Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-20 / 12. szám

BÉKÉS rozza el s az ezekre vonatkozó terveket és költség- vetést jóváhagyás végett még a folyó év folyamán terjessze be a törvényhatósági bizottsághoz. Mindkét jelentést tudomásul vette a bizottság, ezen felül az állatorvosi jelentés kiadatott a várme­gye alispánjának is, hogy az abban javaslatba hozott az egyes községek vágóhidjainak újjáépítése és a közegészségügyi követelményeknek megfelelő átala­kítása tekintetében szükséges intézkedések megtétele iránt saját hatáskörében járjon el. A szeghalmi legelő rendtartás életbeléptetésé­nek időpontjára vonatkozólag a főszolgabíró által kért felvilágosításra a bizottság a közigazgatási elő­adó felszólalása után kimondotta, hogy a legelő­rendtartás, tekintve, hogy a legeltetési idő még csak most kezdődik, már ez évben végrehajtható, annál inkább, mert a végrehajtásnak semmi nehézség nem áll útjában. Heks Miksa törvényhatósági főállatorvos, mén­vizsgálatokból kifolyólag a békéscsabai ménes­parancsnok által hivatali működésében megtámad- tatván, nevezett főállatorvos maga ellen a fegyelmi megindítását kérte még a múlt ülés alkalmával. A közigazgatási bizottság Heks Miksa kérvényét és a vonatkozó iratokat a földművelésügyi miniszterhez terjesztette fel abból a célból, hogy a kérdéses mének felülvizsgálatának elrendelése mellett, vagy annak eredményéhez képest a kért fegyelmi eljárás meg vagy meg nem indítása tárgyában határozzon. A földművelésügyi miniszter azonban leiratában a dolog érdemében tulajdonképen nem intézkedett, hanem a kérdés lényegét megkerülő módon akként döntött, hogy a kért felülvizsgálatot nem rendelte el, mert »az alispán eljárása törvényes volt« és ér­tesítette a bizottságot, hogy a méneskari parancs­nokot figyelmeztette, mikép jövőben hasonló eljárás­tól tartózkodjék. A közigazgatási bizottság azonban az ügy ilyen elintézését nem tartotta megfelelőnek és ezért újból felirt a miniszterhez, hogy abban a tekintetben dönt­sön, amit a bizottság tulajdonképen kért, azaz a fegyelmi eljárás el vagy el nem rendelése kérdésé­ben, mert fontos közérdek, hogy tisztáztassanak a föállatorvos ellen felhozott vádak abból a szempont­ból, hogy vagy ö vegye el büntetését, ha a vádak igazak, vagy pedig ellenesetben ő kapjon példás elégtételt az őt ért méltatlan támadásokért. Dr. Z'öldy János főorvos jelentése szerint a február havi közegészségügyi viszonyok általában ilyen módon kezelve, a vágóhidak tisztántartása és szagtalansága elérhető és ezen felül a szennyvizek a gyomor és béltartalommal és a ráhúzott földdel össze­keveredvén a gödörben, megérés után értékes trá gyát szolgáltat. Ha egy gödör megtelt, mellette újat lehet nyitni, amint az a szarvasi közvágóhidnál tör­ténik. A gyulai és békéscsabai közvágóhíd emésztő­gödreinek tisztítására nézve ugyanazon észrevételem van, mint a békési közvágóhidnál, jóllehet, hogy az állapot e város, illetve községben nem oly tűrhetet­len, mint Békésen. A gyulai közvágóhidnál e kérdés a vágóhíd ki­bővítésének alkalmából meg fog oldatni s igy egy­előre csak Békés és Békéscsaba községek lennének utasitandók, hogy ezen nem tűrhető állapotot a java­solt, vagy más megfelelő módon szüntessék meg. Orosházán uj közvágóhíd lenne építendő, mert a jelenlegi vágóhíd olyanképen át nem alakítható, hogy az az orosházi vágóhídi forgalomhoz képest elfogadható állapotba helyezhető lenne. Különösen kifogásolható az, hogy a vágóhíddal kapcsolatban nin­csen emésztőgödör, hanem a szennyvizek nyitott csa­tornában mintegy 50 méternyi távolságra folynak, a mig a teljesen nyitott 2 felfogó gödörbe ömlenek. Ezen gödrök rothadó tartalma a vágóhíd egész kör­nyékét kiállhatatlanul bűzössé teszi. Az egész vágó­híd egyébként igen kezdetleges, úgy az épület, mint a berendezése és az udvara piszkos, a hozzávezető ut rósz s legkivált az ottani nagyforgalomhoz képest igen kicsiny, úgy, hogy abban az állatorvos csak megközelítőleg is alapos egészségügyi vizsgálatot a hús és szervek el nem különíthető halmazában nem teljesíthet. Fentieknél fogva utasítandó lenne Oros­háza községe a forgalmához mért és az igényeknek megfelelő uj modern vágóhíd felépítésére. A szarvasi közvágóhíd nem különben igen ki­csiny forgalmához képest. Az egészségügyi vizsgá' lat ott is csak hiányosan történhetik. Mig másrész­ről Szarvas községben a sertések, melyek igen tekin­télyes számban vágatnak, nem a közvágóhídon, ha­nem a hentesek udvarán szuratnak le s házaiknál dolgozhatnak fel. Tudomásom szerint a község be­látva a vágóhíd eme elégtelenségét, azt újjá építeni és sertésvágóhiddal kibővíteni akarja, de mindezideig nem indította meg erre vonatkozólag az actiót. Tisz­telettel javaslom tehát, hogy utasittassék nevezett község, hogy közvágóhidjának újjáépítését éssertés- vágóhiddal való kibővítését záros időn belül hatá­kedvezőtlenek voltak, de az előző hónaphoz viszo­nyítva valamivel jobbak, amennyiben a heveny raga­dós bajokban történt megbetegedések száma 169-el volt kevesebb. Az egyes szervek megbetegedését és lefolyását illetőleg, leginkább a légző szervnek hurutos bántalmai fordultak elő. A leggyakoribb halálok a tüdővész volt. A heveny ragadós bajok közül előfordult: difteritisz 154 betegesedés, 40 halálozás, vörheny 53 betegesedés, 11 halálozás, kanyaró 167 betegese­dés, 7 halálozás, hasihagymáz 39 betegesedés, 9 halálozás, szamárköhögés 9 betegesedés, 2 halálozás, bárányhimlő 3 betegesedés, vérhas 1 betegesedés. összesen 426 betegesedés, 69 (16%) halálozás. Amint a fentebb kitüntetett adatok igazolják, a heveny ragadós bajok közül a kanyaró volt az uralkodó, amely szelíd lefolyása mellett csupán 3 községben: Békéscsabán, Csorváson és Körözs- ladányban mutatkozott. Valami csekély emelkedést mutat a difteritisz, mig a vörhenyes és hasi hagymázos betegek száma tetemes csökkenést tüntet fel a heveny ragadós bajok egyéb kóralakjai, jelentéktelen számokban szerepelnek. Tovább terjedésük meggátlására a lehető ha­tósági intézkedéseket mindenütt megtették. Az előirt és havonként végzendő egészségügyi vizsgálatokat pontosan teljesítették, említésre méltó nem fordult elő. A bábák mulasztásainál említés nem tétetik. iGyermekágyi láz esete nem fordult elő. A köztisztaságot mindenütt kielégítőnek jelzik. Orvosrendőri vizsgálatot eszközöltek élőn 195. hullán 3 esetben; orvostörvényszékit pedig 15. könnyű és 3 súlyos testi sértés eseteiben. Gyógy- savóval beoltottak 43 egyént, akik közül meggyó­gyult 44, meghalt 9. Védőoltást Gyulaváriban 6 esetben végeztek sikerrel. A halva szülöttek száma 14. Gróf Wencheim Dénes a február havi ülésen a főorvosi jelentés kapcsán szóvá tette, hogy a tüdő­vész gyógyítása terén tudomása szerint fontos fel­fedezés történt és indítványozta, hogy a bizottság Írjon fel a belügyministerhez, hogy a kérdéses uj szer a vármegyében is honosíttassák meg. A t. főorvos ezen fölszólalásra most adta meg a választ. Részletesen fejtegette azokat a gyógy­módokat, amelyek alapján a tüdővész ellen az orvosi tudomány jelenleg védekezik. Igen érdekes és tanul­Végül abban állapodtak meg, hogy a vissz­hang tényleg tulajdont alkot, hogy a két domb tulajdont alkot és hogy a két fél önálló és füg­getlen tulajdonosa a két dombnak, de közös tulaj­donosai a visszhangnak ; tehát az alperesnek joga van lehordatni dombját, mert az kizárólag az övé, de viszont három millió dollárt kell letétbe he­lyeznie kártérítés fejében ama kárért, amely a nagy­bátyám tulajdonát alkotó visszhangrészt érhetné. A döntés egyúttal megtiltotta nagybátyámnak azt, hogy az alperes dombját annak határozott enge­délye nélkül, ekhójának visszaverésére használja; felperes csak saját dombját használhatja, ha tehát ily körülmények között visszhangja nem akar mű­ködni, mindenesetre sajnálatraméltó dolog, de a magas törvényszék nem tud bajáról segíteni. — A törvényszék egyúttal eltiltotta az alperest is attól, hogy nagybátyám dombját annak beleegyezése nél­kül, ekhójának visszaverésére igénybe vegye. Íme, mi volt a vége ! — Egyik sem adta beleegyezését és igy annak a bámulatos, messze földön hires visszhangnak némának kellett maradnia! Azóta is ez a nagyszerű birtok le van kötve és el nem adható. Egy héttel esküvőm előtt, amikor még mindig úsztam a boldogságban és a nemesség közelből- távolból gyülekezni kezdett, hogy megtisztelje es­küvőnket, nagybátyám halálhíre érkezett s vele együtt végrendeletének másolata, amely engem jelöl ki egyetlen örökösének. — Szegénynek vége volt; egyetlen jóltevőm elköltözött! — E gondolat még most is, — annyi év után, — bánattal tölti el szi­vemet. Átadtam a végrendeletet a grófnak : én ma­gam könnyeimtől nem tudtam olvasni. — A gróf elolvasta, majd ridegen igy szólt : Uram, ön ezt vagyonnak nevezi ? Lehet,hogy annak nevezik azt az ön felfuvalkodott hazájában ; ime, ön egyetlen örö­köse egy nagyszabású visszhanggyüjteménynek, ha ugyan gyűjteménynek nevezhető az, ami szerte van szóródva a rengeteg amerikai kontinensen. De ez még nem elég; ön nyakig el van adósodva ; nincs egyetlen visszhang se, amelyre nagy ösz- szegek ne volnának táblázva; uram, én nem vagyok szívtelen ember, de nekem lányom jövőjét kell szem előtt tartanom. Ha csak egyetlen egy visszhangja volna, amelyet becsülettel a magáénak vallhatna; hacsak egyetlen tehermentes visszhangot látnék, ahova ön lányommal visszavonulhatna, amelyet azután kitartó, önfeláldozó munkával művelhetne és gyümölcsözővé tehetne és igy belőle magának megélhetést biztosíthatna, szívesen adnám beleegye­zésemet, de nem adhatom lányomat ínséges koldus­nak. Lányom, jer ide mellém, ön pedig uram, men­jen Isten hírével, vigye magával megterhelt vissz­hangjait és ne kerüljön többé szemem elé! Az én nemeslelkü Celesztinem sirva borult keblemre, átkarolt és megesküdött, hogy kész öröm­mel megy hozzám, ha egyetlen visszhangom sincs De mindez hasztalan volt! Elválasztottak minket egymástól — Celesztin nem bírta ki bánatát — egy évre rá meghalt, én pedig szomorúan, elhagyatot­tan járom az élet útjait, nap-nap után kérve az Istent, hozza rám a halált, amely újból egyesit minket a boldogok országában, ahol gonoszok nem bántanak többé és a fáradt vándor végre megpihen. Uram, legyen oly kegyes, vessen egy-két pillantást a ter­vekre és terepfölvételekre, amelyeket itt hordok magammal ebben a bőrtáskában. Biztosíthatom, hogy. olcsóbban vehet tőlem visszhangot, mint bárkitől mástól. lm itt van egy, ez harminc év előtt tiz dol­lárjába került nagybátyámnak és egyike a legbájo- sabb dolgoknak Texasban, odaadom Önnek — Engedje meg, hogy félbeszakítsam — felelém neki némi türelmetlenséggel. — Egy percig sincs ma nyugtom az ügynököktől. Vettem varrógépet, amelyre nem volt szükségem ; vettem térképeket, amelyek hemzsegnek a legprimitívebb hibáktól, vettem egy faliórát, amely nem jár sehogy sem, vettem bizton ölő molyport, amelyet a molyok a legjobb kedvvel és egészséggel fogyasztanak; tucatszámra vettem mindenféle haszontalan találmányt; torkig vagyok már az ilyen bolondságokkal. Nem kell nekem egyetlen egy visszhangja se, még akkor sem, ha ingyen adná. Kiirtanám örökre. Mindig gyűlöltem az olyan embert, aki nekem visszhangot kínált megvételre. Látja ezt a puskát ? Szedje össze gyűjteményét és takarodjék innét; ne kényszeritsen vérontásra ! De ő csak mosolygott, majd szomorúan, majd édesen és még több tervrajzot vett elő. A kedves olvasó mindenesetre tudja a végét, mert tapasztal­hatta önmagán, hogy mihelyt szóba állott egy ügy­nökkel, már is vesztett ügye volt — azt többé le nem rázta nyakáról. Egy gyötrelmes óra lefolyása után egyezséget kötöttem emberemmel. Két jókarban levő kétszeres visszhangot vettem s ő ráadásul egy harmadikat adott, amelyen mint mondá, nem tudott túladni, mert csak németül beszélt. Azt mondta: »Valaha teljesen polyglot volt, de ínye valahogy elcsúszott «

Next

/
Oldalképek
Tartalom