Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-20 / 42. szám

1 XLIV. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évrt ......... 10 K — f Fé l évre... ... ... 5 K — f Évnegyedre ... ._ 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Gyula, 1919. október 30. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. 43. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Magyar élhetetlenség. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület hivatalos lapjában nem régiben panaszolta el egyik gazda, hogy mikor legutóbb Svájcban járt tenyészállatokat beszerezni: siementhali teheneket és apaállatokat, egyuémelyik állomá­son két-három Magyarországból származó bor­jukkal telt vasúti kocsit fedezett fel. Az élelmes svájciak tehát innen viszik ki nagy részét nö­vendék korában azoknak az állatoknak, amelye­ket felnőtt korukban mint eredeti svájci tenyész- anyagot sóznak a magyar gazdák nyakába.. Igaz-e ez a dolog, azt hirtelenében meg­állapítani nem tudjuk. De hogy sok benne a valószínűség, azt számtalan hasonló példa erő­siti meg. így vagyunk pl. a komlóval is. A magyar komló nem kell a sörgyárosoknak, kény­telenek vagyunk kivinni a komlót Csehországba és az ottani piacon értékesíteni, amelyet termé­szetesen a közvetítőktől a magyar sörgyárosok vesznek össze csehországi komló gyanánt. így vagyunk az uborkával is. Znaim városát már évek óta Nagykőrös látja el uborkával, amit a znaimiak besavanyítanak s ötször annyi árért, mint ahogy a nyers terméket vették, eladják a magyar fogyasztónak. Beszéljünk-e arról, hogy mennyi magyar gyümölcs vándorol ki idegenbe, amely aztán cukrozottal], vagy befőtt formájá­ban mégis csak visszakerül hozzánk, de termé­szetesen a nyers anyagnak 5-6-szoros áráért. Mikor a tulipánmozgalom fénykorát élte, vajjonjki szállította nekünk a legtöbb tulipán­jelvényt? Bécs városa! Pedig a tulipánjelvény valóságos kötelezvényszámba ment, hogy annak viselője csakis magyar iparcikket vásárol. íme ezek a példái a magyar élhetetlen­ségnek, értékesítési, egyben termelési viszonyaink rendezetlenségének. Most, hogy a Balkán államok mozgolódni kezdtek, egy csomó bolgár kertész hagyta itt az országot. Mi lett ennek a következménye? Hogy a nagyobb városok piacain hirtelen fel­szökött a zöldség ára, sőt egynémely helyen valóságos zöldséginség ütött ki. Ha valami ide­gen nemzet fia hallaná ezt, a szemünk közé kacagna. Hát a magyar ember, a magyar gazda tényleg olyan élhetetlen, hogy még a szántó­földjéből is egy idegen nemzetfia gyűjt vagyont? Azt is tudja mindenki, hogy Magyarorszá­gon rengeteg paprika terem, de ha nekem, mint nagykereskedőnek szükségem volna egy vasúti kocsi rakomány paprikára, kénytelen lennék azt Bécsben megvenni. A budapesti csemegeüzletekben métermázsa- számra látunk tiroli almát, amelyért hihetetlen árakat elkérnek a kereskedők. Vájjon nálunk nem terem elég alma? S ami almánk nem eléggé finom, nincs olyau jó, mint a tiroli alma? Sok­kal jobb, de a magyar élhetetlenség úgy hozza magával, hogy mi mindent drágán veszünk és olcsón eladunk. Vájjon mi ennek a következménye? Az, hogy napról-napra szegényedünk, ami természe­tes dolog is, mert aki többet költ, mint ameny- nyit keres, annak előbb-utóbb tönkre kell mennie. De hát vájjon hol keressünk erre a beteg­ségre orvosságot? A mi nézetünk szerint ezen a bajon nem segit más, mint a szervezkedés, a szövetkezés. Az élhetetlenség a gyöngeségnek a jele. Már pedig a gyöngeségen másként segíteni, mint a szétforgácsolt apró erők tömörítésével, nem igen lehet. Első sorban a gazdaközönsóget kell alkal­mas szervezetekbe tömöríteni, gazdakörökbe és szövetkezetekbe, amelyek unos-untalan szeme elé tárják, hogy mennyire becses a magyar föld­nek minden terméke. Gazdaköröket, szövetkeze­teket kell minél nagyobb számba alakítani, amelyek megtanítják a népet a kereskedelmi alapismeretekre, a kétszer-kettő négyre, amelyek világosan a szeme elé tárják azt a keserves utat, amit egy-egy terméknek meg kell tenni, amig a termelőtől eljut a fogyasztóig. Ki kell nyitni igenis a nép szemét, nevelni kell a né­pet, alkossunk minél több olyan szervezetet, amelynek feladata az alsóbb társadalmi osztályok gazdasági nevelése. ___T Á R C A­JL lkony. A kis szobában estalkonyi árnyak . . . Anyám mereng a régi karosszékben / Mindig csak áldó, drága két keze Egymásba kulcsolódva az 'ólében. Kis csipke fejdisz őszülő haján . . . A szenvedés hajol le a szivére . . . Gondfelhők nemes tiszta homlokán . . , Álmok suhannak álmodó szemére 1 Álmok suhannak álmodó szemére , . . Lehunyt pillája néha-néha rezdül . . . Zenél az óra . . , Ódon melódiák Szállnak zsibongva a szobán keresztül. Álmok suhannak álmodó szemére . . , Szálbiak, röpködnek halk melódiák. Kis asztaláról illatot lehelnek Feléje hervadt, fehér violák. Álmok suhannak álmodó szemére . . . Ilyenkor rólam álmodik, tudom! Rólam, ki távol messzeségbe tőle Nagy idegenség utait futom . . , A kis szobában estalkonyi árnyak . . . Anyám mereng a régi karosszékben. Mindig csak áldó, drága két keze Egymásba kulcsolódva az Ölében. N Egymásba kulcsolódva a keze ... Kórülszálldossák fehér lepkeszárnyon Imádságom, lelkem sok gondolatja . . . Az 0 nevével van csupán tele A lelkem sok-sok fehér tiszta lapja . . . Rácz Etua. Refleksziók. Egy evangélikus lelkésznek a vármegyei köz­gyűlésen elhangzott beszéde. Békésvármegyének t. hó 10-én tartott törvény- hatósági közgyűlésén Jeszenszky Károly megye­bizottsági tag szóvá tette Kovácsy Kálmán evang. lelkésznek azon parlamenti szereplését, amelylyel gróf Tisza Istvánnét és egész családját megátkozta. Napirenden voltak 7orontál és Zemplén vár­megyék köriratai a politikai helyzet megítéléséről. Az állandó-választmány tudvalevőleg azt java­solta, hogy a törvényhatóság fejezze ki sajnálatát a parlamenti események felett s jelentse ki, hogy a kormányt a parlamenti béke helyreállítására, a ház munkaképességének biztosítására és a haza érde­kében kívánatos reformok keresztülvitelére irányult törekvésében támogatni kész. Ezzel szemben Haviár Dániel volt országgyű­lési képviselő azt inditványozta, hogy a vármegye szavazzon bizalmatlanságot a kormánynak s az el­követett törvényszegésekért kérje annak erős meg­rovását. E két javaslat, illetve indítvány körül folyt a heves, koronként szenvedélyes közbeszólásokkal tarkított vita — egész délig. A vita vége felé Jeszenszky Károly mezőbe- rényi evang. lelkész szólalt fel. Azt mondta, hogy ha a magyar nemzetnek csupa jó barátai volnának és az a *husz millió

Next

/
Oldalképek
Tartalom