Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-23 / 43. szám
Gyula, 1910. október 23. XLII. évfolyam. 43-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre.............. 5 K — f Év negyedre___ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A temetők fényűzése. A közeledő halottak napja alkalmából. Elkövetkezik nemsokára halottak napja és nem egy család újra súlyos gondok előtt áll, hisz a modern kor szédületes fényűzése kiterjed a kegyeletre is és ha nem akarjuk, hogy megrójanak érte, bizony mindnyájunknak erőnkön felül kell kegyeletünket tanúsítani, nem a halottunkért, hanem a világ szájáért, amely már nemcsak a más háza, hanem a más sirhalma előtt is — seper. Csakhogy a világ száját kegyeletes érzésünk áldozatkész felbuzdulásával nem tömjük be. Mert amint kegyetlenül megrónak, ha a temetők porában nyugvó halottunk jeltelenül marad minden szentek estéjén, épp oly kegyetlenül szájára vesz a világ nyelve, ha szerettünk sírján a kegyeletnek felpompázott jelenségei mutatkoznak. Legyünk azzal tisztában, hogy az Aesopus meséje ide is illik. A mesebeli molnár, a gyermeke meg a szamara. Hogy akár a molnár, akár a gyerek ült a szamáron : egyaránt megrótták őket a járókelők. Akár jeltelen marad a temetőben nyugvó halott süppedő sírja, akár pedig íelgyulnak kegyeletünk pompázó mécsi- nek ezrei, az emberi megszólás és illetéktelen bírálat el nem marad rólunk. Ámde panaszkodtunk-e valaha, ha az iskola uj épületén szobrokat, diszeket, drágaságokat láttunk, ha a tudomány csarnoka külsőben is impozáns, monumentális volt? Soha sem panaszkodtunk ezért, mert az a felfogásunk, hogy a tudomány csarnokába fenkölt gondolatokkal kell belépni és minden esetre nemesebb, ünnepibb érzés között lépünk be az esztétikailag tetszős épületbe, mint az ócska, vedlett, rozoga, piszkos hajlékba. Valószinü, hogy a temetők közeledő kegyeletes ünnepe sokaknak anyagi erőn felül való költekezését kényszerítik ki, de mennyire felemelő, magasztos és ünnepies érzés vesz erőt rajtunk, mikor a kivilágított temető kapuján belépünk. Mindenütt jogos a kritika, de kegyeletérzésünket ne bántsa senki. Lehet, hogy a temető fényűzése egyeseknek gondot okoz. De mily édes, de mily boldogító gond az ! És ha hiszünk a gondviselésben, nem kell e szivünket eltöltenie annak az érzésnek, hogy lehetetlen, miszerint a gondviselet az ő kifürkészhetetlen utja- módjaival ne gyámolitsa, ne segítse meg a szegényt, aki garasait a halottjára költötte, sirjára, hogy annak feldiszitett sírjánál a rá- emlékezés kegyeletének sok-sok rnécsvilága lángoljon föl a csillagos ég felé. Nagy ridegség, mondhatnánk, gonoszság kellene ahhoz, aki másnak a kegyeletvilágát tisztátlan, gyanúsító kezekkel érinteni merné. A temető luxusa lehet sajtó-téma, lehet az emberek bíráló beszéde is, de egy bizonyos: hogy azt megróni, aki a halottjának áldoz, kegyetlen, gonosz eljárás. Szeretjük, hogy a mai önző, nehéz gondokkal teli világunkban a kegyeletnek ez a tiszta, nemes érzése nem veszett ki a szivekből és mikor lépten-nyomon látjuk, hogy a fényűzés dőrébbnél-dőrébb tárgyakra té- kozol : megilletődve állunk m^g a szegény ember feldiszitett sírjánál, aki lehet, hogy erején felül költött sirra, amely mellett a bánat és kegyeletes gyász igaz könyeit öntik, de tékozlása szent és illetlen kezekkel nem rontjuk meg a fájdalmának érzelemvilágát. El fog hangzani a halottak ünnepe előtt egy országos egyesületnek jajkiáltása is. Ismerjük ezt a jajszót, megszoktuk és szeretjük. Azt kiáltják esdekelve, hogy csak egy szed virággal kössenek kevesebbet a halottaknak szánt koszorúba! És az egy szál virág árát ajánlják föl a tüdőbetegek gyógyitó-alapjának. Hallgassa meg ezt a vészes, ezt a megindító kiáltást mindenki és a maga egy virágszálát ajánlja oda az élő halottaknak, a tüdőbetegeknek, akikből minden évben közel nyolcvan- ezer ember hal tneg és akiknek bus csapat- jában egy félmillió jár-kel a tüdőbetegség csiráival. Ne beszéljünk a temetők luxusáról abban az esetben, ha erre a nemzeti sorscsapásra százezrek és százezrek lefizetik a szent váTÁRCA. Békésmegye a relonnorszüggyüléseken. Irta: Sas lióliert. Magyarország történetében egy korszaknak sincs nagyobb fontossága, mint azon két és fé1 évtizednek, melyet reform-kornak szoktunk nevezni. Az e korban tartott országgyűlések határozatai alapozták meg a mai, modern Magyarországot, ezen kor gazdasági átalakulása szabta meg az irányt, melyen hazánk gazdasági fejlődése máig is halad. Az első reformországgyülés az 1825/27-i volt, az utolsó az 1847/8-i. Természetesen ez országgyűléseken a vármegyék akarata érvényesült s ebből ismerhetők meg valamely megye társadalmi s közműveltségi állapotai, sőt nem egyszer közgazdasági viszonyaira is fontos következtetést lehet vonni. Épp ezért nem lesz érdektelen azzal a kérdéssel foglalkozni, kikkel s főleg hogyan képviseltette magát Békésmegye ez országgyűléseken ? Az első e névvel illetett országgyűlés, az 1825/7-i, tudvalevőleg csak előkészitője volt azon országgyűléseknek, melyet e nevet valóban megérdemlik. Ekkor még komoly formában nem kerültek szőnyegre ez elnevezést megérdemlő reformok s az Akadémia megalapításán kívül reform csak az az egy volt, hogy 13 évi szünet után ez országgyűlést összehívták s ezáltal lehetővé lön az alkotmányos reformok útjára lépni Ez országgyűlésen tárgyalták a tizenhárom esztendős reakciós korszak számos visszaélését, törvénytelenségét is, de mindezek tárgyalásában megyénknek már csak azért sem volt szerepe, mert a törvénytelen rendeletek végrehajtása elé nem gördített akadályokat, aminthogy a József nádor titkos levéltárában elhelyezett irat is azt mondja Békésmegyéről, hogy az ujoncozás és az adó ügyében mindjárt az első (törvénytelen !) reseriptutrot végrehajtja Megyénk nagy többsége tehát a kormány pártjához tartozott, aminthogy mindösszp 15 megye tagadta meg a törvénytelen rendeletek (!) végrehajtását s máskülönben sem volt oly óriás különbség ekkor a kormánypárt és az ellenzék véleménye között Egyik párt sem akart haladást, csak a régi alkotmányt, de mig az első hajlandó volt ez alkotmányon ütött réseket észre nem venni, addig a második e régi, konzervatív, hűbéri alapokon nyugvó alkotmányt szentnek és sérthetetlennek tartotta. S megyénk közönsége az 1825/7-i országgyűlés idején is a kormány pártjához tartozott, de követei oly jelentéktelenek voltak, hogy se ők, sem működésűk nem érdemel említést. Az 1825/7-i országgyűlés feloszlatása után azonban az ezen országgyűlésen fellépett Széchenyi István hatása alatt mind általánosabb lett a reformok vágya. S a reformpárt épp 'azokból alakult meg, kik leghevesebb védői voltak a régi alkotmánynak, igaz hogy nem uj alkotmánynak megalkotására, mintahogyan történt, csak a régi kitatarozására. Mégis, már az 1830-i országgyűlési ellenzék sem zárkózott el teljesen a szabadelvű eszméktől. A szabadelvű-eszmék befogadására megyénk is alkalmasnak mutatkozott s azon megyei többség, mely az előbbi országgyűlésen a kormány hivének vallotta magát, most az ellenzékhez csatlakozott. Ugyanis nálunk ép úgy mint, a többi megyében a nemesek alkották a megyét s a nemesek csakhamar látták, hogy midőn a kormányt támogatják, önmaguk ellen adnak fegyvert kezébe. Ép ezért ezen ellenzék még nem szabadelvű, de egy-két vezéralakjában meg van a liberalizmus oly lelkes maö száma, 12 cld.a,l. szeretete, mely csakhamar a szabadelvű eszmék diadalra vivőjévé teszi az ellenzéket. Nemcsak az országos pártra áll ez, de a békésmegyeire is. 11. Nálunk Novák Antal, báró Rudnyánszky Mihály és Szombathelyi Antal voltak azok, kik a megyegyüléseken először vallották magukat a sza- badelvüpúrt hiveinek s Novák azok közé tartozott, kik a liberalizmust akarták az országos ellenzék zászlajára Írni. Kívülük az ellenzék hivei voltak Tormássy János és Omaszta Zsigmond (az első népképviseleti alapon összeült országgyűlésen a gyomai kerület képviselője) s mint mindig, úgy most is a nagyszámú ifjúság volt a leglelkesebb hívük. A békésmegyei ifjúság vezérei voltak Tomcsányi József, báró Wenckheim Béla és Bogyó Nepomuk János. Ők lettek később megyénkben az igazi szabadelvű ellenzék vezérei. Tomcsányi már ezen időkben kivált s Novák- kal együtt azon volt, hogy az országgyűlési követek liberális megbízással menjenek Pozsonyba. Követekül Novák Antalt és báró Rudnyánszky Mihályt választották meg s hogy az országgyűlésről még ugyanazon esztendőben, a feloszlatás után eredmény nélkül tértek vissza, részint ismeretlenségük miatt történt, részint pedig azért, mert ezen országgyűlés alig volt egyéb, mint a kormány szavazó automatája s egy vagy két ember szava elenyészett százak helyeslő lármájában. Munkájukat, mely liberálisabb eszmék terjesztését jelentette, nem hagyták abba az országgyűlés feloszlatása után sem. Az országos kolerajárvány miatt ugyan szünetelt a politikai harc, élete mindenkinek fontosabb volt, mint politikai meggyőződése, de a járvány megszűntével ismét kezdetét vette a huzavona. A liberálisok — immáron óriás többsége a megyei választóknak, — vezérei ismét Novák Antal, Rudnyánszky és társai s most, az 1832-re
