Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-17 / 42. szám
BÉKÉS 1909. október 17. nak büntettetni s ekkor és csupán fogházra ítélhetők. Az esetek többségében pedig épen a nevelésben s az erkölcsi átalakításban megjelölt célhoz képest is a tettes egyéniségéhez mérten a bíróság dorgálást, próbárabocsátást, vagy javító nevelést fog elrendelni. A dorgálás mibenlétét maga az elnevezés adja. A próbárabocsátásnál a biró a bűncselekmény következménye gyanánt kimondja, hogy a fiatalkorú bűntettest egy évi próbaidőre szabadon hagyja. Ha ez idő alatt a tettes újabb bűncselekményt nem követ el s egyébként is jó viseletét tanúsít, akkor az eljárást megszüntetik ellene, újabb bűncselekmény, iszákos, erkölcstelen életmód stb. esetén azonban javító nevelése fog elrendeltetni, vagy fogházbüntetésre .fog elitéltetni. Javító nevelés esetén a fiatalkorú eddigi környezetéből teljesen kiszakittatik s állami intézetben vagy az igazságügyminister által erre alkalmasnak kijelölt más intézetben helyeztetik el. Ha itt egy évig kifogástalanul viseli magát, úgy hogy megjavultnak látszik, az esetben az intézetből 2 évre kísérletileg kihelyezik. A kísérleti 2 év kifogástalan el teltével a szabadonbocsátás véglegessé lesz. Ellenkező esetben az igazságügyminiszter el rendelheti a kísérletileg kihelyezettnek az intézetbe való visszaszállítását. A pártfogó munkásság terét ezek az intézkedések önmaguktól kijelölik. A bűnvádi eljárás alá nem vonható 12 éven aluli gyermeknek, ha eddigi környezetében phy- sikai vagy erkölcsi züllésnek van kitéve, a pártfogó uj környezetet eszközöl ki, esetleg őt gyermekmenhelyben helyezheti el. Azután a pártfogó a biró segítségére siet, mert ahoz, hogy megítélhető legyen: vajon valamelyik fiatalkorú bűntettessel szemben a dorgálás, a próbárabocsátás, vagy a javító nevelés fog-e célravezetni, esetleg ellene fogház vagy államfogház büntetést kell- e kiszabni, ismernie kell a bírónak a fiatalkorú egyéniségét, jellemét, családi viszonyait, erkölcsi körülményeit. Mindezeknek a felkutatása és a biróval való megismertetése, továbbá a fiatalkorúnak a próbárabocsátás ideje alatt tanúsított magaviseleté tekintetében való figyelemmel kisérése, erkölcsi támogatása, ugyanezeknek a kísérletileg kihelyezettekkel szemben való gyakorlása: fogják a pártfogó feladatát képezni. Majd arról is gondoskodnia szükséges, hogy a javító nevelés, vagy a fogház, illetve államfogház kitöltése után szabaduló fiatalkorúak kellő munkaalkalmat kapjanak 8 ekként megélhetésük valamint erkölcsi gyarapodásuk eredménye biztosítható legyen. Mindéhez természetesen a társadalom minden rétegének munkássága szükséges. Közre kell működniük a munkaadóknak, akik jó indulattal fogadják szolgálatukba a megtévedt, de jó útra tért munkáskezet. A mentés munkáját hivatásszerűen fogják gyakorolni a tanítók, lelkészek, akikre különösen kint a falvakban lesz nagy szükség. Községi jegyzők, általában a közigazgatási tisztviselők szintén hivatottak, hogy buzgó munkásai legyenek a reformakciónak s abban az ügyvédek s a jogászelem az előbbieknél nem kisebb részt fognak venni. A női jószívűség, a nők érzelmekkel telitett lelkivilága bizonyosan különös előszeretettel fog segítségére sietni az erkölcsileg szegénynek. Egy magasztos munkában egyesített, szorgalmas, mozgékony társadalmat fogunk látni, mely fajszeretettől áthatva a magyar nép következő generációjának jövőjét alapozza meg. Ez a társadalom pedig — hiszem — a Gyula városáé és a Békésmegyéé lesz akkor, amikor a hozzá intézett hivó szóra a pártfogó munkát felkarolja s a magyar nemzeti megerősödés egyik legfontosabb alapkövét, a patronage tevékenységet prog- rainmjává teszi. Di*. Konrád Ernő, A vármegye közgyűlése. — Október 11-12. — Az árvaszéki elnöki választás óta nem gyűltek össze a törvényhatósági bizottság tagjai olyan nagy számban, mint hétfőn délelőtt, amidőn a vármegye képviselői tömeges számban jöttek be Gyulára ama járásokból is, ahonnan rendes körülmények között elvétve szoktunk egy-egy bizottsági tagot látni. A közgyűlés különben nemcsak népes, hanem rendkívüli érdekes is volt. Az érdeklődés homlokterében természetesen a gyomai főszolgabírói választás volt; ennek következtében megüresedett egyébb tisztviselői állások betöltése is együtt tartotta a bizottsági tagok nagyrészét. A választásokon kivü! a pótadók kérdése és a hajdumegyei átirat a szekularizáció ügyében okoztak nagyobb érdeklődést, izgalmat. Pótadót kétfélét is javasolt az állandó választmány. így a szokásos és hagyományos 1 °/o-os közigazgatási, továbbá a Gézamegálló—orosházi vasút segélyezésére 1'7%-ot. Ami az utóbbit illeti, helyesen történt, hogy az megbukott, mert ha a vármegye közgyűlése Orosházának most megszavazza, se szeri se száma nem lett volna ily irányú igényeknek, amelyeknek megtagadása azután méltánytalan és csak keserűséget okozó lett volna. Annál helytelenebb volt azonban az 1%-os közigazgatási pótadó megtagadása ; megtagadásról egyébként csak annyiban lehet szó, hogy a pótadó megszavazásához törvényben előirt kétharmat többség nem volt meg; ez is jobbadán azért, mert a bizottsági tagok közül számosán, ama hiszemben, hogy eme pótadó ellen nem lesz kifogás, a teremben nem voltak. A közigazgatási pótadó különben annyira nélkülözhetetlen és a mostani leszavazás annyira esetleges volt, hogy ezen pótadó megszavazására a legközelebbi rendes közgyűlésen, bizonyára kedvezőbb sikerrel, újabb előterjesztésnek kell történnie. Amennyire népes volt mindvégig délelőtt és délután a hétfői nap, épp annyira kongott másnap délelőtt a tanácskozási terem az ürességtől; az ügyek különben szakbizottságokban és az állandó választmányi üléseken annyira s oly jól elővoltak készítve, hogy ama kevesen, akik a közgyűlésen kedden mégis részt vettek, nyugodt lelkiismerettel emelhették azokat határozati jogerőre. A közgyűlésről szóló tudósításunk egyébként a következő : ami éppen olyan baj — egyáltalán nincs is közelünkben olyan hely, ahová ezt a tisztított, ártalmatlan vizet, amely nem kis mennyiségű lesz, el lehetne vezetni. Ezért kell nekünk annyira lelkesednünk az öntöző telepért, ezért kell minden lehetőt, sőt még lehetetlent is elkövetnünk, hogy derítő telepünk létesítésének minden akadályát elháríthassuk nem épen tükörsima utunkból. — Ezért kellett a Harpagon zsugoriságával őrzött kicsiny tartalék- tőkénkből 16000 koronát költeni a Verbőczy-féle telek megvásárlására, hogy ott helyezhessük el magát a derítő telepet, ahol az ellen kifogást senki se tehessen. Méreg drága .volt ezen ház és annak bel- telke, aminthogy igen drágák voltak a többi megvásárolt házak is, de ez már igy szokott lenni, ha közcélokra kell vásárolnunk. S a mi kedves szomszédaink sem akartak jobbak lenni bölcs elődeiknél, akik mindenkor alaposan kihasználták a kórház szorult helyzetét, s az intézetnek — most is épp úgy, mint más hasonló esetekben — busás árat kellett fizetni megtakarított filléreiből minden talpalatnyi terjeszkedésért. De térjünk át most már egyéb ügyekre is. Az építkezés ügyének még részletesebb ismertetése úgyis csak unalmassá válna, anélkül, hogy valami sokat okulhatnánk belőle. Nem elégedvén meg az „in magnis et voluisse sat“ hangzatos elvével, örülünk, hogy ha bár kisebb dolgokban is, valamelyes eredmény kiséri fáradozásunkat. Ilyen sikernek tekintjük, hogy harmad év óta fennálló kórbonctani intézetünket gazolin-fejlesztő gépezettel és megfelelő csőhálózattal láthattuk el. A kórházi bizottság határozata és bőkezűsége, valamint a felettes hatóságok jóváhagyása alapján 2400 koronányi összeget fordíthattunk a berendezés létesítésére, a kórház előző évi pénztári maradványából. A gázolin bérén-' dezéssel nem az intézet világítását akartuk megváltoztatni vagy javítani, mert az el van látva villanyvilágítással, hanem azon cél lebegett szemeink előtt, hogy a különböző főzési berendezések és a thermostatok megfelelő és kellően szabályozható hőforrással legyenek ellátva. A berendezés felállítása és üzembehelyezése, — a hosszadalmas eljárás folytán — csak a folyó 1909-ik évben következett be. Remélhetőleg most már meg fognak szűnni azok a nehézségek, melyek a különböző, alig használható petroleum- és borszeszlámpák használata mellett voltak. E berendezés Kolozsváron és egyebütt is teljesen bevált, remélhetőleg jónak fog bizonyulni nálunk is és sok olyan kísérletet le tudunk a szabályozható hőforrás segítségével bonyolitani, amelyet eddigelé — megfelelően szabályozható lámpák hiányában meg sem kísérelhettünk. Egy lépéssel itt is előre haladtunk tehát kórházunk berendezésének fejlesztésében — és a tudomány szerény szolgálatában. A múlt év megpróbáltatásokban gazdag eseményeihez tartozik egy váratlan gyászeset, amely nem a mi szükebb körünkben következett ugyan be, de amely mégis igen súlyosan érintett bennünket. 1908. augusztus havában meghalt a mi egyik legkiválóbb jóakarónk, Raisz Gedeon dr. miniszteri tanácsos, aki mindenkor a legmelegebb érdeklődéssel kisérte kórházunk fejlődését. Halála nemcsak közvetlen családját borította gyászba, hanem súlyos veszteséget képez az ő korai halála a közegészség- ügyre és a humanismusra nézve is, melyeket mindig teljes odaadással, nagy szeretettel és kiváló tudással szolgált. Az ország kórházi ügyeinek egy tapasztalt bajnoka szállott vele sírba, s hosszú idő fog eltelni, mig valaki az ő ügykörében olyan gazdag tapasztalatokat gyűjt össze, mint amennyivel ő rendelkezett. Ha nem is volt ő szorosan véve tűk és fájlaljuk ma is, hogy nincs többé az élők sorában. Ő, aki több ízben meglátogatta kórházunkat és személyes tapasztalatai alapján apróra ismerte kórházunk minden ügyét-baját, mindenkor hathatós támogatónk volt minden méltányos kérésünk elintézésénél. Nem fogadta el — természetesen — kritika nélkül előterjesztéseinket, sőt nem egyszer kereken elutasította kérelmünket, de ahol tudta, hogy amit kérünk feltétlenül szükséges és célszerű, szivvel-lélekkel támogatott bennünket, s ha csak tehette, örömmel nyújtott mindig segitő- kezet ahhoz, hogy kórházunkat fejleszthessük, s hogy minél több szenvedő nyomorán enyhíthessünk. Ő volt az, akinek segítségével — 1902-ben egyszer már megrekedt — építkezésünk ügyét újra életre kelthettük, ő volt az, aki mint a miniszter kiküldöttje azzal a megbízatással jött le Gyulára, hogy személyesen itt a helyszínen, szerezzen meggyőződést a kórház építkezési szükségleteiről s itt szerzett tapasztalatairól szerkesztett jelentése képezi alapját az engedélyezési eljárás alatt álló építkezések elvi elhatározásának; ő volt az, akinek hathatós támogatása tette lehetővé az építkezésekre engedélyezett összeg felemelését, s végül az ő kiváló jóakaratának és eléggé soha meg nem hálálható közbenjárásának köszönhetjük azon 50,000 korona államsegély utalványozását, melyet a tuberculoticus- pavillon épitésének segítésére, és azon 40,000 koronás államsegélyt, melyet a szenyvizderitő-telep létesítésének lehetővé tételére engedélyezett a nagy- méltóságu magy. kir. belügyminiszter ur. Csak természetes, hogy annak emlékét, aki ennyi jóakarattal volt ügyeink iránt, mindenkor hálás kegyelettel fogjuk megőrizni. A kórházi bizottság is fájdalommal vett tudomást szeptember havi ülésében a kiváló szakembar és nemes szivü emberbarát korai a mi halottunk, mégis őszintén és igazán gyászol- haláláról, kinek emlékét jegyzőkönyvében örökítette
