Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-09 / 19. szám
1909.. május 9. BÉKÉS S Jelentésünk szives tudomásul vételét kérve, vagyunk a tekintetes közgyűlésnek kiváló tisztelettel a Békésvármegyei Gazdasági Egyesület igazgató-választmánya nevében : Pfeiffer István Beliczey Géza titkár. igazgató-elnök. A közigazgatási bizottság ülése. — Május 8. — A közigazgatási bizottság folyó havi rendes ülését tegnap délelőtt tartotta meg Döry Pál főispán elnöklete alatt. Jelen voltak az ülésen : Ambrus Sándor alispán, Dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyző, Dr. Zöldy Géza tiszti főügyész, Sárossy Gyula árvaszéki elnök, Perszina Alfréd kir. államépitészeti hivatali főnök, műszaki tanácsos, Mikler Sándor kir. tanfelügyelő, Roediger Gyula kir, pénzügyigazgató, Dr. Liszy Viktor kir. főügyész-helyettes, továbbá Beliczey Géza, Varságh Béla, Morvái Mihély, Dr. Török Gábor, Domby Lajos bizottsági tagok, végül Pfeiffer István közgazdasági előadó. A közigazgatási bizottság ülése csendes lefolyású volt, az egyes előadók előadmányai — csekély kivétellel — észrevétel nélkül fogadtattak el Az ülésen dr. Daimel Sándor főjegyző előterjesztette az alispán havi jelentését, mely a következő- képen szól: Folyó évi április havában a vármegyében előfordult közérdekű eseményekről a következőket jelentem :| A személybiztonság 15 esetben zavartatott meg és pedig 1 megfertőztetés kísérlete, 3 veszélyes fenyegetés, 5 súlyos és 6 könnyű testi sértés elkövetésével. A vagyonbiztonság ellen 32 esetben intéztetett támadás, melyek közül 2 betöréses lopáson kívül mindegyike kisebb értékű tárgy ellopása volt. A tettesek ellen a büntető eljárás meginditatott. Tűz 19 esetben volt. Több lakóház és gazdasági épületén kívül takarmányféle égett el. A kár biztosítás folytán nagyrészt megtérül. Baleset 9 esetben fordult elő, melyek közül 2 halállal végződött. , Öngyilkosság 16 történt, öngyilkosság kísérlete 2. Földmívelés és mezőgazdasági munkásügy. A tavaszi munkálat, az árpa, zab és takarmánynemüek elvetése már megtörtént, s daczára a hosszantartó — Annak kőne lönni, de jobbadán csak hor- vátok, mög taliánok. Magyar szót nem hallani ott istené se . . . úgy a . . . Hát mondom, jó ideig ténförögtem a nagy házak közt, mig eccö csak kiértem a tengörpartra . . . Nem adom soké, hogy tengört láttam. Az a töméntelen hajó ! Nincs annyi szekér a faluba . . . oszt némelyik akkora, hogy a félfalu emböre, barma beleférne . . . Miko’ eléggé möglegeltettem a szömöm, elhúzódtam a tengör partyán lefelé, amerre senki se jár. Jó messze találtam is olyan helyet. Ott a küvek úgy álltak ki a vizbü’, mint itt a kokolyszásban a zsombikok. Hát egy ilyen nagy kűre le is telepöd- tem. Hogy délre járt az idő, a tarisznyát lékeritöt- tem a nyakambu’, oszt falatoztam. Később gondoltam, ha má’ itt vagyok, bemögyök a tengörbe, mög- fürdök. Hát le is rúgtam a csizmát, mög a gúnyát] s beereszködtem a jó meleg vízbe. Úgy kötözkö- désig ért . . . Hát amint ott mártogatom magam, hunnan, hunnan nem, csak fölbukkan ám mellettem egy embör, oszt se szó, se beszéd mögkap, hátára vet s visz be egyenösen a tengör közepibe. Az ijeccségtü torkomon akadt a szó, de annyi érzésűm vót, hogy a fülit mögmarkótam, mondok, ha veszni kö, te is velem gyüssz. Hogy kissé magamhoz gyüttem ekeritöttem amúgy kacskaringósan . . . majd mög rimánkodtam : Tisztött ur, mondok, ne- köm fijam, jányom, unokám ... De nem hederi- tött rám, csak vitt befelé . . . Má’ nem vót reményűm . . . Mög kö halni, mondok . . . Oda a vagyon, az asszony . . . különösen a kis unokámé sajgott a szivem . . . szerettem vóna biztos kézön tunni . . . Nagyot kejátottam. Erre az az embör, mint egy polyvás zsákot úgy lehajitott a hátárú’. No, mondok, végem ! Kapálódzok ... hát földet ér a lábam ... Az az embör mög, hogy essön bele a férög, csak nevetött . . . Vigyázva oda lá- boltam a ruhámhoz s magamra kapkodtam ükét, ősz lókhec, ki a partra . . . Nem mök én többet a tengörbe . . . Még az atyafiak is mögkönnyebbülten lélek- zettek fel a szerencsés szabadulásra. Csak Muki Pista arczán vonult végig a mosolynak némi árnyalata ... A delelés véget ért. Az öreg czihelődni kezdett. Az atyafiak is kászolódtak s lassan a munkához szállingóztak . .. Dorkó bácsi is előállította az alkalmatosságát s nem sokára hallatszott a kordé kattogása . . . Jó sort kapáltak, nagy darabot kiéggyeltek már az emberek, mikor Muki Pistából kibuggyant a szó : — Oszt mi haszna ke’nek ebbű a mesébű Maca bácsi ? . . . — Több mint neköd, azt má’ látom . . . A té természetűd nem vág ehhöz, té csak kötődni szerecc. — Hát nem jobb lönne-é, ha arra gondó’na az öreg, hogy az unokája boldog lögyön . . . — Az az ű dó’ga .. . — No igön ... de hát mé’ nem ággyá oda a szögénynek. Mi vót ű, hogy olyan nagyra tartya magát?.. . — Akármi, most gazdag embör. . . — Hm! de azt is égyütt szőrözték Kese Pistával... Oszt Kesének semmi se jutott . . . Dorkóé lőtt mindön vagyon . . . Most itt vó’na az alkalom, jóvá töhetné, amit vétött, od’adhatná Kese Pista fiának az unokáját, úgy is szereti a Vicza .. . Pista megkönnyebbült lélekkel tépte ki a kezeügyibe akadt fattyút. Megelégedetten vágta azt visz- sza. Megmondta, ami a szívén feküdt. * De haladt az idő. A mindent növelő tavaszt fölváltotta a nyár s ennek érlelő melegével csűrbe takarították a gabonát. Dorkó bácsi Pestre készült. Hogy a tavasztól idáig tartogatott gyapjú, vagy búzája értékesítése miatt törekedett-e föl, nem tudták kivenni belőle. Senkinek sem szólt, még hozzátartozóinak sem. Csak a Vicust fenyegette meg, azt is szó- talanba. Pedig szerette a menyét, unokáját, de ragaszkodásuk Kese Pista fiához, elkeserítette. — Nem tudta megérteni, mi szeretni való van azon a földhöz ragadt kódison, kinek az apja még raboskodott is. Hát nem jobb lenne a tobányi Kele Bandi fia, annak legalább egy szesszió föld jut. De hasztalan erőlködött, a lányt nem lehetett lebeszélni. — Még az annya is a Vicza pártján van . . . Az öreg Dorkó elutazása, néma intése nyugtalanította az asszonynépet. Hiába ógtak-mógtak, nem tudták, mit akarhat. Várták hát vissza türelemmel. Eltelt két-három nap, azután két-három hét. Az öreg nem került elő. Tán valamerre világot látni ment — gondolták. — De akkor szólt volna ... Csak nem esett valami baja ? Bizony az esett. Mikor a búzáját eladta a pesti szenzálnak, a sok szép ropogós bankó szemet szúrt egy csibésznek. Szólt egy társának s aztán akkor este egy félreeső utczán leütötték, kirabolták. szárazságnak és hideg éjszakáknak, elég szépen fej-] lödnek A répák első kapálása legtöbb helyen már befejeződött. A répa bogár a gondos irtás daczára is sok helyen nagy károkat okozott. A tengeri ve-j tése szintén folyamatban van, sőt néhol, hol korábban vetették, már ki is kelt. Az őszi vetések kitelelésére a hótalan tél s a februári és márcziusi száraz hidegek kedvezőtlenül hatottak, s tovább fejlődésüket a mostoha tavaszi időjárás meggátolta. A jószág kitelelése elég gyenge volt. A legelőkre való kiverése már sok helyen megtörtént, de az a baj, hogy a mező a száraz hidegek miatt gyengén fejlett. A munkások napszámbére 80 fillér és 2 korona között váltakozott. A munkások helyzete kielégítőnek mondható, mert oly nagy a kereslet, hogy sok helyen a munkaközvetítők alig tudják a munkaadókat munkásokkal ellátni. A munkások és munkaadók között súrlódás nem fordult elő. Ipar, kereskedelem és ipari munkásmozgalmak. Az ipar és kereskedelem terén említésre méltó fellendülés nem észlelhető. A munkások körében sztrájkra való hajlandóság nem mutatkozik. Vegyesek. A vármegyei és községi közigazgatás menete ellen panaszra nem volt ok. A fősorozás Békéscsabán április 29-én, Orosházán április 6-?fn, Szarvason április 16-án fejeztetett be. A katonai lóosztályozás Békéscsabán április 20., 21., 22. és 23. napjain ejtetett meg. Gádoroson a keresztény soczialisták május 1-én' gyéren látogatott népgyülést tartottak. A gyűlés lefolyása zavartalan volt. Május elseje az egész vármegye területén csendben folyt le, tüntetés, körmenet, vagy gyülekezési 3 községben tartatott s a közrend sehol sem zavartatott meg. Kondoroson április 1-én az iparosok és kisgazdák »Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet«-et alakítottak, mely a »Hangyádnak képezi fiókját s működését sikeresen meg is kezdte. Békésszentandráson »Malomszövetkezet« alakult s megvéve egy régebbi gőzmalmot, működését már meg is kezdte. A földmivelésügyi minister által Tóth Péter gyulavári gazdasági munkás részére adományozott elismerő oklevél és 100 korona jutalom a gazda és munkás közönség élénk részvétele mellett adatott át a szokott ünnepélyességgel. A jelentés tudomásul vétetett. A főorvos jelentése szerint a közegészségi viszonyok általában kielégítők voltak és az előző hónaphoz viszonyítva, jobbak is, amennyiben a heveny és ragadós bajokban történt valamennyi megbetegedés 21-el volt kevesebb és ezekben a betegségekben az elhalálozások százaléka 7%-al volt kisebb. Az egyes szervek betegségét és lefolyását illetőleg leginkább a légzőszervek hurutos és gyuladásos bántal- mai fordultak elő. A leggyakoribb halálok a tüdővész volt. A heveny és ragadós bajok közül előfordult: a diphteria 25 megbetegedéssel 11 halálozással, a vörheny 67 megbetegedéssel 9 halálozással, kanyaró 37 megbetegedéssel 5 halálozással, hasihagy- máz 3 megbetegedéssel 1 halálozással, gyermekágyi láz 1 megbetegedéssel 1 halálozással, szamárköhögés 1 megbetegedéssel, összesen [134 megbetegedés 27 (27%) halálozás. Amint a fentebb kitüntetett adatok igazolják, a heveny és ragadas bajok közül a vörheny volt uralkodó, de ez is csak Békéscsaba községeben mutatkozott tömegesen. Itt is elérte azonban már tetőpontját. Tetemesen kevesebb volt a diphtheriások száma, mig a kanyaró kissé emelkedett- A heveny és ragadós bajok többi kóralakjai csak jelentéktelen számokban szerepeltek. Tovaterjedésük megakadályozására a lehető és czélszerü hatósági intézkedéseket mindenütt megtették, azokat kellően ellenőrizték. Az előirt és havonként végzendő 'egészségügyi vizsgálatokat pontosan teljesítették, említésre méltó nem fordult elő A bábák mulasztása ért említést nem tesznek. A köztisztaságot mindenütt kielégítőnek jelzik a beérkezett jelentések. Orvosrendőri vizsgálatot eszközöltek élőn 111, hullán 14 esetben ; orvos törvényszéki pedig 15 könnyű és 4 súlyos testisértés eseteiben. Gyógyszérummal beoltottak 17 diphtheriális egyént, akik közül meggyógyult 12, meghalt 5. Védőoltást pedig 2 esetben sikerrel végeztek Gyulavári községben. A halva születettek száma 19 volt, az elvetéléseké pedig 15 volt Az idegen nyelvű iskolai feliratok tárgyában csupán a gyulai Nagyrománvárosi iskola feliratára vonatkozólag kellett a bizottságnak intézkedni, mert
