Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-17 / 3. szám
XLI. évfolyam. Gyula, igog. január 17. 3-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.............. 5 K - f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatr !: Gyulán, Templom-tér, Dob:iy János könyvkereskedése, hova \ lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN ÜÁVID Megjelenik minden vasárnap. Pro Sicilia et Calabria. A méreteiben és borzalmaiben minden képzeletet f el ül haladó katasztrófa, mely Dél- olaszországot és különösen Siciliát a legközelebbi múltban sújtotta, az egész világot nemes versenyre keltette, hogy az ártatlanul szenvedők nyomorát a fájdalmát enyhítse. Az emberiség könyörületes szive megdobbant és versenyre nyújtja ki segitő kezét »amaz irtóztatóan megpróbált embertársaink felé.c A magyar nemzet sem maradhat el ebből a versenyből, hanem elsőnek kell lenni a segélyezés versenyében. Ezzel a reménynyel Wekerle Sándor, Kossuth Ferenc és Vaszary Kolos egy felhívást intéznek a magyar nemzethez, mely szószerinti szövegében a következő : Felhivás a nemzethez. Magyarország szivén kopogtatunk, mely sohasem volt bezárva azok előtt, akik könyörületre szorultak. Zaklatott időkben egymással ádáz tusában, gyilkos versenygésben vannak egyesek és a sokaság, népek és országok. Érdek és hatalomvágy félelmesen fegyverkezik végzetes mérkőzésre. S mikor már szinte az emberirtó háború réme jár közöttünk, gondot és aggodalmat hordva tüz- hefyeinkbe, akkor ime egy titokzatos éjjelen hirtelen föltámadnak a föld méhébe zárt rettentő erők, a bősz elemek kitörnek kénköves barlangjaikból: tűz és tengervíz és földindulás rövid szempillanatok alatt rombadönt virágzó városokat, nagy vidékeken csendes falvakat; elmerit szigeteket és emberlakta partokat ; düledező házak alá temeti e házak nyomorult lakóit; a megnyílt föld szakadékaiba taszítja és a medréből félelmesen kiágaskodó tengerbe sodorja a veszendő lelkek százezreit, gyanútlan álmukban roihanván meg őket; megsemmisíti évszázadok alkotásait, nemzedékek összehordott kincseit, emberek tanyáit, Isten házait és mérhetetlen pusztulást, nyomort, Ínséget és kétségbeesést borit ama nyomorultabbakra, kiknek sikerül gyakran csonka testtel megmenteniük meztelen életűket. Nekünk, távoli nézőknek pedig a rengő, repedező föld fülünkbe menydörgi semmiségünket, mig az elemek fékevesztetten tombolnak rajtunk. Kevélységünk, gőgünk, századunk fenhéjázása, szívtelen versenygése, hatalom- és kincsvágyunk leomlik az Istenség előtt, aki egyedül parancsol a rettentő elemeknek. Vájjon a háború izgalmaitól zaklatott Európa, tüzelve a vak emberi szenvedelmektől, nem dermed-e meg az istenítélet látványán ? Az elemek e rémes hadjárata vájjon nem hárította e el fejünkről az emberek háborújának könnyelmű veszedelmét ? A megindult föld, a medréből kikelt tenger, az összeomló városok nem azt dörgik- felénk megfélemlítő robajjal: Ember, szállj magadba ! A csatázó elemek pusztító kedve ellen fegyverünk nincsen : a világ legdicsőbb hadseregét elfujják egy lehelettel. Ám ha .nincs fegyverünk a föld s a lég kiszabadult erői ellen, van fegyverünk, mely elveszi ádáz munkájuk fullánkját s a romokon teremt uj életet. E fegyver a szeretet. Ezzel vértezve induljunk hadba a gyász és siralom ama tartományaiba Lépjünk be a könyörületes emberek szolidaritásába. Szív és elme, becsület és emberiesség ezt az utat jelöli ki nekünk is: ez lesz a nemzetek legfelségesebb, emberhez legméltóbb versengése. Nyújtsuk ki segitő kezünket amaz irtóztatóan megpróbált embertársaink felé : adjunk az étlennek enni, a mez nélkül maradottnak ruhára, a hajléktalannak hajlékot, a nyomoréknak mankót, a betegnek orvosságot, az árváknak, özvegyeknek, szomorúaknak és kétségbeesetteknek vigasztalást [és reményt. Adjatok, adjatok! Adjon kiki, amit adhat és az isten virágos kertje, az áldott narancsligetek, üdülők enyhelye, utas ember gyönyörűsége, a kedves Itália büszkesége újra felemelkedik és virulni fog a ti könyörületes szivetektől, szereteteteknek általa. Wekerle Sándor. Kossuth Ferencz. Vaszary Kolos. Az országos mozgalomban Békésvármegye közönségének is ki kell venni részét. A mi részünkre is ezt az utat jelöli ki — hogy a felhivás szavaival éljünk — a szív és elme, becsület és emberiesség. Az olaszországi nagy katasztrófa áldozatainak felsegitésére az első szózat a vármegye közigazgatási bizottságának legutóbbi ülésén hangzott el, ahol Döry Pál főispán közvetlen szavakkal ecsetelte a szerencsétlenség jelentőségét, s indítványozta, hogy a helyi bizottságok a vármegye alispánjának vezetésével mindenütt alakíttassanak meg, amelyek a gyűjtést a maguk területén külön végezzék. A szerencsétlenség áldozatainak és kárvallottjainak támogatására tett indítvány egyébiránt kivonatosan a következő : Elnöklő főispán megemlékezik azon méreteiben és borzalmaiban minden képzeletet felülhaladó katasztrófáról, mely Délolaszországot és Szicíliát a legközelebbi múltban a földrengés és a tenger áradása következtében sújtotta, s amely Messinát és Reggió virágzó városokat, azonkívül mintegy 18 falut is romba döntött, százezrek életét és vagyonát elpusztította és százezer családot gyászba borított. Az egész világ polgáriasult társadalmának minden rétegét megrendítette a borzalmas katasztrófa és Téli kép. Irta : Jakab Ödön. Borong a nap, közéig az alkony, Bús asszony ül az utczasarkon, Irgalmat esdye, könyben ázva Tekint a sürgő sokaságra. Keblére, mig gyász, gondok nyomják. Óva szorítja kis porontyát, Mintha félne : a sors haragja Nehogy még azt is elragadja. Es a kis, gyönge jószág enyhén Alszik ott édes anyja kehién, Simulva annak hő szivéhez : A téli fagyból mit sem érez. S az emb'erek, kik arra mennek, Durván zavarják fel a csendet, Egy sem törődik, hogy a lárma Zaján fölébred a kis árva. Pedig az Isten ellen tesz, ki Azt a gyermeket felébreszti! Ki tudja : mig a sírig bolygott, Lösz még valaha ilyen boldog? Mert múlnak majd a gyermekévek, Jönni fog majd a férfi élet, S mitől az anyja most úgy reszket; Nyomor, hideg akkor is lesznek. De a kebel, mely melengette, Maroknyi porrá lesz majd esve, Melyre a búból, fájdalomból Vissza többé hiába gondol! Mint a vándor, ki télidőben Vesződik gyilkos hómezőben, S meleg tavaszra gondol vissza, Mely régen el van már virítva! A képzelődés. — Érdekes esetek. — A múlt héten egy amerikai hölgy orvosának elpanaszolta, hogy hamis fogsorát lenyelte. A szegény asszony egészen oda volt, megérezte torkában a megakadt fogsort, amint hegyes élei a húsban mély sebeket ejtenek s neki iszonyú fájdalmakat okoznak. Az orvos kartársaival az esetet megbeszélvén, abban állapodtak meg, hogy a hölgyen tracheotoniát hajtsanak végre, vagyis torkát felmetszve, onnan a hamis fogsort úgy ahogy, kiveszik. Midőn már a műtéthez készültek és a beteget ágyában a helyes fekvésre akarták bírni, egyikük az ágya előtti szőnyegen valami kemény tárgyra lépett, mi nem volt egyéb, mint az állítólag elnyelt hamis fogsor. Mihelyt a hölgynek a megtalált fogsort megmutatták, fájdalmai azonnal megszűntek, vagyis az illúzió megszűntével a tünetek is elmúltak. Nem kevésbé érdekes a következő eset, melyet szintén egy szellemileg ép és egészséges emberen észleltek. Az 1870-iki hadjárat alatt egy lovas kül- dönczöt oly, nyílt terepen kellett átküldeni, mely az ellenség ágyútüze alatt állott. A veszélyes küldetésre az illető tiszt egy nagyon bátor és megbízható egyént szemelt ki magának, kiről tudta, hogy' dolgát ügyesen fogja végezni, mindamellett nem titkolta el előtte a veszélyes helyzetet. — Lapulj meg lovad nyakán és vágtass Sjro/m tetí a köhögést, váladékot éjjeli tzzadátL Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozís, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat Is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomag oldat, F. HofFmann-La Roche A Co. Basel (Ifije) „Roehe“ Kaptató orvosi rondeletr« a gyógyszertárakban. — Ara üvegenkint 4.— kofona. Hja.p1a.nl2: mai száma IO oldal.
