Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-24 / 30. szám
XL.IL évfolyam. Gyula, 1910. julius 24. 30-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre_ _ _ 5 K — f Évnegyed re_ _ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. *gr. ------ . ■■■ . 1 jt- 1 __ A középosztály védelme. Társadalmi szervezeteink közül elsőnek régen felismerték a magyar középosztály pusztulásának jelenségeit, melynek meggát- lása s a középosztály érdekvédelme és megerősítése tekintetében már tiz évvel ezelőtt, a Kassán megtartott kongresszus felemelte hathatós szavát. Ezen felszólamlás s általában a kilenc évvel ezelőtt elhangzott panaszok következtében indult meg aztán az adatgyűjtés minden vonalon, hogy a középosztály pusztulásának okai kiderittessenek s az orvoslás eszközei megállapittassanak. Közben a középosztály megmentése érdekében nemzetközi tanácskozás is volt, ahol magyar részről ismertették a helyzetet, különösen a hitel szempontjából, vázolva a magyar földbirtokos középosztály fényes történeti múltját, részletesen ismertetve azokat az okokat, melyek a múlt század közepe óta fokozatos pusztulását előidézték. Ezen érvelés nyomán alakult ki azután már akkor az a felfogás, hogy amidőn a modern külföldi eszmeáramlat.a nemzetek föntartására és vezetésére erős középosztály megteremtését sürgeti, nálunk ez a középosztály elsősorban a TcözépbirtoJcos osztály lehet, amelynek föntartását és számbeli gyarapodását nemzeti és gazdasági érdekek egyaránt sürgetően követelik. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Mert sok tekintetben más a helyzet a külföldön és más nálunk. Óvakodnunk kell attól, hogy idegen eszmeáramlatokat minden kritika nélkül fogadjunk el. Hiszen az okozta főképpen a múlt század közepétől kezdve a középbirtokos osztály pusztulását is, hogy gondolkozás és megfontolás nélkül utánozta a külföldet intézményeiben és gazdasági berendezéseiben. Igaz, hogy talán másként történt volna minden, ha az 1848-iki törvényekkel kezdeményezett uj gazdasági berendezkedést magunk építhettük volna ki minden részletében. Ha kiépíthették volna azok a férfiak, akik megértve a kor szavát, a szabadelvű reformeszméket nálunk is megvalósították, de e mellett ismerték a nemzetet és annak szükségleteit is. A szabadságharc után elkövetkezett abszolutizmus korszaka azonban ezt megakadályozta. De az már az alkotmányos korszak bűne volt, hogy nem vette észre a lejtőt, amelyre az abszolutizmus gazdasági intézményeivel az ország jutott, sőt a törvényalkotás sietségében oly intézményekkel gyarapította, amelyek a külföldiek szolgai utánzásai anélkül, hogy a speciális magyar viszonyokra bármily kis mértékben is tekintettel lettek volna. Mi az állam és mi a társadalom föladata a középbirtokos osztály pusztulásával Megjelenik minden vasárnap. szemben ? Nem kívánhatja senki, hogy az állam tegye lehetővé a régi családi birtokok visszaszerzését, vagy hogy tönkrement nemes családok ivadékainak szerezzen uj középbirtokot. Az állam elsősorban a gyámoltalanok és kisemberek támogatására van hivatva, de e mellett állami gyámolitással nem is lehet oly középbirtokos osztályt teremteni, aminőre a nemzetnek szüksége van. Az állam eleget tett, ha egészséges agrár- politikával megszerzi a mezőgazdasággal foglalkozó osztálynak boldogulása általános föltételeit és egészséges földbirtokpolitikával lehetővé teszi a középbirtokok létesítését. Az állami telepítésről a képviselőhöz elé terjesztett javaslatban a földmivelésügyi kormány megtette az első lépést ebben az irányban, amidőn telepes községekben lehetővé teszi középbirtokok kihasitását anélkül, hogy a középbirtokosokat oly kedvezésekben részesítené, mint a telepes gazdákat. Mert a középbirtokos igazi hivatását csak az teljesítheti, aki a maga erejéből is megállja a helyét és anyagilag minden irányban független. Az állam törekvése tehát csak az lehet, hogy a középbirtokok számát szaporítsa oly vidékeken, ahol a társadalom vezetésére, a közügyek intézésével járó nobile olficiumok ellátására középbirtokos nincsen. Ezt a fontos kérdést mindaddig napiTÁRCA. Az öreg tiszteletes. Irta: Péczely József. Az öreg tiszteletes rövid két karját kinyújtotta, kissé hátrahajolt. Nyögött egyet. — Ühmm . . . Vastag dereka kettőt roppant, mire elégedetten megingatta a fejét. — Eb, eh . . . Ránézett az asztalra, az asztalkendőn levő ételmaradékokra, majd a mellette álló vén leány tesvérére, kinek jóságos tekintete szeretettel csüngött a bátyján — Lizám 1 ez jó volt, jól esett. Liza néni boldogan simogatta végig a bátyja kabátját. — Egészségedre . . . Aztán tetszelegve hozzátette : — Estére vetrece lesz, tarhonyával ... — Helyes, helyes . . . A tiszteletes ur feltette a házi sipkáját s az ebédlőből kifelé indult.-- Vigyek be bort? — kérdezte Liza néni. A tiszteletes ur tétovázott. Jó lenne, jó — gondolta, — de a doktor megtiltotta. Azt hagyta, hogy egy pohárral. Délben, este csak egy pohárral. Az is sok. Mindig sokalja. Már a poharakban is válogat. Kisebbel, kisebbel. De mikor úgy vágyódik utána, olvasgatás közben. Jó, hogy Liza néni nem tud a tilalomról, mert akkor csupa szeretetből elzárná a pincét. El az. Színit se látná többet a bornak. Pedig az egész csak orvosi komédia Ami jól esik, az nem árthat Nem, nem. Különösen a zsíros étel után. Töltött káposzta . . . A fejével bólintott. — Hát úgy később . . . Egy fél óra múlva. . . — De csak a kis kancsóval . . . — Azzal, azzal — hagyta rá a tiszteletes ur, miközben egész jó indulattal megveregette Liza néni hátát s aztán lassan bedöcögött a múzeumba. Az ajtóban megállt. Tekintetét végigszalaj- totta az íróasztalán, könyvtárán. Nincs semmi hiba. Avatatlan kezek a templom, meg az ebéd alatt nem rendezgettek, rakosgattak semmit. Az asztalon újság, könyv, kivonatok, keresztelő levelek, bejelentések. Minden a maga helyén. A gyertyatartó alatt jegyzetek. Az újság kibontatlan, rajta a szalag. Mellette a szivartárca, benne két szivar. Ötös mind a kettő. Wekerle. Ünnepre való, vagy vendégnek ... A papirosok felett dohányszita, gyufatartó, bagós doboz . . . No, a vén Füriné is jö- tetne már. Tele van. Ha tudná, izibe itt lenne. Itt íz! „Kezsit, lábát csókolom . . .“ No, ilyen tiszta sem kell. Szűz dohány. Alig van hamuja. Nem afféle kilúgozott trafik Nincs ebben se kolompár, se megyfalevél . . . Odament az asztalhoz Az okulárét feltette. Gyenge az ablak, öreg homályos. De nem csoda, sokat szolgált. Kell neki az orvosság, a javító, re- peráló masina. A Pesti Hírlap után nyúlt. Kibontotta. Hm, hm . . . Tekintgetett jobbra-balra. Valami hiányzik. Igen, igen ... a pipa. Jó, hogy még azt is el nem tiltotta az orvos. Az igaz, hogy már példálódzik . . . Odatipegett a pipatóriumhoz. Szemlét tartott. Melyik jön sorra ? Szarvas ? József nádor ? A kupakos. Jobb keze kis ujját beleeresztgette a kráterekbe. Egyik sem. Ezek ma már fungáltak. A selmeci is, a debreceni is . . . Hanem a Hársas még üres . . Reggelenként János bácsi, a harangozó veszi elő a kazánokat s takaritgatja ki a vaskóval, meg galambtoliakkal. így a sort nem lehet eltéveszteni. Rendben következnek egymás után. Igaz, hogy leg- föllebb csak délig, mert az időre többnyire mind tele van . . . Ilyenkor aztán a tiszteletes ur veri ki őket, a kedvenceket: Szarvas, József nádor . . . így megy ez nap-nap után, évtizedeken át. A tiszteletes ur pipázik, olvas . . . Olvasgatás közben italozik, meg szunyókál. Ilyenkor még a Liza néni is lábujhegyen jár a szomszéd szobában s félve tekintget a muzeum felé. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz
