Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-04 / 27. szám
6 BÉKÉS 1909. julius 4. «gy doboz Fay féle eredeti szódeni ásványpasztilla volt zsebemben, mely nélkül hegyi utat nem teszek. Ezen pasztillák nemcsak bogy megóvtak a szomj ■ellen, ezeknek köszönöm mindenekelőtt, hogy ezen kalandból meghűlés nélkül menekülhettem. Hegymászáshoz mindig vigyünk magunkkal Fay-fóle eredeti szódeni pasztillákat. Dobozonként 1 korona 25 fillérért vásárolhatjuk minden gyógyszertárban, ■droguista és ásványvíz üzletben. — Magyarország és Ausztria részére főképviselet : Guntzert W. Th. Bécs IV./l., Grosse Neugasse 27. Olcsó szappan csak a jó és tiszta szappan. A le gjobb a „Sácbicht“-szappan, a „Szarvas“ jegygyei, miiért is az a legolcsóbb. A mai drága időben különösen arra ügyeljenek a háziasszonyok, hogy jó és tiszta szappant kapjanak, mert más szappanból kétszer annyit használnak el és avval a fehérneműt csak rontják. Egyszeri átsimitás „Szarvas“- jegyű, „Schichtu-szappannal, pótol más közönséges szappannal való kétszeres bedörzsölést. A „Szarvas“«jegyü „Schicht“-szappan tisztaságáért 25,000 koronával szavatolunk. Valódi csak a „Schicht“ névvel! és a „Szarvas“ jegygyei. Állat az emberben. A múlt hó 27-én reggel hót óra tájban Szkalicski Ferencz a gróf Wenck- heim Frigyes békési uradalmához tartozó tarhosi puszta egyik bérese apróbb házi szükségleteinek bevásárlására Erzsébet nevű 13 éves leányát a pusztától távolabb eső Hidvégi-fóle szatócsüzletbe küldte. A leányka útja sürü akácz között vitt el. Gyanútlanul haladva czélja felé, egyszerre csak megzörrent az egyik bokor s egy erőteljes, ismeretlen férfi termett előtte s kemény, parancsoló hangon pénzének átadásására szólitotta föl. A leányka eltagadta a nála levő kis költséget; az útonálló nem firtatta e do'got tovább, sőt mintha gonosz szándékát megbánta volna, hirtelen megjuhászodott, ijesztését jóváteendö hízelkedő, nyájas szavakkal igyekezett ■eloszlatni a leányka rémületét. De vadul megvillanó szemei meghazudtolták jó szándékát. A kis Erzsi most már önként ajánlotta fel pénzét, hanem az útonálló ekkor már el is felejtette eredeti szándékát. Rövid szóváltás után hirtelen ölbe kapta bestiális tervére szánt áldozatát s az utmenti árokba majd a megette fekvő búzatáblába czipelte. De az elvetemült embert állatias merényletében a véletlen megakadályozta. Az időközben erre az útra tért Csippék Gyula uradalmi ellenőr és Herpai András lovász meghallották a közelben segítségért nyöszörgő, bágyadt hangokat, a hang irányába sietve rátaláltak a halálrarómült leánykára — a liliomtipró a közelgő léptek neszére elillant. Szkalicski Ferencz a kislány atyja nyomban jelentést tett az esetről a békési rendőrségnek, amely tüstént utána látott az ismeretlen bestiális merénylőnek s ezt hamarosan még ugyanezen nap fel is fedezte Szirbu Dénes leukoseci (Krassószörénym.) illetőségű 24 éves kovácslegény személyében, aki a múlt hó 15 tol kezdve az uradalom békési kendergyárában volt alkalmazva. A minden erkölcsi érzületből kivetkőzött legény nem tagadta az ellene emelt vádat, kísérletének okául ittas állapotára hivatkozott. Állandó lakása nem lévén, szökéstől tartva a csendőrség nyomban vasra verve a megtévedt embert s a községházára szállította, hol mámorából kizóna- nodva annyira szivére vette bűnét, hogy a lelkiismeret súlyos vádjai elől öngyilkosságra határozta «1 magát. De ez a kísérlete sem sikerült, mert az egyik rendőr éppen akkor nyitotta rá a tömlöcz- ajtót, midőn a sarkvasra erősített nadrágsziját a nyakába igazította. A liliomtipró brutális ember a kir. ügyészségnek feljelentetett. Az anya. Marti István békési lakos is hiába esküdött örök hűséget feleségének. Rövid pár esztendei házasélet után visszasóhajtva a szabad le- gényi életet, bokrétát tűzött kalapja mellé s újra kacsintgatni kezdett a vászoncselédek szeme közé. Emiatt örökös volt a háborúság a házastársak között, hanem bizony, ennek nem a rossz útra tévedt ■csapodár ember, de két kis gyermekének szerencsétlen anyja adta meg az árát, aki urát a rajongásig szeretve, bánatában ágynak esett. A háborúságról tudomást szerzett az eskűszegő férj jó, édes anyja is, aki a kardos magyar asszonyok tempója ezerint alaposan meg is leczkéztette megtévedt fiát. Majd midőn látta, hogy ennek a fellépésének nincsen meg a kívánt eredménye, utána nézett viselt dolgainak, amikor rájött, hogy az egész háborúságnak a Szabó János 16 éves lánya a tulajdon- képeni oka, a múlt hó 27-én este 6 óra tájban Békés egyik utczáján elébe állott és alaposan helybenhagyta, miközben kifejezéseit sem éppen válogatta meg. A meghurczolt leány atyja az esetről másnap jelentéss tett a csendőrségaek, amely előtt Martiné asszonyom nemcsak hogy nem tagadta a tettét, de hajlandónak mutatkozott a megismétlésére is. A jogos felháborodásban elkövetett támadásért azonban a békési kir. járásbíróságnak feljelentetett. Martiné asszonyom viszont rábeszélte menyét, hogy a fiát elcsábító leány ellen házasságtörés czimén emeljen vádat. Életuntság. Id. Molnár Istvánná szül. Balogh Zsófia békési 56 éves asszony régóta tartó szervi szívbaja felett való elkeseredéséaen a múlt hó 29-én reggel 6 óra tájban a Csapó László VI. kér. 2. sz. tanyája végéhez állított létra fokára akasztotta fel magát, mire észrevették már halott volt. Halálozás. Szabados Sándorné, szül. Szalontay Piroska, néhai jó emlékezetű Szabados Sándor békési református tanító özvegye hosszantartó bete- geskedós után, a múlt hó 28-án 96 éves korában csendesen elhunyt. A megboldogult matróna 1885. óta ette az özvegység keserű kenyerét, amelyet Békés község havi 10 K.-ban ajándékozott neki, annak a hálának fejében, melyet férje 50 éves példás tanítói működésével kiérdemelt, Egy emberöltő óta tartó betegeskedósére valódi megváltás volt a halál. A boldogult matróna temetése a múlt hó 29-én ment végbe férjének egykori tanítványai nagy részvéte mellett. Az austerlitzi csata előestéjén Napoleon és táborkarán nem volt oly lázas izgatottság, mint amily türelmetlenül lesi a közönség a Liga sorsjegyek húzásának megkezdését. Ez a nagyfokú érdeklődés nem csupán a Ligának, ennek az igazán humánus intézménynek szól, hanem részben abban is leli magyarázatát, hogy a sorsjegyek játéktervezete a chablontól eltérő módon van összeállítva és minden sorsjegy feltétlen nyer egy arany- vagy ezüsttárgyat. Mindenki kiváncsi tehát, hogy milyenek lehetnek azok a tárgyak, melyeket 1 korona 50 fillérért lehet nyerni olykép, hogy e mellett még a humánus intézmény czéljaira is jut a sorsjegyekért befolyt összegből. A nyeremónytárgyakból a régi Nemzeti színház előtt, a volt Olympia mozgószin- ház helyiségeiben és a Liszt Ferencz-téren rendezett kiállításokon látható szebbnél-szebb tárgyak csak fokozzák az érdeklődést és a sorsjegyek kelendőségét, mely sorsjegyek különösen most alig néhány nappal a húzás előtt oly élénk keresletnek örvendenek, hogy a 400.000 sorsjegyből alig van már néhány ezer darab. Aki tehát még idejekorán bizt08Ítani akar egy szép nyereménytárgyat a maga részére, az ne késlekedjék és vegyen már csak a Liga iránti tekintetből is egy ily sorsjegyet, melyek a központi irodában (Ferencziek-tere 4 szám), t.zon- felül az összes dohánytőzsdék és az említett kiállítási helyiségekben is kaphatók 1 kor. 50 fillérért. A mosás akár a táncz, Fáradságba nem kerül, Schicht szappant ha használsz, Még szived is örül. Schicht szarvasszappana csodálatos, hathatós tisztítóerejét sajátszerü előállításának és a legjobb nyersanyagok leggondosabb kiválasztásának köszöni. Schicht szarvasszappana kíméli a kezeket és a fehérneműt! Megtakarít fáradságot és veszödséget kíméli ennélfogva az egészséget! Megtakarít pénzt, időt és munkát! ^ Tisztasága 30.000 koronával szavatoltatik. Zách Klára. (Énekes színmű 3 felvonásban. Szövegét Írták: versben d r. Nuszbck (Székely) Sándor, prózában dr. Major Simon; zenéjét szerzettek dr. Nuszbek Sándor és Szabó tímil. Először adták Gyulán, az Erkel Ferencz-szinkörben 1909. junius 27-én.)J »Királyasszony kertje kivirult hajnalra!« . . . s tenger szép virága, fehér-piros rózsaszála megihlette három poétás ember gondolkozását . . . perczegni kezdett a toll, megpendült a húr, dallamok, melódiák fakadtak a lélekben, azután az egész egy harmonikus egésszé szövődött és megszületett a Zách Klára librettója és muzsikája! . . . Róbert Károly visegrádi udvarában vagyunk; csupa fény és pompa ragyog be mindent és e fényben, csillogásban nevelkedik virágzó hajadonná Erzsébet királyné oldala mellett Zách Feliczián uram szépséges szép leánya, Klára. Kázmér lengyel herczeg, a királyné öccse már rég szemet vetett a feslő rózsaszálra, nem aljas indokokból, mint azt krónikák kusza híradásaiból a história megörökítette, hanem égő igaz tiszta szerelemvágyból . . , Ezt a mélységes szerelmet Klára, a királyasz- szony első udvarhölgye viszonozza is, de titkát mindeddig még el nem árulta szive lovagjának, daliás Kázmér herczegnek ! Itt kezdődik a darab . . . A nagy alapokra fektetett s a vezérmotivumot (Rózsavirág, szép rózsavirág!) ügyes beillesztéssel magába foglaló, utóbb pattogó indulóba (a lengyelek karénekének melódiáiba) átcsapó s befejezésében a királyasszony kertjének tremolójába átfolyó, hatásos nyitány után felgördül a függöny ; az olasz és magyar ajtónállók pár szóban megértetik az előzményeket s megtudjuk tőlük, hogy Kázmér, a lengyel herczeg Visegrádon időzik ismét és Klára leányasszony álmát nyugtalanítja kürtösének »dolce mtm'caí-jával. A színfalak mögött felcsendül a kürtszó, amely miatt »Klára szűznek lesz búja szegénynek«. Jönnek a krónikások: Péter és Pál, az egyik komoly, a másik vig ficzkó, akiknek »Ej haj! Ilid- rom, tillárom !* refrénü nótája derültséget vitt színpadra, nézőtérre egyaránt. Majd a lengyel herczeg, Kázmér kíséretével megjelenik Róbert Károly királyi udvarában s a lengyel vitézek hatalmas (de a szereplők csekély száma miatt alig érvényesült) karénekétől hangos lett a királyi palota. Fölcsendül Kázmér herczeg belépő dala, amelynek pattogó rith- musa különös ellentétbe van helyezve a busongó melódiákkal, melyek a hazájuk után vágyódó lengyelek érzését tolmácsolják s a lengyel hymnus tört akkordjaiban kapnak ügyesen poentirozott befejezést. A zene ezen részének borongó hangulatát friss induló ütemre szedett muzsika, a lengyelek befejező karéneke oszlatja el . . . Róbert Károly király fényes fogadtatásban részesíti a lengyel vendégeket s udvara fényének teljes ragyogása között királyi kihallgatáson fogadja őket. Fényes udvari jelenetek egész sorozatán elköszönnek a vendégek a magyar királyi udvartól, össze- kocczannak a kupák és magyarok- lengyelek egy szivvel-lélekkel éltetik nemzetük barátságát. Róbert Károly kegyelemben bocsájtja el a lengyelek küldöttségét s kíséretével maga is visszavonul. Felharsan a királyt éltető nagy »Hymnus*., melynek befejező akkordjai szinte beleolvadnak az udvarhölgyek »Királyasszony kertje« kezdetű poétikusan lágy me- lódiáju, magyaros zamatu, egyre közeledő karénekébe. Jönnek a szép virágok, Erzsébet királyasszony kertjének nyíló rózsaszálai, élükön a gyönyörű hajadonná serdült Zách Klárával, ki szomorúan panaszolja el borongós »Mit álmodtam az éjjel* kezdetű dalában az éjszaka látott álmát hü társnőinek . . . ősz atyját látta álmában, aki kezében egy hervadt rózsaszálat tartott, könnyeit hullatva rá . . . »És az a hervadt rózsa elkezdett halkan beszélni; valami szép szerelmes királyíiuról regélni, ki eljött egy virágot kérni, szegény kis rózsaszált letépni . . .« Közben beérkezik Erzsébet királyasszony udvarával és értésére adja Klárának, hogy el kell az udvart hagynia, mert atyja, Zách Feliczián őt férjhez akarja adni Danes zólyomi főispán fiához, Miklóshoz. Klára — bár lelke minden érzésével a királynő szolgálatában szeretne maradni — megnyugvással veszi atyja akaratát, kinek kérlelhetetlen természetét jól ismeri. Mialatt ezek történnek, jön az udvarbiró s jelenti, hogy Kónya étekfogó mester Liza • nevű rabszolganője egyik rabnőtársát szerelemféltésből szivén szúrta s a leány, — kinek neve Terézia volt, — elvérzett. A bűnös fejére halál lett kimondva s átadta őt kivégzés végett a’ várnagynak. A királyné és az udvarhölgyek eliszonyodva hallják a történteket, de az Ítélet igazságosságát mindenki megnyugvással veszi tudomásul, csak az időközben beérkező Kázmér herczeg kárhoztatja az udvarbiró eljárását, ki rémes történetével a királyné szép galambjainak szivét úgy megriasztotta. Harang csendül reggeli imára, a királyné kíséretével, udvarhölgyeivel templomba indul; Kázmér elérkezettnek látja az időt, hogy a királyné előtt Klára iránt érzett szerelmét felfedje s mialatt az udvarhölgyek elvonulnak »Királyasszony néném !* bekezdésü dalában tárja föl szivét királyi nénje előtt. Erzsébet királyné ridegen inti meg Kázmért és megparancsolja, hogy tudjon szivén uralkodni s a Zách Kláráról szőtt álmokat feledje el. Kázmér egyedül marad s bánatát csak tetőzi a királyné rideg viselkedése . . Töpreng, hogy mit tegyen.. . Ekkor érkezik be a terembe Zách Klára, kit a királyné honnfeledett olvasójáért küld.
