Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-26 / 48. szám
1911. november 26. BÉKÉS D métől áthatott törvények okozzák, hogy az aratósztrájk veszedelme nem kisért többé, vagy ha fel is bukkan, akkor is szórványosan. Bartókyt fáradhatatlan buzgalma, nagy tudása és érdemei gyorsan vitték előre hivatali állásában. Ez idő szerint, mint a földmiveléi-ügyi minisztérium egyik államtitkára, felülvizsgálja a kincstári erdők összes ügyeit, az állat- tenyésztés, tejgazdaság és a legelőrendezés dolgát. Hozzátartoznak a gazdasági munkásügyek, a birtok- rendezés és tagosítás, telepítés, az állami uradalmak és birtokok. Hivatali dolgát pártatlanul, felsőbb nemzeti szempontok által vezéreltetve, ritka buzgalommal és eredménynyel látja el. Újabban a mező- gazdasági ügyeknek a törvényhatóságoknál való intézéséről szóló törvényjavaslatot készítette elő s ugyancsak jelentékeny érdeme ,van az altruista agrárbank létesítése körül. Bartókyt nagy tisztelet veszi körül. Hivatali érintkezésében egyszerű és közvetetlen. Szolgálatát a vármegyénél kezdvén, magával hozta a minisztériumba a régi táblabirák meleg szivét, magyaros őszinteségét, széles tudását. Poéta lelkére vall a »Virágos Budapest« jeligével megindított akciója, melynek az a célja, hogy ezt a kőrengeteget megszépítse a virágos ablakokkal és erkélyekkel.« Ambrus Sándor Békés vármegye alispánjának a vaskorona renddel történt kitüntetése, amiről már múlt számunkban megemlékeztünk, általános megelégedést keltett városunkban és az egész vármegyében és osztatlan rokonérzéssel találkozott. Különösen a vármegyei tisztikar fogadta a legfelsőbb kitüntetés tényét igaz örömmel, ami természtes is, mert az alispán kitüntetésében a tisztikar az ő munkásságának is részben való elismerését látja. Ambrus Sándor alispán 25 évre terjedő közéleti munkásságával, amelyet csendben, zajtalanul, de annál nagyobb ügybuzgalommal és szakavatottsággal végzett, valóban kiváló szolgálatokat teljesített Békés vármegyének — amint ezt a királyi leirat is megállapítja — és így a királyi kegy kétségtelenül érdtmes férfiúval szemben nyilatkozott meg. — A Budapesti Közlöny nov. 19-iki száma a legfelsőbb elhatározást az alábbiakban közli. »A személyem körüli minisztérium ideiglenes vezetésevei megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztésére Ambrus Sándornak Békés vármegye alispánjának, kiváló szolgálatai elismeréséül III. oszt. vaskorona rendemet díjmentesen adományozom. Bécs, 1911. nov. 12. Ferencz József s. k. Gróf Khuen-Héderváry Károly s. k.« A kitüntetésnek értékét nagyban fokozza a körülmény, hogy Ambrus Sándor — egyéniségének puritán voltánál fogva — nem kereste azt és ha legfelsőbb helyen az ő eredményes és közhasznú működésére mégis figyelmessé lettek, ez csak annak kétségtelen bizonyítéka, hogy kitüntetésében a közérdek szolgálatában, ritka önzetlenséggel és kötelestudással kifejtett értékes munkássága nyert elismerést. Az alispánt kitüntetése alkalmával az egész vármegyéből és azonkívül is igen sokan keresték fel szerencsekivánataikkal, egyesek, társulatok és hatóságok. A kitüntetés külső jelvényének : a vaskorona rendnek, ami eddig még nem érkezett meg, átadása ünnepélyes keretek között, a vármegye főispánja részéről, a vármegyei tisztikar jelenlétében fog megtörténni, amely alka!ommal a vármegyei tisztikar is testületileg üdvözli közszeretetben álló alispánját. A vármegye törvényhatósági bizottsága és a vármegyei közigazgatási bizottság pedig, amelyek az alispán kitüntetéséről Kcry Gyula főispán által értesítve lettek, legközelebbi üléseik alkalmával bizonyára találnak módot, hogy a vármegyének érdemes alispánját méltó módon ünnepeljék. Özv Debreceni Endréné a gyomai járás volt főszolgabirája özvegyének, özvegyi nyugdija tekintetében — amint már megírtuk — akéut határozott a törvényhatóság, hogy mivel a közigazgatási bíróság megállapította az özvegynek a nyugdíjhoz való igényét, özvegyi nyugdíjban nem az 1888. évtől, vagyis férjének elhalálozásától, hanem csak az 1909. évtől kezdődőleg szavazott meg 820 koronát, és pedig azért, mert az újabb jogalapon, a melyet a közigazgatási bíróság elfogadott, csakis az 1909. évben adta be kérvényét; a fennálló joggyakorlat szerint pedig az özvegyi ellátás és nyugdíj csakis a kérelem beadásától folyósítandó, A törvény- hatósági bizottságnak kérdéses határozatát, amint előre megírtuk, a közigazgatási bírósághoz panasszal támadta meg az özvegy. Panasz iratában keményen neki megy a vármegyének, amely vele szemben »önkénykedik és zsarnokoskodik« és az ő terhére akar gazdagodni és kéri a bíróságot, hogy igényét az 1887. évtől kezdve állapítsa meg. A vármegye alispánja a panasziratot az ügyiratokkal együtt egy terjedelmes felterjesztésben jutatta a közigazgatási bírósághoz, amelyben a panasziratnak személyes és érzelmi momentumait mellőzve, kizárólag az abban felhozott érvekkel szemben fejti ki a törvényhatósági határozatnak törvényes voltát. Csak azt kívánjuk e helyütt kiemelni, hogy a vármegyei nyugdij-alap már évek óta deficittel küzd, tehát a gazdagodás tekintetében tett felebbezési szemrehányás pem valami alapos. Kinevezés. Kéry Gyula főispán dr. Ambrus Jenő közigazgatási gyakornokot tb. aljegyzővé nevezte ki. Nevezett, aki a tisztikarnak munkás és kötelességtudó tagja, egy évig a megyei árvaszékhez volt beosztva, azóta pedig a központi közigazgatásnál teljesít szolgalatot. Megyebizottsági tagválásztások. A választott megyebizottsági tagok sorában ez év folyamán az a változás állott elő, hogy dr. Petneházy László, akit Köröstarcsán választottak meg, továbbá a Békéscsabán megválasztott Maczák Adám lemondottak tagsági jogukról. A törvényhatósági bizottság e hó 20-ra tűzte ki a megüresedett helyek betöltését. A megtartott választások eredménye az lett, nogy Köröstarcsán Batizi Ferenc községi jegyző választatott meg 61 szavazattal T. Gyaraki Sándor 41 szavazatával szemben. Választási elnök 'Szabó János megyebizottsági tag volt. Békéscsabán az első kerületben megüresedett tagsági heiyre pedig az összes beadott szavazatokkal Drje7iyovszki János békéscsabai lakos lett megválasztva. A választást dr. Tardos Dezső megyebizottsági tag vezette. Bucsulakoma. A Gyulán állomásozó 2-ik honvéd gyalozezred tisztikara tegnap délben bucsulakoinát rendezett szeretve tisztelt volt ezredparancsnoka Bothmer Árpád báró tiszteletére, kit, amint megírtuk — 0 felsége a novemberi előléptetések alkalmával vezérőrnaggyá nevezett ki. Bothmer Árpád báró tábornok két hét előtt érkezett vissza Gyulára, s ez idő alatt végezte bucsulátogatásait. A tegnapi bucsuebéd, amelyen résztvett az egész tisztikar, meleg és bensőségteljes volt. Katonai és civil körökben egyaránt szívből örülnek a tiszteletreméltó rokonszenves főtiszt előléptetésének, de épugy sajnálkoznak ezen előléptetés következménye: Gyuláról való távozása felett. A képviselőtestület f. hó 23-áu délelőtt dr. Lovich Ödön polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen az érdektelen tárgysorozat dacára sokkal több képviselő vett részt, mint a költségvetést tárgyaló múltkori közgyűlésen. Különösen szokatlan nagy számban jelent meg a testületnek értelmiséghez tartozó része A közgyűlésnek kétharmad részét névszerinti szavazások foglalták le, különféle kisebb területek kisajátítása érdekében. Az első érdemleges tárgy a nagymagyarvárosi ártézi kút fúrásának vállalatba adása volt Az első ízben tartott árlejtés tudvalevőleg nem vezetett eredményre. A meghiúsult kísérlet után három vállalkozó adott be ajánlatot, amelyeket Molnár Bertalan városi mérnök részletesen ismertetett; a tanács és állandó vákesen, röviden és értelmesen magyarázni. Nem leszek száraz és elvont, mint a szaktudomány, de nagyképü és kutornus se leszek, mint a féltudósok. E helyett a te kedves íróid nyelvén és a te tanulmányaidhoz vagy tájékozatlanságodhoz alkalmazkodva, tőled semmi guzsbakötöttséget nem követelve el fogom neked mondani, hogyan áll ez a dolog. Rövid leszek, hogy el ne unj, de jóhiszemű, hogy bárhol bátran hivatkozhass rám. Ilyen a Kincses. De minek ezt mondani, mikor 15 éven át a magyar közönség már megismerte, hallatlanul megkedvelte, bizalmas tanácsadójává tette ezt a könyvet ? Nem ezt az újságot, mely egész évre készült, hogy kiegészítse azt, amit a lapok részünkre még csak ezután fognak megírni, hogy fölvilágositással szolgáljon ott, ahol restelnénk másokhoz fordulni, részben magunkért, részben másokért Magunkért azért, mert tájékozottságunk látszatát féltékenyen meg szeretnők őrizni mások előtt, másokért azért, mert megtörténhet, hogy azokat is nagy zavarba ejthetné kandi kíváncsiságunk A Kincses kisegít ilyenkor zavarunkból Mint egy bizalmas barát, aki megőrzi titkunkat és soha ki nem ad rajtunk, aki nem nevet ki és nem néz le bennünket azért, mert a középiskolát vagy az egyetemet 10, 20 vagy 30 évvel ezelőtt végeztük s azóta nem tartottunk lépést a szaktudománnyal, mert a kenyérharcban nem értünk rá, hogy egész könyvtárt végigolvassunk. Olvasthatja a Kincsest a sok- és a kevés műveltségű ember egyaránt. Amaz gyönyörködhet velős, szabatos, irodalmi és gondolat- ébresztő stíljében, előadása közvetlenségében, nyelve gráciájában, kifejező erejében, egyszerű értelmes- ségében. csodás világosságában, mondanivalója kristályos áttetszőségében, mellyel egy gyermek értelme is megbirkózhat, melyből a kézi munkás esze is megtermékenyülhet. A megoldott és megoldatlan problémák egész raja valósággal meglepte a modern Magyarországot a legutóbbi évtizedben. Akinek az iskolás műveltsége tiz évvel ezelőtt véget ért, az az újabb fölfedezések, újabb találmányok, újabb filozófiai megállapítások és újabb szellemi, társadalmi áramlatok egész tömegéről nem tud. Ezeknek igazi jótétemény a Kincses. Vannak, akik hallanak itt is, ott is félfüllel az újabb haladásról, de bővebb felvilágosításhoz nem tudnak hozzájutni, ilyen emberekből rek- rutálódik a Kincses Kalendárium hűséges tábora, érdekes hadserege, melyben egyforma lelkesedéssel látjuk sorakozni az egyetemi tanárt és a tanulni vágyó iparost, aki tudja, hogy a tudás megsokszorozza mindennek és mindenkinek az értékét. És micsoda pazar szinpompás világ tárul föl előttünk a modern műveltség e gazdag forrásmüvében, melyben mint egy csöpp vízben, ami egész világunk minden törekvésével, gondolkodásával, érzésével visszatükröződik. Nem elég azonban igy mondani, hozzá kell tenni, hogy a szem, mely a Kincsesben foglaltakat meglátta, a fő, melyben kristályos ismeretté formálódott ‘ mindez, a kéz, mely leírta ezeket s a nyelv, mely a magyar stilus erejével. mélységével, művészi egyensúlyával, szépségével eldiskurál vélünk, a Kincsest forgatva, magyar ember szeme, agya, keze és nyelve volt s a mit meglátott és visszatükröz, azt speciálisan úgy látja és úgy tükrözi, ahogyan a magyar glóbuson látják és értik a világfolyását. Ez tehát az egyéni és nemzeti műveltségnek a legérdekesebb produktuma. Volóságos dekumentum a jövendő számára, melynek a kincses évfolyamai el fogják, mondani, hogyan érzett, hogy gondolkozott és hogyan ítélt a körülötte folyó virágról anno ekkor és ekkor a magyar ember ? Mik formálták érzését, gondolatát, mi feszitette tetterejét cselekvésre, mily kérdések izgatták értelmét és mily föladatok gyújtották lángra teremtő erejét2 Éppen ezért nem lehetne a Kincsesből német, francia vagy angol naptárt gyúrni, mert mig magyar nyelven, ami vérünkből, a mi húsúnkból való, idegen értelem előtt talán egzotikummá 1 válná, mint mi előttünk is valami speciálisan nemzeti idegen naptár. A közel 600 oldalas pompás, hűen a szöveghez tartozó képekkel illusztrált kötet, éles, tiszta,, apró oldal tartalmazza benne a rendes naptári részt, a hogy a naptári sablon lenyűgözhessen unalmas- ságával, hanem ami életet, szint, eleven változást visz ebbe a részbe is belé, hogy egy pillanatra sem támad bennük a sivár unalom érzete, hanem ellenkezőleg úgy lapozzuk át ezeket a dolgokat is, mintha a naptárak ezt a részt még el nem koptatták volna. Az eltördelés művészetének ez a módszere, mely a modern ember rapszódikus, csapongó, türelmetlen nyugtalanságára épit, oly lebilincsető, mint egy patak, melynek hátán festői partok közt ringat végig csónakunk, minden fordulónál uj meglepetést, uj élvezetet uj bámulatot tartogatva Azokat az ásittató unalmakat, melyek a régi fajta naptárak avatag sablonjának láttára elfognak bennünket, itt nem érezzük, mert amit az elmés tipografizálás csak nyújthat, az gazdag szertárának minden fegyverével a mi foglalkoztatásunkon, lekötésünkön igyekszik. A rendes szövegrészben a tárgymutató tanulsága szerint közel 1200 ismeretkörből nyerhetünk fölvilágositást, részint légióra menő apró jegyzetek, részint önálló cikkek kéretében, amikből 60-at tartalmaz a Kincsesnek ez a kötete. E cikkek minde- nike számot tarthat mindenkinek az érdeklődésére, mert egy sincs közte- akadémikus jellégü, hanem mindenik belvág a mi napi életünk, napi kíváncsiságunk, napi problémáink eleven húsába. Egyikben
