabadjegyet a hazautazáshoz és szökése után 36 óra múlva ismét átléphette a szülői otthon küszöbét. És még mondja valaki, hogy nem gyors a békésmegyei közigazgatás ! Halálos szerencsétlenség a vonaton. Valahonnan Zentárói került erre a vidékre két munkás: Bibusz Antal és Bibusz Gergely, a kik e hó 18-án Füzesgyarmatról Békésre utaztak. A motorra Bibusz Antal ittas állapotban szállott fel és mert éppen e miatt jól esett neki a hüs levegő, kint tartózkodott a kocsi perronján. Madarász megállóhelyhez közeledve egyszer csak Bibusz Antal, máig is ismeretlen okból, kinyitotta a perron ajtót s lelépett a felhágó deszkára,
