Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-17 / 42. szám
BÉKÉS 3 Jelen voltak : Ambrus Sándor alispán, dr. Daimel Sándor főjegyző, Kiss László, dr. Konkoly Tihamér, Moldoványi János, dr. Zőldy Géza, dr. Zöldy János, Sárossy Gyula, Szabó Emil, Schmidt Iván, dr. Kiss László, dr. Szirbik Bálint, Popovics Szilveszter, Seiler Elek, Jantyik Mihály, dr. Wieland Sándor, dr. Ber- thóty István, Csánki Jenő, Antalóczy Nándor, dr. Sztojanovics Szilárd, dr. Lovich Ödön, Perszina Alfréd, Lukács Endre, továbhá Mamsei Gyula, Pusztai J., Kristóf J., Dani J., Valkovszky Mihály, Borgulya Pál, Zvarinyi János, Balcsó J, Szalay József, Hrdlicska Pál, Ridegh J., Fischer Sándor, Künstler, dr. Sziráczky János, Ravasz Ferenc, Bikádi József, Borgulya Márton, Lestyán G. Pál, Szrenka János, Kovács J., Placskó J., Janurik Mátyás, Horváth Mátyás, Kuczkai Zoltán, Janurik Pál, Kis Pál Gy., Schveiger M., Bölcső István, Keviczky László, K. Horváth, Szirmay Árpád, Ludwigh J., Benka Gyula, Cseke Gyula, Szánthó Dezső, Kunoss István, Kitka János, Lukoviczki János, Lipták V. János, Achim H. Pál, Darabos János, Meliska Pál, Ubrin Pál, Zahorán Gyöogy, Kun Ede, Kraszkó Mihály, Miklya Z. György, Patay András, Felegyi János, Szabó András, Hursán György, Kliment János, Bohus M. György, Szekerka György, Lipták L. Pál, Belenka Pál, Pribojszky György, Janovszki János, Zahorán György, Nemeskey Andor, Maczák György, Vandlik Mátyás, Huszár Pál, Laurinyecz János, Szenes Sándor, id. Kocziszky Mihály, Belenta Mihály, Achim L. András, Wolfinger Miksa, dr. László Elek, Rosenthal Ignác, Melis Pál, Litauszky György, Iványi Antal, Lustyik J., Bázár Gyula, Sonkoly Márton, Grineusz György, Brosz János, Kollár Lajos, Bikádi Antal, dr. Mázor Elemér, Tolnay Ferenc, Torkos Kálmán. Freuder Mór, Veres József, dr. Haviár Gyula, Papp Károly, Herczegh Géza, dr. Szemző Gyula, dr. Danes Szilárd, Grimm Mór, Székács István, Papp István, Endrődi J, Paulovics, Soós István, Drukker Simon, Roszika Mihály, Reiner Béla, Aszalay Gyula, dr. Follmann János, dr. Fáy Soma, Zsíros András, Szabó László, Popovics M. Aurél, Kovács Sz. András, dr. Szondi Lajos, Vidovszky Károly, Reisz Simon, dr. Linder Károly, dr. Kerényi Soma, Reichardt József, Pettner József, Böhm Miklós, Rosenthal Adolf, dr. Tardos Dezső, Fekete Sándór, Galli Mihály, Pfeiffer István, dr. Vass Vilmos, Metz Antal, Kukla Ferencz, Szeberényi Zs. Lajos, Kovács L Mihály, dr. Simonka György, dr. Bucskó Koriolán, Koren Pál, Laczó János, Kiska Mihály, Sál József, Schmidt Gyula, Medovarszky, Laczó András, dr. Kun Pál, F. Schriffert József, Ritsek János, K. Schriffert József, Reisner Emánuel, dr. Martos József, dr. Lindenberger János, Á. Schriffert József, Haan Béla, Kóhn Dávid, Achim Gusztáv, Murvai István, dr. Márki János, Haraszti Sándor, Szikes György, Morvái Mihály, ifj. Kocziszky Mihály, Südy István, Novák Árpád, Weisz Mór, Sinszky Ferencz, Varságh Béla, Mégele Béla, Reck Géza, Tardy Lajos, Kovács Gyula, Fehér László, Sebők Ferenc, H, Tóth Imre, Ferencsik Károly, Marhás András, dr. Grósz Mátyás, Szabó Sándor, Izsák Jakab, Basch Simon, dr. Domokos Kálmán, Gyáni Zsigmond, Erdős István, Nagy Á. Imre, Sós István, Czeglédy Ferenc, dr. Grünwald Dezső, Szathmáry Gábor, Vámos Sándor, Nagy Antal, Puskás László, Stark Gusztáv, Papp József, Braun Adám, Kecskeméti Ferenc, Nun Márton, Pilcz Adám, ifj. Stefanovics János, Szabó István, Sziráczky Pál, Jeszenszky Károly, Litavszky Pál, Benedicti Gyula, dr. Igaz Pál, Harsáuyi Pál, Konsitzky János, Erdei János, Szabó Benedek, Szabó József, Kratochwill Gyula, Hacskó Lajos, Sshmidt József, dr. Török Gábor, Oláh Mihály. Czira Gergely, Mester Gábor, Remeczky Ferenc, Cz, Veres László, Pálffy Béla, Jantyik József, Hrabovsky Pál, Tóth György, Mózes András, N. Rau Mihály, dr. Kutzián Géza, Kny Antal, Pikó Béla, Hartenstein Vilmos, Uhrin Mihály, Zelinka János, Viskovics Ignác, Tímár M. Lajos, Uhrin J. Imre, Kovács János, Hunya Mihály, Boros János, Tímár J. János, Kovács István, Kovács Pál, Korcsok János, Biró Benedek, dr. Kovács Péter, G. Nagy László, Vári Imre, Bakuez Tivadar, dr. báró Drechsel Gyula, Monori Mihály, Kruchió Albert, Víncze Dániel, dr. Ladies László, stb. Dőry Pál főispán, akit éljenzéssel fogadtak, a zsúfolásig megtelt teremben pontban 9 órakor nyitotta meg a közgyűlést, elnöki beszédében kegvele- tesen szép szavakban emlékezvén meg a Rákóczy- kor nagynevű történelem Írója Thaly Kálmán haláláról, indítványozván, hogy Békésvármegye a nagy halott halhatatlan emlékét jegyzőkön^ vileg örökítsél meg és a család képviseletében Thaly Ferenc országgyűlési képviselőhöz részvétiratot intézzen. A közgyűlés ilyen értelemben határozott is. A főispán bejelentette külömben, hogy dr. Baky Endre öcsödi községi orvost 25 éves szolgálata alkalmából tiszteletbeli járásorvosnak nevezi ki. Alispáni jelentés. Az alispáni jelentés, mely a tárgysorozattal kapcsolatban kinyomatott és a bizottság tagjainak szétküldetett, felolvasottnak vétetvén, tudomásul vétetett. Előbb azonban Szeberényi Zs. Lajos szólott a jelentéshez, kérdést intézvén az alispánhoz a békéscsabai biró ellen tartott vizsgálat tárgyában. A bírót ngyanis Achim L. András egy előző közgyűlésen azzal vádolta, hogy választása alkalmával vesztegetési kísérletet tőn. Achim L. András az automobil közlekedés veszélyeire hívja fel a figyelmet és az automobilisták megrendszabályozását sürgeti. Dr. Simonka György felvilágosítást kér, hogy Izsák Jakab szeghalmi bizottsági tag miért nem kapott a közgyűlésre meghívót. A mulasztást ugyanis, célzatosnak találja. Ambrus Sándor alispán Szeberényinek válaszolva kijelenti, hogy a Kovács Sz. Adám csabai biró ellen megtartott vizsgálat Achim L. András vádjainak alaptalanságát bizonyította be. Ami az automobil ügyet illeti, ö is elismeri s hangoztatja a mostani állapot veszélyeit és tarthatatlanságát. Nem lehet azonban csupán egy vármegyének intézkedni, mert ez egyoldalú, s célra nem vezető lenne ; a visszásságokat országosan kell orvosolni. Nem zárkózik el te.- hát, sőt óhajtja, hogy ez ügyben a kereskedelmi miniszter feliratilag kérdeztessék meg. Ami Izsák Jakabot illeti, abban a hiszemben voltak a központban, hogy nevezett elköltözött Szeghalomból, de mikor bejelentette, hogy a vármegyében marad, azonnal kapott meghívót. A számonkárő-szék jegyzőkönyve a tisztikar tevékenységéről tudomásul vétetett. A háztartási pénztár 1910, évi költségelőirányzata elfogadtatik. Az 1 százalékos pótadó fölött névszerinti szavazás történt; ennek eredményéül a pót— iadót megszavazták 119-en, ellene szavaztak 82-en, igy sem ágyaink száma nem növekedett. 1903-ban az ápoltak száma 3440, ebből az uj felvételek száma 2835, az ápolási napok 212,096 volt, 1908-ban az újonnan felvettek száma 4663, az ápoltak száma 5402, az ápolási napok száma pedig 248,005 volt. Öt év alatt tehát az ápoltak száma 1962-vel, a felvételek száma 1928-al, az ápolási napok száma pedig 35,909-el emelkedett; azt hiszem, mindenki elismeri, miszerint a forgalomnak ilyen növekedése, aránylag rövid idő alatt nem mindennapos jelenség. Minden évben azt hisszük, hogy addig, amig újabb épületeink fel nem épülnek, nem is fokozódhatik már felvételeink és betegforgalmunk száma, de e feltevésünkben minden évben újra meg újra csalódunk, mert a betegek szinte ostromolnak bennünket a felvételért és szívesen megelégszenek a kevésbé jó elhelyezéssel is, csak hogy el ne utasítsuk őket. Másodosztályú betegeink — kiknek száma szinte aggasztó módon szaporodik — készségesen helyezkednek el a 10—12 ágyas szobákban, a harmadosztályú betegek között is, csakhogy felvegyük őket, hogy miharabb szabaduljanak bajaiktól. Ez az örökös zsúfoltság és a szükséges ágyak hiánya, az u. n. szalmazsákrendszer igénybevételére kényszerít bennünket, ami nemcsak elcsúfítja osztályainkat, hanem azok kellő tisztántartását is szinte lehetetlenné teszi. Bármint küzdünk is most már e » baj elhárítása ellen, az állandóan magas beteglétszám miatt, nem tudjuk azt most már megszüntetni mindaddig, amig újabb osztályaink el nem készülnek. Az orvosi szolgálat terén nemcsak a sok beteg ellátása adott nagy munkát, hanem a segítő orvosi személyzet gyakori változása is megnehezítette az osztályok munkájának lebonyolítását. — Orvosgyakornokunk — olyan, aki egyben kórházi al- vagy segédorvos is ne lett volna — alig volt és mert az illetők a kötelező kórházi gyakorlatot különböző kórházakban kívánják eltölteni, a kórházi meg és elhatározta, hogy őszinte, igaz részvétét a gyászoló családdal jegyzőkönyvi kivonatban fogja közölni. Elhatározta a kórházi bizottság azt is, hogy a kórház kiváló jóakarójának arcképét az intézet tanácsterme számára megfesteti, örök emlékül és jeléül ama hálának, melylyel a boldogult emlékezetének tartozik. Ugyancsak szeptember havi ülésében határozta el a kórházi bizottság azt is, hogy Niedermann Gyula dr. nyugalmazott miniszteri tanácsos arcképét is megfesteti a kórházi tanácsterem számára. Senki sem tekintheti számitó bizelkedésnek azt, hogy Niedermann Gyula dr. arcképét már életében megfestetjük, mert hiszen ő csendes visszavonult- ságban él s a közélet terén nem érvényesíti most már azokat a kiváló ismereteket és tapasztalatokat, melyekkel olyan nagy szolgálatot tett Magyarország elmebeteg ügyének. Mi, akik mostani építkezési ügyünk ezer bajával küzködünk, csak köszönettel és hálás elismeréssel gondolhatunk vissza ama jóakaratra és azon odaadó támogatásra, melylyel elmebeteg osztályunk létesítése idején bennünket támogatott. Az elmebetegek sorsa iránti benső, igaz szeretetétől vezéreltetve, a legnagyobb örömmel és készséggel segített bennünket ama törekvésünkben, hogy egy hajlékkal több legyen az országban, ahol elmebetegek elhelyezést, gondozást találjanak és szakszerű kezelésben részesüljenek. Fáradhatatlan buzgalommal és valódi atyai gondoskodással, a legapróbb részletekre is kiterjedő figyelemmel segített bennünket az épület tervezésében, az osztály berendezésében és üzembe helyezésének nehézségeiben. Az ő véleménye alapján határoztatott el az elmebeteg osztály felépítése, s mint az elmebeteg ügy országos felügyelője, több ízben megjelent körünkben, hogy tapasztalatainak gazdag tárházából ellásson bennünket a szükséges tanácsokkal. Szives készséggel nyújtott alkalmat arra, hogy az akkor az ő vezetése alatt állott lipótmezei országos elmegyógyintézet administratioját apróra megismerhessük, napokon át tartó tanácskozásokon segített, oktatott bennünket az első berendezés összeállításának nehéz munkájában és a legnagyobb készséggel nyújtott alkalmat arra, hogy konyhai és raktári személyzetünk az ő mintaintézetében sajátítsa el a házi élelmezés . ezer csinyját-binyját. Mindezekről megemlékezve, mi csak hálával és soha el nem évülő szeretettel és tisztelettel gondolunk vissza amaz önzetlen- jóakaratra, amelylyel bennünket örökre lekötelezett. Jól tudjuk, hogy e két nagy jóakarónk arcképeinek megfestetése nagyon szerény alakja a hála kifejezésének, de bennünket mégis jóleső érzéssel tölt el azon tudat, hogy kórházunk két igaz barátjának nemcsak emlékét örökíti meg ez utón intézetünk a jövő nemzedékek számára, hanem azok szelleme is itt fog élni közöttünk és nem egyszer fárasztó, nehéz munkánkban buzdítani fog bennünket arra, hogy gyakorta ugyancsak rögös útjainkon kitartással, türelemmel és kórházunk ügyei iránti igaz lelkesedéssel haladjunk kitűzött céljaink felé. Vajha az ő nemes intencióik valóra válnának, vajha elérhetné emberbaráti intézményünk a fejlődésnek ama fokát, amelynek elérését ők olyan őszinte, olyan igaz jóakarattal támogatták. Más, jelentékenyebb esemény nem igen fordult elő kórházunk beléletében. Említettem már, hogy igen sok gondot okozott egész éven át a betegek elhelyezésének nehézsége. Annyi volt, úgyszólván állandóan, a felvételt kereső betegek száma, hogy alig lehetett, sőt igen gyakran egyáltalán nem is lehetett, az igényeket kielégíteni. Ezt évről-évre hangoztatjuk s hogy állításunk valóságában senki se kételkedhessék ide iktatjuk, hogy csak a leg utóbbi öt évben is mennyivel növekedett a felvételek, mennyivel az ápoltak és mennyivel az ápolási napok száma? dacára annak, hogy ezen idő alatt sem kórszobáink száma nem szaporodott,
