Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

1912, január 6. 3 felhatalmaztatok. Gombos Mojsza kérelmére a köz­gyűlés a városerdő nyugoti oldalán a Fekete-Körös­től a vasúti őrházig vezető dülőut megnyitását el­rendelte, azonban az ottani földtulajdonosok által létesített Northon-kut költségeihez való hozzájáru­lást megtagadta, miután azt köztekintetek nem in­dokolják. Gyula városában letelepedett és itt illető­séget nyert gyulai lakosok által a városi szabály- rendelet szerint lakositási dijat fizetni kötelesek névjegyzékét az 1910. julius 20 án tartott közgyű­lés megállapította. A kirovott lakositási dijak ellen számos indokolt panasz érkezett be a városi tanács­hoz, amely panaszok következtében a dijak a pana­szosok nagyrészével szemben méltányosabbá j álla­píttattak meg a közgyűlés által. A cselédségi ruhá­zatok 1912. évi szállítására ifj. Jeszenszky Béla 2847 korona 90 filléres ajánlata fogadtatott el. A cselédségi csizmák szállítására Pomucz János aján­lata volt ugyan a legolcsóbb, mivel azonban a múlt­ban nem szállított a városnak kifogástalan minő­ségű lábbelieket, ajánlatát nem fogadták el A má­sik két pályázó Bakó György és Siflis István egyenlő ajánlatot nyújtottak be, kik közül sorshúzás utján utóbbinak juttatták a szállítást. A papirnemüek és írószerekre három közül Dobay János cég ajánlata mint legolcsóbb fogadtatott el. A tűzifa szállításra meghirdetett árlejtésre egyetlen ajánlat sem érkez­vén, a polgármester megbizatott, hogy a szükséges mennyiséget időről-időre a helybeli Braun és Czin- czár- cégnél szerezze be. Antalcczy Nándor és tár­sainak a D'ómény-uicának betonjárdával leendő ellá­tása, az úttest rendezése és az utca elnevezése iránti kérelmére kimondta a közgyűlés, hogy az utca még nem annyira fejlődött és forgalmas, bogy betonjárda építése indokolt volna, betonpalló létesítése iránt már előzőleg hozott határozatát azonban továbbra is fenntartja s az úttest rendezését a közpénztár terhére végrehajtja. Az utca nevének megváltoztatá­sát megtagadja, mivel ez a név teljesen megfelelő. A Dobay-utca páratlan oldalán felszedett tégla­anyagból megfelelő téglajárda építtetik. Néhai Lm- denberger István volt városi bordójelző három havi fizetése temetési költségekre az özvegy részére ki­utaltatott. Gálosi János vadszőlőtelepkezelő évi fize­tését 520 koronáról 600 koronára felemelték. Csete Gábor csürhekezelő pásztorbére 5 koronáról 6 koro­nára felemeltetett. A vármegye törvényhatósága megtagadta a gyula—gyulavári, gyula—nagypéli és gyula—eleki utaknak a községi közlekedő utak háló­Kiviszik a szöröncsétlent a folyóhoz, oszt bele­lökik ; mikor fölbukik, mögin belelökik, akko’ oszt mönnek haza . . . Nevettem a hasonlaton. A kertész urnák is elcsempült a szája széle. Azt hittem, hogy ráragad a jókedv, de csalódtam. Hirtelen összeráncolta a homlokát, kissé felém hajolt s csak úgy szikrázott szemeiből a gyűlölet, amint kimondta: — De hát mind ennek az urak az okai! — Ez kemény szó ám 1 — mondám. — De igaz ! -- vetette vissza. — Olyan igaz, mint isten az égben ... Az urak csinálják ! Sokatje entőleg megingatta a fejét. — Es nem is lösz ennek jó vége ! Én mon­dom, hogy nem lösz ! Merthogy a legerősebb kötél is elszakad eccő ! Még ha derótból van, akkor is ! Fölfelé jöttünk a kertből, miközben az öreg erősen fakadozott. — A zsírunkat mind kiszivattyuzhattyák; a vérünkbü is elvöhetnek egy-két litert, de mind nem lőhet ! Nem állhattam meg, hogy oda ne mond­jam neki: — Hát a pálinka! Mintha csak mellbe vágtam volna, úgy meg- tántorodott. Szemeit kimeresztette s lihegve ismé­telte a kérdést: — A pálinka ? Aztá nyolc-tiz lépést tettünk, mire megadta a feleletet : — A pálinka is az urak fifikája! Hogy elbó­duljon tőle az embör. Pedig nem kötik be vele a szömünket! zatába való felvételét. A közgyűlés helyeslőleg vette tudomásul, bogy a polgármester ezen serei mes ha­tározat ellen a kereskedelemügyi miniszterhez fe- lebbezett. A rendőrkapitányi hivatal javasolta a köz­gyűlésnek, hogy az Élővizcsatorna jegének haszná­latáért, illetőleg a jéghordás megengedéséért és partrongálásért bizonyos dijak szedése határoztassék el. A képviselőtestület a tanács javaslatával szem­ben az indítványt mellőzi, mert a díjszedés csak a fogyasztó közönség újabb megadóztatását vonná maga után. A városi tiszti nyugdíj bizottságba 1915 január 1-ig terjedő 3 évi megbízatással Sál József, dr. Ladies László, K Schriffert József, Ravai Gá­bor és dr. Martos József választattak be A Pomucz- féle telek eladása, valamint az Alsó-fehér-körösi ár- mentesitő társulat kérelme tulajdonjog bekebelezé­sére alkalmas okirat kiadása iránt, mivel a képvi­selők nem voltak jelen határozatképes számban, egy későbben összehívandó közgyűlésen lesz tárgyalva. A remetei ökörjárási parcellázási pénztár feleslege­ként mutatkozó 578 korona 86 fillér a parcellázás körül tevékeny munkát kifejtett Szemethy Imre, L. Kovács János, Magda Illés, néhai K. Ludvig József és Mundrucó Demeter városi tanácsosok jutalmazá­sára megszavaztatott. Több jelentéktelen apró ügy letárgyalasa után a közgyűlés este 7 órakor ért véget. A Csarnok S2ilveszter-estélye. A gyulai keres­kedők és kereskedő ifjak társulata évtizedek óta szokásos Szilveszteri estélyét ezúttal is megtartotta a »Komló« emeletén levő saját helyiségében. A mulatság látogatottsága, az utóbbi években rneg- szottnál valamivel csekélyebb volt. A tagok egy része idegenkedésének, távolmaradásának legfőbb indoka egyebek között, hogy az egyesületnek, amely nemcsak kereskedők, hanem a kereskedő »ifjak« gyűjtő nevet is címében foglalja, ezidőszerint nagyon kevés az »ifjú« tagja, ami egyúttal azt is jelenti, hogy kevés a táncos A meglevő fiatalság egyrésze nem hive a Fu tnak, másrésze nem érdeklődik a táncmulatságok iránt s igy a csarnoki estélyek régi kedélyességükből sokat vesztettek. Óhajtandó volna, hogy ez az állapot, rövidesen megváltozzék, hogy ne kelljen a fiuknak az apák szemrehányásait hallgatni, hogy »nem igy volt régebben, mikor én voltam legény«! A mulatság különben hajna'i négy óráig tartott. A jelenvolt hölgyek névsora a következő : Asszonyok : Abelesz Ernőné, dr. Bárdos Arthurné, dr. Biró Béláné, Blum Norbertné, Cincár Dezsőné, Fischer Békés __ Me grángatta a bakót a hátán s aztán szemre- hányólag mormogta : — Előbb mögszerettették velünk ócsón, most mög ihatjuk mérög derágán ... Hogy némileg kibékítsem az öreget a világ folyásával, azt mondtam : — Bizony, bizony, nehéz az élet! Érzi azt mindönki! Tagadólag ingatta meg a fejét: — Csak mi érözzük a nehéz terhöket, mi, a nincstelenök. Az urak nem is tuggyák, hogy mi az, mög nem is akarják tudni, látni. Nem. Pedig az világos, hogy egy nap süt mindnyájonkra! Az egy igaz isten napja, aki ítélni fog elevenek és holtak fölött. Megemelintette a kalapját. — ítélni fog a szentirás szavai szerint rötte- netös szigorúsággal . . . Megállt Fölrántotta a szemöldökeit — Volt idő, amikor a szentirást kivülről tud­tam . . . Már úgy a fontosabb passzusait. Ma is hajazok hozzá igy, úgy ... de hát felejt az embör. Aztán magyarázott. — A gróféknál mögkivánták a mindönnapi templomjárást- Az egész cselédség . . . Most is úgy van . . . Más nem is maradhat . . . Munka előtt is, munka után is. Legyintett a kezével. Nem mondta ki, hogy mit gondol, csak úgy mimikázta a hiábavalóságot. Majd nyomott, vontatott hangon hozzátette: — Azér’ én ma is möggyónok mindön hó­napban eccő . . . Mosolygósra húzódott az ábrázata : — Merthogy áldozás után a tisztelendő ur Dávidné, Goldmann Mihályné, dr. Keppich Fri- gyesné, Leopold Béláné, Leitner Menyhértné, Lin­denfeld Józstfné, Lőwy Sándorné, dr. Márkus Mi­hályné, dr. Martos Józsefné, Naschitz Samuné, Rosenzweig Hermanné, Reisner Zsanka, Schillinger Jakabné, Schillinger Lipótné, Spielmann Gyuláné,. Stern Lászlóné, Weisz Manóné (Nagyzerind), Weisz Salamonná, Kürschner Jenőné (Szeged). Leányok: Bárdos Margó, Fischer Kató, Feldmann Rezsin, Goldmann Erzsiké és Mariska, Goldstein Erzsi, Kö­röndi Mariska (Kolozsvár) Lindenfeld Lidiké, Langa Erzsiké (Gödöllő), Naschitz Rózsika és Irma, Sil­berstein Irénke, Schillinger Margit, Weisz Olga (Nagyzerind) Wertheim Katica (Ottlaka). Az Újvárosi Olvasókör régi hagyományához hiven, úgy anyagi, mint főleg erkölcsi sikerekben gazdag szilveszter-estélyt rendezett most is, a mely siker elérésében nagy része van a rendezőségnek. A »mulatni vágyó ifjúság« — amelynek cégére alatt mulatság rendeztetett — igazán kedvére kimulat­hatta magát, annyi bájos szép leány társaságában. A kedvező alkalmat alaposan ki is használták, s nem is a hajnali kakasszóra, hanem csak reggel 7 óra­tájban oszlott széjjel a kedélyes társaság. Az esté­lyen résztvettek : Asszonyok Alberti Lászlóné, Barta Ferencné, özv. Baudermann Jánosné, Benkő Jánosné, Bordé Istvánná, Bisitz Elekné, Csikós Istvánná, Csiszka Jánosné, Emszt Albertné, Glatz Jánosné, * özv Gres Antalné (Szeghalom), Iílich Sebestyénné, Jeszl Núndorné, Kálmán Istvánná, özv. Kis Ernőné, ; Major Istvánná, Makrai Sándorné, Martinék Istvánná, Monori Mihályné. Múlt Sándorné, Pammer Józsefné, Seres Ferencné, Somogyi Györgyné, Szegedy Gá- borné, M. Szabó Istvánná, Szelei Sándorné, Thurzó Andorné, özv. Vertán Józsefné, Verbőczy Jánosné, özv. Viliim. Jánosné, (Tolna), Vallner Károlyné stb. Leányok : Barta Jolánka, Bauderman Matild Benkő Annuska. Bisits Juliska Csicska Annuska, Emszt Erzsiké, Farkas Teréz, Glatz Ilonka, Gress Aranka (Szeghalom) Illich nővérek, Jeszl Olga, Kis Irén, Major nővérek, Makrai Dusi, Múlt Illonka, Pammer Jolán Pfaff Mariska, Szegedi Juliska, M. Szabó Mariska, Vertán Magduska, Verbőci Mariska, Vall­ner Berta, stb. A négyest 40 pár járta. Úgy a ren­dezők mint a felülfizetők fáradozásukért, illetőleg áldozatkészségükért ezúton is fogadják a kör veze­tősége hálás köszönetét. A farsang ez évben igen rövid lesz. Ma kez­dődik és körülbelül hat hétig tart, amennyiben í i mindig kiadat egy-egy könyeret. Jó, barna könyeret. j Házi sütésüt Két, három nap is elégségös . . . A kapa nyelvével megkopogtatta a földet s egész őszintén kimondta a véleményét: — Adhatna ugyan kettőt is, annyi tengör jö- vedelömbül! Röngeteg föld, pénz s oszt egymaga van rá. Én mög nyócadmagammal semmibű’! Egy könyér? Mi az neki? Semmi! Jártam eccő a kom- menciós fölgyin, Se vége, se hossza Nyóc, tiz asz- tag gabona. Egy hónapig csépli két gép. Száz em­bör verejtéközik körülötte. Ü mög csak ül az amlp- tuson. Összetöszi a két kezét. No, jó tud imádkozni! Hej, pedig nem jó ám azt józan fejjel látni, hogy egynek-egynek milyen jó mögy a sora mindön munka nélkül Nem jó, mer’ azt látva föltámadnak az embőrbe a plutók s egyre arra ösztökélik: „Eriggy, annak sok van, vögyé’ el tűle!“ Hiába mongya a tiz parancsolat: „Ne kívánd a te fele­barátodnak . . .“ Ki az, aki nem kivánnya ? Hiszön manapság mindönki a másét lesi . . . Nincs három embör ebbe a kis Európába, aki a tiz parancsolatot betartaná Nincs. De errű’ nem töhet senki, csak a boldog Isten ! Elment a kis ember, de a szavai itt maradtak, tanyát vertek á fejembe s folyton itt zümmögnek, zsongnak. Tépelődöm: mit is mondott? Ha a kertbe leballagok, szinte hallom, amint magyarázza : — Uj Messiás kellene már! Uj ! Aki megest átformálná a világot. Vagy a réginek a törvényeit betartatná; főként a tiz parancsolatot . . . Igen, igen ... Ha a tiz parancsolatot betartaná min- dönld, akkor nem lönne szükség se bíróra, se jegy­zőre ... de még papra se . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom