Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-26 / 26. szám
2 BÉKÉS 1910. junius 26. ö Ta.n.TjLg-37-. r Beiratások a tanév végén a gyulai róm. kath i, főgimnáziumban. jj A szeptember hó 1., 2. és 3-án tartandó ren~ des hi'iratásokon kívül Julius hó l-én és 2 án d. e. ,s 9—12-ig is lesznek beiratások a főgimnáziumban. Ezen beiratkozásra az I. osztályba a főgitnn. „Szer- ződ>'s“ X § a értelmében első sorban gyulai és 0 n J békésmegyei kath ifjak, azutáu a gyula' más vallási! lakosok fiai jelentkezhetnek. Felsőbb osztáS i yokba II—VIII. a helybeli gimnáziumba járó tanulók iratkozhatnak be az iskolai év végén. t A fö'vétel föltételei a következők: a) Az I. osztályba csak oly növendékek léphetnek, akik életük 9. évét betöltötték, de 12 év- . nél npm idősebbek; arról, hogy a népiskola négy ilsó osztályát jó sikerrel végeztek, nyilvános nép- sko'ától nyert bizonyítványt mutatnak föl. A fölvételnél ezenkívül a tanuló születési anyakönyvi kivonaiát és ujraoltási bizonyitványát tartozik bemutatni, ti) Felsőbb osztelyba csak o'y tanuló léphet,, laki az előző osztálybeli tantárgyak mindenikéböl — ide nem számítva a rendkívüli tárgyakat — egalább elégséges osztályzatot nyert. Az év végén történő beiratásokra nézve a ' miniszter a következőket Írja elő : 1. A tanév végén beirt tanulók szintén az igazgatónál hagyják iskolai bzonyitványaikat és megkapják a rendes beiratkozási igazolványt. 2. A fölvételi dijak e tanulóktól is azonnal beszedendők. Ha a tanév végén fölvett tanulók a (lövő tanév elején szept. 4-ig bezárólag az osztályfőnöknél személyesen nem jelentkeznek, nemcsak a belépésre való jogosultságukat, hanem a lefizetett fölvételi dijat is elveszítik. 3 Levélben, vagy Írásban való jelentkezésnek helye nincs. Akik a főgimn. segélyegyletéhez segélyért, ;vagy a főgimn. mellett létesített ‘köztartásba (alum- ueumba) teljes fizetéses (havi 20 kor.), félfizetéses (havi 10 kor.), kedvezményes és ingyenes helyre folyamodnak, ebbeli folyamodványukat legkésőbb .augusztus hó 25 ig nyújtsák be a főgimn. igazgatóságánál. A köztartásra vonatkozó bővebb értesítést a gimnáziumi értesítő fog nyújtani. Tóth Árpád igazgató. tak rá, mint első alkalommal. A választá éjféltájban dőlt el, amikor dr. Bikád]) Anta nak 1603, Beck Gézának pedig 1350 szavr zata volt és igy Bikády 103 szavazattöbt séggel választatott meg. A szarvasi leányegyesület díszközgyűlése. A közművelődés szolgálatában álló „szarvasi leányegyesület“ már öt éve, hogy minden rendelke zésére álló eszköz felhasználásával annak bebizonyítására törekszik, hogy Szarvas társadalmi életében létjogosultsággal biró fáradhatatlan munkájával megalapozta jövőjét. Öt éve már annak, hogy az egyesület csendesen minden feltűnés kikerülésével végzi azt a közhasznú kultur munkát, mely feladatul tűzte ki: az iskola és az élet közötti kapcsolat létesítését, megszilárditását, — a nemes szórakozás iránti szeretet felébresztését — a társadalmi együvétartozás eszméjének ápolását és az öszhangot zavaró ellentétek megszüntetését, szóval, mindazt mi a műveltség társadalmi utón való terjesztésének hatalmas lendületet adhat. Az egyesületnek öt évi munkássága alatt Szarvas előkelő társadalma ékes bizonyságát adta ennak. hogy, a kultúra fejlődése és a szellemi haladás iránt nagy i érzékkel, fogékonysággal bir. Az egyesület jónevének megalapozásában, közkedveltségüvé tételében kiváló érdemmel bir, annak mintegy éltető lelke gróf, Bolza Pálné, ki a megalapítás ideje óta minden i ténykedésében nemes lelkesedéssel vesz részt ; hatá-j sós közreműködésével pedig Weinberger Fanni áll. * polgári leányiskolái igazgató, mint az intézmény inegalakitója támogatja. < A »szarvasi leányegvesület« alapszabályai értei-1 mében minden évben kilenc rendes előadó- és egy ( diszgyülést tart, Ez évi diszgyülést junius hó 19-én:' d. u. 5 órakor az állami polgári leányiskola torna-J' termében tartotta meg g.öl Bolza Pálné védnök el-I nöklete mellett. — A diszgyülés sorrendjének első r pontját gróf Bolza Pálné megnyitó beszéde bépezteÁ Lendületes szép beszédben rámutatott arra, hogy a nőknek szükségtelen á modern eszmékért a férfiak- p kai való egyenjogúsításért, a szavazati jog elnyeréséért stb. kűzdeniök, mert a tudás, a műveltség meg ö szerzése által úgy is elfoglalhatják a családban, a s társadalomban az őket megillető helyet, melyre a sors j mindnyájukat kijelöli. t neki, hogy e czélra zárt kocsi áll rendelkezésére, 1 az elindulás idejét úgy válassza meg, hogy London 1 hidját estszürkületkor érje el, úgy hogy azt esti sötétjében haladjon át a Cityn ; a templomnál várni I fogják emberek, akik a koporsót rögtön leviszik a l .kriptába; az alkalmatlan kérdezősködőket könnyen : lerázhatja nyakáról, ha azt mondja nekik, j hogy pestisben elhunyt barátját viszi temetni; szóval feltárta neki a siker összes eshetőségeit. Csak-1 hamar egy másik úriember lépett be — szintén álarcban és uj érvekkel támogatta az eddig előadót-1 takat; a szegény asszony a két férfiú higgadt ér-1 vetéséhez könnyeit és esdeklő szavait fűzte; végül I Will részvétének, jó szivének, kalandvágyának ésj ama titkos örömnek hatása alatt, amelyet az a gondolat keltett fel benne — hogy hogyan fognak majd I rémüldözni a kingstoniak, ha másnap nyoma vész i — no meg a kilátásba helyezett jutalom fejében i is magára vállalta a feladatot és összes erélyét a 1 sikeres megoldásnak szentelte. 1 Következő este, mikor már teljesen besötéte-1 dett, a vén London Bridge (hid) kísértetiesen vertei vissza a kocsi döbörgését, amely azt a félelmes! terhet, Will gondozása tárgyát zárta magában. Úgy) öltözve, hogy ruhájáv-1 feltűnést ne keltsen, Will i lova mellett ballagott, oly közömbösen, amilyen t csak olyan ember lehet, aki érzi ugyan, hogy vállalkozásának legveszedelmesebb pontjához ért — 1 de telve van merészséggel és bizalommal 1 Nyolc óra volt. Kilenc után senki sem járha-lt tott élete veszélyeztetése nélkül az utcán, sőt mégii ez órában sem voltak valami ritkák a rablások és c gyilkolások. A hid összes boltjai zárva voltak, azt alacsony faboltozatok sötét üregekhez hasonlitot-' tak — bennük hármasával, négyesével gonoszképü t illakok lappangtak; némelyik falhoz támaszkodva \ ; A szépen előadott megnyitó beszédet követ- tüntető elismerés lecsillapultával, Székely Sándor dl olvasta fel a tudományos akadémia „Nádasdy“ pá iyázatáu 100 aranyai jutalmazott „Sámson“ cinn müvét. A képekben és hasonlatokban gazdag költő elbeszélést mindvégig figyelemmel, élénk érdeklő déssel hallgatta végig a közönség s végül zajo tapssal és éljennel jutalmazta a szerzőt. A sorrend harmadik pontja: Chopin Nocturm (g. moll.) 2. Mazurka (f. moll.) 3. Etude (gesdur. 4. Grande Polonaise (asdur). Zongorám előadta éi Chopin működését, születésének 100-ik évfordulój; alkalmából röviden ismertette Horváth Dezső dr kir. s, tanfelügyelő. Előadónak magas zenei tudáséi — elméleti és gyakorlati téren egyaránt — ismer nemcsak Szarvas előkelő társadalma, de ismeri majdnem egész Békésmegye. A zeneszámokat művészi tökéletességgel játszotta le; Chopin működését pedig igen találó vonásokkal ismertette. Horváth Dezső dr közreműködését már azért is szívesen üdvözöljük, hogy ő, mint a békésmegyei tanügyi igazgatás egyik fontos tényezője, bizonyságát adta annak, hogy a közművelődés minden ágazata iránt kiváló érzékkel bir, meleg szeretettel viseltetik s hogy Békésmegyében a kultur-törekvéseket személyes közreműködésével is támogatja. Ezután Bugyis Cellus szavalata következett: „Szent Mikulás ‘ irta Truffier ford. Beöthy Zsiga. Szavalata igen bájos jelenség volt mely az utána felhangzott tapsokkal és lelkes éljenzésben nyert elismerő kifejezést. A sorrend ötödik pontját Buksz Rózsi művészi éneke foglalta le. — J. B. Wecherlin : Maman dile moi. Dell etcona. Villanelle. Ich wandre nicht — cimü énekszámokat adta elő, olyan énekművész: virtuozitással, milyent csak nagy mesterének Malecz-, kynének méltó tanítványa produkálhat: Mészáros, [lona ismeretes, szabatos zongorajátéka találó kisé-| rét volt a szép énekszámhoz. Mindketten az éljenből is tapsból bőven kivették részüket. A diszgyülés sorrendjét gróf Bolza Pálné szélen átgondolt bezáró beszéde fejezte be. A „Szarvasi Leányegyesület“-nek erről azj ötödik diszgyüléséről sok szellemi, lelki gyönyörűséggel, e nemes irányú kultur-iutézmény fényes övőjébe helyezett reménységgel és erős bizalommal ávozott a közönség. leselkedett, mások kapualjakban húzódtak meg — ki kidugva fésületlen fejüket és vésztjósló szemüket ; mások ismét keresztül-kasul járkáltak s majd a lóba, majd emberünkbe botlottak, hogy igy veszekedést idézzenek elő, egy kettő tovasurrant s halk füttyel szólította társait. Egy ízben fegyverek csörgését és kézi tusa zaját hallotta maga mögött; ám Will, aki ismerte a várost és annak útjait, egyené- nesen haladt tovább és. alig fordította hátra fejét. A megelőző éjjel zápora az utcákat valóságos mocsarakká változtatta, amelyeknek piszkos árját a házak csurgói és a lakóktól kidobált szeny és hulladékok tetemesen növelték. Ez utálatos anyagok arra szánva, hogy ott rothadjanak a zárt, nehéz levegőben, kiállhatatlan bűzt terjesztettek, amelyhez minden egyes udvar és sikátor a maga részéiről bőségesen hozzájárult. Még a főbb utcák egyes részei is — kiszögelő roskatag emeleteikkel, amelyek jóformán elzártak minden kilátást fölfelé, inkább nagy kéményekhez, mint utcához hasonlítottak. Néhány utcasarkon nagy tüzek lobogtak óvóintézkedésül a pestissel szemben, amelyben, mint hirlett, a minap néhány polgár elhalt és annak a pár embernek, aki az imigy nyújtott világosság köré gyülekezett, nem igen volt oka kétségbe vonni e betegség fölléptét, se annak borzasztó hatásait. De sem ezek a jelenetek, se az utcák feneketlen sara nem volt az, ami Will Marksot haladásában leginkább akadályozta. Varjak és hollók tanyáztak az utcákon (ezek voltak a City egyetlen utcasöprői), amelyek megérezve, mit visz, követték a kocsit, teteje körül röpködtek s károgással jelzék nagy étvágyukat meg azt, hogy tudják a kocsi titkát Távoli tüzek voltak láthatók, melyek mohón pusztították a szegények faházait, köréjük nagy lármával prédára éhes tömegek gyülekeztek, leütve mindenkit, aki csak közelükbe jött és üvöltve mint valami szabadjukra engedett sátánok. Magános emberek rohantak el mellette, akiket fegyveres gazemberek üldöztek ; részeg, elszánt zsiványok bukkantak elő rejtekükből s botorkáltak fel-alá a nyílt utcákon, ahol senki se merte őket háborgatni ; kósza deákok jöttek vissza a vadaskertből, ahol a napot elmulatták, maguk után vonszolva sebektől vérző • kutyáikat, vagy elhagyva őket az utcán, hogy ott pusztuljanak és rothadjanak. Csupa kegyetlenség, erőszak és kicsapongás tárult fel szeme előtt. Nem egy akadályba ütközött Will Marks ez éjjeli alakok részéről és sokszor csak nagy üggyel- bajjal tudta őket lerázni. Akadtak kötekedők, akik mindenáron azt kívánták vegye fel őket kocsijára és vigye őket haza, majd kettesével, hármasával jöttek hozzá és halállal fenyegették, ha meg nem mutatja nekik, mit visz kocsijában. Egy Ízben az éppen körútját végző polgári őrséggel találkozott; vezetőjük nem érve be mondókájával keresztkérdésekkel faggatta s rajta töltötte ki boszuját a rósz bánásmódért, amelyben az éjjel egyebütt bőven része volt. Mindezekkel az ellenfelekkel le kellett számolnia hol nyájas, hol durva szavakkal, hol meg éppen ütlegekkel. Ámde ’Will Marks nem volt az az ember, aki most, hogy már ennyire jutott, megállóit vagy visszafordult volna s bár lassan haladt előre, mégis eljutott a Fleet-street végére, és megállott a templom kapujánál Már készen várták. Amint megállott négyen, akik oly hirtelen állottak előtte, mintha a földből bukkantak volna elő, leemelték a koporsót. Egy ötödik felszállott a kocsira és alig engedve Willnek annyi időt, hogy levegye róla csomóba kötött ruháját, amelyet az átöltözködés alkalmából vetett le magáról, gyorsan tovahajtott
