Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-01 / 31. szám

BÉKÉS

1909. augusztus 1.

kifejlesztett állami üzemek nélkül ezen három évi idő alatt kerek 85 millió korona befektetéssel létesültek, illetve kibővültek gyárak, melyek kereken 22000 uj munkást foglalkoztatnak és évenként mintegy 70—80 millió korona értékű iparcikket termelnek. Oly eredmény ez t. uraim, minővel állami iparfejlesztésünk rövid története — sajnos eddig nem dicsekedhetett.

Az iparpolitikával szerves kapcsolatban áll a fűtőanyag kérdés és a kereskedelem. Előbbi tekintetében nagy horderejű, egész gazdasági életünkre kiható kezdeményezés fűződik ebhez a kormányhoz, mely kezdeményezés egyúttal nagy szociális jelentőséggel is bir: az állami szénbányászat, melynek szolgálatára alkottatott az állami szénbányászat fejlesztéséről szóló törvény is.

Majd a kereskedelemre tért át az államtitkár beszédében. Valami nagyobbszabásu alkotásokra ezen a téren — mondta — sajnos nem utalhat. Sőt ami történt ez irányban, annak egy részét is maga ellen irányítottnak véli a kereskedő osztály. Joggal-e vagy nem, itt nem kutatja, de a leghatározottabban állítja, hogy a kormánynyal szemben teljesen jogtalan a kereskedelem ellenesség vádja ugyanoly őszinteséggel megvallja, hogy a törvényhozás tekintélyes része nem mondható valami nagy kereskedelembarát érzelműnek.

A mértékről, ezek használatáról és ellenőrzéséről vagy a külkereskedelmi statisztikáról, vagy a csekkről szóló törvények bizonyára nem mondhatók kereskedelemellenesnek. Ellenben a kereskedelmi üzletek átruházásáról és a végrehajtási eljárásról szóló törvény módosításáról alkotott törvények azok, melyeket a kereskedő os/.tály egy része maga ellen irányítottnak tekint. Őszinte sajnálattal kell látnia közgazdaságunk minden igaz barátjának azt a verziót, mely a gazdasági köreink egy részében a kereskedelem ellen kétségkívül meg van. Sajnálatos ez annál is inkább, mert gazdasági életünk legerősebb tényezőjének, akár agrár, akár ipari tekintetben, éppen a hazafias kereskedelmet tartja. Ennek támogatása és közreműködése nélkül meddő marad minden mező- gazdasági, vagy iparfejlesztési törekvésünk. Visszaélésekről, melyek a gazdasági élet minden ágában — igy a kereskedelemben is előfordulnak, nem lehet és nem szabad egész foglalkozási ágakra következtetni. A magyar kereskedelem maga üldözi legerő sebben a körében előforduló viszszaéléseket és jellemző e tekintetben, hogy a tisztességtelen versenyről szóló törvény alkotását — amelyre vonatkozó törvényjavaslat alkotmányos tárgyalásra szintén készen j'ill — maguk a kereskedelem érdekképviseletei sürgették legjobban A magyar kereskedelem becsülettel teljesiti a maga feladatait a ha/ai gazdaság szolgálatában és egyúttal igen jelentős társadalmi tényezővé

tudott emelkedni: megérdemli tehát az őszinte tisz-iigaz hívének .őszinte sajnálatára — mind jobban és

teletet.

Sorra kerül azután a közlekedés és a szociálpolitika. A vizi beruházások ismertetését a vasutak ügye követte. Nemcsak az államvasutakról szólott, hanem a többiről is. Kiemelte, hogy az egész vasútépítésük történetében ez a három év volt a legtermékenyebb Ezen aránylag rövid idő alatt 31 helyiérdekű vasúti törvény alkottatott, mig maga vasúti hálózat 18461 kilométerről 21473 kilométerre emelkedett, vagyis ezen 3 év alatt 3012 kilométer vasútvonal épült, a befektetési tőke pedig az ezen idő alatt engedélyezett 44 helyiérdekű vasútnál kereken 181 millió koronát tesz.

Külön tesz említést a kassa-oderbergi vasúton eszközlendő beruházásokra vonatkozó törvény megalkotásáról, melylyel 46 5 millió kor. beruházást biztosított a törvényhdzás ennek a ránk nézve gazdasági szempontból kiválóan fontos vasútvonalak kellő forgalomképessé tételére. Sajnos — mondta az iállamtitkár — hogy a kívánatos cél még ezzel az jáldozattal nem biztosítható teljesen, amennyiben igy még mindig csak a vasút magyar vonala lesz telje- sitőképes, nem ugv az osztrák vonal is. E részben (hosszas tárgyalásokat folytatott a kormány az osztrák kormánynyal, de nem volt képes egész ered ményt elérni. Az állapotok tetemes mértékben fognak javulni, de teljesen nem. Ausztria inkább megakadályozza a saját területén levő vasútvonal megfelelő kialakulását, tehát saját forgalmi érdekeinek kielégítését, csakhogy ez a vasút ne áll hasson egyúttal a magyar gazdasági érdekek szolgálatában is. A jszükkeblüség és ellenséges indulat oly mértéke, mint 'aminőt ennek az ügynek tárgyalásánál volt alkalmunk Ausztria részéről velünk szemben tapasztalni, még egymással szemben teljesen idegen államoknál is példátlanul áll. Mennyivel inkább évszázados állam- jogi szövetségben levő két állam között! A legvilágosabb célzat: Magyarország gazdasági károsítása, elzárása a természetes forgalmi iránytól és megtagadása a forgalom törvénybiztositotta lebonyolításának. Aki őszintén akarja és keresi a monarchia két államának egymással és egymás mellett való békés megélést — mint én is, hangoztatta Szterényi — csak mélyen fájlalhatja azt a csaknem minden észlelhető jelenséget, mely egyúttal előre veti árnyékát (az 1915-ben kötelességszerüen megindítandó újabb tárgyalásoknak. Ez a szükkeblüség és ellenséges indulat súlyos gazdasági károkat okoz ugyan nekünk pl. csak a szénaszállitásnál két év alatt mintegy 5 millió koronával károsította meg a kassa-oderbergi vasutat és az államvasutakat, de sokkal nagyobn bajokat fog okozni a monarchiánk, mert általa és következtében a két állam — a monarchia minden

Valahonnan a magas Kárpátok aljáról hozatott egy csomó munkás népet, asszonyt, férfit egyaránt, akik értettek a mezei munkához.

S egyszerre más képe volt az egész birtoknak.

Olyan lett, mint egy virágoskert s az odavalók nem győzték bámulni a régi, elhanyagolt földek újjászületését s nem győzték eleget dicsérni az uj földesurat.

Cikó gazdából is egyszerre büszke ember lett.

— így kell gazdálkodni, — mondogatta, — amikor egy-egy otthon maradt falubeli emberrel találkozott.

— így, -- hagyták helyben azok, — csak hogy már későn kezdtek hozzá, más látja a hasznát, nem a falu.

— Idegen emberek.

— Azok nem a mi véreink. Ők elpusztulnak oda át a tengeren túl, a nehéz munkában, mig itt másoké lesz az élet.

Az uj élet, amit a vidéken Walter Pál teremtett.

Évről-évre több munkásra volt szüksége, a földekre is, de később a malomba, a gyárakba, a fűrészekbe s jöttek az idegenek csapatostul, dol- ,gozni és kenyeret keresni.

S újra megtelt a falu munkás néppel.

De nem a régi volt már. Nem az a pirospozsgás arcú magyar volt a népe, akik egyforma öltözetben járták valamikor a mezőket s ajkukon a’ magyar dallal versenyt danoltak a szántó-vető emberek modoraival.

Uras lett az öltözékük a falu uj embereinek, kopott, de uras, azután tűsző, bocskor, a pruszlik meg a csizma helyett. S arcuk is más, kormos, beesett, halovány, hasonló azokéhoz, akik mind ott a gyárak és bányák mélyén dolgoznak az ekeszarva helyett.

De azért uj élet ez.

Uj élet, amelyet Walter Pál tudása és szorgalma keltett fel egy pusztuló birtok romjaiból.

Csak Cikó gazda maradt a régi, az uj birtokon.

Egy ócska bútordarab, amely kirí az uj környezet közül. Hegyes maradt a bajusza, makra maradt a pipája, magyar nadrág szorult a csizmaszárába s a beszéde is az maradt, olyan szóvirágos, mint egy kapitulált huszárőrmesteré. Szigorú is volt, csak olyan, mint régen. A mivel azonban nem nagyon sokra ment.

Mert azokkal az idegenekkel, akik a szesz^ gyár, a fűrészek s a masinák körül forgolódtak s a többiekkel is, nem lehetett úgy beszélni, mint régen a falubeli béresekkel, kocsisokkal, azok után, ezeknek is felnyílt a szemük, cucilisták lettek.

Amit az uj élet hozott magával s a sok idegen.

Tűrte egy ideig Cikó, hogy nem igen hederítettek a szavára, sőt hogy még amazoknak volt feljebb, tűrte. De nem sokára megelégelte.

Beállított Walter Pálhoz s elbocsátását kérte.

Az ura ránézett s nem tudta mire vélni gazdája hirtelen határozatát, mert hogy azóta kétszer is emelte a fizetését és jól bánt vele.

Cikó azonban megmaradt elhatározása mellett

— Nem érzem itt jól magam nagyuram, más élet ez, nem az a régi, én meg már öreg ember vagyok, én nem tudok hozzászokni. Más a beszéd, mások az emberek, a falu, a mező, az erdő is más, nem olyan, mint amilyenbe beleszülettem. Sem madárdal, sem jó szó, köszöntés, minden más, nekem idegen.

És elment. Elszegődött a régi gazdájához, a Beliczayékhoz, akik túl a hegyen, azzal a régi jó magyar virtussal gazdálkodtak a még megmaradt kis birtokon : hogy csak egy parádés négyes fogat és kész az uraság. A többi az nem fontos, sem a birtok, sem annak a falunak a népe, amely abból a birtokból élhetne.

íjobban távolodik egymástól, vagyis egészen ellenkező lesz az eredmény, mint amit tulajdonképpen céloznak.

Beszélt ezután a vasúti szolgálati rendtartásról, majd hozzátette, hogy amily libériálisan rendezte a kormány az alkalmazottak jogviszonyait és amily áldozatkészséget tanúsított a törvényhozás az illetmények rendezésével, mely ma már évi 22 millió korona kiadási többletet jelent: oly határozottsággal kellett gondoskodnia a kormánynak a rendszabályokról, melyek alkalmasak legyenek a forgalom zavartalanságát biztosítani. A legnagyobb gazdasági érdekek forognak koczkán a vasúti forgalom megzavarásával. Az élet és vagyonbiztonság kérdése ez egyúttal természetesen tehát, hogy a legmesszebbmenő intézkedésekre volt szükség e tekintetben, fiz intézkedések szükséges voltát igazolta máris az a féktelen izgatás, mely különösen a vasúti munkások körében folyt, melylyel szemben fel kellett osztani a szövetségeket, sőt ki is kellett mondani, hogy a vasúti szolgálat és a szocziáldemokrata pártszervezethez való tartozás összeférhetetlen. Ezzel a rendelkezéssel nagy szolgálatot vélt tenni a kormány a vasutaknak, a közönségnek és magának az állandóan izgalomban tartott munkásságnak is. Ezt az irányzatot — szól az államtitkár — minden rendelkezésre álló erővel és eszközzel ki kell irtani a vasúti alkalmazottak köréből, ha kell még kivételes eszközökkel is. A vasutaknál a feltétlen fegyelem a főkövetelmény, ezt pedig helyre kell állítani minden körülmény között; a vasút komoly felelőssége tudatában levő megbízható személyzetének maganak érdeke ez, amely megérdemli tiszteletünket és elismerésünket.

Megtéve az elengedhetetlenül szükséges intézkedéseket a forgalom zavartalan lebonyolításának biztosítására és kielégítve a személyzet összes mél- itanyos igényeit, a kormány legfőbb gondját az államvasutak teljesítőképességének biztosítása képezte.

E részben a kormány igen nehéz feladat előtt állott. Egyrészről az előbbi években nem eszközöltettek a szükséges beruházások oly mértékben, mint azt a megnövekedett forgalom igényelte volna, más részt a forgalom hirtelen oly arányokban növekedett, hogy erre számítást alapítani előre nem lehetett. Ennek természetes következménye volt a sok forgalmi nehézség, amelyet leküzdeni kellett.

A kormány tehát a legsürgősebb szükségletek kiegészítésére kért felhatalmazást a törvényhozástól, mely ebből 1907-ben 90.090,000 koronát, majd

1908-ban 202 millió koronát bocsátott beruházásokra rendelkezésére.

Csakhogy ezzel csupán a legégetőbb hiányok voltak, illetőleg lesznek pótolhatók. Államvasutak — sajnos — oly állapotban van, hogy ha a további nagy befektetésekkel és a szükséges szervezeti intézkedések gyors keresztülvitelével nem sietünk segítségére, de egyúttal nem kezeljük azt a legerélyesebb kézzel, akkor rövid időn belül igen-igen komoly bajok állhatnak ott be. melynek azután természetesen kihatásuknál fogva nemcsak az állampéuzügyekre, de az egész közgazdasági élet oly súlyos következményekkel fognak járni, melyekért lehetetlen lesz a felelősséget vállalni. Ezt t. uraim teljes nyíltsággal megmondani kötelességemnek tartom Az állampénzügyekre való káros hi hatása — sajnos máris mutatkozik, az államvasutakban befektetett tőke kamatozása az 1906. évi 4'3°/o-ról már leszállóit 1908-ban 2-82°/o-ra.

Ezen az állapoton is részben segíteni fog az államvasutak árutarifájának reformja, mely az érdekeltséggel egyetértésben vitetett kérésziül, de szemben a több mint 50 millió korona jövedelem csökkenéssel elenyésző az igy fennálló 16 — 17 millió kor. bevételi többlet, úgy hogy mélyreható reformokra lesz itt még szükség. A beruházási szükségletet illetőleg készen áll egy tiz évre megállapított részletes terv. Minden előkészület meg van téve annak tervszerű keresztülvitelére, de ez legalább 700 — 800 millió korona befektetést fog igényelni Első helyen all e tekintetben a budapesti pályaudvarok kérdésének megoldása, mely szintén elő van készítve.

Nem kisebb jelentőségű az államvasutak szervezeti reformjának kérdése

A vasutak dolgánál említette fel az államtitkár a horvát nyelv kérdést is, melyet tudvalevőleg a vasúti szolgálati rendtartás tárgyalása alkalmával vétettek fel a képviselőházban. A horvát képviselők — mint ismeretes — az államvasuti alkalmazottakat állami közegeknek minősítették a konfliktus kitörésekor. Következtek a korvát országgyűlési választások. Ekkor az államvasuti alkalmazottak választói jogot reklamáltak maguk számára. És mi volt erre a válasz? Szinte az összes horvát-szlavonországi helyi hatóságok, tehát az autonom horvát hivatalos közigazgatási szervek — mintha parancsszóra történt volna — azzal a megokolással utasították el ezeket a kéréseket, hogy a m kir. államvasut az államnak magánvállalkozása, alkalmazottai tehát sem közös, sem országos hivatalnokok és igy nem választó jogosultak. íme a kétszínű játék. Ennyi tar-