Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-16 / 42. szám
2 solási költségvetések letárgyalása minden különösebb megjegyzésre méltó mozzanat nélkül folyt le. Nagyobb szabású vita indult meg Gyulaváros husvizsgálati szabályrendeletének tárgyalásánál, amely mindvégig lekötötte a közgyűlés figyelmét és mintegy órát vett igénybe. A délelőtt folyamán mindössze 6 tárgy intéz- tetett el és elmúlt dél, midőn Acbim L András és társai a békéscsabai ügyeknek soronkivül való le- tárgyalását kívánták. Elnöklő alispán azonban a közgyűlést az előrehaladt időre, valamint a jelenvoltak csekély számára való tekintettel d. u. 3 órára halasztotta. A délutáni közgyűlés Acbimék hazautazása következtében igen csendesen folyt le. Mindössze két ügynél volt felszólalás-, a többi ügyek — szám- szerint 181 — az állandó választmány javaslata értelmében hozzászólás nélkül intéztettek el. A közgyűlést elnöklő alispán — miután a tárgysorozati ügyek mind letárgyaltattak — este fél fi órakor rekesztette be. A közgyűlésen jelen voltak : Ambrus Sándor, dr. Daimel Sándor, Kiss László, Moldovanyi János, dr. Vangyel Emire, Kohn Mór dr., dr. Zöldy Géza, Antalóczy Nándor, Sá- rossy Gyula, Sinszky Ferenc, Szabó Emil, Schmidt Iván, dr. Kiss László, dr. Szirbik Bálint, Lukács Endre, Popovics Szilveszter, Csánki Jenő, dr. Ber- thóty István, dr. Konkoly Tihamér, Perszina Alfréd, dr. Stojanovics Szilárd, dr. Lovich Ödön, dr. Kun Pál, Ritsek János, Kovács L. Mihály, Bőhm Miklós, Kner Izidor, Weisz Mór, dr. Martos József, Czinczár Adolf, Novak Árpád, Reisner Emánuel, dr Berényi Ármin, Reisner Ede, dr. Ladies László, Pfaff Ferenc, Sál József, Dobay Ferenc Tanczik Lajos, Kóhn Dávid, Schmidt József, Kukla Ferenc, Szikes György, Csőke Istváo, Domby Lajos, Asza- lay Gyula, Popovics M. Aurél, Mancsu Aurél, Be- liczey Géza, Yarságh Béla, Pfeiffer István, Szeb ■- réuy Zs. Lajos, Südi István, Seiler Elek, Vagner Józsi f, Galli Mihály, Korossy László, Acbim Gusztáv, Vincze Dániel, Házi Imre, Szabó József, Kruchió Albert, Erdei János, Viskovits Ignác, Korcsok János, Kovács I. Pál, Kratochwill Gyula, Morvay Mihály, Benediky Gyula, Stark Gusztáv, dr. Török Gábor. Sebök Sándor, Koiozsi Endre, dr. Hegedűs Béla, Roediger Gyula, Szabó János, Petneházi Ferenc, Kollár Lajos, Ridegh János, Péteri József, Soós István, Harza Ferenc, Reviczky László, Torkos Kálmán, Pusztai Janos, Freuder Mór, Ver. s József, Kraft Viktor, Gécs László, Kunos Is'ván, Bakos Béla, Papp Károly, Rrck Géza, Marhás András, Tardy Lajos, A. Schriffert József, Mecz Antal, Monori Mihály, Murvai István, Belenta Mihály, Achim L. András, Lipták L. Pál, Vandlik Mátyás, Mahlik György, ifj. Huszár Pál. Bohus M. György, Zelenyánszki Mihály, Maczák György, Hrabovszki Mátyás, Meiiska Pai, Lanrinyecz János, llhrin Pál, Hursán György, Szekerka György, Mester Gábor, BÉKÉS Bikádi József, Iványi Antal, Szalai József, K Horváth Sándor, Kvanka Mihály, Dán József. Seres András, Kállai József, ifj. Soós István, Czeglédi Ferenc, H. Kis Ferenc, Izsák Jakab, B. Nagy János. A közgyűlést d e. 9 órakor Ambrus Sándor alispán nyitotta meg. Elsősorban az alispáni jelentés került tárgyalás alá, amelyhez — szokása szerint — Achim L. András szólalt fel és olyan okok miatt nem vette azt tudomásul, amelyeknek semmi köze sincs az alispáni jelentéshez. Most is, mint mindig, békéscsabai helyi érdekű ügyekkel hozakodott elő és oly magas hangon beszélt, mintha a legnagyobb panamákról rántotta volna le a leplet. Elsősorban a képviselőtestületnek az eljárását ostorozta kemény szavakkal, hogy Sailer Gyula intézőnek 2000 korona szemeli pótlékot szavazott meg. Ez a kérdés az illetékes fórum által szabályszerűen hozott határozattal letárgyaltatok és éppen ö és társai által felebbeztetett meg és a felebbezés a tárgysorozatba fel is volt véve. Tehát az lett volna a természetes dolog, hogy az általa felhozott sérelmet ne az alispáni jelentésnél, hanem az illető ügynél adja elő. Azután a csabai kulturház építési munkálatainak biztosításánál állítólag elkövetett visszaélésekről tett említést, amelyek — amint Aehim Gusztáv községi mérnök és . Varságh Béla felszólalásából kitűnt — nemcsak hogy fenn nem állanak, hanem a munkálatok kia lása éppen a kis emberek érdekeit figyelembevevő legnagyobb körültekintéssel és lelkiismeretességgel történt. Egyébként ha valamely szabálytalanság mégis történt volna, annak orvoslása nem a törvényhatósági bizottság, hanem a megállapított hatóságokhoz tartozik, amelyektől az el se vonható. Az alispát i jelentéssel kapcsolatosan szóba került a vármegyei közkórházi építkezéseknél előfordult szerencsétlenség, amelyről különben az alispáni jelentés részletes beszámolót nyújtott. Elsőnek ebben az ügyben dr. Martos József szólalt fel és indítványozta, hogy egy bizottság küldessék ki, amelz a kérdést minden oldalról megvizsgálja, szükség esetén szakértőket hallgasson meg és a vár megye érdekeinek megóvása tekintetéből tegyen javaslatot.* Hozzászóltak a kérdéshez még Simonba György dr., aki az ügy anyagi oldala iránt érdeklődött, továbbá Veres József, aki igen szép és tárgyilagos beszédben az anyagi k'-rdés mellett a nem kevésbbé fontos erkölcsi szemponto <ra terjeszkedett ki. A felszólalásokra az alispán részletesen válaszolt és pragmatikus előadásban az ügyet minden oldaláról megvilágította és kifejtette, hogy a megye érdekeinek megóvása céljából mindaz, ami lehetséges, me történt és meg fog történői. Az alispán beszéde láthatólag megnyugvást keltett a bizottság — Úgy ? Hát mért nem jöttek akkor ? — Nem gondoltuk . . . — Mit? — Hogy a nyavaja . . . — Nem ám, mert kend is lelketlen . . . Nem ; szereti a saját gyerekét . . . — Má’ . tekintetös orvos ur, az én Peti fiamér'. — Ismerem . . . Kend örül a dögnek. Csik András elértette a szót. Leszegte a fejét s csak úgy a bajusza alá motyogta : — Szeretőm . . . Az orvos intett. — Majd elmegyek. Ha két napig vártak, várhatnak még egy pár órát. András gazda rátette kezét a fényes ajtókilincsre. aztán visszafordult — Instálom . . . — Jól van, jó . . . Mikor Csik András behúzta maga után az ajtót, a pap ráintett az orvosra : — Döglenek az urak ! Az orvos szaporán pislogott. — Tudom, tudom . . . Hisz azért . . . Emlékszem . . . * . András gazda ott állt az ágy fejénél. Hol a gyerekre, hol az orvosra vetette bágyadt tekintetét. Mi lesz ? Hogy lesz ? Az orvos szeméből nem sok jót olvasott ki. Egyre csóválgatta a fejét. Mikor a gyerek torkát nézte akkor is, mikor kopogtatta, akkor is . . . — Baj van! Nagy baj ! András gazdának megrogyott a térde. Egyetlen fia, a Peti . . . Már látta a koporsót, a sirt, hallotta a harangzúgást, a hantok dübörgését . . . Az orvos cédulát irt. Aztán kiadta : — Gyorsan a patikába . . . Még at éjjel egyszer visszajövök . . . András gazda egészen oda lett az ijedségtől. Ha ilyen sürgős az ügy, akkor vége ! Kétféle orvosság ?! Az orvos le se fekszik . . . Elpusztul. Bizonyosan elpusztul ... A lelkén szárad. Ő hajtotta ki az urasági erdőre irtani. Egész nap verte a hideg eső. Ott szerezte a halálos nyavaját. Ott! De hátha csak múló baj. Van az úgy néha. Az orvos megtudná mondani . . . Az utcaajtóban erőt vett magán. Megtudakolta : — Lőhet segíteni ? Az orvos ránézett a megjubászodott emberre. Ugy-e most félsz ? Most jó az ur ? Hát csak hadd dögöljenek ? Mi ? A szemeit összehúzta. Nem, nem mondja meg az igazat. Remegjen, féljen. Rászolgált. Orvosság ez neki. Jó orvosság . > . Egyik vállát felhúzta s aztán úgy tétovázva mondá: — Megpróbálom . . . Talán ? Hisz azért tanultam . . . András még a kezeit is összetette. — Álgya mög az isten, csak segítsen . . . Nem bánom, ha a házam rámegy is, csak a Peti mögmaraggyon . . . Megmaradt. No, volt is öröme Csik Andrásnak. Alig győzte imádkozással, hálálkodással. Pedig szép summa pénzébe került. A doktor három hétig mindennap látogatott. Eleinte négyszer, ötször is naponta. Meg 1910. október 16 tagjainál. A vita vége az lett, hogy az építkezési bizottságot kiegészítette a törvényhatóság dr Martos Józseffel, Pfaff Ferenccel és Achim L. Andrással. Az alispáni jelentés során Zelenyánszki András bizottsági tag tette panasz tárgyává bogy a közgyűlésre meghívót nem kapott. K. Horváth Sándor pedig egy pusztaföldvári építkezési üggyel kapcsolatos panasszal állott elő. Az alispán a felszólalásokra megadta a közgyűlést kielégítő választ. A vármegyei háztartási pénztár 1911. évi köl- stégvetése elfogadtatott és a javaslatba hozott l°/o-os pótadó 95 szavazattal 33 ellen megszavaztatott. A pótadó ellen Zelenyánszki bizottsági tag siránkozott, úgy tüntetve fel a megszavazás következmény it, mintha elviselhetetlen súllyal nehezednék a lakosságra. De különben is, az önkormányzattal kötelességek és terhek járnak, azt tehát viselni kell, de illik is. Az alispán a szavazás megkezdése előtt kifejtette a pótadó szükségét és jelezte, hogy Békésvármegye majdnem az egyedüli vármegye az országban, ahol oly kicsi a pótadó ; a vármegyék legtöbbjében 2 — 1 százalék vettetik ki a vármegye szükségleteinek fedezésére. Dehát — sajnos — érvekkel nem lehet meggyőzni a megyebizottsági tagok egy tekintélyes részét és ha a tisztviselők nem szavaznak le teljes számmal, akkor a szükséges 2/3 többség nem lett volna elérhető. De a leszavaztatással sem szabadul a vármegye a pótadótól, hanem az történt volna, hogy a törvényhatóságnak újból és újból kellett volna foglalkozni az üggyel, míg végre is megszavazza az filkerű1 hetetlen pótadót. A közúti költségvetés észrevétel nélkül elfogadtatott, úgyszintén nem volt észrevétel a jövő évi katouabeszálásolási pótadó költségvetése ellen sem, az igaz, hogy az utóbb említett költségvetés félannyi szükségletet tüntet fel, mint az előző évi költség- vetések. A közúti költségvetésből Gynlavárosát az érdekli, hogy a városház és megyeház utcák makadám- burkolatainak kicseréléséről és a szükséges költségekről történik abban gondoskodás. A szükséges költségek nem az útalapból, hanem a város vámos útjainak jövede nieiből fedeztetnek. A községi jegyzők és segéd jegyzők szabadsága a megalkotott varmegyei szabályrendeletben aként állapíttatott meg, bogy a jegyzőknek 4, a segéd jegyzőknek 2 heti szabadsághoz van igényük. A gyomai mezőőrök illetményeinek kivetése tárgyában beadott az a kérelem, mely szerint a kivetés ne a földadó, hanem a terület arányában történjék, mint a törvénnyel ellenkező nem teijesittetett Azonban kifejezés adatott annak, hoaya legközelebbi közgyűlés a törvénv vonatkozó rendelkezésének — a sok orvosság. Nem számítva az örökös rettegést, mely már majd levette a válláról. De mindegy, csakhogy már nincs semmi baj. El is áldotta az orvosnak minden porcikáját. Csak épp, hogy kezet nem csókolt neki . . . * Csik András, hogy a Peti gyerek sora jóra fordult, megint eljárogatott az .egyletbe. Értekezett erről-arról, épp úgy, mint azelőtt, csak nem olyan hevesen. Jobban megfontolgatta a szókat. Sőt az is mind sűrűbben előfordult, hogy ő csillapította az embereket: — Nem igy . . . Nem úgy . . . Az elvtársak nem tudták mire magyarázni a vezér pálfordulását. Mikor egyizben az urakat szidták, piszkolták, Csik András keményen rájuk szólt: — Ne báncsátok az urakat! Az emberek megütköztek. — Te mondod? Te ? — Én! — Oszt milyér’ ? — Csak — De milyér’ — erősködtek a vérmesebbek. András elvörösödött Nyelt egy nagyot, aztán kivágta: — Azér’ mer’ szükség van rájuk! — Ugyan ugy-e? — Úgy! Hogy az Egylet gúnyosan nevetni kezdett, András nagy, csontos öklével ráütött az asztalra: — Ha ur nem lönne, rakásra döglene a paraszt!
