Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-26 / 13. szám
XLIII. évfolyam. Gyula, 1911. március 25. 13. szám. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre............... 5 K — f Év negyedre ... 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyi.ttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Ember-vadászat. Egy budapesti kabaré-tulajdonost 200 korona pénzbírságra ítélt legutóbb a rendőrség azért, mert közéletünk egynéhány szereplő egyéniségét a kabaré- színpadján nap-nap után úgy mutatott be, mint közéleti svindlereket. Az eset igazán kihívhatja csodálkozásunkat. Azon tudniillik egy parányit sem csodálkozhatunk, hogy az illető kabarótulajdonos a brettli művészet palástjába burkoltan nap-nap után legazemberez egy-egy csomó embert, aki egész életének munkásságát az ország javára szentelte, ámde igenis csodálkozunk azon, hogy ilyesmiért elérheti őt a törvény sújtó keze. A törpéknek és a gyáváknak tulajdonsága az, hogy amikor a náluknál erősebbekkel nem bírnak, a nyelvüket nyújtják ki rá. Ez a nyelvöltögetés ma általános tünet, jeléül annak, hogy soha annyi törpe, soha annyi epigon nem volt mi nálunk, mint éppen napjainkban. Nézzük csak a sajtót. A sajtónak különösen azt a részét, amelyet azok kultiválnak, akikben sem tehetség, sem tudás nincs a toliforgatáshoz, a sajtónak az a része vájjon miből tengeti nap-nap után az életét ? Embervadászatból. De nem a kis vadakat hajszolják ám, hanem a nagyokat. Vannak lapjaink, amelyeknek hasábjain min- j den közéleti szereplő embernek csak] egy díszítő jelzője van: gazember. És ebből az egy diszitő jelzőből megél az illető lap. Äz embereknek ugyanis veleszületett rossz tulajdonságuk az, hogy a rosszat szívesebben hallgatják mint a jót. Mennyivel szívesebben hallgatják a rosszat arról, akinek valamelyes neve és némi érdemei vannak. Ez ád életerőt minden olyan lapnak, minden olyan intézménynek vagy szervezetnek, legyen az kabaré vagy politikai pártszervezet, amelyik máskép nem tud eredményt produkálni, nem tud a maga részére érdekeltséget és érdeklődést teremteni, mintha embert rágalmaz. Pityi Palkót hiába állítja pellengére az illető lap, az nem érdekel senkit, hiszen Pityi Palkót nem ismeri a kutya sem. A szenzációra éhes tömegnek nagy urak és minél nagyobb urak kellenek. Milyen isteni gyönyörűség olvasni azt, vagy hallani egy előkelő kabarém ii- vész ajkáról, hogy Lukács László svindler, Apponyi Albert gróf svindler, Lánczi Leó svindler, egyszóval svindler mindenki, akinek csak egy kicsit valamirevaló neve van. Azt mondják, hogy az emberi hibák és bűnök a nagy közönség előtt való bemutatásának az a célja, hogy javítsa az emberiséget. Hiszen a színművészet szellem óriásai, a költők, az irók mindig az emberiferdeséget szokták a színpadra, a fórum elé vinni. Egy- egy színpadi alak olyan volt, mint a publikum elé tartottt tükör: ime nézd, ilyennek nem szabad lenned. Azt mondhatná ezek után mindenki, hogy mért nem szabad a modern színpadnak ugyanazt megtenni, amit a régiek megtettek ? Hát erre a kérdésre nagyon könnyű a felelet. Azok az alakok, amelyek rége nte szerepeltek a színpadokon, valóban hibás, bűnös emberek voltak. Ámde azok, amelyeket a bretlli szerepeltet, köztünk élő egyének, akiknek hibáit, erényeit, vagy bűneit megítélni a jelenkor sohasem hivatott. A. közéleti nagyságok munkásságának megítélése a történelem itélőszéke elé tartozik. Arról a köznapi, vagy pláne a brettli publikuma mulatozás közben ne mondjon ítéletet. Nem tünik-e fel furcsának mindenki előtt, hogy a belépődíjjal és vásári reklámmal összegyűjtött alkalmi publikumot teszik meg olyan kérdésekben itélőbirónak, amely kérdések - ben az egész nemzet is a legtöbbször csak tartózkodva és nagy óvatossággal mer Ítéletet mondani, sőt a leggyakrabban az Ítélethozatalt rábízza a késő utókorra. Ki ezekben a bűnös? TennészeteT A R C A. Járok . . . Járok bolyongva elhagyottan Árván kietlen avaron! Csillagtalan vak éjszakában Lépked a lábaim nyomában Két kísérő: a fájdalom, 5 a vágy, mely vonja, egyre vonja Hozzád szei ebnes szivemet . . . Sorsom: örökké érted égni! Utadról mégis messze térni Mert egygyé lennünk — nem leheti ICis ablakom . . . Kis ablakom tele fehér virággal -- Velők gyakorta elbeszélgetek! Úgy tetszik, mintha csöndes alkonyaikor Elsóhajtoznák halkan a neved . . . Sóhajtásukat senki más nem érti Csak az én lázas, nyugtalan szivem ! S míg rátapad bársony szirmukra ajkam Szemem behunyom titkon könnyesen! . . . . . . És ők regélnek boldog szép napokról . . . — Fejem lehajtva némán hallgatom ! Rózsákról, melyek jöttek, valahonnan Száz titkos csókkal halvány szirmukon ! . . . Itt haltak el . .-. Utolsó sóhajukból Felém szállott a küldött üzenet i „ Te vagy a legszebb gondolat szivemben; Ott vagyok nálad! Ott vagyok veled! . . . Mesélnek kedves, nyári esteiekről . . . Már ismerték a lépteid neszét! . . . Elmúlt minden... Csak könny, sóhaj marad meg... . . . Lassan elhal a suttogó beszéd! . . . Kis ablakom tele fehér virággal Velők gyakorta elbeszélgetek Úgy tetszik mintha csöndes éjszakákon Elsohajtoznák halkan a neved! . . . JLeffyen hát ninden . . . Legyen hát minden elfeledve; Minden szó, minden pillanat; Minden kis emlék, mely a múltból Lelkűnkbe rejtve megmaradt : Nem egymásnak vagyunk teremtve Néhány nap óta igy tudom ! Ne keressük a boldogságot Egymás szivében egy utón . . . Kerülöm híven azt a helyet Ahol te jársz — ahol te vagy ! Nem őrzök rejtegetve féltve lőled kapott virágokat! Arcod csak néha-néka látom De a lelkünk már idegen , . . Ha szembe jösz az utcán vélem, Kószöntlek büszkén — hidegen ... Ftácz Etus. Dr. gróf Széchényi Miklós vóradi püspök. Harmadfél esztendei intervallum után a nagy- [ váradi latin szertartásu püspöki szék végre betöl- j tetett. Őfelsége a király kinevezte nagyváradi püspökké dr. gróf Széchényi Miklós győri püspököt. Az uj megyéspüspök abból a főrangú családból való, mely a magyarországi katholikus egyháznak már több jeles főpapot s egyben Magyarországnak a halhatatlan Kossuth Lajos jelzése szerint „a legnagyobb magyart“, gróf Széchényi Istvánt adta. Békésvármegye katholikus .hitközségei s hívei, két község kivételével a váradi püspök lelki fen- hatósága alatt állanak s igy a püspöki kinevezés nemcsak őket, hanem az egész vármegyét közvetlenül érinti. A széles körökben méltán megnyilatkozó érdeklődésnek hódolunk tehát, amidőn az uj püspök életrajzát, főpásztori minőségében, aránylag rövid idő alatt kifejtett áldásos működését, csaknem páratlannak mondható tevékenységét, vármegyénk közönségével megismertetjük. Dt. Széchenyi Miklós gróf, született Sopronban, 1868. január 6. Szülei: Széchenyi Jenő gróf és Erdődy Henrietta grófnő voltak. Édesanyja hat esztendővel ezelőtt halt meg, atyját pedig felyó hó 12-én vesztette el. Atyjának Szent-Lőrincen, anyjának Vörösváron (Vasmegyében) voltak birtokai. A püspöknek öt testvére van s valóban megható az a szeretet, mely őket összefűzi. Testvérei: Ilona grófnő alapítványi hölgy, ki eddig apjánál Vörösváron lakott, — Emilia férjezett gróf Erdődy Gyu- láné szintén Vörösváron lakik,— Jenő, kinek feleLapun-ls: mai száma, lO oldal.
