Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-26 / 26. szám
BÉKÉS 3 H iiek. Dr. Nuszbek Sándor kir. alügyész. Alig pár hete, hogy nagy lelki gyönyörűséggel közöltük dr. Nuszbek (Székely) Sándor kir. törvényszéki jegyző, lapunk kedves belmunkatársának országra szóló nagy dicsőségét és ezzel kapcsolatban azt a meleg ovác'ót, amelyben a gyulai társadalom a jeles ifjú poétát részesi’ette, midőn az akadémiának 100 arannyal honorált Nádasdy-diját „Sámson“ cimü cimü remek munkájával megnyerte. Most öröm és bánattal vegyes érzelmekkel adunk hirt róla, hogy kedves barátunk hivatali karriérjében is régóta megérdemelt előléptetésben részesült, amennyiben Beregszászra kir. alügyésznek nevezték ki. Öröm mel veszünk tudomást kitüntetésszámba eső hivatalbeli előhaladásáról, de nem tagadhatjuk el bánatunkat es gyarlóságunkat sem, hogy ez az elő léptetés nagy veszteség a gyulai társadalomra, melynek dr. Nuszbek Sándor kiváló egyéni s költői kvalitásai folytán méltán becézett tagja és még nagyobb veszteség nekünk a „Békés“-nek, amelynek Székely Sándor úgy poézisban mint szép prózában évek óta kiváló belmunkatársa volt és akumk, hacsak valamely bár előre nem látható kívánatos körülmény be nem következnék, Gyuláró1 v ló távoz'ával, munkásságát már a közel jövőben nélkü öznünk keilend. Az aratás. Ama bizonyos legöregebb embetek sem emlékeznek rá, hogy az aratás olyan jókor megkezdődött volna, mint az idén. Már az is nagy vívmánynak számított, bár gyakran megtörtént, hogy Péter-Pálra keresztek és vontatók voltak, aminek mellesleg Írva a múlt esztendőben a leg- szikesebb földeken sem volt hírmondója. Igaz, hogy tavaly az aratás a normális körülményekhez képest is egy egész héttel késett. Az idén hétfőn, junius 22-én voltak helyek, ahol a búzát és árpá' vágtík, természetesen csak a legszikesi-bb és leghomokosabb földeken. Amidőn e sorokat Írjuk, ezrekre terjedő kereszt és vontató borítja már a tarlókat, Péter és Pál napjára pedig már a háta- 8abb réti földek egyrészén is megkezdik az aratást. A búza- és árpatermés minősége s mennyiségére nézve mindazáltal időelőttí dolog volna poziti eredményről Írni, mert még mindig csak kilátásról, csak reményről lehet komolyan szólni. A lezaj’ott hét időjárása a szó-szoros értelmében eszményinekj volt mondható. Száraz, hűvös és szeles, vagyis olyan, aminőnek az érés végstádiumában a legkö- vetelőbb gazda is diktálhatná. Ez a nyolc nap az. ami döntőleg hatott az idei búzatermés sorsára nézve. Mert ne áltassuk magunkat, a májusi és ju nius eleji sok eső és vihar, különösen pedig a ködök és a nyomukban fellépő rozsda óriási aggó ialinakat okoztak, úgy, hogyha a héten forróság. vagy újabb esők következtek volna be, az egész búzatermést a megsemmisülés veszélye fenyegette volna. így sem lehet még most biztosan megállapítani a tormés minőségét, de ha az időjárás még e héten is olyan marad, mint az előző héten volt, a legjobb eredményre számíthatunk. Eljegyzés. Rosonyai László m. kir. honvéd- hadnagy eljegyezte dr. Kovács Károly városi tőorvos Erzsiké leányát. A vármegyei közkórház csatornázási ügyében a vármegye alispánja ideiglenes építési engedélyi, a kultúrmérnöki hivatal véleménye alapján kiadta. A végleges engedélyezési eljárás legközelebb fog megtartatni. A Gyulai József Szanatórium megfelebbezte a közigazgatási bizottságnak azt o határoza'át, amely szerint nem engedtetett meg, I ogy a szenyvizeknek a Eekete-Kőrö-be való heboc-ájtás előtt chlormész- szel való desiuf cialás i mellóztessek. A kerelem megtagadás ezért történt, morf az eddigi tapaszta latok szerint kétségtelenül nincs igazolva, hogy a szanatóriumi szeuyvizek desinficialás nélkül nem-e tartalmaznak az egészségre vesz' delmes bacilluso- kat és igy a kérelmet Doboz és Békés község lakosaira tekimeitel, akik nagy részé a Körös vizét issza, nem lehetett aggály nélkül teljesíteni. Ha a belügyminiszter a felebbezé uek — természetesen alapos vizsgálat mán — helyt adna, úgy a szana tórium jelentékeny költségtől szabadulna meg évenként. Az endrödi hármaskörösi vashid közigazga tási bejárása e hó 22 én tartatott meg Endrődön igen nagy érdekeltség jelenlétében. A bejárást Btiday Béla miniszteri műszaki tanácsos v^zeije. A. tervek Windhdz Márk mérnök által készíttettek és költségyesés szerint a híd 24,000 koronába kerülne, azonban a bejáráson kifejezett kívánságok figye 'rmb°vófo!év<>l a hid költsége mintegy 35.000 koronára emelkednék. Ugyanis a hid a földmivélés- ügyi miniszter kiküldöttjének kívánsága szerint, a tervezettnél magasabban építendő, úgyszintén a hid szélessége is nagyobb lenne, mint ahogy az a tervben megállap;tva van. Ezek a módosítások jelentékeny mérvben emelik a költségeket. A hid padlózata kikerülne ugyan a lebontott fahidaknak a vármegye által átengedett faanyagaiból, azonban ez jsak 5—6 évre való megoldás lenne és azután tetemes összegbe kerülne az újból való pallózás, úgy, hogy tanácsosabbnak mutatkozik, hogy a híd padlózata már most betonlemezekből készíttessék, ami azután beláthatatlan ideig eltartana. Ezen a cimen mintegy 10 —15,000 korona költség többlet áll elő. Természetesen a fedezet kérdése a legnehezebb része a hídépítésnek. Az endrődiek a főszolgabiró vezetése mellett fent jártak a minisztériumban, ihol állami támogatást kértek. Az kétségtelen, hogy ekintettel a hídépítésnek fontos és majdnem elha- laszthatatian voltára, az álam jelentékeny anyagi hozzájárulást fog nyújtani, azonkívül erősen számítanak a vármegye, az ármentesitő társulatok és a közelben fekvő községek hozzájárulására is. Endröd község maga 40,000 koronát szavazott meg a hid létesítésére. A hidépités ügyének sikere érdekében nagyban fáradozik a járási főszolgabíró, aki az endrődieknek s az egész vidéknek ezt a regi jogos, közérdekű kívánságát, hivatali kötelességét nagyban meghaladó ügybuzgalommal igyekszik a megvalósítás felé vezetni. Megemlítjük, hogy a tárgyaláson részt vett és élénken érdeklődött z ügy iránt a kerületnek az előtte való napon megválasztott országgyűlési képviselője Kovács Gyula is.- Vasúti állomások elnevezése. A kereskedelmi miniszter értesíti a vármegyét, bogy a vasútállomások elnevezése tárgyában aként intézkedett, hogy az összes személy-, podgyász-, gyors- és teheráru- forgalomra berendezett állomások elnevezése „Állomás“ lesz. „Korlátolt forgalmú állomás“ lesz az az állomás, amelyen a személy- és podgyász vagy áruforgalomnak valamely része feu nem tartatik; az egyes magánfelek áruküldeményeinek le- és féí^ adására szolgáló helyek „Rakodó helyek“ elnevezéssel jelöltetnek meg, „Megállóhely“ a nyilt vonalon fekvő hely, amely Csak személy és podgyász- forgalomra szolgál. A „Kitérő" csak kizárólag vo- vattalálkozások céljaira szolga1. jött, elmúlt az éjjel és megint semmi hir; az aggodalom nőttőn nőtt és a lakosság hangulata a titokzatos borzalom oly fokára hágott, hogy szinte bajos eldönteni, nem volt-e rájuk nézve nagyfokú csalódás az, mikor a harmadik reggel Will Marks visz- szatért. Annyi bizonyos, hogy Will higgadt és nyugodt magatartást tanúsított s nem igen törődött senkivel csak az öreg John Podgerssel, akiért rögtön elküldöttek Az öreg ur ott ült a városházán s fölváltva zokogott meg szundikált Will megölelte nagybátyját, biztosította testi lelki egészségéről, majd felállott az asztalra és az egvbegyült tömegnek elmondta históriáját. És nyilván a legoktalanabb tömeg lett volna, amely csak valaha egybegyülekezett, ha Will elbeszélése nem elégítette volna ki legmerészebb várakozásukat, mert nemcsak a legapróbb részletekig irta le a boszorkányok táncát, amelyet seprőnyél segítségével el is táncolt az asztal tetején, hanem elmondta azt is, mint vitték el a tetemet réz- üstben, mint babonázták meg őt magát olyannyira, nogy elvesztette eszméletét; mikor magához tért i vesztőhelyre tiz mértföldnyire találta magát egy sövénykerités tövében — onnét azután mint látják egyenesen ide sietett Elbeszélése általános hitelre alált, sőt korának leghíresebb boszorkánymestere íz isteni Hopkins sürgősen eljött Londonból és alánosán kikérdezve Willt, kijelentette, hogy ez a leg- 'endktvühbb és legszavahihetőbb boszorkányhistória, ímelyet csak valaha hallott — és ezen a cimen d is adta a Londoni (Bridged Thee-Bibles könyvkiadó vállalata — kis quart alakban — címlapján i hírhedt rézüst eredeti rajza és a pap képe, amint i tűzhelynél ül. Will sohasem látta többé se a kocsit, se az .embert. Will a templomba követte a koporsót — és jól is tette, hogy egy pillanatig sem habozott, mert a kaput rögtön bezárták Az épületben nem volt más világosság, mint a két fáklya fénye, amelyet az üreges kripta bejáratánál álló két férfiú tartott kezében; mindegyike mellett egy nő állott, egyikük sem szólt egy szót sem. Ebben az ünnepi félhomályban, amely szinte azt a benyomást keltette Willben, mintha a fény maga meghalt volna és a felettük emelkedő zord csucsivek alá temetkezet volna, elhelyezték a koporsót a kriptában — levett föveggel állottak egy ideig mellette — azután a nehéz vasajtó megint lezárult. A fáklyások közül az egyik Willhez fordult, feléje nyújtotta kezét, amelyben arannyal telt erszény volt. Valami súgta neki bensejében, hogy ugyanazok a szemek azok, amelyeket előtte való nap .álarc mögül látott. „Vedd — mondá a lovag halk hangon — és ■élj boldogul! Bár gyors temetés volt ez és pap nem áldá meg a koporsót, mindazonáltal békében fog nyugodni most, hogy teteme kis gyermeke nek| földi maradványai mellett pihen. Légy résen úgy aj magad, mint a magunk érdekében ! Isten veled I“ „Egy özvegy anya áldása legyen rajtad, derék ifjú — mondá az ifjabbik hölgy zokogva — annak áldása, akinek nincs más reménye avagy megnyugvása csak e sírban “ Will ott állott — kezében az erszény és ön-! kénytelenül oly mozdulaton tett, mintha vissza' akarná adni, mert bár könnyüvérü fickó volt, mindazonáltal alapjában véve önzetlen és nemeslelkü; volt. De a két úriember eloltá fáklyáját és intette őt, hogy távozzék, mert további időzésük veszélyez- letné közös biztonságukat; ugyanakkor hallá már a távozók lépteinek visszhangját. Tehát abba az irányba fordult, ahonnan idejött és látva a gyenge fénynél, hogy a kapun amelyen belépett, félig nyitva van, óvatosan tapogatódzva odaosont és kijutott az utcára Közben Kingston (anácsemberei végigvirasz- tották az előtte való éjjelt minden pillanatban azt képzelve, hogy a szél elhaló sikoltást hoz feléjük — közben bolintólag integettek egymásnak és közelebb húzódtak a tűzhöz, amint bitó őrére ürítették poharukat, akit egy jelenlevő pap szigorú szavakban ítélt meg könnyelműsége és fiatalkori bohósága miatt. A társaság két legkomolyabb tagja — nyilván járatosak isteni dolgokban, — megkérdezték a papot, vájjon ilyen jellemű ember nem-e gyenge, készületlen ahhoz, hogy párviadalra keljen a sátánal s nem volna-e ő, mint pap hatalmasabb ellenfél, ámde papunk megkorholva elbizakodottságukat, hogy ily dolgokat mernek firtatni, minden kétséget kizárólag bebizonyította, hogy Willnél alkalmasabb daliát nem választhattak volna, nemcsak azért mert Will mint a sátán magzatja nem fog nagyon megijedni atyja láttára, hanem azért is, mert a sátán az ő szerelmetes fia társaságában sokkal fesztelenebbül ugja magát érezni és sokkal szabadabban mutatja ú majd lólábát, mint a hogy azt papi ember jelenétében tette volna, akinek láttára, tudvalevőleg olyan mint a kezes bárány. De mikor a reggel beköszöntött és Will Marks nem, s amikor egy élszánt csapat világos nappal; niment a vesztőhelyre és úgy találta, hogy Will nincs ott, s hogy a bitó üres, nagyon válságosra ordult a helyzet. Elmúlt a nap és semmi hir sei
