Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-27 / 13. szám
XLII. évfolyam. Előfizetési árak; Egész évre ............. 10 K — f Fél é vre.................. 5 K — f Év negyedre................ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Gyula, 1910. március 27. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI HETILAP. 13-ik szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ- KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. felett . . . Lehelletére kipirulnak az arcok, fölvillannak a szemek, átmelegednek a szivek, akár a nap sugarai, melyek rügyet, bimbót fakasztanak gyönge cserjén, izmos sudarakon ! Álomtalan álmából, téli dermedtségéből ébred a természet és megujhodik az emberi lélek is . . . Régi sírok fölött élet sarjad és a Kálvárián kihajtanak a Golgotha virágai . . . Tiszta gyönyörűséget, áhitatos elmélyedést keltő mindkettő nekünk : amazokat a Szabadság Géniusza, emezeket a Szeretet Nemtője bivta életre ... a tavasz mindkettőnek egyformán édesanyja: melengető, lágy ölében egyszerre ébred öntudatra e két édes testvér, virágaik indái összefonódnak, him- poros kelybeik összeborulnak s olyan szép, békés egyetértésben férnek meg egymás mellett . . . Az idén különösen közel, csaknem egybeesett nyilasuk ideje . . . A szabadság ünnepe jóformán ránk sem alkonyodott s Keletről tüzelt már a szeretet ünnepének virradása! A szentegyház harangjai ünnepi komoly méltósággal hirdetik a világnak a Feltámadás diadalát . . . tódulnak a hívek, hogy ünnepélyes vallomást tegyenek vallási meggyőződésük, hitük erős voltáról! A templom belseje virágokkal, fénynyel, ragyogással telve ... A Nagyhét gyász- szinei eltünedeztek képekről, feszületekről, zászlókról, oltárról egyaránt s a lelki megújhodás óráján, e fénylő, csillogó környezetben úgy érezzük, mintha örökké ünnep lett volna a világou . . . A Passiónak és Jeremiás siralmainak bus, elgondolkodásra késztő akkordjai, la- mentációi erőtlenül töredezve olvadnak b lé az Igazság eszméjének örök diadalát hirdető Allelujának világokat betöltő, egybeforrasztó harsogásába ! A vihar már elült, a Golgotha vérrel ázott hegye fölött még ott boronganak a szenvedélyek zivatarának súlyos fellegóriásai, de a Kálvária keresztfája már üres ... a szent sir lakatlan ... és e vigasztalan, sötét háttért képező romokra s a Megváltó kimagasló áldott keresztfájára ékes glóriát, tündöklő dicsfényt vonnak a vei, hittől erős lélekkel minden keresztények legszebb, legnagyobb hitvallását : „Feltámadt Krisztus e napon 1 Alleluja! . . .“ Székely Sándor. Békásvármegyei kulturális törekvések. irta: hajnalának világosságot osztó sugarai, a Hajnal előhirnökei, mely elől vert hadként menekülnek a Sötétség, a Bűn, az Árulás szétvert, dicstelen árnyai ! Megvirradott . . . Emberek, kik a kisértés óráin vigyáztatok és imádkoztatok, boruljatok le az Istenember előtt . . . szegekkel átvert kezeinek és lábainak áldott sebhelyeit illessétek csókjaitokkal ... A Kálvária minden stációin át megtisztult sziveteket emeljétek föl Hozzá, ajánljátok föl neki, ki saját életével váltotta meg a bűnös emberiséget az örök dr. Horváth Dezső. A főváros óriási mérvű kulturális fejlődésének amennyire örülhetünk, annyira kell sajnálkoznunk azon, hogy a tudományos, irodalmi és művészeti élet innen szétáradó fénysugarai csak kicsiny felületre terjednek el. A mi vidékünkre például már alig érnek el e sugarak. A fővároson kívül pedig más számba vehető kulturális középpontunk — amely nagy vidékeket szférájába vonhatna s szel- emi életüket irányíthatná — alig van. Sajnos, mindent, ami értékkel bir a kultúra számára, a főváros nyel el. Minden feltámadásjértékes irodalmi, közművelődési és művészeti törekvés a főváros felé gravitál ! A vidéken érvényesülni nem tud. Mert itt vagy el kell parlagiasodnia, vagy a részvétlenség miatt el kell emésztődnie. A kultúra centralizációjának átka annyira megfosztotta már a vidéki társadalmat legértékesebb elemeitől, hogy itt éppen a legértékesebb kulturális törekvések sem tudnak már termékeny talajra lelni, hanem az általános közöny posványába fulladnak. A sötétség, amely a magasabb értelemben vett helyi kultúránk egyetemére borul, teljes és annál elszomorítóbb, minél nagyobb a magyar kultúra napjának, a fővárosnak haláltól. Forduljatok hozzá lélekben és igazságban s diadalának világraszóló ünnepénjfényessége. vegyétek ajkaitokra s hirdessétek emelt fő- Valóban ideje, hogy végre világo T A R C A, Dalok. I. A mióta maga elment Kis kertjében hervadnak a rózsák. Olyan árvák, olyan búsak . . . Hulló sziromlevelüket Valamennyit lábam elé szórják! . . . . . . Nem tudom, hogy mi fáj nékem, Mikor ezt az elpusztuló rózsás kertet látom . . A ki elment — vissza nem jő Hervadozó rózsák közzé . . . Lelkem érzi — mindhiába várom! . . . II. És utoljára bejárta a kertet .. . Valami ború ült a homlokán! Minden virágtól lassan elbncsúzott . . . — Kedves volt neki valahány! A fehér szegfűk hívták hívogatták, Ezektől vált meg olyan nehezen... Letépte mindet!... Nincs már kinek adja!... Aztán megindult némáo, csendesen . . . III. Valaki elment messze tájra, Hová? Nem tudja senki sem! A lelkem egyre vissza-várja És nem jön vissza sohasem! . .. A tavaszt várom !... A tavaszt várom, mikor sugarával Az ablakomon beragyog. Mikor a rügy kipattan a faágon, Es a szellő a légbe szerte hordja A friss orgona illatot! A tavaszt várom, mikor végre eljösz!... Mosolyod mint a napsugár, Beragyogja álmodó lelkemet... Eljösz, hogy az enyém maradj egészen, Hogy mindörökre a tiéd legyek ! . . . Rácz Etus. Intervewk. Irta: Jászai Mari Úgy vannak velünk az újságírók, mint a gyermek a babajátékával; — mig a szemét ki nem piszkálta az ujjacskáival, hogy megnézze, mi van mögötte és a gyomrából ki nem húzkodta a ken- derkócot, addig szereti; azután földhöz vágja és keres uj babát; kivált idegen átutazókat, kikhez nehéz, vagy pláne lehetetlen bejutni. Akikhez lehetetlen bejutni, azok az egész Istennők. Egy elsőrangú journalista suttogó áhítattal beszélt nekem egy ilyenről, amiért „semmi kincsért“ sem tudott bejutni hozzá, amiért az misztikus ködbe burkolódzik előttük és sem zsurnalisztát nem fogad, sem újságot nem olvas. Ellenben egy 70 forintos könyvszámláján, ennek a külföldinek extasisba esett az a magyar journalista a lapja hasábjain. — Ha tudtam volna, hogy ez oly igen imponál neki, majdnem annyira mint az, hogy sirás közben a puszta kezével törülgette az orrát, szalon ruhában, akkor meghívtam volna magamhoz, ahol gyönyörködhetett volna a könyvszekrényemben nem egy olyan munkában, melynek egy-egy kötete kerül annyiba, holott Isten bocsássa meg, csak azok vagyunk, amik ők, a külföldiért ájuldozó kritikus urak: magyarok, ha meg nem sértem vele ? Mint fölényes nagy tulajdonságát emlegetik csodálói ezen idegen nagyságnak, hogy újságot nem olvas! (Éppen az újságírók!) Ezzel szemben én azt merem állítani, hogy nagyobb bátorság kell ahhoz, hogy az ember mindent elolvasson. Újságot nem olvasni óriási kényelem, könyveket olvasni gyönyörűség! Újságot olvasni a legfárasztóbb kötelesség. A mindennapi küzdelem megkezdése az. Az eleven levegő beszivása, mely éltet és öl. Abból érzem meg a velem együtt élő embertársaim szive lüktetését, az örömét és fájdalmát, valamint embertestvéreim is az enyémet, melyet egymással megosztunk. Elzárkózni az eleven élet küzdelme elől nem lehet érdeme, dicsősége senkinek, aki ennek a társadalomnak a javait elfogadja és élvezi. És önök maguk mondják, hogy annyival érdekesebb, amennyivel inkább elzárkózik önök elől. Ezt értem. Ez örök emberi. De bocsássák meg nekünk, hogy mi nem tehetjük: a felhőtakaró nagyon sok pénzbe kerül. Az Olympus drága! Magyarországon nem tellik arra a fejedelmi kényeXjap'u.n.ls: mai száma 1-3= olclal.
