Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-13 / 24. szám
XLI. évfolyam. Előfizetési árak; Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.............. 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Gyula, igog. junius 13. 24-ik szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivat"! r Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Képviselőválasztás és tisztujitás előtt. Ismét a város ügyei azok, amelyek pub- liczistai kötelezettségünknél fogva mint aktuális tárgyak elmélkedésünk anyagát kell, hogy képezzék. E hét folyamán történik ugyanis a városi képviselők választása, utána az uj képviselőtestület alakuló közgyűlése lesz és befejezésül a tisztújitás is. * választását illeti, erről Siet Írni, habár jobbadán ' f !" 11 f;t, amiket ilyen alkalomS: 3- | * I § “ I S Jagunk is gyakran megí? 3 “ v 3. p' n = s 3 «tanácsokat, útmutatásokat, .vasnak, vaum kevesen szíQJ, ^ Qj, P' —i ^ ‘ J *J V st g1 £ c. 3 3 3 tg kevesebben követik. Bi' §■" 3 |T g ^ o £ez alkalommal is. Kit vá2; ä n í* S' n- » n> ^ r • . , , . , „ , a jj p, “ ősi képviselővé, az nagyon S; s ™ 2. n g. a ;gy azonban bizonyos tudni1 2 §: ~ 3“ c- »-em éppen azokat akik a vá_ n « < n to ^ £jtti tanácskozás és határozatja o< 5; a, yéniségükné], tapasztalataiknál-1 M I o -s /óságuknál fogva leghivatottab; 3. I" m < r i. Dehát édes Istenem, csak a iiletre vonatkozik ez? hiszen a L ^ a. q. " g- zmus legfanatikusabb hive sem , o v = ! I ;ni, hogy az országgyűlési kép, a § aj a S 3znék az ország értelmiségének , 3 3 c y ejavát. És igy bármennyire óhají. g. ? “ rmennyire kívánatos is volna kü] s 'oen, nőm bízunk benne, hogy a csütörtöki •választások eredménye Gyula város képviselő- testületének színvonalát valami jelentékeny mérvben emelje, sőt eléggé szerények vagyunk megnyugodni benne, ha ez az eredmény az eddigi szinvonalt még inkább le nem szállítja. A tisztujitás junius hó 26-án lesz. Körülbelül ugyanazt mondhatnánk erről is, amit a képviselők választásáról. Azzal a különbséggel azonban, hogy az uj tisztikart illetőleg nem helyezkedhetünk a szerénység ama álláspontjára, mint a képviselőtestületnél; nevezetesen az uj tisztikartól feltétlenül el kell várnunk, a város érdekei szempontjából meg kell követelnünk, hogy ennek nívója igenis, magasan felülemelkedjék — tisztelet az eddigi kivételeknek — a lelépő tisztikar színvonalán. A tiszteletreméltó kivételek között első- jsorban értékeljük Dr. Lovich Ödön polgár- mestert, aki barmadfél óv óta vezeti a vá ros ügyeit és aki ez időszak alatt a nélkü- lözhetlen evoluczión keresztülment, amely őt ma eme felelősségteljes és nehéz állásra nemcsak alkalmassá, hanem a rendelkezésre álló erők mellett egyedül possibilissé teszi. Dr. Lovich Ödönnek a polgármesteri tisztre nincs is ellenjelöltje, mely körülmény nemcsak elismerése s honorálása harmadfél év óta kifejtett buzgó tevékenységének, hanem egyben megkönnyíti ama kötelezettségét, amely a tisztujitás irányítása körül reá háramlik. Lapunknak eme helyén már egyszer szóba hoztuk, de aktualitásánál fogva most ismételten és nyomatékosabban kell hangsúlyoznunk, hogy a polgármesternek tág, sőt mondhatni döntő hatáskört kell biztosítani a tisztujitás körül. Törvény és szabályrendeletek értelmében ugyanis elsősorban a polgár- mester felelős a közigazgatás ténykedései és mulasztásaiért, tehát nemcsak a saját, hanem bizonyos fokig alantas tisztviselői ténykedéseiért is. Hogyan viselhesse a polgármester ezt a nem kis felelősséget olyan tisztviselőkért, akiket nem az ő javaslatára, só't talán akarata ellenére választottak meg. Tudjuk, hogy a polgármester akaratának erős béklyói szoktak kerülni. Ilyen elsősorban a régi tisztviselőnek méltányossági igénye aziránt, hogy helyén megmaradhasson, amely méltányos- sági igényt még gyakran a czélszerüség rovására is, választóknak és polgármesternek egyaránt respektálni kell. De a méltányossági szempontnak elken a tényben ki is kell merülnie. A fokozatos előlépésre ugyanis még a régi tisztviselők közül is csupán azoknak legyen jogczimük, akik a méltányosságon kívül még arra is joggal hivatkozhatnak, hogy felsőbb állásra, jellemüknél, tudásuknál fogva valóban képesítettek, mely képesítettségnek fokmérője azonban nem csupán a törvényben esetleg elő'irt formális minősitettség legyen. A város uj szervezeti szabályrendelete értelmében a küszöbön álló tisztujitáson uj állások fognak betöltetni. Ezeket az állásokat tartjuk olyanoknak, amelyek betöltését illetőleg a polgármesternek irányítani kell. Pillanatnyi kétségünk sem lehet, hogy a polgár- mestert saját jól felfogott érdekében is eme irányításban nem egyéni rokon vagy ellenszenv, hanem tisztán és kizárólag köztekintetek, a városi adminisztráczió jogos igényei fogják vezetni. És amennyiben ez igy van és máskép nem szabad lennie, azoknak a városi képviselőknek, akik megengedhetik maguknak azt a lukszust. hogy sógorság- komaság kötelékeitől eltekinthetnek, erkölcsi kötelességük a polgármesternek a szervezett uj állások betöltésére vonatkozó nézetét, óhaját meghallgatni és követni. Este. Kiülünk mind a kedves kerti padra, Mikor leszáll a csöndes alkonyat, Pejünk felett szeliden álmodóan A vén akáczfák lombja bólogat. Édesanyám kötöget . . . Én merengve A tücskök csirpelését hallgatom. Nehéz virágillat száll a szivemre S valami édes áldott nyugalom . . . Harangoznak . . . Mintha valaki járna Az utakon . . . Oly kedves aroza van . . . ... Elszáll a kép — szárnyán a képzeletnek ... — „Értesz, vagy csak ábrándozol, fiam! ? . . . Szeretném, ha elmennél már a lányhoz . . . Elfog jönni, ha igazán szeret! Mi lesz belőled meg a gyerekekből?! Ábrándozásból élni nem lehet! . . . Menj el hozzá — ismerd meg jól a lelkét ... — Azt mondtad egyszer: „áldott szive vanl Szeretni fogja ezt a három árvát. . . — Csak menj el érte, édes jó fiam! .. .“ Rácz Etus. Az én szerelmem. Az én szerelmem nem az a vérvörös, Fehér a színe, ártatlanság az. A te szived s az én szivem közös, Az én szerelmem egy ily uj tavasz. Az én szerelmem te vagy szőke lányka Virágom pedig a fehér szegfű, Ez a virág az ártatlan virága, Kérlek, esengek, légy hozzája hü. Az én szerelmem nem a hervadás Ami mindent pusztít, rombol, öl, Az én szerelmem uj feltámadás, Egy uj menyország, igazi gyönyör. Az én szerelmem nem tavasz virága, Amit leperzsel nyári nap heve Az én szerelmem te vagy szőke lányka, A te szemed annak melege. Sümegi Ödön. _________ A J ózsef szanatórium 1908. évi működéséről. Közli: Geszti József dr. igazgató-főorvos. , (Vége.) E helyütt talán érdemes azt a kérdést is röviden megvilágítani, hogy a tüdőbeteg szanatóriumok tulajdonképen miért nem látják szívesen a súlyos betegeket ? Annál érdemesebb ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert a közönség a súlyos betegeknek a szanatóriumból való kizárását sokszor úgy magyarázza, hogy az intézet a kedvező statisztika kedvéért nem veszi fel és küldi el a szanatóriumba már nem valókat, mely feltevés épen oly igazságtalan, mint amennyire káros a tüdővészellenes küzdelem sikerének szempontjából. Ha a súlyos, gyógyíthatatlan beteget nem szivesen látjuk, az első sorban maguk a betegek érdekében történik. Számtalanszor tapasztaljuk, (hogy az az összehasonlítás, melyet a súlyos, fekvő beteg önmaga és fenjáró betegtársai között önkéntelenül és életösztönénél fogva eszközöl, a beteg lelkiállapotára igen kedvezőtlen hatással van. Amit a beteg láza, rossz erőbeli állapota s egyéb tünetek miatt eddig még csak sejteni is félt, azt a szanatórium nehi kézzelfogha- tólag demonstrálja : azt, hogy ő súlyos beteg, azt, hogy mig a többi beteg javul és gyarapodik, addig ő hetek vagy hónapok óta ágyhoz láncolva lassan elsorvad. Ebből az érzésből folyik nem egy súlyos betegnek a szanatóriumból való spontán távozása, de mig az intézetbe telve reményekkel érkezett, elcsüggedve s néma rezignációval indul sokszor utolsó útjára. Ezt az embert a szanatórium, a remény háza megfosztotta reményeitől. Egy másik ok, melyért a szanatórium a gyógyíthatatlan betegeket nem látja szivesen, az, hogy a súlyos betegek szenvedése s az orvosoknak hiábavaló fáradozása a könnyebb betegben is megrendíti a javulásba vetett hitet. Azt a csorbát pedig, melyet egy haláleset eddig elért gyógyeredményein ütni képes, azt csak azok tudják kellően megbecsülni, akik az ilyen szomorú eseménynek közvetlen tanúi voltak. Számos betegnek felszáll a bőmér- séke, a legtöbb lehangolt, étvágytalan, bágyadt és sokszor napokig tart, mig a beteget előbbi állapotába vissza tudjuk hozni. De ezeken az okokon kívül vannak egyéb okok is, melyek gyógyíthatatlan betegnek a szanatóriumba való felvételét nem teszik kívánatossá. A szanatórium rendeltetése az, hogy gyógyítható betegeknek visszaadja egészségét és munkabírását, az intézet eltér tehát eredeti rendeltetésétől, amikor gyógyíthatatlan betegeket felvesz, mig a könnyebb, •talán gyógyítható betegek várakozni kénytelenek. Lapta-nis mai szama 12 oldal.
