Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-17 / 3. szám
2 BÉKÉS 1909. január 17. nemes versenyre keltette, hogy az ártatlanul szenvedők nyomorát és fájdalmát enyhítse. Ebből a versenyből a magyar nép sem vonhatja ki magát, — annál kevésbé, mert az olasz földhöz, mint közművelődésünk ősforrásához és bölcsőjéhez s magához az olasz néphez annyi hálás emlékezet fűzi és amely néppel a zsarnokság gyűlöletében és a szabadság kivívásában oly szorosan egyesült. Ennek a népnek nyomora elől tehát nem zárkózhat el a magyar nemzet, hanem elsőnek kell lennie a segélyezés versenyében. A főispán eme köztetszéssel fogadott, költői szárnyalásu beszédének kíséretében megtett indítványára kimondotta a közigazgatási bizottság, hogy egy segélyezési mozgalomnak a vármegye területén leendő megindítását szükségesnek tartja, és felkéri a vármegye alispánját, hogy úgy a járási, mint a községi hatóságok, általában az egész hivatalos szervezet igénybevételével vármegyeszerte adományokat gyüjtessen és a befolyó összeget az országos se- gélyző bizottságnak Budapestre küldje fel. Tőkefelemelés és uj alapítások. (Egy kis eorrectio.) A »Békés« múlt vasárnapi vezérczilekének a gyulai „Filléres pénztárira vonatkozó része némi javítást, magyarázatot igényel, amit Tek. Szerkesztő ur szives enge- delmével — az igazság érdekében — vagyok bátor előadni. Általában elismerem, bogy czikkiró a kellő magas nézőpontról és jó áttekintéssel alkotta meg az uj alapításokról véleményét, tévedett azonban alakilag és érdemileg a következőkben : Alakilag: a személyben, mert a Filléres betéti pénztár szervezetében Névery Antal bőrszövetkezeti igazgató szerepel és nem Névery Albert polgártársunk. Érdemileg pedig: a filléres betéti pénztár nem uj pénzintézet, hanem a 14 év előtt boldog emlékű Göndöcs Benedek — a nagy sociologus — kezdeményezésére alakult gyulai bőrszövetkezetnek a tételes törvényen alapuló (1898. XXIII. t.-cz.) alapszabályaiban gyökerező egyik üzletága, melyet — arra szükség nem lévén — az intézet eddig nem müveit. Ma azonban annak szüksége felmerült éppen azért mert mint czikkiró kívánja: „ipar- vállalatokat kell létesíteni.“ A tényállás ugyanis a következő: A cs. kir. közös hadiigyminister a magyar kisiparnak a felemelt kvóta arányában nagyobb részesedésére való tekintettel hazánkban 2 helyen az eddig is gyakorlott hadfelszerelési szállítások évi átlagát a kvóta arányában felemelvén, évi 20 ezer pár katonai lábbeli rendes többlet szállítására két város — hol a bőriparosok nagyobb tömegben laknak — vétetett számításba. A versenyben szereplő négy város között Gyula és Szeged nyert; ezen két város szövetkezetei ugyanis egy azon. központi felügyelet alatt állván s kellő garancziákat nyújtván, velük a cs. kir. közös hadügyminister és a m. kir. kereskedelmi minister a tárgyalásokat a központ és iparkamara utján megindította, — szövetkezetünk pedig minden pártfogó nélkül — csupán az eddig is nyújtott jó munka méltánylásával, eddig sikerrel végezte. A szállításon a 2 város osztozik. A szóban forgó rendes évi ellátmányon felül még biztosítani kellett az úgynevezett »mozgósítási« ellátmányt is, ami havonkint 13600 pár bakkancs, huszár és dragonyos csizma előállítása, sőt a rendes évi ellátmány is évenkint 100/0-al emeltetni fog. Tessék meggondolni, hogy csak egy havi ilyen rendkívüli szállítás bőranyaga 130 ezer korona! Az évi rendes ellátmányé 100—120 ezer korona; a kész előállítás- pedig gyári közös műhelyben erőltetett üzemnél napi 450 pár lábbeli. Hol van ez az eddig szállított évi 1500—2000 párhoz? Ezt csak gépekkel lehet elkészíteni ! A magyar kereskedelmi kormány hajlandónak nyilatkozott a gépek ingyenes adására, segítségül jött a technológiai iparmuzeum vezetősége, a szövetkezet pedig kötéseket tett az anyag beszerzésére nézve. Kedden, január 12-én Bécsből egy cs. kir, őrnagy váratlanul megjelent a szövetkezetben, megtette az általános ügyfelvételt a katonai felügyelet alatt állandó közös- műhely ügyében, azon kijelentéssel, hogy a kérdés nehány nap alatt végleg meg lesz oldva. No! gyulai bőriparosok, kik 134-en szoronganak a kis bőrszövetkezetben és tesznek ugyanannyi törzsökös gyulai családapát 4—5 gyerekkel és 1 — 1 segéddel, most jól néztek ki ! A nyakunkon lehet rövidesen egy hatalmas kipróbált iparvállalat; amit 24 év óta kicsibe folytattunk, most úgy megnőtt, hogy szinte megijedtünk tőle ! Egy szolid vállalat biztos megrendelővel és a termelt munka gyors átvevője és azonnali fizetőjével. Csakhogy ide a heti munka fizethetésére uj segéd forrás kell, ezért lett szervezve a filléres heti betéti pénztár. Lássa kérem T. Czikkiró ur ! ipari vállalat ez, még pedig a „közérdek szolgálatában.“ Száz családapának szezonszerüleg való fog-l lalkoztatása a legválságosabb téli és tavaszi 120 munkanap alatt. Hogy ezen eddig csendben, de emberi számítás szerint jól tervezet és megalapozott vállalat legjobban sikerüljön, ahoz a filléres betéti csoport még nagyobb fellendülése kell. E kitapasztalt vállalat csak szövetkezeti alapon realizálható. Részvényes kizárólag csak bőriparos lehet, betevő azonban bárki. Az intézet garantálja a betéteket s azok jó nyereségét. A hadseregszállitásokra B. Ha- rukker óta senki sem fizetett még rá. Lekötött nagy részvények csak gazdag embereknek valók és nehezen mobilizálhatók, 3 éves évtársulati betétek rövid lejáratúak, könnyen forgók, készpénzt képviselnek, gya- korlatiabbak és apránkint gyűjtve, a népet a takarékosságra rákapatják, sok embernek kenyeret adnak, senki halálára nem spekulálnak. Hogy „ Gyulának nem hitelszövetkezetekre van szüksége“, mint czikkiró Írja, ez igaz! Itt ugyan kettő is van, de mindkettőnek csak a czime „hitel.“ A körzetembe osztott gyulai két nagy szövetkezetben együtt sincs 20 ezer korohányi váltóhitel, amit itt kizárólag csakis tagok nyerhetnek ! Nem is fektettünk rá súlyt. De van ipari hitel ! El hiszi-e czikkiró ur, hogy csak iparvállalati kaueziók letétében központunk 45 ezer koronáig van érdekelve a gyulai iparos társainkért ? Hogy évi 2—300 ezer koronát bocsát 5*/2% meL lett állandóan gyulaiak használatára ? Itt a bőrszövetkezetben 134, az építőben 82 gyulai iparos van együtt. Mert iparvállat ám a gyulai Építőiparosok szövetkezete is! Ez vitte keresztül és részben finanszírozta a gyulai főgimnázium építését, a szanatóriumot, pénzügyi palotát, állami iskolát, békési járásbíróságot, kosárfonót, Herkules fürdőt, vízaknát és még egy sereg vállalatot. Van benne 25 butoriparos is, kik közül a Licska, Grün- feld, Kiss-féle erőhajtásra berendezett nagy gépműhelyek ismét 15—20 családos munkást foglalkoztatnak. Mert a gyulai iparos ma Hatvantól Brassóig tényleg vállal. Hiába ! A gyulai iparos olyan vérü és olyan intel 1 i- gencziáju, hogy neki is kicsi Gyula, mint egykor Nagy Sándornak Macedónia! Nem »több tudás, kitartás és munkakedv« hiányzik itt uram, hanem ipari nyelven szólva a „benzin", ami a motort hajtsa, vagyis magyarul a „pénz.“ Ezért kellenek uj erőforrások és nem váltóforgatásra ! Ha ez nem a »productiv munka« mezeje, akkor igazán nem tudóid, hogy mit lehet lannak nevezni ? Székely Lajos. neki az erdő túlsó sarkának, minden golyó ne i talál! A katona elindul. A tiszt látcsövével figyelemmel kiséri mozdulatait. Eleinte minden jól ment, de egyszerre a küldöncz lováról lefordul, mintha villámcsapás sújtotta volna. Azonnal még egy küldönczöt menesztettek utána, ki a földön heverő katonát nyergébe fölemelve, szerencsésen a mozgókórházba viszik. Itt kisül, hogy az illető csak elájult, de sebről szó sincsen. A magához tért katona azt kérdé az ágya mellett ülő seborvostól, hogy milyen a sebe, mely neki ennyi fájdalmat okoz. — Legyél nyugodt barátom, — feleié az orvos, — a seb azok közé való, melyek soha sem gyógyulnak meg, mert egyelőre csak kulacsod sérült meg! A katona csakugyan érintetlenül maradt, de a kulacsából kifolyó bort vérnek tartotta, mely egy puskagolyó által okozott lyukon kitódult. Az e fölötti felindulás elájulását idézte elő. Egy lelkész ötezer híve előtt a templomban szónokol. Egyszerre csak elhallgat és a kántornak jelt ád, hogy az orgonán valamit játszón. Erre aztán lemegy a szószékről és a sekrestyéből orvos után küld, ki néhány perez múlva el is jött. — Barátom, — mondja a lelkész, — azt hiszem, utolsó órám megérkezett. Olynemü rosz- szullét vett erőt rajtam, mely nem csal. Végem van 1 — Meg fogom önt vizsgálni, — feleli az orvos és a lelkész ellenkezésének daczára, lehúzza ruháit. Az orvos csakhamar egy belső zsebben kettétört üvegcsét talál, melynek tartalma a lelkészen elterjedt. — Honnan kapta ezt az üvegcsét? Mi volt benne ? — Akonit, — mondja a lelkész. — Most már mindent tudok, — feleié az orvos s miután a papot jól megmosta és ledörzsölte azt mondta, hogy már most a szónoklatot bátran folytathatja, mert semmi baja. És úgy is volt, mert itt is a képzelődés működött. Ugyanis a lelkész szívdobogásban szenvedvén, többnyire akonittal telt kis üvegcsét hordott magával. Prédikálás közben kezeivel hadonázván, a törékeny üveg elpattant és az akonit a pap mellét elárasztotta. Az erős szag megütötte a lelkész orrát, ki görcseire gondolva, nemcsak rosszat sejtett, hanem halálát is várta. Ezelőtt néhány hónappal pedig egyik nagyhírű publiczistán a következő dolog esett meg. Véletlenül vig czimborák társaságába keveredvén, ő maga is, — mint afféle jól mulató ember, — a pezsgő fogyasztásához ugyancsak hozzálátott. Egyszer csak valaki elkiáltja magát, hogy mindnyájan mérget ittak, mert az utolsó üveggel szomorú tévedés történt. Bizonyságul egyhamarjáhan az üvegre ragasztott czim- lapot mutat elő. — Erre a mi Írónk a mérgezés minden jeleivel rosszul lesz úgy, hogy tüstént le kellett fektetni, az orvosnak pedig nem csekély fáradságába került, a képzelt beteget nem létező betegségéből kigyógyitani. Az eféle tünemények épeszű és testű embereknél nem vehetők valami beteges állapot, vagy hypnotikus hajlam rovására, mindamellett a természet titkainak egyik legérdekesebb részét képezik és eddigelé az orvosi tudomány által még nem lettek megfejtve. A képzelődés által okozott bajok pedig époly fájdalmasak, mint a valódiak, miért is kegyetlenség lenne gyógykezelésükről nem gondoskodni. Ez okból a gyermek képzelődésére ható túlságos nevelési rendszert helyesnek nem tartjuk, mivel az előbb-utóbb veszélyes következményeket von maga után és oly tüneményekben nyilvánul, melyeknek okait megfejteni képesek alig vagyunk.
