Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-12 / 46. szám

1911. november 12. BÉKÉS 3 Meglopta a testvérét. Galbács Miháy 26 éves gyulai születésű és illetőségű szabóiparos, ki an ország különböző városaiban, hol itt, hol ott tartóz­kodik egy-egy kis ideig, f. hó 8-án hazajött Gyu­lára s itt felkereste testvéröcsét Galbács János asz­talos-segédet a lakásán. A testvére nem volt otthon. Ezt a kedvező körülményt a bátya arra használta fel, hogy öcsének a ruhazátát megdézsmálta, össze szedett a szekrényből egy öltöny fekete ruhát, egy egy nagy kabátot s némi fehérneműt, két arany­gyűrűt is hozzácsatolt a holmihoz s igy szépen megrakodva elpárolgott Gyuláról. A meglopott test­vér azonnal jelentést tett károsodásáról a rendőrsé­gen, hol is „a jó testvér“ után megindították a nyo­mozást. A csabai Népegylet elnöke tudvalevőleg Achim L. András volt. Halálával azonban az elnöki szék megürült s nem is töltötték be ezideig. Vasárnap azonban a Népegylet vezér-emberei elérkezettnek látták az időt, hogy az elárvult szék gazdát kap­jon. Közgyűlést hívtak össze, melyen egyhangú nagy lelkesedéssel megválasztották a Népegylet el­nökének KristofJ'y József országgyűlési képviselőt. A »Szarvasi Leányegyasülot« Incédy LáS2ló- matinéja. A gróf Bolza Pálné védnöksége alatt álló »Szarvasi Leányegyesület« az »Incédy László emlék- táMa<s.-alap javára november hó 5-én vasárnap, az állami polgári leányiskola tornacsarnokában sikerült matinét rendezett. A bizottság nagy körültekintéssel, tartalmas műsort állított össze, ezzel is kifejezésre kívánva juttatni : mennyire érdemesíti azt a nemes célt, melynek érdekében a matinét előkészítette. Sajnálattal vette ugyan a bizottság két szereplőnek : Fáy Szerénának, a nemzeti színház művésznőjének és ifj Placskó István hegedűművésznek, a matinét megelőzőleg, betegség miatt való visszalépésüket, de azért a hiányt kellőleg pótolta. A műsor első és mindenesetre egyik legkiemelkedőbb pontját Mezőtúr nagyérdemű református lelkészének Gergely Antal­nak szabad-előadása foglalta le Gergely Antal magas szivonalon álló, szónoki lendülettel tartott szép elő­adásában már más alkalommal is gyönyörködött váro­sunk társadalmának előkelő közönsége. Mostani remek- előadásával szintén állandóan lekötve tartotta hall­gatóinak figyelmét s azok részéről élénk tetszés­nyilvánításban részesült. Mészáros Jolán szavalta Incédy Lászlónak »Tímár Zsófi«, »A bágyi csoda«, »Galandáné asszonyom« cimü balladáit. A megzené­sített balladákat zongorán Mészáros Ilona adta elő. Úgy a nagy tanulmányra valló, szép szavalat, mint a remek precizitással előadott zongorajáték meg­érdemelte az elismerő tapsokat. Kautz Gyula járási számvevő hegedüjátéka s annak szabatos zongora- kísérete szintén kellemes élvezetet nyújtott. Udvardy Sándor és dr. Nemes Béla tanárok Incédy-versek interpretálásával ragadták el a közönséget. A költő hatalmas egyénisége, tündöklő tisztasága, haza­szeretete, a családi életnek édes melegsége nyilat­kozott meg az előadott költeményekben. Azoknak megragadó ereje, kiváló szépsége, méltán keltettek nagy hatást a közönség körében. Dr. Kovalszky Róbert ügyvéd Liszt szimfóniát adott elő. — A hatalmas zeneműnek művészi tökéletességgel való előadása valósággal elragadta, bámulatba ejtette a közönséget. Kovalszky dr. játéka igazi művészet, annak érdemszerinti méltatására hivatott zenekritikus illetékes. Nem csekélyebb hatást ért el Faragó Mórné szép éneke. Incédy Lászlónak »Románcz« »Augusztusi éjjel« cimü Benka Gyula ny. főgimn. igazgató által megzenésített darabjait adta elő Ro- hoska Jenő tanító kellemes zongorakisérete mellett. Faragó Mórné művészies, szép énekét már nem egy alkalommal élvezte Szarvas közönsége. Mostani sze­replésével csak szaporította énekmüvészi érdemeinek koszorúit. A tisztelő elismerés nem maradt el, éljen­nel és tapssal jutalmazta a közönség. Az előadás termét zsúfolásig megtöltő közönség kedves emlék­kel távozott a matiné színhelyéről. Az erkölcsi siker szép anyagi hasznot eredményezett. Az »Incédy László emlék-tábla« alap javára 232 koronát juttatott. A »Szarvasi Leányegyesület« — ez az életerős kul­túrintézmény, — elismerésre méltó cselekedetet végzett, midőn egy kegyeletes ügy előmozdítását erkölcsileg és anyagilag támogatta. Baleset. Folyó hó 4-én történt Csabán, hogy Aehim György gazdaember szalmát szállított be ta­nyájáról a községben levő házához. Útközben a lo­vak valamitől megijedtek s a kocsit, melyet Frisuca András hajtott, elragadták. A kocsis sehogysem bírta az elvadult állatokat megfékezni s addig küzködött, íángatta a gyeplőt, mig egyszer elcsúszott s fejjel a lovak közé esett. A kocsi keresztül ment a sze­rencsétlenül járt ember testén, kit eszméletlen álla­potban szállítottak be a kórházba. Szerencsétlenség Borzalmas szerencsétlenség történt f. hó 7-én Orosházán. Torda István kanász- gyerek' s ennek 6 éves Lajos öcscse sertéseket le­geltettek a mezőn A kisebbik fiú úgy szórakozás­ból dobálni kezdte a röfögő hadat, egy kő a kant orrán találta. Erre az állat felbőszült s rárohant a kis fiúra, azt a földre teperte s agyarával a hasát fölhasitotta úgy. hogy a kis gyerek pár órai kínló­dás után meghalt. A másik fiú csak úgy menekült meg a biztos haláltól, hogy egy közeli fára felmá­szott, honnan a járó-kelő tanyai emberek mentet­ték meg, kik a szerencsétlen véget ért kis Lajos gyereket is felszedték az útról s bevitték Oros­házára. A gyomai közművelődési helyi bizottság dr. Konkoly Tihamér főszolgabíró elnöklete alatt f. hó 6-án tartott ülésén elhatározta, hogy a következő tél folyamán a községháza dísztermében minden va­sárnap este 5 órakor, a gyomai iparos dalárda közre­működése mellett, vetitőképek bemutatása, szavala­tok és ismeretterjesztő előadások tartásával közmű­velődési estélyeket fog tartani. Az első ilyen estély folyó hó 19-én Erzsébet napján lesz. A gyomai őszi vásár kellemes szép időben f. hó IO-én sertés és marhavásárral kezdődött. Az első napon rendkívüli elénk forgalom mutatkozott és vételkedv is volt. A tehenek ára 250—600 korona levegője, hogy alig birta kezét-lábát. Úgy járt-kelt heteken keresztül, mint a kimustrált árnyék. Ha szerét tehette, oda állt a bank ablakába s elnézett messze, túl a magas háztetőkön át, a faluja felé, miközben gyönyörűséges rózsaszínű vonalakkal lerajzolódtak lelkében az otthoni képek : erdő, mező, rét ... . Látta a föld ébredezését, cifrálkodását. Hogy ölti magára az uj gúnyát. Érezte azt a jó­féle földszagot, melytől még a jámbor igavonó ba­rom is megbódul . . . Úgy képzeletben elnyujtóz- kodott a zöld pázsiton. Pihent. Milyen jól esik a nagy, nehéz földmunka után a pihenés. Munka után? Talán ő már nem is bírná a munkát. Lám, a város már ebben is megrabolta. Egyik lábára nyomorékká tette. Sánta. No, azért elbírná. El azt. Lám az öreg Göc Pista bácsi is sánta volt. De mi­lyen sánta ?! Egyik lábát az okkupációban eltörte egy bosnyák golyó s mégis napszám után élt hót- tig. Úgy megadta tempóját-módját a kapálásnak, mint akármelyik épkézláb ember. Ásóval is tudott bánni. A takarásban meg észre se lehetett venni, hogy sánta. Szétvetette a lábait s aztán minden lépés után egy-egy vágás. Alig győzték a marok­verő lányok. Biz azt ő is tudná. Bírná is. Érzi, hogy birná. A seprűvel néha-néha meg is próbálta... Egy este a huszárok öt-hat kocsi szénát vit­tek el a bank előtt János épp az ablakba állt, megszédült. Ami napokon, heteken át erős, alig- alig legyőzhető kívánalomként élt a lelkében, most egyszerre kitört belőle. Szinte hörgött a melle, amint felszabadult belőle a lenyűgözött indulat: — Hazamögyök! Becsapta az ablakot s úgy futott a lakásáig, mint akit korbáccsal vernek, Egész cók-mókja belefért egy kosárba. Össze­pakolt s felült a vonatra. Uj ember lett. Karjait kitárta s tátott szájjal lihegve szedte az erős, balzsamos levegőt, miköz­ben megrázogatta a fejét Nem ! Többet soha ebbe a nagy börtönbe. Csakhogy ez egyszer megszaba­dult. Most már a maga ura lesz, Isten szabad ege alatt a földet munkálja. Az az igazi munka 1 Van egy kis összekuporgatott pénze, azon házat vesz a Palié mellett, meg egy kis szőlőt. Idők jártával majd egy kis földet is. A napszámból is lehet ta­karítani. Józan embernek lehet. Aztán egy takaros asszony, aki hoz is, keres is . . . Mig igy elmélkedett, eszébe ötlött, hogy az uraktól nem köszönt el. Az pedig illett volna. Már mindegy. Majd inkább megírja egy szép levélben, hogy ne várják vissza s köszöni az .eddigi jóindu­latú hajlandóságukat . . . Az állomástól még egy jó félórát kellett gya­logolnia a faluig. Ami ilyen szép tavaszi napon nagy lelki gyönyörűség. Az ember melle úgy emel­kedik az erős levegőtől, mint a jóféle kovácsfujtató. A föld párádzik. A vetés már imitt-amott ütögeti föl a zöld fejét. Néhol tengeri alá szántanak. Nini! Ott is Alkalmasint az öreg Taligás. Az az ő nyo­másuk. Két kezes ló. Milyen szépen hasad a föld háta. Vagy az öreg, vagy a fia, az András. Ennyi­ről nem lehet alaposan kivenni. Az eke nyomán egy ökölnyi gyerek szórja a tengerit . . . Amoda kezdődik az urasági tábla. Ott mintha csépelnének. Nem lehet. A cséplés őszi munka. Pedig ott a gép. Füstöl. Szórja a tüzet. Az lesz az. Gőzeke. Akiről az újságok is oly sokat írnak. Már ide is eljutott. Beesteledett amire hazaért. Pali nem volt ott­hon, csak Julis, a felesége. Mikor a pitvarajtót benyitotta, Julis össze­csapta a két kezét. — Kend az ? — Nem is a leiköm — igy János, aki nevette a fiatal asszony ijedtségét. között volt. A jobb minőségű vágásra eladott ökrök kilónként 82—86 fillérjével s a hízott sertések 104—112 fillérjével élősúlyban adattak el. Egy év alatt két almatermés. Ez a természeti csoda is megesett az idén Csabán. Drienyovszky Já­nos gazda augusztus végén csodálkozva tapasztalta, hogy egyik almafája, melyen koraérő zamatos gyü­mölcs terem, ismét teljes virágzásban van. Telt, múlt az idő, az almafavirág szirmai lehullottak és október végén egyszerre csak szép érett gyümölcsök jelent­keztek a gályákon. Valamivel kisebbek ezek az ai­mak, mint a milyenek az első terméseik voltak, de az izök épolyan zamatos. Ez a ritkaság a nyári ab- normis melegnek tulajdonítható. Mérnökválasztás. Szlovák Iván szarvasi okle­veles mérnököt a gyomai Ivánfenéki ármentesitő társulat mérnökéül választotta meg. A békéscsabai közkórház pótköltségvetése Az élelmi szereknek rohamos drágulása következtében — mint már említettük — a vármegyei közkórház­nak jövő évi költségvetése, amely pedig már a bel­ügyminiszter által is jóváhagyatott, nem felel meg a tényleges szükségletnek, úgyhogy, jóllehet még itt sincs a költségvetési év, már pótköltségvetésről kell gondoskodni. Ugyanez -az eset a békéscsabai közkórháznál, ahol a drágaság következtében szintén pótköltségvetést kellett készíteni a jövő évre. Ennek eredménye szerint az eredetileg megállapított költ­ségvetésben megállapított 1 korona 84 fillér napi ápolási dij 1 korona 92 fillérre emelendő. A közkór­ház igazgatósága közvetlenül terjesztette fel a pót­költségvetést a belügyminiszterhez, aki azután vissza­küldte azt a vármegyei közigazgatási bizottságnak szabályszerű tárgyalás és határozat-hozatal végett. Rablás. Páskuj András 19 éves legény semmi­képen sem tudta rávenni magát arra, hogy tisztes­séges kenyérkereset után lásson. Rövid ideig csak dolgozott itt-ott. Azonban nem sokáig birta. Mihelyt dologról volt szó, azt hiába dicsérte előtte akárki, így történt, hogy Páskuj András előbb Pesten csa­vargóit, de miután itt vagy kétszer becsukták, le­ment vendégszerepelni Orosházára. Itt özv. Bánszky Józsefnénál vett szállást, akivel elhitette, hogy ő most munka után néz és pár nap múlva foglalko­zása lesz. Valóban derekas »munkát« végzett. Az utcán csavargóit és amelyik házba észrevétlenül be­sompolyoghatott, onnan minden keze ügyébe eső tárgyat elvitt. E hó 4-én szembe találkozott Belka Jánosné sz. Kis Emilia orosházi lakossal, akinek ridikül volt a kezében s a ridikülben hihetőleg pénz. Páskuj András egy pillanat alatt neki ugrott Belka Jánosnénak, torkon ragadta s a ridikült kirántva a kézéből, elfutott. Ámde az eredmény sovány volt, mert csak 20—30 fillért talált a kézitáskában. Nov. 6-án d. u. 3 óra tájban Páskuj András a szállásadó­nőjével beszélgetett. Egyszer csak hirtelen egy konyhakést kapott fel, azzal özv. Bánszky Józsefnét hátba szúrta és arra kényszeritette, hogy 12 kor. készpénzét neki átadja. Páskuj Andrást a csendőrök elfogták és megláncolva Gyulára kisérték, ahol az Bekerültek a házba. Julis kenyeret, szalonnát hozott János falatozott. — Hát a Pali ? — Az Egyletbe van. — Egyletbe? — Ott. — Mi végből? — Gyülésöznek. Mostanában fúrt gyülésöz- nek, mert nagy bajok vannak János nyelt egy nagyot, miközben a bicska­nyéllel fontoskodva integetett: — Baj, az mindönütt van! A menyecske legyintett a kezével. — De nem ilyen nagy! Aztán térülve-fordulva, hozzátette : — Kend csak könnyen beszél! Hónapszámra fizetik. Hivatalnok. De a szögény falusi napszámos embör . . . Ezidőre Pali is megjött az egyletből. A má­sodik szava neki is az volt, hogy tovább már nem lehet megmaradni a faluban. Nézzen János valami alkalmatos hely után a városban, házmesternek, vagy minek, mert itt éhen pusztulnak . . . János kezdte rosszul érezni magát. — No-no! Csak talán nem ? De Pali erősen bizonykodott. Másnap János is elment az egyletbe. Az em­berek mind irigykedve nézegették Jánost, a finom urias ruházatát. Megcsodálták a szép beszédjét. Hogy kimüvelődik az ember a nagy városban L Milyen jó annak, akit nem köt le a falu. A politi­kát is alaposabban érti. De nem csoda. Ismeretség­ben van a nagy emberekkel. No, nagy boldogság. Utóbb János még a mellét is kifeszitette. Ad­dig irigykedtek rá, mig maga is büszke kezdett lenni a dolga folyására.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom