Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-10 / 50. szám

1911. december 10.

BÉKÉS

3

egyben felkérte e testületeket, hogy a folyó hó

8- ára Budapestre összehívott egyetemes ülésen iskolai jellegre való tekintet nélkül minél számosabban jelenjenek meg. Az igazgató bizottság egyhangúlag vette tudomásul a felhívást s az egész megyéből egybegvült bizottsági tagok értesítéseiből kiderült, hogy vármegyénkből körülbelül 100 tanító vesz részt az országos ülésen. Az országos szövetséghez hasonló értelmű felhívást bocsátott közre a biharmegyei tanítótestület elnöksége is, ez azonban

9- ikére biv össze ülést s ugyancsak Budapestre. Az igazgató bizottság azonban a felhívás felett napirendre tért, mert felfogása szerint a bihariak ülése nemhogy előmozdítaná a vajúdó kérdés rendezését, de az Országos Szövetség egyedül hathatós mun kaja sikerét is veszélyezteti, mint általában minden törekvés, mely bár egy célért küzd, de a tanítóság egyetemét megosztva véli kivívni a status jogos kívánságát. Varga János indítványára kimondotta a bizottság, hogy az országos bizottság ülésén bivafa- losan is képviselteti magat. Képviseletével Uhrin Károly elnököt, Brósz János és Farkas Gyula alel- nököket, Petz József főjegyzőt és Mészáros Gyula jegyzőt bízta meg. Király Dávidné ezek után a kisdedóvók országos egyesületének hasonló célú, de sikertelen eredményű üléséről számolt be, melyen ő is részt vett. A megyei óvónők nevében arra kérte a bizottságot, hogy a szövetség ülésén az óvónők nagy sérelmeit is hangsúlyozza. A bizottság magáévá tette az óvónőknek még a tanítókénál is súlyosabb sérelmét s met. bízta Brosz Sándor alelnö- köt, a i-zövetség igazgatósági tagját, hogy a kellő lépéseket a szövetség választmányában való felszólalásával tegye meg. A vármegyei egyesület alapszabálytervezetének összeállítására Farkas Gyula elnöklete alatt a békési tanítótestületet kérte fel a bizottság. örvendetes tudomásul vette az ülés, hogy a szeghalmi járáskor — mely éveken át alig adott életjelt magáról — e hó folyamán Farkas Gyula alelnök személyes buzgólkodására újra alakult, miért is a szervező alelnöknek jegyzőkönyvileg mondott köszönetét A békési járáskor egyik megüresedett igazgató tagsági helyet a tavaszi közgyűlésig ideiglenesen Gonda József békési községi tanítóval töltötte be a bizottság.

Uránia előadás. A főgimnáziumban a következő Uránia-előadás jövő vasárnap lesz. Tárgya: Ben-Hur.

Előadás a rádiumról. Scheffler Hermann drezdai fizikus e hó 4-én a gimnázium tornacsarnokában szép közönség előtt tartott előadást a rádiumról. Előadásában a csehországi bányákban található urán- szurokércek 1895-ben felismert azon tulajdonságából indult ki, hogy ezen ércből állandóan láthatatlan sugarak szóródnak széjjel, amelyek a sötét szobában

a fényérzékeny fényképező lemezre hatnak Curie házaspár ezen tulajdonságból kiindulva hosszadalmas kémiai kísérletek árán állította elő első Ízben a rádiumot, amely az uránszurokércből kiindulva su- gárzatnak okozója. Jellemezte azután a rádiumból kiinduló sugarak háromféle csoportját, kitért ezen sugarak fizikai, kémiai és fiziológiai hatására, megemlékezett ennek a gyógyászatban való sikeres alkalmazásáról, (rákbetegségek) majd röviden körvonalazta az anyagszerkezetének azon természettudományi elméletét, amelyet a sugárzó anyag felfedezése maga után vont. Mindvégig érdeklődést keltő előadását néhány kísérlettel tette szemléltetővé. A birtokában levő 15 milligrammnyi rádiummal (1 gramm rádium árfolyama most 550000 korona). sikerűit fényképfelvételt eszközölt; elektroszkop segélyével kimutatta, hogy a rádiumsugarak elekromos töltéssel bírnak (ezek az alfa és béta sugarak, mig a gamma sugarak tulajdonsága megegyezik a Röntgen sugarakéval, csakhogy átható képességük ezekénél nagyobbak), elsötétített teremben kísérletileg bemu atta a rádium sugarainak fa, papír és fémlemezen sőt bármely anyagon való áthatoló képességét; elsötétített teremben a gyémántok csillogását idézte elő a rádium sugarainak hatása alatt. Úgy a német nyelven megtartott előadást, amelyet magyar nyelven Mérey Gyula gimnáziumunk fizika tanára tolmácsolt, mint az érdekes szinte csodálatosnak mondható kísérleteket a jelenvolt közönség mindvégig lekötött, osztatlan figyelemmel és érdeklődéssel hallgatott és nézett végig

Értesítés. A református preshytérium elhatározta, ho?y a téli hónapokban (december, január és február) minden vasárnap estvelí 6 órakor kezdődő- leg, egyik iskolai tantermében (Bordé István tanító tantermében) felolvasások fognak tartatni, minden belépti dij nélkül. A jelzett felolvasások sorozata már a mai napon (1911 dec. 11-én, vasárnap) a megjelölt helyen és időben megkezdődnek. Református lelkész.

Az óvónők mozgalma fizetésrendezésük érdekében, melyről múlt heti számunkban részletesen megemlékeztünk, folyó hó 2-án elérkezett az utolsó stációhoz. Ugyanis akkor gyülekeztek össze az ország fővárosában, Budapesten az óvónők mintegy 200-an s nyújtották át memorandumokat a miniszter helyettesének Balog Jenő államtitkárnak. Az óvónők szószólója városunk illusztris képviselője, dr. Lukács György volt, ki szivhezszólóan tolmácsolta a kultúra legmostohábban díjazott szolgálóinak sanyarú helyzetét. Az államtitkár elismerte az óvónők tart hatatlan állapotát s minden jót ígért. Ugyanezt te tték Naray-Szabó Rezső államtitkár s az osztálytanácsosok , végül a képviselőház elnöke Návay Lajos. Az óvónők vegyes érzelmekkel, a legtöbben úgy, ahogy jöttek, könnyes szemekkel és reményvesztetten hagyták el a 36 milliós drága szemkápráztatóan fényes márvány palotát; mert Ígéretet már sokat és sokszor kaptak s jól tudják, hogy a nagyszavak után csak a kis tettek jönnek ; ha ugyan azok is elkövetkeznek. Az óvónők mozgalmában, mely Békésmegyéből indult ki, vármegyénkből részt vettek : Mányiné Prigl Olga, Serkédy Jánosné gyomai, Schröder Istvánná gyulai, Király Dávidné és Takács Jolán békési, Zászlóffi Rózsi és Halászná Adám Eugénia szentandrási óvónők.

A békési munkásgimnázium igazgatóságának kérelmére a képviselőtestület erre az iskolai évre, tekintettel a fontos kulturális célra, amelyet a gimnázium szolgál, 400 korona segélyt szavazott meg.

Tanyai tanitó választás. Az Endrőd községhez tartozó cseji tanyai iskolai tanítói állás november 8-án töltetett be az endrődi iskolaszék által. Az ülésen dr. Horváth s. tanfelügyelő elnökölt. Az üresedésben levő tanítói állásra 4 pályázó közül, egyhangúlag 8 szavazattal — Cecey Nándor veszprémi lakos választatott

IE3Z I x e lx.

A vármegye közgyűlése. A törvényhatósági bizottság legközelebbi rendes közgyűlését december hó 29-én tartja. A közgyűlésnek legnagyobb érdekességet az kölcsönöz, hogy ezen a közgyűlésen választja meg a törvényhatósági bizottság a közigazgatási bizottságból az év végén kilépő 5 tagot. A közigazgatásból ez év végén kilépnek í Yarságh Béla, Haraszti Sándor, Morvay Mihály, Dombi Lajos és dr. Török Gábor. A közgyűlés tárgyait legközelebbi számunkban fogjuk ismetetni.

A vármegyei állandó választmány Kéry Gyula főispán elnöklésével tegnap délelőtt ülést tartott. Az ülés összehívását az a körülmény tette szükségessé, hogy a vármegyei tisztviselők részére az októberi közgyűlés által elvben meghatározott dráBiró Magdolna kibontotta a levelet és kihullott belőle egy vers. Nézte, nézte és arra gondolt, hogy a kályhába dobja. De vájjon melyik leány nem olvasna el egy verset, amelyet hozzá írtak? Ez a vers pedig Biró Magdolnához szólt. A cime is ez volt: „Magdolnához !“

B ró Magdolna elolvasta és mosolygott. Tetszett neki a vers, kiváltkép a refrainje, amely igy hangzott: '

Ha szived helyén jég nem voina,

Megértenél, tudom, Magdolna . . .

Biró Magdolna mosolygott a versen és eltette. Maga sem tudta miért, de jól esett ez az esetlen, zötyögős kis vers. De hiszen ha jól esett, hát lett része benne aztán bőven. Mert attól fogva naponta érkeztek a versikék A kis paraszt cselédke hozta és titokzatos arccal tette le a posta asztalára

Biró Magdolna kiváncsi volt, hogy ki írja a verseket, de a cselédke olyan zárkózott volt, mint egy diplomata. Hozta a verseket és elfutott

Egy napon aztán elmaradt a vers s helyette megjelent egy fiatal ember. Nyurga, rövid zöld zekés ifjú volt, kis bárány bőrsüvegben, hosszú gamásnival a lábszárán. A lábán sárga cipő s a kezében pálca.

— Kibity Pál vagyok! — mutatkozott be tiszteletteljesen. — A községi segédjegyző. Egy hivatalos levelet bátorkodom feladni.

És egy pecséttel leragasztott, nagy borítékot nyújtott át.

Biró Magdolna átvette a borítékot és megnézte a címzést. Egyszerre csak megakadt a szeme az Íráson. Egy kissé meglepődött és kérdőleg tekintett fel a segédjegyzőre. Ez fülig pirult, csuklani kezdett és zavart hebegéssel válaszolt a kérdő tekintetre :

— Igenis kérem, az az én írásom.

— Eszerint ?

A segédjegyző lehajtotta a fejét;

— Én bátorkodtam irni azokat a verseket.

Biró Magdolna elnevette magát és gyermekes

jókedvvel mondta :

— Nagyon köszönöm. Kedves versek voltak.

A segédjegyző fájdalmasan pillantott fel:

— És nincs más mondani valója róluk?

Biró Magdolnát megdöbbentette a tragikus

hang. Ránézett az ifjúra, aztán elfordította a fejét. Érezte, hogy a vér elönti az arcát, fülét, nyakát

IV.

Egy bájos, kedves falusi idill kezdett szövődni az árokaljai postaházban. Nem volt ebben semmi különös, a dolgok és a viszonyok természetes rendjének lehetne mondani, hogy a postáskisasszony és falusi segédjegyző egymásra találtak. Mindig igy szokott ez lenni, a fiatal szivek megszeretik egymást s a grófkisasszonynak rendszerint gróf jut, a postáskisasszonynak segédjegyző.

Közben kinyílt a tavasz is, amely Árokalján különös szép. A gyümölcsfavirágok fehér fergetege árasztotta el a falut és a postaház kertjében halkan kezdtek susogni a lombosodó hársak.

Postazárás után Biró Magdolna kiült a hársak alá és hallgatta a halkan neszező lombbeszédet, amelyet lágyan citerázó muzsikával kisértek a hold összerezdülő, ezüstös sugarai Az ilyen beszédet nem mindenki érti, nagyon fiatalnak kell hozzá lenni és nagyon szerelmesnek. És Biró Magdolna mind a kettő volt.

Mert a hársak közt, a lombok homályában, estéről-estére, mint egy epedő faun, meg szokott jelenni Kibity Pál segédjegyző ur és forró, fellengős szavakat suttogott a Biró Magdolna fülébe.

Hogy mik voltak e forró szavak, nem merem elárulni, mert őszintén szólva, kissé buták, értelmetlenek voltak, sok fölösleges indulatszó és még több sóhaj tarkította őket, de Biró Magdolna szépnek találhatta, mert áhitatosan hallgatta és szőke fejecskéjét oda hajtotta a Kibity Pál ur vállára.

Tehát idill, idill! Eltartott az egész tavaszon át és május vége felé Kibity Pál ur arról kezdett beszélni, amiről a nóta is megemlékezik : szüret után lesz az esküvőm Ünnepélyesen, meghatottan, áradozva megkérte a Biró Magdolna kezét.

Rendben volt a dolog. A hársak igent bólo gattak és Biró Magdolna a Kibity ur keblébe rejtette az arcát.

V.

Biró Magdolna kivette a kebléből a takarék- pénztári könyvecskéjét és az összeget nézte. Nyolc- száznegyvenhárom korona. Ebből kitelik a kelengye is, a lakás is és a többi költség is Bizonyos,

hogy a postahivatal mögötti kis benyílóban már nem lakhatik, mint asszony.

Mosolygott magában. Kibity Pál ur már megtudta, hogy milyen gazdag asszonyt kap feleségül. Sőt éppen erre alapította a házasságot. Bíró Magdolna megcsinálta magában a számadásokat. Ezek a számadások oly könnyűeknek tetszettek, kiváltkép olyankor, amikor Kibity Pál ur előtt, a kert mélyén, a hársafc bizalmas zugában kiszínezte jövendő terveit.

Esténkint mikor bezárta a posta ajtaját, a Wertheim-szekrényre rácsattantotta a kulcsot, befutott a saját kicsi szobájába, megigazitotta a haját és szaladt a kertbe.

Az egyik este különösen szép volt. A hold e felhők mögé bujt s igy a sötétben nagyszerűen