Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-08 / 41. szám
2 B E K ;5 ts 1911. októ bér 8. az 1909. évtől kezdődőleg csupán évi 920 boronához lenne igénye az özvegynek. Bemutatja a vármegyei igazoló választmány a vármegyei legtöbb adótfizetőkuek jövő évre érvényes névjegyzékét. Erre nézve már részletes ismertetést adtunk, e helyen csak azt kívánjuk kiemelni, hogy mig a múlt évben a legutolsó helyen felvett legtöbb adófizető adója 834 korona volt, a most összeállított névjegyzék szerint csak 784 korona, tehát jóval kevesebb, mint tavaly. Gádoros, Újkígyós, Vésztő és Kondoros községek azt kérik, hogy ne több községgel egyesülve, hanem mindenik külön válasszon megyebizottsági tagokat, mert a törvény által kívánt 200 választó mindenütt megvan. Ebben a kérdésben a vármegye már két Ízben tett felterjesztést a belügvminiszterhez a kérelem teljesítése érdekében, ezúttal csak azt teheti a törvényhatóság, hogy a felterjesztésének elintézését megsürgeti a miniszternél. A közgyűlésen névszeriut való szavazással lesz eldöntendő, hogy a vármegye közpénzei jövő évben mely pénzintézetekben lesznek gyü- mölcsöztetendők. Az idén is a három gyulai pénzintézet adott be ajánlatot, amelyek értelmében a vármegye pénzeit 41/20/o'os kamatoztatás mellett hajlandók elvállalni. Egy választás is lesz a közgyűlésen. Nevezetesen a vármegyei lótenyészbizottmáuy elnöke, gróf Wenckheim Dénes erről a megbízatásáról lemondott. Az ő helye lesz tehát választás utján betöltendő. A heti piaci rendtartásról szabályrendelet alkotását hozza az alispán javaslatba, amely szerint heti piacokon, azok megkezdését megelőzőleg két órával árucikket lerakni, továbbá általában a vásárterekhez vezető utakon gyalog vagy kocsival eladóknak megállni, vagy pedig azokat vétel céljából megállítani nem szabad. Tilos továbbá heti vásárok alkalmával konyhakerti terményeknek, tojásnak, szárnyasoknak stb. télen 8, nyáron 9 óráig, tovább eladás vagy külföldre szállítás céljából való vétele, illetőleg eladása. Ezen szabályrendelet megalkotásának az a célja, hogy az élelmiszeruzsora megszüiitettessék. A cél nagyon helyes, csak az a kérdés, hogy ez mind alkalmas-e rá s ha az is volna, hogy a miniszter helybenhagyja-e ezt a szabályrendeletet s ha igen, nem-e lehet azt könnyen kijátszani. Rendkívül sok a tárgysorozatban a fizetésemelési, drágasági pótlékok és jutalmak megszavazására vonatkozó tárgy. A községi határozatok nagy része ily természetű ügy. A községi ügyek között vaunak uj állások rendszeresítésére (mezőőr, utkaparók, egészség rendőrök) vonatkozó határozatok, amelyek jóváhagyás végett mutattatnak be. Mindezen ügyek, amennyiben felebbezéssel nem támadtattak meg, kétségtelenül törvényhatósági megerősítésben is fognak részesülni. A községi ügyek között külön felemlitést érdemelnek Békéscsaba községnek határozata a postapalota felépítése ügyében, amely ellen azonban felebbezés is lett beadva. A felebbe- zés nem a postapalota építése, hanem a hely ellen irányul, ami felebbezők állítása szerint nem központi fekvésű. Endréd községnek határozata az endrődi hidra 180,000, mig az endrőd—kondorosi vicinális ut egy részének kikövezésére felvett 60,000 koronás kölcsönügyletek jóváhagyása iránt. Az előbbi határozat ellen nem lett felebbezés beadva, az utóbbit azonban Tímár József és társai megfelebbezték. Kétségtelen azonban, hogy a községnek mindkét kölcsön felvételére vonatkozó határozata jóváhagyatik, annál inkább, mert az útépítés kérdésében a törvényhatóság már a múlt közgyűlésen döntött oly értelemben, hogy az ut kiépítése szükséges és mert a felvett kölcsönök előnyösek a községre. Az is bizonyos, hogy a község nagy terhet vállal magára, mivel a községi pótadó 17%-al növekszik. Azonban a hid létesítése és a szóban levő ut kikövezése igen hatalmas tényező lesz a községnek további felvirágoztatása tekintetében. Érdekes tárgya a közgyűlésnek Békéscsaba községnek határozata Achim L. András arcképének megfestése és a Mészáros-utcának nevéről leendő eluevezése tárgyában, amely határozat felebbezéssel lett megtámadva. Az utcaelnevezésre vonatkozó határozat jóváhagyása — amint halljuk — akadályba nem ütközik, azonban az arckép költségeinek fedezetéről nem történt gondoskodás. E nélkül tehát nem lehet a határozatnak ezt a részét megerősíteni. Gyula városát érdeklő ügyek közül felem- liteudőnek tartjuk a város kérelmét több községi útnak a községi közlekedési (vicinális) utak hálózatába leendő felvétele tárgyában A kért utak közül csupán a csaba—lencsési útnak felvétele hozatik javaslatba az állandó választmány részéről, mert a többi utak részint nem oly jelentős forgalmúak, hogy azoknak a magasabb jellegű közúti hálózatba való felvétele indokolt lenne, másrészt a szerintünk sokkal nagyobb forgalmú s jelentőségű gyula—eleki, gyula—ottlakai és nagypéli utaknak felvételéhez Arad vármegye nem járul hozzá azzal az indokolással, hogy az időközben foganatosított útépítkezések következtében ezen utak forgalmi jelentősége megcsökkeut. Ily körülmények között értelme nincsen annak, hogy ezen utaknak a vármegye területére eső szakaszai vicinális utakká minősíttessenek. Városi orvossá megválasztott dr. Kurtucz Valériának választása ellen a városi t. ügyész felebbezéssel élt, amelyben a választás meg- semmisitését kéri azon az alapon, hogy nevezett, mint nő, nem lehet előljárósági tag, tehát megválasztható sem volt. A választásnak — amint halljuk — érvényben hagyása lesz javaslatba hozva, mert az uj közegészségügyi törvény az 1908. évi XXXVIII. t.-c. értelmében, amely az 1886. évi XXII. t.-cikknek ellentétes rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, a választás érvénye jogosan meg nem támadható, illetőleg dr. Kurtucz rendelkezik mindazon kellékekkel, amelyek községi orvossá való választásához, a törvény szerint szükségesek. Gyula város munkafelügyelője fizetésfelemelést kórt, a képviselőtestület azonban nemcsak hogy a fizetésfelemelést nem adta meg, hanem az állás beszüntetését is elhatározta. Ezen határozat ellen az érdekelt fél nem fe- lebbezett. A képviselőtestületnek határozata törvényhatósági jóváhagyást igényel. Gyula városa az előfogatozásnak házi kezelésbe való vételét mondotta ki, amely határozata csakis a felsőbb jóváhagyás után hajtható végre. A póttárgysorozatban is mintegy 25 tárgy lesz felvéve, ezek azonban legnagyobb részt községi ügyek, amelyek a vármegye egyetemét nem igen érdeklik. Tekintve, hogy a költség- vetésnél, a vármegye pénzeinek elhelyezésénél és az obstrukció elitélését kérő verseczi átiratnál névszerinti szavazások lesznek, utóbbinál pedig ezenfelül hosszantartó vitára van kilátás, ennélfogva a közgyűlés valószínűleg csak másnap fog befejezést nyerni. — Szeretnék táncolni a búcsún, tanitson meg nyanya! . — Úgy-úgy, csacsi! majd vén létemre kezdek holmi fütty-szóra ugrálni. Mondhatom, gyámoltalan teremtése vagy a jó Istennek. Tizenegy éves koromban már a Fáni néném lakodalmán es- tétó'l egész reggelig táncoltam. S te pedig már tizennyolc éves múltál, most sem tudsz semmit. De mi lesz veled, édes jó Istenem, ha én egyszer behunyom a szememet!? Éva néni annyira csóválta a fejét, hogy a kontya is leesett. rgaz, hogy csak három szál gyufával volt feltüzve. — De mikor engem senki sem tanított rá! — Nyöszörögte Pista. —■ Szarva köztt — tudod mi! — kiáltott rá Éva néni a szerelmetes magzatára. — Hát még a táncot is tanulni kell ? .. . Benn kell annak lenni a vérben, lábban, minden porcikában. Tudod ? Azért akarom, hogy Julist vedd el, az majd rendbe hoz.. Megtanít még táncolni is. — De én a Katát szeretem, — szólt elpirulva a Pista. — Üssön a — Uram bocsás, — majd roszat mondok a szeretetedbe i — Kiáltott indulatosan Éva néni s kiugrott a szobából. Pistának továbbra is csak a tánc járt az eszében. Megpróbálkozott vele a szobában. Emelgette a ! lábait, előbb csak kicsit, úgy kopogósán. Végre a vére kezdett rendbe jönni, annyira kapkodta a lá- i bait a levegőbe, hogy a lába sarkában megbotlott, T ik H C ü. Pista legény szerelnie. Humoreszk. Irta: Csite Károly. Pista gyerek zsinoros dolmányt, mellényt, nadrágot és ráncos csizmát kapott husvétra, valamint megengedték neki, hogy pipát vehessen. Ezzel tehát a Pista gyerek felcsapott legénynek. Mint újdonsült legény, kora reggel itatóra hajtotta marháikat a faluvégi kúthoz. Rozmaringos kalapját féloldalra csapta. Ráncos csizmáival hangosan kopogott. Ostorával borzasztó durrogatást vitt véghez, hogy minden leányt ablakhoz csaljon, hívta őket, sírjanak örömükbén. Mindenáron egyszerre akart lépni a Bimbó tinóval és sehogy sem sikerült neki, mivel a Bimbó nem két, hanem négy csizmával kopogott előre. Amint haza hajtott, rögtön felmászott az udvaron levő szederfára s ez igy ment mindennap. Többet lakott a szederfán, mint a száraz földön. Édesanyjának, a termetes Éva néninek még a kontyaalja is megfájdult a sok töprengésben. Csóválta a megaszalódott fejét. — De mi a csudát kereshet azon a fán, mikor levél sincs rajta ?! Végre is az iránytű, de nem a mágnes, hanem a Pista orra vezérelte ki megöregült eszét a zátonyok közül. — Ahá, te a Katát lesed!. . . No várj csak . . . Éva néni felfedezése helyes volt. Minthogy a Pista gyermekkorában is az édességért mászott föl a fára, úgy most is az édességet lesi, gubbaszt a fán. — De Istenemre! Lepiszkállak ezzel a meszelővei, mint a vadkörtét, — indulatoskodott az Éva néni Hasztalan volt. Végre elment a Juliska keresztleányáért, (ezt szemelte ki menyének) ketten neki gyürkőztek fejszével a szederfának s ki- döntötték. Pista hazatérve a szántásból, hogy meglátta a szörnyű pusztulást, az istálóban elbődülve borult a Bimbó nyakába. Hogyan is lehetett ilyen kegyetlen az ő nyanyája! Honnét láthatja ezután a Katát ? Éva néni és a Julis leányzó lángost harap- j dálva a konyhában, jókat vigyorogtak a Pista keservén Közelegett a búcsú napja, a legfőbb nap a faluban. Kutaknál, házak előtt, utón-útfélen leányok és legények közt csak arról folyt a szó. Pista legény képes fele még jobban kigöm- bölyödött a mosolygástól. Hej, de megtáncoltatja a Katát! Igen ám, ha tudna táncolni. Az udvaron szaladgáló malacok közül elkapott egyet s vitte a szobába. — Nyanya! Süsse meg ezt a malacot búcsúra! — Abból iszen nem vásik a fogad — mondta Éva néni. — Pista eleresztette a malacot, mely visítva menekült az ágy alá. Az első kérelem nem sikerült, elő hát a másodikkal:
