Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-04 / 31. szám
3 Békés 1912. augusztus 4. hét olyan törvényt hozni, hogy a munkaadó szétossza munkásai közt az utolsó fillérig mindazt, ami őt jogosan megilleti. A munkabér tehát csak akkor lesz nagyobb, ha a föld többet jövedelmez. A több jövedelemnek a titka, a több munka, a jókedvű munka, a szorgalom. Ha a munkás igyekezettel végzi dolgát és jókedvűen, fáradozásainak mindenkor megtalálja a gyümölcseit. A lanyha és kedvteleu munka az rendszerint jutalmazatlanul marad. Ezt keli jól^megfontolni s ha a szántóföldeken felhangzik újra a régi vidám nóta, ha újból visszatérünk a jókedvű aratóüunepekhez, a melyekeu együtt vigadt a munkás a munkaadóval, akkor bizonyosak lehetünk arról, hogy bekövetkezett az az üdvös változás, amelytől függ az egész ország népének a boldogulása. Pedig ennek a változásnak be is kell következni, mert hiszen a magyar nép mindig józan gondolkozásu volt, a kisértő szavaknak csak ideig-óráig ült fel, egy bizonyos idő múlva a jobb belátás mindig úrrá lett fölötte. Fundamentum nélküli házak. B. lapjuk VII. 2L iki száma »Fundamentum nélküli házak« címen hozzánk intézett vezércikket közöl, melyre az »audiatur et altera pars« elvénél fogva van szerencsénk a következőkben válaszolni: A Galilei körnek a cikkben említett kiáltványáról ugyan tudomásunk nincsen, mindazonáltal a vélemények helyes irányítása céljából szükségesnek tartjuk arra reflektálni. Az egész cikknek tónusát, nívóját ez a bekezdés adja meg: fDe vájjon van-e alkalmasabb kiinduló potit a múlt ismereténél, s van-e jobb nyugvó pont, mint az erkölcs, az Istenben való hűl Hiszen még a legmegátalkodottabb (sic!) galileista is — különösen, ha valamilyen szigorú tanár faggatja - fel szokott a lelke mélyén sóhajtani; Uram Isten, csak most segits! Hogy lehet tehát kétszínűség nélkül tagadásba venni a vallástan, a vallás szükségességét ?« Ezt szóról—szóra irtuk ki az illető vezércikkből Már ez a kis idézet is mutatja, mennyire nem lehet ezzel a cikkel komolyan foglalkozni, de jó legalább a józan itéletü közönség figyelmét felhívni egyetlen újságunk nívójára. Mert ugyan nem örülne a vallás, ha az volna egyetlen indoka és védelme, hogy még — Hogy történt az a verekedés ? — kérdezte Baumann járásbiró Kovács Adolf biztosítási ügynöktől. — Micsoda verekedés ? — Az a verekedés a Lukácsfürdő terraszán — Nem volt ott,' kérem, semmi verekedés, hanem én Spitzer urat egyszerűen pofonütöttem. Kijelentem azonban, hogy én ezzel Spitzer ur egyéni tisztességét nem akartam érinteni — Miért inzultálta tehát ? — Miért? Mert úgy füllentett, mint egy Háry János s azzal engem, aki ideges ember vagyok, egészen kihozott a sodromból A pofonnal tehát részint a közérdeknek, részint az egészségemnek tartoztam. — Miféle közérdekről beszél ön ? — Én abban, kérem alásan, a közérdek súlyos megsértését látom, hogy valaki olyan ábrázattal, mint amilyent Spitzer urnák van szerencséje viselni, azzal dicsekszik, hogy ő Wekerle miniszterelnök urnák bizalmas barátja. Nem engedhetem, hogy a miniszterelnök urat nyilvánosan kompromittálják. Ha Spitzer ur meg akarta mutatni annak a két hölgynek, hogy neki milyen előkelő összeköttetései vannak, mondhatta volna például azt, hogy per tu barátja a Tiller Mór főkonzul urnák. Ez is nagy tisztesség s senki sem fogja érte irigyelni. De ő nem adta alább egy miniszterelnöknél s ezt az én idegeim el nem viselhették. Tetszik most már látni, hol van itt a közérdek ? A biró csupán egy magánjellegű pofont látott fönforogni s Kovács Adolfot ötven korona pénz- büntetésre Ítélte. Kovács felebbezett, mert úgymond, azzal tartozik a közérdeknek s a becses egészségének. a legmegátalkodottabb galileista is, különösen, ha valamely szigorú tanár faggatja, fel szokott a lelke mélyén sóhajtani: Uram Isten, csak most segits! Szép kis apologetika! . . . De ugyanily naiv hangú ez a cikk elejétől végig. A mai korhadt, mindenki által sutba kívánt és elavult tanrendszert például a következőkép védi: »Ilyen felhívásokat kibocsátani szent joga van minden egyes körnek, amelynek elvégre legfőbb éltető eleme a tagdíj. Ahhoz azonban alig hisszük, hogy joga volna egy csomó — bátran kiírhatjuk — éretlen ifjúnak, hogy oly merész kritikát mondjanak (»csomó« után egyes szám áll. . .) a középiskolai és egyetemi nevelésről, mint amilyen a felhívásban bent foglaltatik. A Galilei kör szóról-szóra a következőket mondja: »Elmúlt korok fölösleges, sokszor hazug ábrázolása, holt nyelvek haszontalan gramma- tizálása, az egyház zavaros teremtés történetének értelmetekre való erőszakolása, ez a középiskola munkája. Beszél ezenkívül a felbivás a vallásoktatás értelemzavaró munkájáról, szóval a Galilei körnek nincs szüksége történelemre, nincs szüksége vallás és erkölcstanra, nincs szüksége a klasszikus nyelvekre. Ezek mind csak az agyat butítják, az értelemnek és lélekuek igazi nevelői a Galilei kör szerint a pozitív tudományok « Nem tudjuk, mi köze a lelki műveltséghez a tagdíjnak, hiszen minden egyesületet a tagdíjból tartanak fenn, amint minden (?) újságnak is fő éltető eleme (?) az előfizetési dij, csak arra kérjük a t. cikkíró urat, kérdezze meg egy pár müveit úri embernek, ptdagógusnak, akár volt tanárainknak (nem egy csomó éretlen ifjúnak) véleményét a mai középiskolai és egyetemi nevelésről. Ha a Galilei kör kritikáját csak merésznek, akkor ezen férfiaknak a véleményét egyenesen vakmerőségnek, lázadásnak fogja tartani. ügy látszik, a t. cikkíró ur nem hallott évtizedes törekvésekről, melyek érett tanügyi férfiak, sőt hivatalos körök részéről folynak az iránt, hogy a mai, középkorból fennmaradt és odavaló tanrendszert egy újabb, haladottabb, frissebb, modernebb rendszer váltsa fel. Téved a t, cikkíró ur, ha azt hiszi, hogy csak a Galillei kör szerint a pozitív tudományok az értelemnek és léleknek igazi nevelői, mert nincsen középiskolát végzett, vagy ha nem is végzett, de legalább valamennyire müveit ember, aki csaták és királyok történetének tanítása helyett nem az egyes korok szellemi áramlatai fejlődésének, a közgazdaságnak és közművelődésnek tanítását — a halott klasszikus nyelveknek nyolc éven keresztül, mindennap való tanítása helyett inkább a német és francia nyelveknek és a természettudományoknak tanítását, egyáltalán a mai régiségtani, ó-irodalmi, grammatikai rendszer helyett nem egy újabb, modernebb, korszerűbb, a természeti és társadalmi tudományokat kultiváló, szóval az életre nevelő tanítási rendszert óhajtana és találna helyesnek, szükségesnek. Téved a t. cikkíró ur, ha azt hiszi, hogy az iskolai történelem, vallás és erkölcstan és klasszikus nyelvek tanítása mindig a régiben fog megmaradni, mert hiszen, mint már Galilei is megmondotta, mégis mozog a föld (amely igazságon az sem változtatott semmit, hogy hirdetőjét az Egyház kiátkozta érte), m-rt hiszen mint mindenben a világon, minden intézmény, minden társadalom, minden . egyed életében, egyszóval mindenben-mindenoen I folytonos, szünetnélküli és állaudó f-jlődés, evolúció van, úgy az iskolák és tanitásrendszerek sem képezhetnek ez alól kivételt. A »Békés« abban a kedvenc eszmében tetszeleg magának, hogy «a Galilei körnek nincs szüksége történelemre, nines szüksége vallás és erkölcstanra, nincs szüksége a klasszikus nyelvekre«, „p idig a kiáltványnak a cikkben idézett része az elmúlt koroknak csak »fölösleges, sokszor hazug ábrázolása,« a holt nyelveknek csak »haszontalangrammatizálása« ellen b szél, tehát e tárgyak tanításának csakis a rendszerét, az előtérbeni állását helyteleníti, mint olyan férfiak is, akik nem ^abszolút tekintély nélküliek,« ha már a Békésnek okvetlen tekintély kell. A Galilei kör névtelen és éretlen »fiatal főiskolai hallgatód tagjai (sohasem hallotta hírét a cikkíró ur Pikier Gyulának, Fáber Oszkárnak, Kunfi Zsig- mondnak, Jászi Oszkárnak, Schwartz Gyulának, vagy épen Wilhelm Ostwalduak ? . .) nagyon jól tudják azt, hogy legnagyobb szükségük van »elsősorban is a tanulásra, az ismeretek elsajátítására, amellyel egyedül válthatnak jogot arra, hogy kritikát mondhassanak megismert igazságok felett« s mivel ezt jól tudják és felismerték a más mai tanrendszer tarthatatlanságát, azért vesznek részt »azokon az előadásokon és tanfolyamokon, amelyeket a kör időnként rendez, hogy az ifjúság az igazi haladással, az igazi műveltséggel me gismerkedhess ék« és ezért műkődnek és munkálkodnak mindenben a Descartes, Spinoza, Leibnitz, Fichte, Kant, Hegel, Goethe, Comte, Spitzer, Renan és Madách szellemében, a felismert evolúció nevében, mely alól nem képez kivételt a vallás es a valláserkölcstan oktatása sem Mert bármennyire is nem kívánatos ez némelyekre nézve, mégis kérlelhetetlenül eljön az az idő, melyben a »Galilei« kör szerint az emberiségnek nem lesz dogmája, nem lesz csalhatatlan pápája, nem szórnak átkot, nem fenyegetnek pokollal és nem csalogatnak menyországi, tulvilági élvezetek reménységével, amikor a valóság tökéletes megismerésére törekszenek ; akkor elkövetkezik, hogy a vallás, a hit, kinek-kinek egyéni ügye lesz, a szabad gondolat diadalát ünnepli, boldoggá teszi az egész emberiséget és megvirrad !.. .» Tudjuk, hogy a galileisták semmiféle vallási szervezethez (vallás, vagy felekezet) nem tartoznak, mert az egyéni vallást, az egyéni hitet tartják jogosultnak és hisszük, szent meggyőződéssel valljuk, hogy a mi egyéni hitünk a tudáson, a megismerésen alapuló egyéni vallásunk van olyan erős fundi- mentum az élet számára, mint a szentimrések vagy Zsidó-ifjak .köre, Bethlen Gábor-kör stb. (E'.en körök kiáltványairól nincs tudomása a Békésnek ? Vagy nem közli le ezeket?,) dogmákon és pápai huesu- kerekedéseken alapuló kinyilatkozlatásos csoda hite. Ne féltsen tehát bennünket a t. cikkíró ur a »galileisták maszlagjától« (a szentimrések és a többi alapnélküii fundamentumok mézes maszlagjával szemben), a tudás és becsületes munka vallásától, mert igaz, igaz, hogy a valláshirdetőknek közös sorsa, hogy mint »éretlen ifjakat, kinevetik« őket és vidéki, sivár ürességü újságok szerint a »gyenge értelmű emberek (?) feltűnni akarván vigyorog elő minden ténykedésükből,« de hát ki hallja megj az ilyen újságok véleménynyilvánításait és az ilyen kinevetők nevetéseit? . . Ajánljuk a t. cikkíró urnák, hogy egyszer, ha elfoglaltsága megengedi, utazzék el Franciaországba, amely ország nem az »éretlen ifjak« országa, hanem Európa tanítómestere és legműveltebb állama és tanulmányozza az ottani tanrendszert, ahol »vallás- erkölcs« helyett erkölcstant, csata történelem helyett műveltség-történelmet tanítanak és templom helyett színházakba és felolvasásokra járnak az emberek, akik ha az istenüket keresik, már ép úgy megtalálják azt a pap közvetítése nélkül is, mint mi a pap közvetítésével, mert az emberi léleknek valóban szüksége lévén nyugvópontokra, azt épugy megtalálhatni a munka és a jól végzett kötelesség érzetében, mint az ókori történelemben és az időnkénti böjtölésekben. (Akkor is, ha a francia Institute konzervatív és ha nagy klerikális lapjaik vannak még.) Cikkíró ur, Franciaországot követni szokták a többi országok! . . De nálunk előbb még a műveltség terjesztésére van szükség. Nálunk még a Galilei mondását sem ismerik eléggé és hogy mennyire szükség van ennek a mondásnak állandóan felszínen tartására, az t épen az ilyen cikkek mutatják legjobban. Es mégis mozog a föld ! Gyula, 1912 julius 25. Több éritségizett helyett: Erdész Imre. »Az audiatur et altera pars jogcimén készséggel közöljük a fenti sorokat. Julius 21-iki cikkünket azonban teljes mértékben fentartjuk. Csupán két észrevételre szorítkozunk. Az egyik az, hogy mi sem állott és áll tőlünk távolabb, mint hogy a középiskolai pedagógiát a magunk részéről tökéletesnek tartanánk. Ellenkezőleg, elismerjük, sőt több Ízben magunk is kifejezést adtunk annak a nézetünknek, hogy a középiskolai oktatás sok tekintetben gyökeres reformra szorul. Az érettségizők legyenek róla meggyőződve, hogy a reform szükségét illetőleg ugyanilyen meggyőződésben van velünk együtt minden konzervatív gondolkodású egyén is, akiket különben a meggyőződésnek óceánja választ el a Galileisták törekvésétől, amelyeknek megvalósulása ezer- szerte nagyobb veszedelem volna, a létező s senki által tagadásba nem vont bajoknál. A Galileista ábrándokra bátran elmondható, hogy »medicina pejor morbo.« A másik megjegyzésünk, hogy Francia- országtól sok mindent irigyelhetünk ugyan, de egyet semmi esetre sem és ez: a tanrendszere, mely ha sokáig fennáll és tart még, valóságos katasztrófába sodorja az államot és a társadalmat egyaránt. Tanügy. Kinevezések. A vallás- és közoktatáségyi miniszter Ujházyné Abafi Erzsébet oki. tanítónőt a gádorosi, Zsáry Dánielt a békéscsaba-taayai, Dobozy Jenőt az orosháza-tanyai, Szentmihályi Irmát a be- lényes-sonkoiyosi állami elemi iskolákhoz rendes tanítókká kinevezte. Átbelyezések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a Kulitzy Nándor elhalálozásával megüresedett gyula-belterületi állami elemi iskolai tanítói állásra áthelyezte Balassa János pusztavészirtványi állami elemi iskolai tanitót; a békéscsaba-erzsébet- helyi állami elemi iskolához pedig áthelyezte Péterfy Sándor hódmezővásárhely-tanyai állami elemi iskolai tanitót.
