Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-16 / 42. szám
XLII. évíolyam. Gyula, igio. október 16. 42-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre............... 5 K — f Évne gyedre _____ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények. hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Az állatbiztosítás. Bár a gazdaközönség figyelme több ízben felhivatott az állatbiztosításra, mindazonáltal tapasztalhatni, hogy ezirányban sokan nincsenek kellőkép tájékozva. Nem ismerik az állatbiztosításnak sem czélját, sem rendeltetését; nem tudják azt, hogy milyen állatokat hol, mi módon lehet biztosítani. Legtöbben azon tévhitben vannak, hogy az állatokat csupán tűz ellen lehet biztosítani és igen sokgazda hiszi azt, hogy lovait ha vagy szarvasmarháit tűz ellen bebiztosította, akkor már teljesen eleget tett ilyirányu kötelességének. Pedig az állatállományt minden oldalról fenyegető veszélyeknek csak igen kis része származik tüzveszedelem folytán. A legnagyobb része az állatállományt fenyegető veszedelmeknek betegségek vagy különféle balesetek folytán keletkeznek, ezekből származó károsodások ellen pedig a tűzbiztosítás védelmet nem nyújt, Kevés gazda mondhatja el magáról, hogy állatállományában soha kárt nem szenvedett, azt meg nem is remélheti egy sem, hogy nem is fog szenvedni. Az állat kényes portéka, elhullás, vagy kényszervágás a legnagyobb gazda állományban is igen könnyen előfordul. Az ilyen károsodások idején érezzük csak igazán, minő könnyelműek voltunk és a legkönnyebben beállható veszedelmek ellen nem védekeztünk kellőkép. Naponta olvashatjuk újságainkban a különféle állati járványok felléptét, melyek lépten-nyomon veszélyeztetik az állattenyésztést. Vannak egyes vidékek, hol a lépfene, sercegő üszők, évente nagyszámú szarvas- marhát pusztit e). De nem kicsinylendő a gumókor pusztítása sem, különösen azon a vidékeken, hol a nyugati fajta szarvasmarhák tenyésztése divik. Hazánkban huszinilió koronára tehető azon károsodás, mely az állatok elhullása és kényszervágása következteben a gazdaközönséget éri. Tehát korántsem szabadna kicsinyelni az állatbiztosításnak az állattenyésztésre gyakorolt kedvező hatását. Ha a gazdának állatai biztosítva vannak, akkor nyugodt lélekkel fektetheti vagyonának megfelelő részét állatállományba. Értékes és jó tenyészanyagot szerezhet be, ezen a réven jövedelmét fokozhatja. Az értékes és jó tenyész diatok tartása, gondozása nem sokkal igényel több költséget, mint a tenyésztésre kevésbé alkalmas, tehát kisebb értékű állatoké, mig jövedelmezősége amazoknak összeszámithatatlanul nagyobb. Az állatbiztosítás arra indítja a gazdát, hogy megtakarított pénzén értékes és haszonhajtó állatokat szerezzen be, miáltal tőkéjét — megóvja a fenyegető kockáztatástól — a legmagasabban kamatoztatja, sőt megsokszorozhatja. Az állatbiztosítás védelme mellett az állattenyésztés a gazda leghívebb és legjövedelmezőbb takarékpénztára. Az állatbiztosítás legczélszerübb és legolcsóbb módja a községi szövetkezet. Pár fillér biztosítási díjért a községi szövetkezet a tagok megbetegedett állatait szövetkezeti költségen orvosoltatja, ha pedig valamely tagnak elpusztul az állatja, a károsult felet kártalanítja. A nyugati államok gazdái a községi állatbiztosító szövetkezetek utján érték el TÁRCA. A falu szája. Irta : Péczely József. Elől mentek a kapás, lapátos emberek. Négyes, ötös sorban, ahogy az ut engedte. Tempósan lépegettek s fejeiket, mint az a temetéseknél illik, a föld felé lógatták. Egy-egy ember a szomszédjával a termésről értekezett, meg az időjárásról, mások csak úgy magukban elmélkedtek a múltról, jövendőről, a legtöbbje meg dúdolva kisérte a halotti éneket: Nincs már szivem félelmére Nézni sírom fenekére . . . Az öreg jegyzőt temették. Csik András, a falu szája ott állt az utcaajtóban. Deresedő fejét hátraszegte s elégedetten mosolygott: urat temetnek ! Egygyel megint kevesebb ! A kapás, lapátos emberek odaintettek Csik Andrásnak : — Aggyon isten ! — Aggyon! Egyik jó koma odavetette! — Temetünk! András hunyoritott a szemével s aztán visszaadta a szót : — Döglenek az urak ! E pár szóban benne volt Andrásnak a nadrágos emberek iránt érzett mély gyűlölete, egész lelke, a hitvallása. Ekkor ért oda a pap, kántor, doktor, patikus. A pap indulatosan ráintett: — Úgy ? Csik András megbillentette a fejét; a kihívó dac csak úgy sugárzott az arcáról, amint visszamondta . — Úgy ! Az orvos megfogta a pap karját. — Ne válts vele szót. Tudod milyen . . . . Hagyd . . — A többiek is csillapították. — Legjobb az ilyen veszett kutyát magára hagyni. Egész a temetőig ezt az esetet tárgyalták. „Mekkora gyűlölet!“ „Milyen durva lélek !“ „A szocialismus teszi ilyen vaddá az embereket!“ „Ma-holnap a nadrágos ember már ki se mehet az utcára . . !“ Az orvos legyintett a kezével. — Nono ! Egyszer mindenkire rákerül a sor. Őkelmére is. Mindennek eljön az ideje ! A kapás, lapátos emberek már nem igy fogták fel az esetet. Az ő szemüvegük mást mutatott. Elégedetten, sőt büszkén bólintgattak egymásra: — Ez az ember ! Ez mögmongya . . ! * A falu urai ott kártyáztak a doktornál. Kergették a pagátot. Éjfélre járt az idő, mikor a szoba ajtaja előtt csizmatopogás hallatszott, aztán lassú kopogtatás — Bújj be! — kiáltott türelmetlenül a patikus Az ajtó lassan kinyílt s belépett rajta Csik András. Nem a hetyke, dölyfös parasztvezér, háti zt, hogy állattenyésztésük jelenben annyira fejlett. Itt a gazdák — állataik biztosítva lévén — minden megtakarított pénzüket az állatállományba fektették, iparkodtak mindig értékesebbnél-értékesebb tenyészanyagot beszerezni és ezzel tenyésztésüket javitni. A gazdaközönség elsőrendű kötelessége, hogy községi állatbiztosító szövetkezeteket létesítsen. Ott, ahol még nine en, 20 — 30 gazda összetartása könnyen létrehozhatja. Egyedüli teendő, hogy a vármegyei gazdasági egyesületekhez, vagy az állatorvosokhoz forduljanak a szükséges felvilágosításért, ezek bármelyike gondoskodni fognak arról, hogy hz ilyen szövetkezet megalakulásához szükséges mindenféle iratot és utasítást teljesen ingyen megkapják. A vármegye közgyűlése. (Október 10,) A vármegye őszi közgyűlése a tagok alig egy negyed részének jelenléte mellett a vármegye alispánjának elnöklete alatt tartatott meg. A csekély érdeklődésnek oka legfőképpen abban keresendő, hogy sem politikai kérdések nem voltak szőnyegen, sem pedig választások nem képezték tárgyát a közgyűlésnek, pedig csakis az ilyen ügyek képesek nagyobb vonzerőt gyakorolni a törvényhatósági bizottsági tagokra. Egyébként az ülés lefolyása a délelőtti órákban szokatlanul élénk volt. Mindjárt az alispánt jelentés kapcsán nyilvánult meg a jelenvolt tagok érdeklődése és a megyei közkórháznál előfordult szerencsétlenség mindenesetre kellő okot is szolgáltatott arra, hogy afelett hallgatással ne térjen napirendre a törvényhatóság Az alispáni jelentésnél történt egyéb hozzászólások részben nem tartoznak a tárgyhoz, részben pedig jelentéktelen természetűek voltak. A háztartási, közúti és k donabeszállánem egy összegörnyedt, totyogós vén ember, ki alázatosan levette fejéről a zsiros pörge kalapot s félve nézett körül . . . — Szerencsés jó . . . Megakadt Nem tudta, mit kívánjon. Estét-e, éjszakát-e, avagy reggelt ? Az orvos rászólt a tétovázó emberre : — No, mi újság ? Csik András leborgasztotta a fejét; kalapját két keze között forgatni kezdte, miközben nagyokat nyelt. — Tekintetös uram . . . — Mit akar? Az alázatos embernek mintha galuska akadt volna a torkán, alig tudta kinyögni: — A fijam . . . — No? — Rosszá van . . . Igön rosszá . . ! — Beteg ? András előre nyújtotta a nyakát. — Csupa tüzláng! — Gyomra? Torka? — Nem tudom, könyörgöm . . . Az orvos tovább faggatta : — Mikor kezdődött ? András gazdi összehúzta a nyakát. Látnivaló volt, hogy ezt a kérdést nem szereti. Himelt-há- molt . . . Hazudjon-e, vagy az igazat mondja ? Nehéz dolog De hátha rájön az orvos. Vagy a fiának árt vele . . . — Hát izé . . . úgy tegnap . . . azaz hogy völtaképen tegnapelőtt, úgy délebéd után , . . Az orvos indulatosan ütött az asztalra : Lapm-tnls: m.a,i szama ÍO oldal.
