Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
3 Békés 1912. január 6. Írek. Lapunk mai száma a mai napra eső Yizkereszt ünnep miatt a szokott időnél egy nappal hamarább, vagyis vasárnap helyett szombaton reggel jelenik meg. Az országgyűlési képviselöválasztók száma a vármegyében az 1912. évben. A gyomai választókerületben az 1912. évre megállapított névjegyzék szerint az országgyűlési képviselöválasztók száma 5008, vagyis az 1911. évi választók számához viszonyítva mindössze 13-al több. Ellenben az orosházi választókerületben 5431 választó van összeírva, ami az előző évihez viszonyítva L1 -el kevesebb. Gyulán az 1912. évre 2106, Békéscsabán 2781, Szarvason 1782 és Békésen J2190 választó van felvéve, az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékébe. Gyulán 38-al, Békéscsabán 185-el szaporodott, mig Szarvason 81 el és Békésen 56-el fogyott a választók száma. Kéry Gyula, vármegyénk főispánját városunkból és a vármegye minden községéből, a lapunk múlt heti számában általunk tolmácsolt óhaja után is oly nagy számban részesítették újévi üdvözlésben, hogy azokat egyenként képtelen viszono/ni Lapunk utján fejezi ki tehát mindazoknak, akik őt jókívánságokkal megtisztelték, hálás köszönetét és szívből fakadó viszontüdvözlését. A múlt évi ügyforgalom a vármegyei központban. A múlt évben beérkezett és beiktatott az alispáni iktatóba 23864 ügydarab, a kihágási iktatóba 704 ügydarab. A közigazgatási bizottsági ügydarabok száma 3465, a kihágási ügyek száma pedig 704 volt. Ezek szerint az összes ügyek száma 29530-at tett ki. Mivel pedig az 1910 évben 28141 darab érkezett, ennélfogva az emelkedés /jyp. Ez a körülmény is amellet bizonyít, hogy a vármegye által kért negyedik aljegyzői állásra feltétlenül szükség van. A vármegyei árvaszék ügyforgalma : a múlt évben beiktatott az árvaszéknél 24158 ügydarab, mig az 19'0. évben 22963 volt a beérkezett ügydarabok száma. Emelkedés tehát 1195. Csendőrseg beosztása A debreceni parancsnokság által megküldött kimutatás szerint Békésvármegyében van 21 csendőrőrs, amelyeknek létszáma 43 gyalogos és 57 lovas csendőrből áll. A csendörségnek századosa Sigmond Lázár, főhadnagyok : Preszly Lorand és báró Diószeghy Tibor. Alapszabályok jóváhagyása. A földművelésügyi miniszter a szarvas-kákai puszta közös legelő birtokosságnak, mig a belügyminiszter a szarvasi függetlenségi gazdakör alapszabályait megerősitette. Uj tartalékos hadnagyok. A hivatalos lap közli, hogy január 1-től a Gyulán állomásozó 2-ik honvédezredhez Jaczina István és Szarnék Emil zászlóso kát kinevezték tartalékos hadnagyokká A képviselőtestület — mint lapunk múlt heti számában már megírtuk — december 30-an, szombaton délután dr. Lovich Ödön polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, a képviselők élénk részvétele mellett. A közgyűlésen két ügy keltett nagyobb, sőt szenvedélyes vitát. Az egyik a közigazgatási bíróságnak a vadászbér-jövedelmek tárgyában hozott és lapunkban már közölt határozata volt, amely végrehajtás esetében pótköltségvetés készítését és 29000 korona kiadásnak megfelelő városi pótadó-emelését vonja maga után. De nagy bökkenő van a dologban. A közigazgatási bíróság ugyanis nemcsak azt mondotta ki, hogy a vadászati bérjövedelem a földtulajdonosokat illeti voltaképen (ami fölött soha senki sem volt kétségben), hanem kimondotta azt is, hogy a bérjövedelmek reparciá- lása kivetése, nem a város, hanem az érdekeltség kötelessége. Ez pedig olyan bonyoluB dolog, hogy csaknem sebolsem Ízlik az érdekeltségnek ennek a véghez vitele, annal kevésbbé, mert ha megtalálnák is a reparciálási kulcsot és ez a kulcs igazságos és ami fődolog, minden jogos érdeket kielégítő is volna, olyan nevetségesen kis összeg jut a módosabb gazdáknak is osztalékul, amelyért seholsem tartják érdemesnek a bonyolult, fárasztó és felelősséggel is járó reparciálást lebonyolítani. Ez a magyarazata annak, hogy Gyulánál sokkal nagyobb határok föld- mi vés osztálya, hogy többet ne említsünk: Békéscsaba, Szarvas, Békés, sőt határozott tucomásunk szerint a százezer holdon felüli Debrecen, Szeged, Szabadka stb. városok földmives-osztálya is repar- ciálás helyett közpénztári jövedelemnek tűri a vadászati bérösszegeket, megelégedvén azzal, hogy ezáltal városi pótadójuk legalább is oly mérvben csökken, mint amily mérvben a vadászati bérjövedelem egyénenkénti felosztása révén részesednének. Gyulán még különleges is a helyzet. Itt ugyanis a vadászati bérjövedelem zöme az igazságnak megfelelően anélkül is a város kózpénztárát illeti, még pedig azért, mert a legnagyobb bérjövedelem az úgynevezett I számú vadászterület után folyik be. Ennek a magyarázata pedig az, hogy a város erdei eme területbe esnek és a nagy bérjövedelmet tulajdonképen az erdő kedvéért fizetik a mindenkori bérlők. Az igazság követelménye tehát, hogy az I. számú terület bérjövedelmének túlnyomó része a közpénztárt illesse, és ugyanezen I. számú vadász- terület sikföld tulajdonosai csupán olyan arányban részesü jenek a haszonbérből, mint aminő arányban a többi dűlők sikföld tulajdonosai, nevezetesen a kispiliek, pejrétiek stb. részesülnek. A képviselő- testület egyébként akként határozott, hogy a repar- ciálás az érdekeltség költségére készíttessék el, ami mellesleg mondva nem felel meg a közigazgatási bíróság ítéletének, mert ez nem úgy rendelkezik, hogy az érdekeltség költségén, hanem az érdekeltség által készítendő el. És ha az érdekeltség a reparciálást el is készítené és előterjesztené, akkor minden érdekeltnek és ezek között elsősorban a város, mint föld- és erdőtulajdonosnak jogában álland a reparcialási munka helyessége és igazsága fölött kritikát gyakorolni és esetleges sérelmei ellen jogorvoslattal élni. A közgyűlésnek fenti határozata tehát a helyzet mai stádiumában egyáltalában nem hajtható végre — A másik, még szenvedélyesebb vitát provokáló tárgy a Dntkay-ügy volt, amely azért került tárgyalás alá, mert Dutkay Béla nyugalmazott polgármester kérvény alakjában konkrét ajánlatot tőn az ügy befejezésére vonatkozólag. A belügyminiszter a vonatkozó fegyelmi ügyben ugyanis tudvalevőleg kimondotta és megállapította, hogy Dutkay Béla a hivatali szolgálati ideje alatt általa felvett némely összegeket saját céljaira nem használta fel, hogy hűtlen kezelésről szó sem lehet és hogy Dutkay a kérdéses összegeket bár törvényszerű felhatalmazás nélku 1 és tagadhatatlauul jogtalanul is, de jóhiszemüleg, saját belátása szerint külömböző közcélokra fordította. A közgyűlésen heves kifakadások történtek az állandó választmánynak, a méltányosság és emberi érzületen alapuló javaslatával szemben, de a közgyűlés többsége és ezek között döntőleg tekintélyes számban a földmi- ves osztály tagjai is névszerinti szavazás utján 54 szóval 33 ellen akként határoztak hogy az esetben, ha Dutkay Béla nyug polgármester a felmerült perköltségeket és a Léderer-féle hatszáz koronás végrendeleti hagyományt kiegyenlíti, — az odiózus ügyet b fejezettnek és elintézettn-k veszi. — Lndvig József pénztári tiszt választásának megsemmisítését kimondó közigazgatási bírósági Ítélet tudomásul vétetett s az állás betöltésére vonatkozó pályázati hirdetmény közzétételére a pilgármQster — Nono, — mondám — igy szokta azt a gazda! így, igy . . . Való, hogy igy De a tekintetös ur nem ismer engöm ! Reköttye András nem az az embör ! Aztán egy kis krákogás után hozzátette : — Azér', hogy' egy kis itallal érintöttem magam, nem jáccom el a böcsületöm ! Tudom én a tisztösségöt! Nini! — gondoltam — ez az ember nem is olyan kongó, mint az első szemvetésre látszik Később aztán még alaposabban megváltozott a véleményem. Természetes, sőt agyafúrt fejti embernek mutatta be magát, ki fején találgatja a szeget.. . Mig a kertész ur töltögetett, ott maradtam a kertben s munka közben elbeszélgettünk. Azaz jobbadán csak ő beszélt, én hallgattam ; legfölebb, mikor úgy magába mélyedt, vetettem neki egy-egy ösztökélő, biztató szót. A nehéz életen, a keserves állapotokon kezdte. A drágaságon, aminek okát főként oda magyarázta, hogy sokan vagyunk; meg az igényeken . . . — ... Semmi sem jó már a regiből. Ma már több, cifrább, pántlikásabb, csipkésebb ruhákat viselnek, mint régön. Azokat is készen veszik, minden utcasarkon van egy-egy bolt, ahol árulnak . . . Sercentett egyet a barázdába. — ... Úgy a! Változik a világ ! De menynyire változik . . . Vastag szemöldökeit felrántotta a homloka közepére. — Ezelőtt kisöprüzték a hivalkodó, cifrálkodó fehérszömélyöket a határbú, ma mög nem is lyány, aki nem páváskodik. Még a legutolsó parasztilyány is úgy ki van ma már öltözve, pillangózva, hogyha talán-tán löhetségös volna, még a földre se lépne, hanem röpülne . . . A szemöldökeivel vetett egyet: — Kivált hogyha egy kis eső is esne ! itt egy-két nehéz szót ejtett az összes világi népekre, főként pedig a minden bajok forrására, a kormányra, aki összetett kézzel tűri ez áldatlan állapotokat. — Pedig csak egy szavába kerülne. Egy törvénybe, ami erős regula. Mindjárt fordulna a világ sora Hajhajozott, hümmögött, aztán meglógatta a fejét. — Az volt az igazi, amikor még három krajcár volt a tej iccéje, de ha utána járt az embör, hát kettőér' is kapott; oszt csak jobb volt az, mint a mostani tiz krajcáros ! Dohogott, dörmögött. Ez is rossz, az is Nem lehetett kivenni, hogy mire céloz. Harapdálta a szókat. Mikor az utolsó tőt is behúzta, ráintett a főidre. — Már a föld is egészen mögváltozott. Ez is tele van nehéz nyavalyával. Pedig mindig erősebb munkát kap. Gépek hasogatják, forgatják . . . Vagy hogy éppen azért ? Aztán a gabona is ! Egyiket egy, a másikat más bántja. Régön hire se volt. Olyan finom most már a földi növény, hogy amint egy kis köd, vagy csipős szél éri, hát menten összeesik. Vége. Ma még valami, holnap semmi. A szőlőnek mög elég egy lehelet. Azelőtt mögkapáltuk, igy úgy bekötöztük, oszt annyi termött, hogy a gazda nem tudta hova szűrni Még ingyen is löhetött kapni a karcost . . . Legyintett a kezével — Most mög egy liter bor, aki finom, egy korona De még ha finom volna! ? Lőhet ugyan kapni negyven krajcárért is, de az nagyon savickás. A bakót felkeritette a hátára,- miközben tovább szőtte a fonalat, hogy annál világosabb, tisztább képeket rajzoljon elém. Rajzolt is, amennyiben az italok legmérgesebbikét vette elő — A pálinka ? . . Behunyta a szemeit; nyelt egyet, miközben a vére megbizsergett a sok szép, kivánatos emlékektől . . . — A pálinka ? . . Fölemelte a mutatóujját, azzal jelezvén, hogy most fontos szó következik.-- Abbu’ egy bádoggal volt két krajcár; de az olyan volt, hogy egy adag is mögkarcolta a belső részeket . . Most mög, ha három porciót bevösz az embör, hát annál jobban kívánja a többit . . . Megbillegtette az ujjait. — Ma már valódi kisüstit nem is lőhet kapni. Az csak olyan cégér Hazugság. Most más a divat . . . Vanília, köményes, diókeserü, császárkörte . . . Megbökte a mellét. — Neköm mongyák ? Hisz az mind egy lyu kon gyün ki Saját szömömmel láttam a depóban. Két embör horgya a vizet, egy mög a szeszt. Úgy mögy az egész akurátusan, mint a hivő körösztölő.
